Fezejet

1       8|            gulyásné?~Bámulatom olyan őszinte volt, hogy Erzsike nevetve
2       8|              Hát nem halogathatta az őszinte leleplezést. Aztán meg Párizsba
3       8|       levelemet a nagykendője alá, s őszinte, meleg hangon rebegé:~–
4      14|          fényívében! S az arca olyan őszinte volt, mint egy gyermeké.
5      15|              e rideg kifejezésnek az őszinte, világoskék szempár, a kicsiny
6      15|           hiszek; azt, hogy ön nekem őszinte jó barátom. Egyetlen jó
7      15| Proselytacsináló azonban nem vagyok. Őszinte meggyőződésből akar ön kálvinistává
8      18|   gyermekkorára emlékeztetett. Az az őszinte, ravaszság nélküli tekintet;
9      19|            asszonykéz szorítását. Ön őszinte volt, én is az leszek. Ön