Fezejet

1       3|        se embert, se világot nem ismer. De én azért azt az első
2       3|          szalmaágy. Ön engem nem ismer. Belőlem csinálhat valaki
3       4|      kiadatni.~– Engem senki sem ismer.~– Dehogynem. Bajza, Vörösmarty
4       8|         két szememnek.~– Hát nem ismer rám? – szólalt meg nevetésre
5      12|          találkozni, aki szintén ismer engem.~De már késő volt
6      13|        Anyám, édesanyám! Hát nem ismer rám? Én vagyok a kegyed
7      13|      hittem, hogy megőrülök. Nem ismer rám az anyám! Nem akar a
8      20| megváltoztam ugye? Csoda, ha rám ismer. Nagyon beteg voltam. Most
9      20|        barátném! Ön engem régóta ismer. Tudja, hogy mindig jóakarója