Fezejet

  1       1|        indulatja. Azért neveztem azt el tengerszemnek. Milyen a
  2       1|         aztán mind a három egyenkint el volt foglalva a saját ügyeivel.~
  3       2|            Nem! A másik hírem jutott el hozzá. A piktori sikereim.~–
  4       2|              táncestélyre készülnek, el vannak foglalva; – vasárnap
  5       2|     támadólag föllépni. Az inast, ki el akarta a szökevényt fogni,
  6       2|           függő karikájára, melyet ő el is fogadott, az orrával
  7       2|        kettőnknek.~Az egész társaság el volt ámulva. Mindenki azt
  8       2|           ablaknak az alsó részét is el kellett takarni spanyolfallal,
  9       2|              hogy az a megszólalásig el van találva.~A fej tehát
 10       2|             a háznál. Az meg délután el szokott szunnyadni, vagy
 11       3|              amit a szerző maga hord el házról-házra, hanem amiért
 12       3|              oáza”.~No, ezt mindjárt el fogom olvasni.~Időt engedtem
 13       3|            meglehet. Olyankor nagyon el vagyok merülve. – Mibe merülve?~–
 14       3|          mindig az egyedüllétet. Úgy el tudtam beszélgetni mindig
 15       3|           habár testi-lelki hibáktól el van is torzítva.~Mintha
 16       3|   Természetesen.~– Akkor hát olvassa el nekem azt, amit éppen most
 17       3|               Más szerencsés halandó el nem szalasztotta volna megrabolatlanul
 18       3|               gyémántokkal árasztják el kedveseiket – én annak a
 19       3|        amelyet nevemről kereszteltek el; nem jobb volna-e, ha ahelyett
 20       4|      Ilyenkor természetesen mindenki el volt általa ragadtatva.
 21       4|         mellékutcába s úgy kerültünk el a mi házunkig, olyan utakon,
 22       4|          vagyok, hogy ma nem mehetek el az ő estélyére; de én ezúttal
 23       4|           Csak a fejezeteket olvasta el.~– No, az eredeti gondolat
 24       4|             a menyasszonyát raboljuk el. Ezért nem lakom már vele
 25       4|           vele, de mert én rontottam el, hát bevallom.~Mikor már
 26       4|              Erzsikééknél. Iszonyúan el voltam foglalva. Joggyakornok
 27       4|             az Erzsikét hogy hagyjam el ilyen – hűtelenül?~No, meg
 28       4|            tartozom? – Ezt nem hiszi el egy pesti fiskális. – Mi
 29       4|      kivitték a Rákosra, eltemették, el is prédikálták, nekem csak
 30       4|      szegélyes pártécéduláját hozták el.~Nyugodjék békével!~Nekem
 31       5|     havonkint. Hogyne fogadtam volna el! Az újdonságírás nagyon
 32       5|    hadjáratnak. Ahogy a magánéletben el kell hallgatni annak a sérelmes
 33       5|      sérelmes ügynek, mely párbajjal el lett intézve; úgy a hírlapokban
 34       5|           lépjetek bele”.~Az ajánlat el lett fogadva: a tízek (Obernyik
 35       6|        arccal mondta ezt, hogy nekem el kellett hinnem. Íme egy
 36       6|        talált.~Csak délután jutottam el Erzsikéékhez.~Mi múlja fel
 37       6|            fölé volt hajolva. Nagyon el kellett merülve lennie a
 38       6|            Budapesten.~– Hagyjuk ezt el! – mondta Erzsike gúnyolódva. –
 39       6|            szörnyűség! (Itt még csak el sem mondhattam az igazat.)
 40       6|      háborodva. Vajon ki áztathatott el így engem?~Ő pedig csak
 41       6|              És ezt énelőttem mondja el, aki jól tudom az egész
 42       6|          Csupán annyit mondtam rá:~– El kell ismernem Muki pajtás,
 43       6|           úgy, hogy Erzsike nem érte el a kezével.~Kért, könyörgött,
 44       7|    mindkettőnknek. Petőfiné úgy jött el hazulról, kelengye nélkül:
 45       7|     munkatársaim közül hárman tűntek el, az akkor kimondott szóért: „
 46       7|     végbement. (A nevét nem olvastam el.) A boldog pár mézesheteit
 47       8|               Láttam ám, hogy az, de el nem tudtam gondolni, hogy
 48       8|        kosarat letette maga mellé. – El vagyok ám fáradva igazán;
 49       8|           Ennek még visszatérőben is el kell tartani.~Bennem ez
 50       8|           valamennyi ördög szabadult el. – Nem az, csak a férjem
 51       8|             felém. Hogy nem követett el öngyilkosságot, arról elég
 52       8|        arcvonásaiban visszatükrözve. El is mondta őszintén. Iszonyú
 53       8|            munkába s a gondolataimat el akarom pihentetni. Erre
 54       8|             pap, aki gyóntat. Higgye el ön, hogy az egyik ok, amiért
 55       8|         souper-k gyönyöreit; egyszer el is vitt ilyen mulatságba
 56       8|             franciául az én urammal. El is hoztam magammal az uramnak
 57       8|             Ez idő alatt a tűzhelyen el lehetett készíteni a füstölt
 58       8|    változtatott meg. Undorral teltem el minden iránt, ami palotákban
 59       8|            amelyen én alszom. Higgye el ön, hogy én tökéletes boldog
 60       8|              önt vissza nem üthette?~El kellett hallgatnom.~– Hagyja
 61       8|        hallani. – Hát így fordította el az ön hatalmas keze a nagy
 62       8|             csepp méltányossága van, el kell ismernie, hogy olyan
 63       8|         örökségemet (amit még a Muki el nem költött), azonnal veszek
 64       8|             helypénzszedő biztos is. El is engedte a helypénzt,
 65       8|          adná ki, hát nem vállalná-e el az ügyemet, megszolgálnám
 66       8|             tőlem, hogy én vállaljam el az ügyét, hanem azért keresett
 67       8|             hogy ebben az öltözetben el sem fogadják, hitelt sem
 68       8|              a dobogását a vállamon.~El is rontottam az első levélpapirost,
 69       8|             minek is rejtettem volna el? Tartozom én „őelőtte” titkolódzni?~
 70       8|        levelet.~– Bizony nem olvasom el én. Tudom, hogy ön a legjobbat
 71       8|         meghalok, akárhol vesszek is el; meg fogja ön kapni a levelemet,
 72       8|        József.~Egész nap nem hagyták el a képzeletemet ezek a forró
 73       8|            vitézi tornában foglaltam el a vőlegénytől, s melyet
 74       8|          sohasem találtam önt. Pedig el kell mondanom önnek azt,
 75       9|             idő meg volt érve, a per el volt döntve, az ítélet ott
 76       9|           tőlem, s még nem felejtett el.~– „…nem! hazámfiai, nem
 77       9|             népemet az sem széleszté el. – Azonban az egész utca
 78       9|                Azóta négy hónap múlt el.~      ~S amilyen volt az
 79       9|        rettentő napokban sem hagyott el soha, amikor éjjelente az
 80       9|             kértem őt, hogy maradjon el tőlem; nem nézhettem tovább
 81       9|           aki szeret. – Mikor minden el volt veszve, az ő szerelme
 82       9|            az ő szerelme nem veszett el. Utánam hozta. Magával vitt.
 83       9|             hazának, ahová a hatalom el nem jutott soha. Ő kitalálta
 84      10|        időkben a családját ott rejti el. El is küldte oda, amint
 85      10|              családját ott rejti el. El is küldte oda, amint a muszkák
 86      10|      végtelen pusztára. Nem fogadott el egyebet egy „Isten megáldjon”-
 87      10|              a nevenapja is, váltunk el egymástól. Éppen egy esztendeig
 88      11|              vacsora végével kezdtek el rám példálózni, hogy „nem
 89      11|             is a hadjárat alatt halt el valahol az útban.)~– Hisz
 90      11|              azt! Csakugyan. De hogy el tudta változtatni a pofáját!
 91      11|              Rengetegi Tihamér volt?~El kellett ismernem, hogy ez
 92      11|            hajlású más hegyek zárják el. A leáldozó nap végigsüt
 93      11|             érintkezzem, a kilétemet el ne áruljam; még csak egy
 94      11|           felismerik, s azzal minden el lesz rontva. Tehát szentül
 95      12|               Örök sötétség, ne vedd el az eszem világát!~Ha énnekem
 96      12|         senkinek a teremtett világon el nem fogod árulni, hogy engemet
 97      12|             úr mellett, s ha a szája el talál járni, majd ott lesz
 98      12|         vagyok. Hitemre! Drágán adom el az életemet. Neked megmondhatom,
 99      12|              egyszerre vígan kezdett el ropogni.~Bálint barátom
100      12|          mert ketten vannak.~– Oltsd el gyorsan azt a tüzet!~– Ha
101      12|              nem látnak engem.~– Hát el akarsz bújni a barlangba?~–
102      12|                 No, hát csak bújtasd el magadat.~Most aztán Erzsike
103      12|           maradni. Ugye te nem futsz el innen? Hiszen tégedet nem
104      12|           nem úgy lesz. Te csak tedd el magadat az utókor számára.
105      12|                vagy pedig nem hiszik el, s akkor bekísérnek mind
106      12|             megnyugodott.~– De aztán el ne áruljatok! – dörmögé,
107      12|              kenyeret ne vitte volna el magával – évelődött a hátramaradt
108      12|           úrra, s az egész idő alatt el volt bújva a tiszttartóéknál.”~–
109      12|              Bizony Isten. De higgye el nekem, hogy visszavonta.
110      12|            nevessek.~Ő érzékenyedett el, s a lobogós inge ujjával
111      12|              elnáspángolja.~Csak úgy el ne lettem volna fáradva
112      12|              az úttól!~Akkor kezdtem el magamhoz téregetni, mikor
113      12|              fejezve; de mi kezdődik el most?~Hogy a Bagotay Mukihoz
114      12|              mindenütt mellette visz el. Oda-oda támaszkodtam egy
115      12|          mellékutcába betértem, hogy el ne gázoljanak; azon keresztül,
116      12|             rohanjon. Azok beszélték el, hogy mi történt. Még a
117      12|              három ágyúlövés dördült el. Lehet, hogy csak jeladás
118      12|            hogy csak jól fogjam meg, el ne maradjak tőle, s aztán
119      12|      folytatni):~Soha ezt a napot én el nem felejtem. Egyik rémület
120      12|             megint új rémület fogott el. Nem jutott eszembe, hogy
121      12|              a haragos arcát viselem el, mint az ön anyjának a könnybelábadt
122      12|              arcomat, s úgy futottam el mellette.~Nem bírta továbbmondani.
123      13|            magának az anyja. Eressze el a kendőmet!”~Azt hittem,
124      13|         népdüh kimondja: „ez az!” az el van ítélve. Nekem nem szabad
125      13|      példáját; olyan közel gördültek el mellettem, hogy szinte elgázoltak,
126      13|         mindent, már most ítéljen ön el. Nem szükség, hogy megtaszítson,
127      13|      öregebbtől, hogy nem követtem-e el valami tulajdonsértést azáltal,
128      13|            laktak. Odáig nem hordtak el a monostori ágyúk bombái.
129      13|                 Csak nem vesztett ön el engemet talán a kártyán?~– „
130      13|           hivatalos értesítést, amit el kell vinni, majd én eljuttatom
131      13|               a többi európai. Akkor el vagyok veszve. Hirtelen
132      13|             a honvéd soha nem hagyta el, csakhogy az a fősereg fölfelé
133      13|           világ van.~– Hová rejtette el kegyed a küldött sürgönyt?~–
134      13|              Mondhatom, hogy egészen el voltam kényeztetve. Volt
135      13|            bán ránk parancsolt, hogy el ne próbáljunk szökni, mert
136      13|         cigány azt mondta: – „Lopjuk el a puskáikat!” A másik azt
137      13|        halálveszedelemben sem hagyta el a cigányhumor:~– No, akkor
138      13|         történt, azt hadd ne mondjam el! Elég volt azt egyszer végigélni;
139      13|             a megvert kutya, kezdett el vonítani, és tovaszaladt.
140      13|             ott jár, hogy én valahol el vagyok bújva, s a legnagyobb
141      13|           hát ha odavaló vagy, mondd el, hogy ismered-e ottan Jókai
142      13|          esni és kezet csókolni. Úgy el voltam fogódva, hogy nem
143      13|                Nekem így dicsekedett el vele a barátom – mondá Erzsike,
144      13|          meglepő gyorsasággal hatolt el idáig. Most önnek a választ
145      13|     futárunkra, hogy ha azt útközben el találják fogni, az ellenfél
146      13|            hát hadd lássam, olvasson el ön csak két sort ebből a
147      13|            bankjegyet a piac közepén el kell égetni. A mamának is
148      13|              mi pénzünket ne égessék el, hanem szolgáltassák ki
149      13|                 Dehogy engedte volna el magának azt az adomát a
150      13|           vissza a várba. – Mindenki el volt tőle ragadtatva. –
151      13|              De nem! Ezt nem hihetem el.”~A nagylelkűsége még jobban
152      13|             megmentett pénzei. Aztán el innen gyorsan! Vissza Bécsbe.~–
153      13|          Bécsbe.~– Hát a csomag, ami el fog égni?~– Azt csak bízza
154      13|              vagyonunkat, s ismerjük el, hogy ez okosság volt mind
155      13|      vétettünk vele. Csak azt hoztam el, ami az enyim.~Mi azután,
156      13|         sereg alól, kicsi híja, hogy el nem fogta az egészet. Erre
157      13|         körmére égett a szalma, hogy el kellett dobnia – az volt
158      13|               Nem az az ő baja. – De el akarja tagadni az egész
159      13|            hatalmas úrhoz és mondjam el neki, hogy az egész debreceni
160      13|      keresztül megszökött; én vittem el a sürgönyt a magyar kormánynak.
161      13|            arcát a zöld mohába dugta el. Olyan jó kedve volt!~–
162      14|             A démon-csáb~Ott hagytam el, hogy a hölgy valami bűbájos
163      14|            hogy nem ok nélkül mentem el önhöz azon az estén, amikor
164      14|              ne tegyék. Azért rejtem el magamat ide, a világ háta
165      14|            Kivált asszonynál! Higgye el nekem. Én ismerem a magam
166      14|              áll most, nem hagyhatja el azt a fényes életpályát.
167      14|         színpadra, hogy a játékdíját el ne veszítse, s amikor egy
168      14|       tettetek nyugalmat; nem hiszik el. Még alkudni sem tudok;
169      14|              ha nem beszélhetünk, de el nem hallgatunk.~A hölgy
170      14|             oka van rá?~– Nem hagyom el azokat, akik az én szavamra
171      14|      Szavamat adtam, hogy nem megyek el innen – mondám csendesen.~–
172      14|               Nem hiszem! Nem hiszem el! Nem hiszem azt!~Kacagott
173      14|            beszéltünk, azt felejtsük el.~Ezt mondtam én.~– Hát beszéltünk
174      14|              soha senki, hol vesztem el.~Végre rábukkantam a hársas
175      14|              biztosítva vagyok, hogy el nem ítélnek; de azt megtehetik
176      15|      mutogatnak pénzért~Négy év múlt el azóta, hogy a Bükk erdőségével
177      15|              hogy mint „reálinvalid” el lett bocsátva. Így állt
178      15|            akarom magyarul beszélni. El kellett ismernem, hogy a
179      15|         autodidaxis útján sajátítnak el valami idegen nyelvet, s
180      15|             már most hadd mondjam én el, hogy miért kellett nekem
181      15|              kenyérre lehetne kenni. El lehet ez előtt mindent mondani.
182      15|           közrebocsátva.~– De higgye el, egész komolyan mondom,
183      15|         sohasem ment a társalgásunk.~El kell ismernem, hogy ez csakugyan
184      15|      mindezeket nem azért mondtam ám el önnek, hogy mulatságot szerezzek
185      15|         vettem észre, hogy a kezemet el hagytam fogatni.~Pedig ez
186      15|        furcsa képet csináltam hozzá. El is értette a pantomimiikámat,
187      15|       konvertálni.)~– És ha mindjárt el kellene is kárhoznom, ha
188      15|        hajdanában, amíg a szívem így el nem kérgesedett.~Végre minden
189      15|          halálvész között sem hagyta el a keserű iróniája. Így mentem
190      15|             nagy autodaféban hamvadt el az Erzsikének az arcképe
191      16|           eltávozásuk. Együtt jöttek el hozzám búcsúvételre. Klatopilnak
192      16|             legjobb kedvben távoztak el tőlem.~Én azután minden
193      16|            próbáltam.~– A puncs soha el nem maradt. Ha aranyért
194      16|        képessé lesz téve.~Nem mentem el.~Többször hítt levélben
195      16|                Nohát ezt nem mondtam el neki.~A második lett volna
196      16|         diskurálni.” Ezt sem mondtam el neki.~Hanem elmondtam azt
197      16|            meghívóleveleidet azonnal el szoktam égetni, különben
198      16|       megfoghatja, az övé; – ha maga el nem éri: mástól meg nem
199      17|              az olasszal. De kérlek, el ne mondd senkinek; mert
200      17|         mondtam, hogy „add át”. Vidd el neki magad személyesen.~–
201      17|      Erzsikét szerette, az azt többé el nem felejtheti. Jupiter
202      17|            regényben. S azt még csak el fogja hinni nagy nehezen
203      17|        prémes cikóriahuszár foglalja el a helyemet, én képes vagyok
204      17|        legszebb reményekkel távozott el a dicső pályára, mely neki
205      17|         mutogatná a levelemet. Égesd el azonnal.~K. V.”~No mármost
206      17|                a zellertől, ami közé el volt dugva.~Már a címen
207      17| vendégszereplésen van, nem jöhetne-e el ma hozzám ebédre? Csak magunk
208      17|              nekem tudnom kell, hogy el tetszik-e jönni ebédre.
209      18|             névjegyem.~– Nem vehetem el, kérem, mert csupa tészta
210      18|             szépasszony.~Nem kerülte el a figyelmemet, hogy kiléptekor
211      18|        hatásra. A hiúság nem zsibbad el soha!~Előjöttem az öreg
212      18|     öltözetben, perkál ruhában fogad el, minden pipere nélkül, s
213      18|             akkor ide?~Mért kergette el az egyik látogatóját? mért
214      18|            látogatóját? mért tagadta el a másik előtt honlétét?
215      18|        legnagyobb szeretetben váltak el, mikor neki el kellett a
216      18|    szeretetben váltak el, mikor neki el kellett a csatatérre mennie.~–
217      18|             mindent. Most ne rontsuk el a jó ebédet vele. Ön most
218      18|         ebédet vele. Ön most egészen el van szörnyedve fölöttem;
219      18|        pamlag előtti asztalról elébb el kellett hordani a könyveket,
220      18|             megyek, se látogatásokat el nem fogadok. Ha a régi ismerősök
221      18|        gyermeke.~– Azám. Hanem azért el ne hagyjuk hűlni a levest.
222      18|           azt az Annának: „szakítsuk el: melyikünké marad a Klatopil?”~–
223      18|             össze? s hogyan maradtál el tőle tizenhárom esztendeig?”~
224      18|        akkora összeget nem vonhatott el az üzletéből, amekkora a
225      18|            felvehettem a gyászruhát, el is viselhettem azt; a háború
226      18|        biztosíték hiánya választotta el tőled, hanem az a csúf mocsár,
227      18|        minden keserűségem mellett is el kellett magamat rajta nevetnem.
228      18|        felajánlottam neki a kezemet. El kell ismernem, hogy ő vonakodott
229      18| felvilágosítva felőle, hogy azok már el is évültek, s én nem fogom
230      18|            mondom, hogy még soha így el nem laktam disznófarkas
231      18|           ezek kiváló tért foglalnak el.~– Nohát én erre azt feleltem,
232      18|           aki őt kényelemben tartja, el fog taszítani magától, odadobni
233      18|        férjével. Én magam pedig majd el tudok valamerre tűnni az
234      18|         fogom tenni.~Alig készültünk el, midőn kopogtatott az orvos.~
235      18|            orvos elől nem tagadhatja el magát, akinek a házánál
236      19|             diadalmas csatában esett el. Amíg Mac-Mahon Solferinónál
237      19|          asszony csókja nem csattant el másnak az ajkán, mint az
238      19|            majd meg a kiadóm szökött el Amerikába; ínséges esztendő
239      19|           Sorsát senki sem kerülheti el.~Politikai lapot alapítottam,
240      19|   faragóeszközeimet, ott készítettem el a feleségemnek a mellszobrát.
241      19|             kocsijához, ott fogadtuk el a vizitet az utcán – szegény
242      19|     gyámleánya leszek ezentúl, ha ön el nem kerget magától. – Nekem
243      19|       összegre van szükségem. Higgye el, hogy nem követek el vele
244      19|          Higgye el, hogy nem követek el vele semmi könnyelműséget.
245      19|          keresztgyermekem temetésére el kell mennem.~– Azok felett
246      19|               A temetéseknél hagytam el. Nekem feltűnt ez a sűrű
247      19|              rendes úton határoztunk el beszerezni.~– Azaz jótékony
248      19|             hogy ön praktikus ember. El lett határozva a jótékony
249      19|              táncolhatok. – Ki húzza el nekem a lábam alá a „bihari
250      19|           annak az ablakából kezdett el kurizálni a szép kisasszonynak.)~–
251      19|          mondtam, hogy: – „Hát ön is el akar menni? Önnek csak nincs
252      19|              hozott haza. Hát vegyen el engem feleségül.~Még csak
253      19|          akik az ujjaik között nézik el a feleségeik kikapásait.
254      19|    szeretetével, amíg az egyszer jól el nem döngette. Ez is valami
255      20|         egész lelkemet; azzal alszom el, azzal kelek.~– Mi vágy
256      20|          csöndes kies helyen. Én oda el szoktam járni, mikor nem
257      20|               Hisz éppen ez idegenít el a vallásomtól. Hogy ott
258      20|              testi nyugalmát veszíti el; de én a lelki nyugalmat.~–
259      20|        kísért – s azt nem mondhatjuk el senkinek. A katolikus asszony
260      20|              engem? Kinek mondjam én el azt, ami belül kínoz!~Szemei
261      20|              meg kell gyónni, mondja el nekem. A protestánsoknál
262      20|              Azután nem bánom mondja el, hirdesse ki. Felhatalmazom
263      20|            írt még ön soha. De addig el ne mondja senkinek, amit
264      20|            Egyik sem igaz. Ne higgye el. Nincs az a tengere a keserűségnek
265      20|           érte a szeme közé, s azzal el lesz hallgattatva.~– Jól
266      20|        cselédemet csak azért küldtem el, mert „Marcsa” volt a neve,
267      20|             hanem ez itt ni. Olvassa el.~Én a recipén e szót olvastam: „
268      20|           szer. Ugye az?~– Az.~– Már el is készíttettem, itt a józsefvárosi
269      20|           Itt van ez a recept. Tegye el. Őrült vagyok. Nem tudom,
270      20|         kedvében járni inkább. Hozza el egyszer hozzám, hadd ismerkedem
271      21|              Hej, de tenger idő múlt el azóta, hogy ez történt.
272      21|                 Megöltem a férjemet. El vagyok ítélve élethosszig