Fezejet

1       6|             A kritikus elbeszélte a szomorú részleteket.~Hát egyszer
2       9|             eszközeivel.~S volt egy szomorú példa is előttünk, mely
3       9|             a magyar nemzettel. Sok szomorú lap van a lengyel nemzet
4      12|         kellett hagynom a munkát, s szomorú hangon mondá:~– Ön engem
5      14| görnyedeztek a hóburok alatt.~Olyan szomorú volt az egész tájék; olyan
6      14|          volt az egész tájék; olyan szomorú az én lelkem.~Mint valami
7      18|     megszálló seregek visszatértek. Szomorú viszontlátás volt az! –
8      19|         jöttem.~– Hogyan? Hát nem a szomorú rabságomat enyhítő részvét