Fezejet

  1       1|               liegst son allé beide!~De hát azért sem „liegst!” Én láttam
  2       2|           büszke vagyok ez elismerésre, hát még akkor! Nyomban következett
  3       2|                olyan főispánok voltak), hát abba nem engem szólítottak
  4       2|         decretáltak volna előtáncosnak, hát a „körmagyarral” kezdtem
  5       2|             olyan könnyű feladat. Hanem hát Bagotay Muki a valcert protezsálja. (
  6       2|        pecsovics”!)~No, de van Nemezis!~Hát, az történt, hogy rendes
  7       2|                nem tudta (ugyan mit tud hát?) s amint a jelző zene megszólalt,
  8       2|                  hadd lám, indigó jön-e hát ki belőle. (Az anyja bárónő
  9       2|             inast megharapták!~– Tessék hát besétálni a tens úrnak.
 10       2|               akarja ön azt meglátni?~– Hát így ni. – S azzal felcsíptette
 11       2|              csinálnom erre a kérdésre. Hát tudom én, hogy szép ruhája
 12       2|               nem. Fájni fog erősen. De hát, ha egy leány kiállhatja.
 13       3|              egy sem hoz ide könyvet.~– Hát valami lapot nem járatnak?~–
 14       3|                 ha ennek egy szót szól, hát kinyomatja a könyvét. Szokta
 15       3|                a gazdag nagynénémnek.~– Hát maga fogja kinyomatni a
 16       3|           sivatagba rejtőzött virány.~– Hát mért nem írja ön, hogy „
 17       3|                  Hogy jön kegyed ide?~– Hát csak így. A szép puha fűben
 18       3|             fűben sétálva.~– Egyedül?~– Hát persze, hogy egyedül. Kit
 19       3|                 szigetet végigszelte.~– Hát nem lát talán szívesen? –
 20       3|             meglássam, hogyan csinálják hát azt a regényt.~Mutattam
 21       3|             megy magától a papiroson.~– Hát aztán nem néz semmi könyvbe?~–
 22       3|                sem vagyok ellátva.~– No hát üljön le; majd én mellé
 23       3|                  Természetesen.~– Akkor hát olvassa el nekem azt, amit
 24       3|            akarom elolvasni.~– Micsoda? Hát írhat ön olyan dolgot, amit
 25       3|        szalmaágyon édesen alszom.~– No, hát nekem az is tetszik: A száraz
 26       4|                 volt általa ragadtatva. Hát én hogyne?~Egy napon levelet
 27       4|              akiről én teneked írtam.~– Hát annak a szép leánynak add
 28       4|             hasznát veszem.~– Hogyan?~– Hát a szomszédunkban lakik valami
 29       4|                válogattál mottókat. Ezt hát viszem magammal Pestre,
 30       4|            zárta le kulccsal a zárát.~– Hát még mit írtál?~Én még egy
 31       4|        specialitása volt a városunknak. Hát még azoknak a kiéhezett
 32       4|                de mert én rontottam el, hát bevallom.~Mikor már többen
 33       4|        visszanéztem az elhagyott házra, hát minden ablak tele volt négyesében
 34       4|                 akkor a hangversenyből? Hát az Erzsikét hogy hagyjam
 35       5|                  mondá a szerkesztő.~– „Hát majd lesz neki!” – feleltem
 36       5|              magam a „Jelenkor”-nál.~De hát mire való volt ez a tábor?
 37       5|             kell, nekem munkatárs kell; hát itt van az én lapom, lépjetek
 38       6|       elbeszélte a szomorú részleteket.~Hát egyszer rohan be a kávéházba
 39       6|               olyan sok fantáziája van.~Hát az volt az eset, hogy a
 40       6|               után az volt a kérdésem: „hát Erzsike kisasszony?”~– Ő
 41       6|            fejemre ezzel a kérdéssel:~– Hát a szeretetreméltó kis csemete
 42       6|                szó.~– Miféle csemete?~– Hát az a kedves kis színpadi
 43       6|               is a szememre lobbantják! Hát nem elég volt nekem egyszer
 44       6|        Mindenről jól értesülve vagyunk! Hát a házigazdájának a három
 45       6|            Erzsike az én jegyesem.~Hja, hát ezért kell énnekem azokat
 46       6|            bizony elég szép mulatság.~– Hát biz azt nem a tollforgatással
 47       6|                   mondá a vetélytársam.~Hát hiszen én sem akartam egyebet,
 48       7|                az a hölgy, hogy „fuss!” hát akkor futottam volna én
 49       8|               nyersen rivalltam rá: „no hát csak Isten hírével odább,
 50       8|                hinni a két szememnek.~– Hát nem ismer rám? – szólalt
 51       8|                csapta össze a kezeit.~– Hát maga ezt nem tudja? Hát
 52       8|                 Hát maga ezt nem tudja? Hát nem írták meg hazulról?~–
 53       8|                  kegyednek” tanácsot?~– Hát kitől kérjek mástól? Az
 54       8|                 arcképre amit festek. – Hát, hogy az elején kezdjem –
 55       8|                 ő azzal felelt, hogy de hát a cimborák! a Nusi, az a
 56       8|                  Ilyet nem látott soha? Hát azért lesz az ember az első
 57       8|            fizetni minden gentlemannek. Hát nem halogathatta az őszinte
 58       8|                azt kiabálták, hogy: „mi hát a jó?”~– Az én férjem, a
 59       8|    atlétaszobroké. Megszólítám: „Péter! hát igaz az, hogy kenddel szokott
 60       8|          kétfelé törülve, azt mondá: – „Hát mikor földhöz tud ütni a
 61       8|                öt forintot kapok.” – Ez hát a titka az akrobatai diadaloknak. –
 62       8|                 kegyed unni.~– Megunni? Hát nem emlékezik ön rá, mikor
 63       8|             titokban szemérmetesebbek). Hát én mind valamennyivel torkig
 64       8|               nem háborgatja meg semmi? Hát az az ember, akit ez a kegyed
 65       8|                volna a Mukica helyében, hát mit tenne?~– Hát bizony
 66       8|              helyében, hát mit tenne?~– Hát bizony nem hívom párbajra
 67       8|              vettem észre magamat, hogy hát „Mi nekem Hecuba?” Miért
 68       8|            korbáccsal ver hazáig? Akkor hát sajnálom, hogy mégis nem
 69       8|                s azt mondtam neki: „no, hát ide lövess!” Utoljára a
 70       8|              Csak azért sem szöktünk!~– Hát aztán mi lett a vége?~–
 71       8|                ki volt az a jó barát?~– Hát ugyan ki lett volna más,
 72       8|                 hosszú kezeik vannak. – Hát éppen akkor, amidőn a Muki
 73       8|              Azóta hírét sem hallani. – Hát így fordította el az ön
 74       8|              egyiptomiak a papiruszt.~– Hát ha a fáraók leányainak jó
 75       8|                 veszni a bérét. – Pedig hát hetivásár napján be kellett
 76       8|              vajat.~– Kegyed? Hogyan?~– Hát bizony nem üveges hintóban.
 77       8|               kegyed is úgy tett?~– No, hát persze! Értem sem nagyobb
 78       8|                meg valaki?~– Aki akart. Hát mit bántam! Nekem jólesett
 79       8|           alkalommal hazavittem neki.~– Hát a nagyságos mama?~– Az,
 80       8|               de mérgesen kiált rám! Ki hát! Most már száraz lábbal
 81       8|               jutok az elevenjére. Mert hát azért jöttem én most kegyelmedhez,
 82       8|               kis jussocskámat adná ki, hát nem vállalná-e el az ügyemet,
 83       8|                 eltegyem a fiókomba. De hát minek is rejtettem volna
 84       8|      átváltozott kackiás menyecskévé.~– Hát hogy tudja ön, hogy nem
 85       9|            elesett hősöknek vérétől.~– „Hát az a bécsi német, akit mi
 86       9|                  afölött vitáztak, hogy hát azután mi lesz: – A leghevesebb
 87       9|               oko-ko-kos emberekre!”~De hát az okos emberek nem azért
 88       9|        hajtogassa magát a nép előtt.~De hát lehet feleselni a Leviathánnal?~– „
 89      10|             embernek köszönhetem.~Idáig hát eljutottunk.~Meg vagyok
 90      11|     fizimiskájára! Szakasztott a Bebus. Hát a nővére, igaz, hogy férjhez
 91      11|         beszéltem vele.~Igaz volt az.~– Hát maga meg teátrista volt,
 92      11|            tudta változtatni a pofáját! Hát most nem készül valami társasághoz?~–
 93      11|                 vannak.~– Bujdosóban?~– Hát – köztünk maradjon –, a
 94      11|               van neki a saroglyában?~– Hát nagy szerepet vitt a forradalomban.~–
 95      11|            Sohasem hallottam a hírét.~– Hát azért, hogy maga barátom
 96      11|                talpa alatt a szél.~– De hát furfangos egy fickó ez a
 97      11|              keres Pesten, öcsécském?~– Hát majd valami állás után látok.~
 98      12|                    Szervusz Bálványosi! Hát te hol jársz itten, ahol
 99      12|                  a tengerszemű szépség.~Hát „ez” hogy jön ide?~Hogy
100      12|               elől bujdokolsz? – És te? Hát nem tudod, hogy a haditörvényszék
101      12|              megérjük…~– Mit? Megérjük? Hát te kicsinyhitű vagy? Ám
102      12|            szívének dobogását hallanók. Hát a te szíved nem dobog-e
103      12|                  Én biztatni kezdtem:~– Hát hiszen mi is ketten vagyunk.
104      12|               de ők nem látnak engem.~– Hát el akarsz bújni a barlangba?~–
105      12|           kockára tennem mindent.~– No, hát csak bújtasd el magadat.~
106      12|               Erzsike szólt közbe:~– De hát aztán énvelem mi lesz? Én
107      12|          feleséged.~– Azt nem mondom.~– Hát tégy akármit, nem bánom.
108      12|                zsémbelt az Erzsike – de hát aztán? Ha maga ott marad
109      12|                 számára. Majd mi ketten hát itt maradunk. Két eset közül
110      12|             legutoljára láttuk egymást, hát akkor irgalommal lesz hozzám.~
111      12|            orrom előtt az ajtót – pedig hát, Istenem, én csak jót akartam.
112      12|                úgy megharagítom vele; – hát akkor mindjárt utánaláttam,
113      12| visszautasítottam a kínált pénzt. Pedig hát voltaképpen már akkor nem
114      12|                benyitottam a szobába: – Hát mit látok? – Az én Gyuricza
115      12|                Drága nagyságos asszony! Hát húshagyó kedd van ma talán,
116      12|    parasztgulyást kell elbolondítani? – Hát ha már nem elégszik meg
117      12|             nyelte a túrós dödöllét.~– „Hát igazság ez, Péter – rebegtem
118      12|            rebegtem hozzá könyörögve. – Hát kend engedi ezt velem tenni?”~
119      12|                 Már ez mégsem lehetség. Hát majd, mikor a tehenek ellenek,
120      12|               ellenek, ki lesz ottan? – Hát aztán a kemencét ki tapasztja
121      12|                meg sem nyikkan! – Pedig hát azt megkívánja a derekam,
122      12|           Erzsike maga is azt tette.)~– Hát hiszen most már én is kacagok
123      12|              könyörögtem Erzsikének.)~– Hát mi a gutát talál ezen nevetnivalót?
124      12|               is sírhatnám mérgemben.~– Hát hisz éppen az a nevetnivaló.~
125      12|           akiknek az ura kikapó volt. – Hát mit kívánhat tőlük az ember? –
126      12|             bújva a tiszttartóéknál.”~– Hát a virágárulás a piacon?
127      12|            tátva maradt a szája:~– „Ah! Hát hová?”~– Az az én gondom.
128      12|         fejemből a hőséget. Ez az idill hát szépen be lett fejezve;
129      12|                  az az egy bizonyos.~De hát hová?~Előttem volt a szép
130      12|            amint a házukat megláttam. – Hát ezt a jelenetet megint nem
131      13|      vámszedőnek mondá, hogy tartsa meg hát azt a százast, ha nem tud
132      13|               meg. – „Anyám, édesanyám! Hát nem ismer rám? Én vagyok
133      13|             Rengetegi kapitány a nevem! Hát a mama hova lett? Elfutott?
134      13|          odavontam a parázs mellé.~– De hát „élet” ez?~– Csendesüljön
135      13|                a ketten odább mentek.~– Hát érdemes volt ezért a barlangba
136      13|                 Ha kérdezték hol lakom, hát a várban! A várban lakás
137      13|                 tábori viselt dolgai.~– Hát, édes barátom, azt ne higgye
138      13|               este mind elkártyázta.~– „Hát már ezt kegyed hogy találta
139      13|           felismerhető ne legyen.~(– Ez hát a kegyed ötlete volt?)~–
140      13|                tudjátok a tisztességet, hát nem veretek rátok, de itt
141      13|             szapora szokott lenni.~– De hát nem találkozott kegyed Görgey
142      13|                  akkor ön férfi volt.~– Hát itt egészen olyan dolgunk
143      13|        szerszámát ott hagyja veszni. Őt hát ott hagytuk bajra. – Bandára
144      13|      szentlőrinci pusztatemplom fala.~– Hát rám nézve is emlékezetes
145      13|               templom tetején alunni.~– Hát a kálvinista varjú a kálvinista
146      13|                 cigány megmagyarázta:~– Hát az egyik varjú hamuszínű,
147      13|          villámlott át az agyamon, hogy hát most éppen útban van a feleségem
148      13|             történetét:~– A farkasoktól hát megszabadultam. De nemsokára
149      13|             hogy ez a „harmadik!”~– „De hát hol az első?”~– „Hát hisz
150      13|                 De hát hol az első?”~– „Hát hisz ez az első.”~Sehogy
151      13|                  odavaló vagyok. – „No, hát ha odavaló vagy, mondd el,
152      13|               az ott már nem parancsol. Hát ti, komáromiak, még azt
153      13|        felugrott a székéről dühében.~– „Hát ki tette közzé?”~– „Itt
154      13|                  Ért belőle egy szót? – Hát meg lehet ezt valakinek
155      13|               értelem nélkül is.~– „No, hát hadd lássam, olvasson el
156      13|               ha arra rájön a tábornok, hát akkor kegyedet főbe löveti?~–
157      13|         egyszerre elnevettük magunkat! „Hát innen kölcsönözték a pisztolyokat?” –
158      13|               cigányokról írtak valaha. Hát mikor arra a rémjelenetre
159      13|              egy kis eszmecserénk lesz! Hát ön hol járt azalatt, amíg
160      13|              megjutalmazásra gondolnak, hát tegyék meg a kedvemért,
161      13|               gyorsan! Vissza Bécsbe.~– Hát a csomag, ami el fog égni?~–
162      13|                csak kérték az eladók. – Hát az én Bagotay Mukim is felhasználta
163      13|                szereti ezt az embert!~– Hát mit csináljak? Senkim sincs
164      13|               megélhetnének.~– Tudom.~– Hát mért nem teszi meg?~– Mert
165      14|                Beszéljünk inkább önről. Hát önnek mi a sorsa most?~–
166      14|              cinizmussal feleltem rá.~– Hát, édes barátném, minden pályának
167      14|              nem is adnám oda!~– No, de hát, tegyük fel, hogy valami
168      14|        méregnyilakat lövöldözött felém) hát aztán mi lesz önből akkor,
169      14|           összefüggéstelen motyogása.~– Hát legyen úgy, ahogy kegyed
170      14|        meredeken, amelyen megindult; de hát lehet-e az itt? ólomsúllyal
171      14|                villámdörgés volna!~– De hát az lehetetlen. Hogy gondolhatnék
172      14|           hitben, hogy repülni tudok.~– Hát én erre igen jó tervet tudok
173      14|               nevét és személyleírását? Hát most felelek rá. Őt senki
174      14|              önnek örökre künn maradni. Hát nem élteti önt a remény,
175      14|                  A nejének?~– Igen!~– S hát aztán, ha fölkeresi?~– Akkor
176      14|        örvendetest.~– Rettenetes világ! Hát mivel élnek ott az asszonyok,
177      14|                 fel egész indulattal.~– Hát egy tényt, amit mindenki
178      14|            mindenki tud.~– Petőfi neje? Hát Petőfi?~– Az elesett a segesvári
179      14|               hamar összenőhetett a fű, hát én mi vagyok akkor? Fába
180      14|                 megteltem keserűséggel.~Hát ha ez megtörténhetett; mért
181      14|         felejtsük el.~Ezt mondtam én.~– Hát beszéltünk mi valamiről?
182      14|           zsémbelt rám.~– Ejnye! ejnye! Hát oly soká kellett hazakerülni?
183      14|             szorítottam a két karommal.~Hát mégis van, van, van. Hűség,
184      14|                élet” és „szabadság”. De hát a harmadik?~Még az várat
185      14|              aztán azt kérdezte tőlem~– Hát te gondoltál-e énrám azalatt?~
186      14|              nézhettem volna a szemébe, hát akkor megérdemeltem volna,
187      15|           szigorú nevelést?”~– Ahán! De hát az mind. (Kárba veszést
188      15|        balvégzetnek az okát megtudni.~– Hát én egész háború alatt voltam
189      15|              Nana! Hogy gondolja ezt?~– Hát ugyan micsoda akkor?~– Asszonyság,
190      15|                nem fértünk egymáshoz.~– Hát megengedi, hogy behívjam
191      15|          vehette észre az arcomon, hogy hát mit törődöm én mindezekkel.
192      15|              akárhogy van az ő dolga.~– Hát, lássa ön – folytatá esedezésig
193      15|               nőnek mire való a gyám?~– Hát, teszem föl, ha a férjes
194      15|               milyen szép asszonynak!~– Hát nem bánom. Vegyük egész
195      15|           megtaláltam a formát hozzá.~– Hát, tudja, édes Erzsi nagysám –
196      15|              vagyunk a sincerisatióban, hát szíveskedjék mégis széket
197      15|         villámlott a tengerszemekben!~– Hát ezen hogyan lehetne segíteni? –
198      15|          gyermeteg gyámoltalansággal.~– Hát csak úgy, hogyha ön is kálvinistává
199      15|            rengeteg sok sajtóhibával. – Hát bizony „szegény az éklézsia:
200      15|           Dehogy akarok! Isten őrizz!~– Hát micsoda?~– Lutheránus akarok
201      15|              fogja tőlem kérdezni, hogy hát a másik násznagynak a felesége
202      15|                 meghalni a hazáért.” – „Hát a tarisznyában mi van?” – „
203      15|             amire Nyáry azt felelte: – „Hát, édes öcsém, ahogy a népdal
204      15|             elkezdett keservesen sírni.~Hát ilyen csodát még nem mutogattak,
205      15|               Ollendorf nyelvtanából?~– Hát igen.~– Emlékezik a második
206      15|          angolnak nincsen kenyere.” No, hát adjunk az angolnak kenyeret.~
207      16|               bruderschaftot ittunk.)~– Hát rám lehet ismerni még?~Az
208      16|           lóháton ostromlok sáncokat. – Hát az az átkozott sok puliszka
209      16|       vigasztalám én.~– Vége bizony. De hát mit nyertem én vele?~Itt
210      16|               harmadikat illusztráljam, hát ez az lett volna, hogy „
211      16|               előre a tiszti rangfokon, hát tudd meg. Azért, hogy velem
212      16|                  kiált fel az ezredes – hát az a veres orr?” – „Ezt
213      16|                rázta hitetlenül. – „No, hát én be fogom excellenciádnak
214      16|          visszaadta neki az életkedvet.~Hát ez a katonaélet speciálitása.~
215      17|                régen.~– Honnan tudod?~– Hát magától a rendőrfőnöktől.
216      17|              állunk, dupla fizetés jár. Hát csak add át az Erzsikének
217      17|                 magadat!~– Mennykőt is! Hát csakugyan olyan nyámnyila
218      18|             tésztát dagasztott.) Tessék hát ide a fogam közé dugni azt
219      18|               alligátori érzéketlenség! Hát rinocérosz idegeink vannak?
220      18|                 szegletét lefelé húzta.~Hát ez már micsoda?~Mikor egy
221      18|              mikor te magad közel vagy? Hát azért híttak téged ma ide
222      18|              sztenográfia.~– „Ah, uram, hát ezzel a gondolattal jöttünk
223      18|                 a te neved – férfi!” De hát miért hítt akkor ide?~Mért
224      18|           kezdtem vállalkozni. Játsszuk hát az erkölcsi bírót.~– Talán
225      18|              csettentett a nyelvével.~– Hát nem érdekli kegyedet Klatopilnak
226      18|               két evőeszköz, két pohár. Hát az a harmadik, ott a hálószobában? –
227      18|           tányérján szokta ön hagyni.~– Hát ezt honnan tudja?~– Még
228      18|             olyan jó barátnék lettek?~– Hát hogyne! Mikor kettőnknek
229      18|                én szegénynek.”~Anna: – „Hát, tudod, ez egy nagy lengyel
230      18|               ki egy esztendeig.”~– „De hát azután, hogy Temesvár fel
231      18|         megvannak; de az én fiókomban), hát akkor ez a szerencsétlen
232      18|                 kis Mariannának.~(– No, hát jó volt-e a babcsuszpájsz
233      18|           szeretem.~Erzsike folytatá:~– Hát eddig volt az idill.~– Mi
234      18|                   kérdé elcsodálkozva – hát az hogy keveredik ebbe a
235      18|                 én barátom, a doktor.~– Hát te hogy vagy?~– Köszönöm,
236      19|                 egyszer választani fog, hát bizonyosan nem fogja magát
237      19|               nem a magam bűne miatt; – hát még a hazám nehéz sorsa!
238      19|                 az auditor majornak:~– „Hát ez mi a csoda? Hisz a kormányzó
239      19|                  magunkal tudtuk hozni.~Hát még aztán a látogatások!~
240      19|              börtönlevegő, úgy látom.~– Hát hogy kerül most ide?~– Bizony
241      19|                 miatt jöttem.~– Hogyan? Hát nem a szomorú rabságomat
242      19|               szükséges?~– Nem bérlő.~– Hát talán éppen kereskedő? Az
243      19|          hajthat.~– Nem is kereskedő.~– Hát talán gyáros? Fűrészmalom-,
244      19|      gőzmalomtulajdonos?~– Egyik sem.~– Hát ugyan micsoda?~– Az én vőlegényem
245      19|              hogy meg volt nyugtatva.~– Hát azon kell kezdenem, hogyan
246      19|                szent Dávid zsoltárai.~– Hát még a szent Dávidnéi!~–
247      19|       Budapestre. „Mi dolguk ottan?” – „Hát az egész ország minden cigánybandái
248      19|             szóra azt mondtam, hogy: – „Hát ön is el akar menni? Önnek
249      19|              hat órakor?~– Az nincs. De hát minek maradjak itt, ha nem
250      19|                ha nem lesz énekpróba?~– Hát énnálam éppen csak énekelni
251      19|           csizmaszárát. – Hogyan értse? Hát nagyon jól értheti. Ha egy
252      19|       muzsikaszó mellett, akár anélkül, hát azt a kutya sem ugatja meg
253      19|               többi vendég mind elment, hát abból olyan lárma lesz Izraelben,
254      19|                 oltár elől hozott haza. Hát vegyen el engem feleségül.~
255      19|               valami csalfaságon kapom, hát én összetöröm ám ezt a törökmeggyfa
256      19|                én egy nagyot mondtam:~– Hát hallgasson ön rám; nekem
257      19|       szentlélek, s nem áll kötélnek.~– Hát ön nem helyesli az elhatározásomat?~–
258      19|           átírva.~No! Valahára megkapta hát Erzsike is a férjek non
259      20|                     XX. FEJEZET ~Gyónás~Hát bizony végesvégül csak meg
260      20|                korzó! Kétszáz hintóval. Hát még a toalettjei! Egyébbe
261      20|       imádkozásból és éneklésből áll.~– Hát talán a külső szertartások
262      20|                őrizni, akár egy pap; de hát feloldani tud-e ön azután?~–
263      20|                 feloldhat embert.~– No, hát hallgassa meg.~Azzal odahajolt
264      20|            halálos méreggé változik át. Hát ami „azt” a mézet illeti,
265      20|                hallgattatva.~– Jól van! Hát az, amit az én kicsúfolásomra