Fezejet

1       2|          Úgy kell nekik!~Nem is néztem aztán, hogy táncolnak; leültem
2       3| elfutott.~– Én, mint az álmodó, néztem utána, míg a szőlőlevelek,
3       6|         múlva a gőzösön ültem s néztem az elmaradó füstöt, mely
4       8|      ránéztem; és mentül tovább néztem, annál jobban elámultam.~
5       8|   szóltam közbe, csak álltam és néztem rá, a két kezemmel az asztalra
6      12|      Kétségbeestemben a Péterre néztem.~Az mind ezalatt ott ült
7      12|        azt ő kezébe vette. Csak néztem, hogy mi lesz azzal a bottal,
8      13|     útszéli jegenyének, s aztán néztem az előttem végigvonuló rémlátványt