Fezejet

1       2| egyhangúlag „előtáncosnak”.~Ma is büszke vagyok ez elismerésre, hát
2       8|          erre az utóbbira különös büszke látszott lenni. Néha engem
3      12|        azt – szólt Bálint barátom büszke lenézéssel. – Nincs titkom
4      13|          volt, mint ő. Én valóban büszke lehettem rá, hogy mi egymáshoz
5      13|     helyeselte elhatározásomat, s büszke volt rá, hogy ilyen okos
6      14|      lehetett hallani oda alant a büszke refrént.~„Mindent, kit útban
7      19|         vörös lett az arca. Olyan büszke volt arra, hogy ő erényes.~(–
8      20|        kereslet. – És én minderre büszke voltam.~Úgyhogy meg sem