Fezejet

1      11|      is küldött a számomra az asszonyom. Közelg a tél. S nekem azt
2      12| beszélt bölcsen:~– „Nagyságos asszonyom! Engedelmet kérek. Én tudom,
3      12|        Jaj, lelkem, nagyságos asszonyom, eltagadjuk ám valamennyien
4      12|      kegyes kezeit, nagyságos asszonyom: engedelmet kérek, ha valamivel
5      12|      a színével:~– „Nagyságos asszonyom. Már ennek meg kell lenni.
6      15|   hogy én az Erzsike nevét az asszonyom előtt soha ki nem mondtam. („
7      18|      neheztelést affektálni: „asszonyom!”~– Akarja ön megtudni,
8      18|     ki a cégtáblájára? – Nem! Asszonyom. Ilyen jószívű emberben