Fezejet

  1       2|              üres szék volt mellette.~– Ön egészen elhanyagolja a régi
  2       2|         esztendővel. Miért nem festette ön le inkább a leányát? az
  3       2|               leányát? az sokkal szebb. Ön nem szeret leányokat festeni,
  4       2|             szuperálni.~– Hogyan akarja ön azt meglátni?~– Hát így
  5       2|                s a szemembe kacagott.~– Ön helyreigazította a ruhám
  6       3|             mamának, hogy rendelje meg. Ön is írt bele valamit?~– Igen.~–
  7       3|            szigetnek a leírását.~– Járt ön ott valaha, azon a mocsári
  8       3|                 levő regényemből.~– Ah, ön regényt is ír? Minket mind
  9       3|                   Szeretném tudni, hogy ön hogy kezd hozzá.~– Legelőször
 10       3|                értem. Aztán minek tölti ön azzal az időt, hogy regényt
 11       3|                 eleje s mi lesz a vége. Ön már tudja?~– Hogy az… angyalba –
 12       3|             virány.~– Hát mért nem írja ön, hogy „sziget”?~Ebben ugyan
 13       3|            betűvetés.~– Eszerint, mikor ön azon a hosszú sétányon végigvágtat
 14       3|           megloptam én azt már, mielőtt ön megkóstolta volna. Én most
 15       3|         elolvasni.~– Micsoda? Hát írhat ön olyan dolgot, amit egy leánynak
 16       3|               Óh, énmiattam ne aggódjék ön. Olvastunk mi a nevelőintézetben
 17       3|               olyan dolgokat, aminőkről ön nem is álmodott. Egyebeket
 18       3|        gyűjtemény volt már belőle.~– És ön is megígérte, hogy e gyűjteményt
 19       3|            Előttem fel lehet olvasni az ön szerelmes jelenetét.~Határozottabban
 20       3|                  s nagyot nézett rám.~– Ön fél attól, hogy vallomásnak
 21       3|              fogom érte nevetni?~– Nem! Ön nem fog engem kinevetni!~–
 22       3|               az sohasem zérus.~– Nézze ön, ez a kis deszkabódé most
 23       3|           leánykérő legyen.~– Azt tudja ön, hogy én gazdag vagyok.~–
 24       3|                 kenyér meg a szalmaágy. Ön engem nem ismer. Belőlem
 25       4|              krónikánkban):~„Mondja meg ön a nagyságos asszonyának,
 26       4|              azonnal indulok Pestre, az ön által felajánlott jurátusi
 27       6|                 segéde.~– Rendén van.~– Ön lesz szíves fegyvert kölcsönözni?~–
 28       6|                 brachiummal.~– Feleljen ön, van-e seb a humoristának
 29       6|                 az orvos.~– Igaz-e hogy ön vette ki belőle a golyót?~–
 30       6|                  Orvosi hitelére mondja ön ezt?~– Orvosi hitelemre!~
 31       6|          doktorom. Arra kérdésre felelt ön, hogy ki vette ki a bajtársunk
 32       6|               de már most arra feleljen ön nekem, hogy ki tette bele.~–
 33       6|                 színpadi tündér, akiért ön annyira fellelkesült.~Itt
 34       6|              azt a képet, azt én nem az ön számára festettem.~Milyen
 35       8|      városunkban a „francia futás” óta. Ön pedig lapszerkesztő!~– Az
 36       8|                gondolatban sem. Egyedül ön az, akit megbántottam –
 37       8|       szempilláit lesütve – odáig tudja ön hogy én férjhez mentem;
 38       8|                álmodtam őrült dolgokat. Ön is ott volt mindig. Eh,
 39       8|               kérdezte tőlem:~– Szokott ön is kártyázni?~– Szoktam,
 40       8|                a nőt.~– Miért nem gyújt ön szivarra? Miattam lehet.~–
 41       8|                  aki gyóntat. Higgye el ön, hogy az egyik ok, amiért
 42       8|            hajdan a szigeten; emlékezik ön rá, mikor önt meglátogattam
 43       8|                rendre. Ahogy most látja ön rajtam.~Felállt, és körülfordult
 44       8|       felkacagott.~– De ne sajnálkozzék ön énrajtam. Én tökéletes boldog
 45       8|              Megunni? Hát nem emlékezik ön rá, mikor ott a kis deszkagunyhóban
 46       8|               Nádaskunyhó és szalmaágy. Ön akkor nekem hírről, dicsőségről
 47       8|            amelyen én alszom. Higgye el ön, hogy én tökéletes boldog
 48       8|               tisztviselő azon fölül az ön parasztideáljának a gazdája.
 49       8|                térdei fölött.~– Nos, ha ön volna a Mukica helyében,
 50       8|             hogy viselem a testemen az „ön” ütéseinek a nyomát. – Ugyan
 51       8|                a nyomát. – Ugyan mondja ön: ütött ön már meg valaha
 52       8|                  Ugyan mondja ön: ütött ön már meg valaha valakit,
 53       8|            kellett hallgatnom.~– Hagyja ön ezt! Ön nem tudna olyan
 54       8|            hallgatnom.~– Hagyja ön ezt! Ön nem tudna olyan jó Bagotay
 55       8|                 azt, aminek a receptjét ön most kiadta. Másnap mindjárt
 56       8|         fegyverbe öltöztette, kiáltotta ön ki itt Pesten a szabadságot.
 57       8|               beszélték, hogy Petőfi és ön ott állanak a Rákoson, negyvenezer
 58       8|                Hát így fordította el az ön hatalmas keze a nagy veszedelmet
 59       8|              Rátértem volna én erre, ha ön nem kérdezi is. Hiszen éppen
 60       8|               nemesemberek között; lám, ön is elhagyta „Március 15-
 61       8|              vel írja a nevét. Márpedig ön „dicső hazafi”. És így a
 62       8|               volt erre a válasz?~– Azt ön olyan könnyen kitalálhatja,
 63       8|           menyecskévé.~– Hát hogy tudja ön, hogy nem olvastam még ezt
 64       8|              olvasom el én. Tudom, hogy ön a legjobbat írta rólam.~
 65       8|                vesszek is el; meg fogja ön kapni a levelemet, amit
 66       8|               hogy most már elbeszélhet ön mindent, amit felőlem tud.~–
 67       8|          barátunk, akkor, kérem, mondja ön meg neki, hogy az az út,
 68      11|       verbuválja a tagokat. Csak ismeri ön Bálványosi Bálint direktort?~
 69      12|         kotorászni.~– Ugyan, hogy lehet ön ilyen prózai teremtés! –
 70      12|                 szomorú hangon mondá:~– Ön engem végtelenül megvet
 71      12|              vámot kell fizetnem. Lássa ön, ez az, ön hibája. A pesti
 72      12|              fizetnem. Lássa ön, ez az, ön hibája. A pesti XII pont
 73      12|       keresztvasán annyiszor produkálta ön előttem az akrobatai gyakorlatait! –
 74      12|             elfelejtik. Odamenekülök az ön anyjához. Ezt gondoltam,
 75      12|                fodros főkötőben, amiben ön lefestette az arcképét,
 76      12|            asszony folytatá:~– Mikor az ön anyjának ezt a szavát hallottam,
 77      12|               arcát viselem el, mint az ön anyjának a könnybelábadt
 78      13|               mindent, már most ítéljen ön el. Nem szükség, hogy megtaszítson,
 79      13|               veszély elől elbújik.~– S ön azt gondolja, hogy ez az
 80      13|               barátom, azt ne higgye ám ön valamiképp, hogy az én életem
 81      13|           intermezzo is. – Azt tudhatja ön, hogy a télen a komáromi
 82      13|             csípve.~– Csak nem vesztett ön el engemet talán a kártyán?~– „
 83      13|         sikerrel készíthessem elő.”~– S ön azt az este mind elkártyázta.~– „
 84      13|            ábrázatokat. Mármost mit fog ön csinálni?~– „Megmentem a
 85      13|             útra pénz nélkül.”~– Hallja ön! Azt elhiszem, hogy ön innen,
 86      13|           Hallja ön! Azt elhiszem, hogy ön innen, ebből a bombázott
 87      13|                 szerepet kell játszani. Ön elrejti magát Izsa faluban,
 88      13|               Hej, akkor festette volna ön le az arcképemet! Akkor
 89      13|            kellett hozzá, aki elhiggye. Ön emlékezni fog arra a rettenetes
 90      13|            csókok nem számítanak, akkor ön férfi volt.~– Hát itt egészen
 91      13|            visszagondolok rá. Életemben ön a második, akinek ezt elbeszéltem.~
 92      13|                 éppen én vagyok.”~Lássa ön, még itt is ön segített
 93      13|           vagyok.”~Lássa ön, még itt is ön segített rajtam.~– Jancsinak
 94      13|         különösen nagyon kérdezősködött ön felől. Mikor önök Kecskeméten
 95      13|                  Igen. Úgy van.~– Lássa ön, ilyeneket nem tudhatnék,
 96      13|                 a szemem közé nézve:~– „Ön Rengetegi Tihamér, százados?”~
 97      13|                 mondá a tábornok – Adja ön által a sürgönyt.” A tudósítás
 98      13|               korán reggel jelentkezzék ön nálam. Most menjen a „Fehér
 99      13|           Galiciát foglalta magában.~– „Ön igen nevezetes adatokat
100      13|                megbízatását. Vissza tud ön hatolni a várba azzal a
101      13|            szükségem.”~– „Azt meg fogja ön kapni. Angol útlevelet,
102      13|              törvényes előnévvel.~– „És ön? Hogy jut be a várba?”~– „
103      13|          megmondhatom önnek, hogy ha az ön hölgye magának Windischgraetz
104      13|                hadd lássam, olvasson el ön csak két sort ebből a sürgönyből
105      13|      háladatosabb publikumom volt, mint ön. A szenzációs jeleneteknél
106      13|              kis eszmecserénk lesz! Hát ön hol járt azalatt, amíg én
107      13|             tettem a hazáért! Meg tudja ön mondani, hol töltötte a
108      13|               amit a világ suttog, hogy ön azalatt Bécsben járt! De
109      13|         őrnagynak maradt.)~– Képzelheti ön a kedves fogadtatást, melyben
110      13|                    Értem.~– Dehogy érti ön. Ez nem az a sablonszerű
111      13|          magamat érte.~– Pfuj! Pfuj! És ön mégis szereti ezt az embert!~–
112      14|                 ez így? Mi jövendőt lát ön maga előtt?~– Egyelőre úgy
113      14|               ismerem a magam nemét. Az ön asszonya, aki a művészi
114      14|                Nem! Még ha angyal volna ön, akkor sem.~Nem tudtam az
115      14|               ostrománál, hanem én.” Az ön bűnét nem veheti magára
116      14|             kiadó, se közönség. Mit fog ön kezdeni? Beáll újból egy
117      14|                 Más idők? azokra gondol ön? Ez az, amitől én legjobban
118      14|           rettegek. Én önt jól ismerem. Ön nem az az ember, aki meg
119      14|                 elmúlt, az nincs többé; ön nem fogja soha elfelejteni
120      14|               elkobzott gyémánt ékszer. Ön ismét bele fog menni abba
121      14|            démon. Semmi szavam nincs az ön szavai ellen. Tegye azt,
122      14|                 akarok egyebet. Hiszi-e ön, hogy nekem jó szívem van?~–
123      14|             szenvedély vitt rá; de amit ön felől éreztem, azzal a mennyországba
124      14|                 Én is azt kívánom, hogy ön fusson tovább, fölfelé,
125      14|                 küzdelem sikere, ha azt ön külföldön folytatná. A szabad
126      14| Franciaországban. Gondoljon rá, hogy ha ön most Párizsban megjelenne,
127      14|                 tárt karokkal fogadnák. Ön jól tud franciául; stílusa,
128      14|              pedig napszámos. Énekelhet ön idehaza, akár egy Tyrtaeus,
129      14|             útitárs rovata kitöltetlen. Ön az elébb azt mondá, mért
130      14|        gondoltam, hogy ezt a rovatot az ön nevével töltöm ki. Nem kell
131      14|               elég arra, hogy kezdetben ön megélhessen Párizsban, anélkül,
132      14|                egyszer aztán elfoglalja ön a helyét a külirodalomban,
133      14|               senki támogatására többé. Ön vissza fogja nekem téríteni,
134      14|                akik kimenekültek. Akkor ön is a megszabadítók élén
135      14|            hiszem.~– És arra nem gondol ön, hogy ennek a megszabadulásnak
136      14|         magamról, ahányszor feltámad.~– Ön hisz asszonyi hűségben,
137      14|             erényben?~– Hiszek!~– Akkor ön nagyon boldog ember.~Én
138      14|               oly sötét lesz a vidék.~– Ön tehát csakugyan vissza akar
139      14|                benne legjobban nekem.~– Ön talán azóta sem hallott
140      14|            gyermekeik ruháit varrják.~– Ön talán még azt sem hallotta,
141      14|             délceg dalia ugyan, mint az ön barátja volt, de köztiszteletben
142      15|                ujjával.~– Ahán! Kit tud ön legnagyobb zsarnoknak a
143      15|                Asszonyság kívánja, hogy ön legyen neki…~Itt nem jutott
144      15|          juthatna.~– Ismerősöm nekem az ön választottja?~– Természetes.
145      15|                  míg nem bizonyos, hogy ön násznagya lesz. Szégyenli
146      15|                a hölgy ült.~– Meg tudta ön érteni, amit az én vitézem
147      15|              után talán nem is várhatta ön azt, hogy még valamikor
148      15|               ez előtt mindent mondani. Ön odáig tudja a történetemet,
149      15|            félrecsapásnak tulajdonítaná ön, hogy azt az embert elhagytam.
150      15|              embert elhagytam. Képzelje ön, csakugyan arra az alacsonyságra
151      15|                hölgy. – Ez talán kiment ön előtt is, hogy én egy idegent,
152      15|                az ő dolga.~– Hát, lássa ön – folytatá esedezésig menő
153      15|             nagy” kérelem. Ezt megteszi ön a szolgálója kedvéért is.
154      15|                 hogy „atya”. Igaz, hogy ön csak négy évvel idősebb,
155      15|                 egyet hiszek; azt, hogy ön nekem őszinte jó barátom.
156      15|                próbálva. – Azt hallotta ön – s ha nem is hallotta volna,
157      15|         elhelyezve?~– Megvan. S mihelyt ön hivatalos gondnokom lesz,
158      15|            lehetne tábláztatni.~– Ahogy ön jónak látja.~– Azért gondoltam
159      15|              natura tiszti szálláson.~– Ön tudja jól, hogy én az ilyesmihez… (
160      15|         kezdetben papnak szánták és így ön valószínűleg katolikus.~
161      15|                az időköz alatt, amelyet ön a szemináriumban töltött,
162      15|                    Hát csak úgy, hogyha ön is kálvinistává lesz.~– „
163      15|             önöktől.~– Csak bízta volna ön ezt rám. Ha egyszer én az
164      15|                Ilyen battériák! – Nézze ön! – Ezek a szemek! – Congrév
165      15|               azt elhiszem.~– Tehát fog ön tanúm lenni a papnál?~–
166      15|             Őszinte meggyőződésből akar ön kálvinistává lenni?~Erre
167      15|              koponya! Főhadnagy úr! Fog ön nekünk itten produkciót
168      15|        Főhadnagy úr! – mondék. – Tanult ön angolul? Az új házas meg
169      16|   interpellációmra: – „Kedves Klatopil! Ön csakugyan a legjobb conduit-listával
170      16|              nagy méltatlanság történt; ön nem iszákos, tévedés volt
171      16|     legközelebbi avancementnál megkapja ön a harmadik csillagot.”~Az
172      18|             letette az asztalra.~– Hisz ön nálunk marad ma ebéden.
173      18|                szakácsnénak, hogy ma az ön kedvenc ételét készítse.~–
174      18|            rontsuk el a jó ebédet vele. Ön most egészen el van szörnyedve
175      18|                 ebédeltünk. Legutoljára ön vendégelt meg engem. Tudja?
176      18|       affektálni: „asszonyom!”~– Akarja ön megtudni, hogy ki van odabenn? –
177      18|                a helyzetről komolyan. – Ön már most megérti ugyebár,
178      18|               ki az az egy kivétel? azt ön, ha akarja, kitalálhatja,
179      18|              Nagyon szerettem volna, ha ön hébe-hóba meglátogatott
180      18|              olyan erélyes vagyok, mint ön. Én magasztaltam volna ön
181      18|               ön. Én magasztaltam volna ön előtt az ön nejét, ön pedig
182      18|          magasztaltam volna ön előtt az ön nejét, ön pedig az én férjemet.
183      18|             volna ön előtt az ön nejét, ön pedig az én férjemet. Ez
184      18|           képzelet ilyent teremteni?~– „Ön Klatopil Vencel hadnagynak
185      18|           levesestálat.~– Hahaha! Tudja ön már Ollendorf szerint, hogy „
186      18|               mindig a tányérján szokta ön hagyni.~– Hát ezt honnan
187      18|        figyeltem meg; mikor nálunk volt ön néha ebéden. – Azt tartják,
188      18|                 szegény Annát.~– „Lássa ön, milyen jó szíve van szegény
189      18|          törvény; – csak azután akartam ön elé terjeszteni az ügyet,
190      18|          mondtuk meg kiért.~– Hallgassa ön meg, hogy mi véleményt adott
191      18|                jól megtartottam? Ismeri ön a katonai törvényeket?~–
192      18|              könnyeit.~– Most már tudja ön, hogy miért kérettem, hogy
193      19|             büntetésből majd ide zárnak ön mellé.~– Ez igazán nehéz
194      19|                 hogy itt is megtartotta ön a jókedélyét, mert én igen
195      19|             selyemfátyollal.~– Ej, hogy ön mindent is kitalál rögtön.
196      19|           gyámleánya leszek ezentúl, ha ön el nem kerget magától. –
197      19|                úgy kezdődött! Azt tudja ön bizonyosan, hogy kisvárosunkban
198      19|      hangverseny útján.~– Látszik, hogy ön praktikus ember. El lett
199      19|                A többit aztán már tudja ön.~– Hogyne tudnám. Az első
200      19|               azt mondtam, hogy: – „Hát ön is el akar menni? Önnek
201      19|             reked „Bergengóciában”.~– S ön sohasem esett kánoni hibába? –
202      19|             érzi asszonykéz szorítását. Ön őszinte volt, én is az leszek.
203      19|          őszinte volt, én is az leszek. Ön nem közelíthet más nőhöz,
204      19|               mondtam:~– Hát hallgasson ön rám; nekem van akkora tőkepénzem,
205      19|                 nem áll kötélnek.~– Hát ön nem helyesli az elhatározásomat?~–
206      20|           jöttem önhöz, hogy elmondjam. Ön volt az mindig, aki nekem
207      20|                    Ha az arcomra tekint ön, elgondolhatja, hogy az
208      20|            megsürgetett.~– Mit tanácsol ön? Mit tegyek? A lelkem kényszerít
209      20|              Kedves barátném! Azt tudja ön, hogy én protestáns vagyok.
210      20|         fordulata óta.~– Édes barátném! Ön engem régóta ismer. Tudja,
211      20|     megtréfállak én téged. Meghalok!”~– Ön igazán elfogadná az én gyónásomat?~–
212      20|              mint az enyim, nem írt még ön soha. De addig el ne mondja
213      20|               feleségének sem! Megígéri ön? Férfiúi szavát adja rá?~–
214      20|                eltemetett titkoknak. Az ön titka nagyon csendesen meglesz
215      20|              titkát éppen úgy meg fogja ön őrizni, akár egy pap; de
216      20|                  de hát feloldani tud-e ön azután?~– Ahogy ember feloldhat
217      20|                 rám.~– No ugye? Nem pap ön! Nem tud bűnbocsánatot adni?~–
218      20|                 tele van, arra nézve az ön háborultjának az állítása
219      20|                 édesítsen.~– Oh, azt az ön képzelete utól nem bírja
220      20|                 megerősíteni.~– Hm, hm. Ön nem ismeri az én bajomat.
221      20|                 elkezdett mosolyogni.~– Ön először tegez életemben…
222      20|                    Óh, mi jó volt, amit ön mondott! Már tudok sírni
223      20|            ismét. Nem fáj úgy a szívem. Ön nem irtja ki az emlékezetemet
224      20|               emlékezetemet a lelkéből; ön engem védelmez. Ön megtisztít
225      20|            lelkéből; ön engem védelmez. Ön megtisztít engem a sártól,
226      20|             salaktól, amiben fetrengek. Ön azt mondta, hogy imáiban
227      20|                 tudok jó feleség lenni. Ön meg lehet felőlem nyugodva. –