Fezejet

1       7| gyulladjon tőlem lángra.~„Férfi sorsa a nő!”~Ha akkor az a hölgy,
2      14|    inkább önről. Hát önnek mi a sorsa most?~– Ami a féregé, mikor
3      14|         maga magát.~Milyen szép sorsa van egy kidőlt fának! Azt
4      19|        voltam ezentúl nyugtatva sorsa felől.~Volt tehát már saját
5      19|           hát még a hazám nehéz sorsa! Az elkobzott szabadság
6      19|      egy kálvinista rektornak a sorsa, mint más halandó emberé.
7      20|       nem háborgatva, csak az a sorsa lehet a szép ideálnak: meghízni.~