Fezejet

1       3|      vagyunk.~– Az meglehet. Olyankor nagyon el vagyok merülve. –
2       3| végigvágtat sebes léptekkel, olyankor sem lát, sem hall?~– De
3       8|     tud ütni a nagyságos úr, olyankor mindig öt forintot kapok.” –
4       8|       Néha esős idő is volt; olyankor a parasztasszony a felsőruháját
5      17|     elsomfordálni.1~Ha pedig olyankor megyek Erzsikéhez, mikor
6      19|    hogy nemsokára meghaljon. Olyankor aztán a keresztgyermekem
7      20|  kiáltotta be, hogy „Mária!” Olyankor mintha mindig tőrt szúrt