Fezejet

  1       1|            allé beide!~De hát azért sem „liegst!” Én láttam előre
  2       1|            esve; neki még a könyöke sem érte a parkettet. A térdemért
  3       2|     asztmában szenvedett.) – Felénk sem jön, amióta olyan híres
  4       2|        takarva a két kezével. Senki sem mert támadólag föllépni.
  5       2|        megtekinteni; még Erzsikének sem. A megkezdett képet elzártam
  6       2|         jámbor dilettáns, még akkor sem bírtam volna ennek a titkát
  7       2|         öltöztetésénél. Talán senki sem.~Az a kivágott, halványrózsaszín
  8       2|         elvesztem onnan. Semmi baja sem lesz utána. – Én a nevelőben
  9       3|           mert aki hozzánk jár, egy sem hoz ide könyvet.~– Hát valami
 10       3|                Eszerint abból semmi sem igaz?~– Azaz, hogy nem „
 11       3|             valamit, amiből egy szó sem igaz; de azért követelem,
 12       3|       fejtül, merre lábtul? – Magam sem tudtam elképzelni, hogy
 13       3|           dicsőségben, a fotográfia sem volt még feltalálva, s alig
 14       3|    végigsétálni; de még csak felénk sem néz; pedig elég nagy lármával
 15       3|           sebes léptekkel, olyankor sem lát, sem hall?~– De igen:
 16       3|        léptekkel, olyankor sem lát, sem hall?~– De igen: látok füvet,
 17       3|             hogy semmi segédszerrel sem vagyok ellátva.~– No hát
 18       3|        ebben a pillanatban egy szót sem tudok leírni.~– Azért, mert
 19       3|    paradicsomvesztő mámornak. Senki sem volt ott rajtunk kívül,
 20       3|             volt ott rajtunk kívül, sem távol, sem közel, csak mi
 21       3|           rajtunk kívül, sem távol, sem közel, csak mi ketten: Ádám
 22       4|       művészileg játszott-e, azt ma sem tudnám megmondani, mert
 23       4|              Petőfit pedig semmivel sem lehetett olyan nagyon dühbe
 24       4|             csókolt az anyámnak. Ez sem volt szokása. Csak a saját
 25       4|             kiadatni.~– Engem senki sem ismer.~– Dehogynem. Bajza,
 26       4|       hasonló szabású kabátot senki sem viselt, a benedictinusok
 27       4|           megjelenését.~És senkinek sem jutott eszébe a másiknak
 28       5|          vezette be a színpadra. (Ő sem kapta meg a művével a 100
 29       5|                Azzal pedig senkinek sem vétenek.~– De tánc után
 30       5|           akkor létező magyar lapba sem fognak egy betűt sem írni,
 31       5|          lapba sem fognak egy betűt sem írni, hanem alapítanak egy
 32       6|        Másnap korán reggel, még föl sem keltem, már rám nyitott
 33       6|            volt állítva. Egy szóval sem vitatom, hogy ez nem a legkorrektebb
 34       6|            Az első meglepetésre azt sem tudtam, miről van szó.~–
 35       6|        szörnyűség! (Itt még csak el sem mondhattam az igazat.) De
 36       6|      fellépése volt. – Én még kezet sem mertem szorítani Erzsikével,
 37       6|             hogyan történt. – Azért sem teszem; ti ketten megérdemlitek
 38       6|         vetélytársam.~Hát hiszen én sem akartam egyebet, mint az
 39       7|            csak egy divatos kalapja sem volt; maga horgacsolt magának
 40       7|           mint egy kisfiú.~Semmijük sem volt és mégis milyen boldogok
 41       7|            még ma, negyven év után, sem vagyok olyan vén, mint amilyen
 42       7|    szabadság”, úgy, hogy a sírjukra sem találni, Petőfi, – Vasvári, –
 43       8| világfájdalmas, sőt privátfájdalmas sem.~Ismét belejöttem az arcképfestésbe.
 44       8|            eltaszít. Pedig senkinek sem vétettem, még gondolatban
 45       8|           vétettem, még gondolatban sem. Egyedül ön az, akit megbántottam –
 46       8|              izentem is neki. Felém sem jött. Egyszer aztán, mikor
 47       8|        duzzogás mindkét részről. Én sem mentem ki egy huszonnégy
 48       8|     huszonnégy óráig a szobámból, ő sem jött felém. Hogy nem követett
 49       8|      készültünk nászutazásra, s azt sem járják meg pénz nélkül. –
 50       8|             és a kukoricákon. Senki sem látott meg. A faluban delet
 51       8|              s a világ ezer bajával sem törődnek. Nyitott ajtóknál
 52       8|            utánunk. Azonban a Péter sem volt rest; hirtelen összekurjantotta
 53       8|       elszöknünk idején. Csak azért sem szöktünk!~– Hát aztán mi
 54       8|         voltam én önöknek a tájékán sem.~– Hja, a költőknek is hosszú
 55       8|            is kifutott. Azóta hírét sem hallani. – Hát így fordította
 56       8|         hozta, nagy örömére, senkit sem talált otthon, s az ajtóra
 57       8|             kapok tőle egy krajcárt sem, s többet be ne merjek lépni
 58       8|               No, hát persze! Értem sem nagyobb kár, mint más szegény
 59       8|        volna. Ott még annyi öltözet sem volt rajtam. A városhoz
 60       8|            útra, utánam evezett. Az sem nekem volt baj, hanem nekik. –
 61       8|           minekutána a békéltetésre sem én nem jelentem meg a papnál,
 62       8|          nem jelentem meg a papnál, sem a régebbik uram, annálfogva
 63       8|         hogy ebben az öltözetben el sem fogadják, hitelt sem adnak
 64       8|             el sem fogadják, hitelt sem adnak a beszédének, azért
 65       9|   forradalomnak. – Az én népemet az sem széleszté el. – Azonban
 66       9|         lehessen kijönni, arról szó sem volt. Kezében tartá a szabad
 67       9|         azokban a rettentő napokban sem hagyott el soha, amikor
 68      10|        Tardona, amelynek még a neve sem volt feljegyezve Karacs
 69      10|            is vigyen oda, ott senki sem talál rám – Tardona nem
 70      10|          tízes – a mi fejünk annyit sem ért.~Amilyen hosszú az út
 71      10|            a készséggel aztán senki sem nézett bennünket többé „
 72      10|     korszakáról, s eközben egyiknek sem jutott eszébe az akkori
 73      10|            nem járt, s a bennelakók sem jártak sehova. Majd ha tél
 74      11|            embereken kívül senkivel sem beszélek. Erre szavamat
 75      12|           beteg volt; és én azt meg sem tudtam álmodni! Hátha meghalt
 76      12|       szabad előre tudnom. Senkinek sem szabad tudni. Miért titkolják
 77      12|         országot takart be. Eszembe sem jutott most az éhség; szalonnás,
 78      12|            magasban még a rigófütty sem zavarta a csendet.~A nap
 79      12|      melegen sütött alá, egy szellő sem lendült; a fejem ott pihent
 80      12|           jársz itten, ahol a madár sem jár?~Ekkor aztán nála is
 81      12|             az én láttomra; a keble sem piheghetett jobban. Hanem
 82      12|   hetvenkedtek.~– Jó, jó! Hiszen én sem hittem belőle semmit. Óh,
 83      12|            úgy tettem, mintha észre sem venném. Mi közöm énnekem
 84      12|        Bálint barátom – mondám, fel sem kelve guggoló helyzetemből,
 85      12|         tenném meg. S ha megtenném, sem érne semmit. Ezóta megláthatták.~–
 86      12|             csak harmincra, s akkor sem talál a célba. Ezt mi nem
 87      12|         hogy még a spanyolcsizmával sem veszi ki belőlem a titkot
 88      12|          szemeibe nem.~Még egy szót sem váltottunk egymással – egyenesen.
 89      12|           sánckapun. Egy ismerőssel sem találkoztam. Ellenben nagy
 90      12|         dologban lehettek, hogy meg sem látták a szép asszonyt.~–
 91      12|        hozzájuthat. – Ezalatt észre sem vettem, hogy már egész közel
 92      12|      konyhába beléptem – ott senkit sem találtam a tűzhelynél. –
 93      12|      igazságszolgáltatás, ezt magam sem gondolhattam volna ki jobban.)~–
 94      12|             hogy soha, egy kisujjal sem bántottam a nagyságos asszonyt?
 95      12|       parancsolat. – Ha ráverek meg sem nyikkan! – Pedig hát azt
 96      12|          úrhoz. Bizony Isten, semmi sem fog történni. – No, mondd
 97      12|             ellen még csak kifogást sem lehetett tennem; ami a másé,
 98      12|             után az iskolába. Azért sem megyek vissza!~Mikor fel
 99      12|            kihordani. Oltásra senki sem gondolt. A zsarátnok úgy
100      12|              hogy hol az anyám. Meg sem hallották! – Egyszer aztán
101      12|      szegény apám arcképén. Még azt sem tudtam megmenteni. Zsibbadt
102      12|            elfúj, azt egy könnyözön sem hozza vissza többé!)~
103      13|        énnekem már annyi akaraterőm sem volt, hogy a lábamat elhúzzam
104      13|            vitéz. Mindekkorig senki sem akarta észrevenni azok közül,
105      13|        magával jóltehetetlen. Senki sem ügyelt rám.~Ez a tiszt észrevett.
106      13|             nagyon orcátlanok.~– Mi sem szándékozunk itt maradni
107      13|          ismerek minden embert.~Azt sem kérdezte, kinek hínak. Kezet
108      13|            olyan ékesen szóló senki sem volt, mint ő. Én valóban
109      13|         megörülve. – „Azt még önnek sem mondom meg. Én már régen
110      13|        városból? Mi persze egy szót sem értettünk németül; s mind
111      13|             rögtön Érsekújvárig meg sem álltok, ott aztán muzsikálhattok.”
112      13|           bajra. – Bandára különben sem volt már szükségem, a Tisza
113      13|          ebben a halálveszedelemben sem hagyta el a cigányhumor:~–
114      13|             elkövettek.~Én mozdulni sem mertem, hogy észre ne vegyék,
115      13|            hisz ez az első.”~Sehogy sem akart a fejébe menni az
116      13|           Erre a Jellasics-huszárok sem vették tréfára a dolgot;
117      13|            mosolygó tekintetét soha sem fogom elfelejteni. Majd
118      13|             ti, komáromiak, még azt sem tudjátok, hogy ki fiai vagytok?
119      13|           csak tábornoki egyenruhát sem viselt, senki sem nézte
120      13|        egyenruhát sem viselt, senki sem nézte volna ki belőle a
121      13|           megmondhattam volna, hogy sem azt a nevet, sem a katonai
122      13|        volna, hogy sem azt a nevet, sem a katonai egyenruhát nem
123      13|   kormánytól Bem tábornokhoz.”~– Az sem igaz – vetém közbe én –,
124      13|      kocsisa. Meglehet, hogy sehogy sem; csak a sürgöny bejusson.”~– „
125      13|       Biztosítom a tábornokot, hogy sem én, sem az a hölgy nem fogjuk
126      13|            tábornokot, hogy sem én, sem az a hölgy nem fogjuk elárulni.”~– „
127      13|            Az lehetetlen.”~– „Semmi sem lehetetlen. Egyszer, mikor
128      13|             megismerve a címen, fel sem bontotta azt; de elzárta
129      13|         volt említve, semmi kétsége sem lehetett, hogy tisztán magánügyben
130      13|       nagyon sürgetős. Még csak meg sem motoztatott. Esze ágában
131      13|            motoztatott. Esze ágában sem volt, hogy öltönyeimet kicseréltesse
132      13|         mind a barátomtól. Senkinek sem vétettünk vele. Csak azt
133      13|             valószínű, hogy azoknak sem ragadt a pénz a tenyerükhöz. –
134      13|            Rengetegi Tihamér. De az sem maradt meg, mert visszaváltozott
135      13|         egymásnak mondunk. – Még az sem igaz, hogy Rengetegit valami
136      14|         maga főzött, mert cselédünk sem volt; annál jobban szerettük
137      14|           ha angyal volna ön, akkor sem.~Nem tudtam az álláspontomat
138      14|       ügyetlen arcom van, mely soha sem tudott titkot tartani; olvasni
139      14|          nem hiszik el. Még alkudni sem tudok; kiszámítják az arcomból,
140      14|            lelke parancsol. Hisz én sem akarok egyebet. Hiszi-e
141      14|           most felelek rá. Őt senki sem üldözi; most jó helyen van,
142      14|         csak egy meleg kézszorítást sem. Én önre nézve nem vagyok
143      14|             nekem.~– Ön talán azóta sem hallott semmit a künn történtekből,
144      14|         varrják.~– Ön talán még azt sem hallotta, hogy Petőfiné
145      14|      széttépnének a vadállatok, azt sem tudná meg soha senki, hol
146      15|         feleségemmel együtt; minket sem látogatott senki. Dolgunk
147      15|            aki hazudni még tréfából sem szokott. Bátor és erős lelkű,
148      15|         vőlegény. – Bizonyára engem sem fognak pénzért mutogatni.~
149      15|          bizony semmi gyönyörűségem sem volt ebben az ő Rómeó és
150      15|        szóra.~– Erre bizony egyikük sem gondolt.~Erzsike egyszerre
151      15|           sisakját, senkitől búcsút sem vett, úgy elszaladt. A Kálmán
152      15|             a főhadparancsnokságnál sem veszik olyan rossz néven,
153      15|     legfenyegetőbb halálvész között sem hagyta el a keserű iróniája.
154      15|      joviális tréfa; az ember észre sem vette rajta, hogy katona.
155      15|             s neki még csak a fejét sem szabad félrekapni; míg egyszer
156      15|   Lehetetlen.~A jó Klatopil már azt sem tudta, hogy melyik a jobb,
157      15|          csodát még nem mutogattak, sem ingyen, sem pénzért. Hogy
158      15|             mutogattak, sem ingyen, sem pénzért. Hogy a vőlegény
159      15|             a házisárkányommal.” Ez sem volt balzsam a nagy fájdalmára.
160      16|           az is volt! – De mikor az sem volt. – Lóhús! félig megsülve! –
161      16|          idők alatt, arra én vissza sem merek gondolni. Mindenütt
162      16|          nekem igen jól áll. Még az sem bántja, hogy most is csak
163      16|          pedig az, ami a barátomnak sem tetszik meg nekem sem tetszik,
164      16|    barátomnak sem tetszik meg nekem sem tetszik, s amin aztán összeveszünk.~
165      16|        tudok miről diskurálni.” Ezt sem mondtam el neki.~Hanem elmondtam
166      16|       semmiféle pálinkát, snapszot; sem bort, sem sört, egyszóval
167      16|       pálinkát, snapszot; sem bort, sem sört, egyszóval semmi spirituosumot.”~
168      16|    Kratopilt. Ezalatt az Erzsikéről sem hallottam semmit.~Egyszer
169      17|            volt, még csak egy felhő sem volt az égen. Eközben az
170      17|              kedves barátom, sehova sem. Erzsike itthon marad; az
171      17|           marad; az asszonyát senki sem viheti magával, még az ezredes
172      17|             magával, még az ezredes sem. Nekem pedig attól a naptól
173      17|       ismétlem, hogy semmiféle bort sem töltök a poharadba.~– Lirum-lárum!
174      17|        magunk leszünk!” – Ha még ez sem kísértés?~Elkezdtem alá
175      17|          ember vagyok, mint más. Én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál.
176      18|           szalonnak nevezett.~Senki sem volt még ott. Körülnéztem.~
177      18|             bizony még csak a fejét sem vetette hátra.~– Igen? –
178      18|        szépasszony még arra a szóra sem ugrott a nyakamba. De még
179      18|             nyakamba. De még hangot sem adott rá, hanem a szája
180      18|     változott rangcímmel; ha még ez sem idézi elő azt a hatást,
181      18|          nem érdekli már a férjének sem jó, sem rossz balsorsa?
182      18|      érdekli már a férjének sem jó, sem rossz balsorsa? Nem érez
183      18|           balsorsa? Nem érez miatta sem hideget, sem meleget?~–
184      18|            érez miatta sem hideget, sem meleget?~– Nem!~Megint „
185      18|   egyenlítőig és megint vissza.~Azt sem tudtam, hogyan kerültem
186      18|  eszményképe a férfinak. – Még most sem tudom őt vádolni. – Nem
187      18|            ha nem találhatja ki, az sem baj. – Mikor „őneki” oly
188      18|            Már akkor egy krajcárnak sem voltak urai. Az egész úton
189      18|      történetét?”~Én: – „Soha hírét sem hallottam én szegénynek.”~
190      18|  lovascsapatját, akinek annyi ideje sem maradt, hogy tőlem búcsút
191      18|        állás után. De arra gondolni sem lehetett. Ki adott volna
192      18|            többé Klatopilról semmit sem tudtam meg. Hol jár, hová
193      18|            vagy meghalt? Semmi hírt sem vettem róla. Háború idején
194      18|            együtt, s onnan hírmondó sem jöhetett ki egy esztendeig.”~– „
195      18|            változott viszonyok után sem. – Amire a jó lélek hálakönnyek
196      18|    tanácsolom, hogy ne tegye kegyed sem azt, amit az ügyvéde tanácsolt;
197      18|          amit az ügyvéde tanácsolt; sem azt, amit maga kigondolt.
198      19|          jött, könyvet, lapot senki sem vett; – majd meg párbajt
199      19|             csukatott.~Sorsát senki sem kerülheti el.~Politikai
200      19|    versenyben esztergályoztunk. Szó sem volt semmiféle láncról és
201      19|       szepegést.~– No iszen magának sem ártott meg a börtönlevegő,
202      19|         gőzmalomtulajdonos?~– Egyik sem.~– Hát ugyan micsoda?~–
203      19|             felelte volna, hogy „az sem lesz baj!” én azonban kihúztam
204      19|          Ugyan ne ironiázzon! Azért sem úgy kezdődött! Azt tudja
205      19|               Mi lelte önt?~– Semmi sem, csak rám jött a köhögés.~–
206      19|         szép onomastichont.~– Azért sem írt! Nem olyan ember az.
207      19|       leánya mellett ülve, egy szót sem mert hozzá szólni; hanem
208      19|            hallotta még a főkurátor sem, de még a szuperintendens
209      19|            de még a szuperintendens sem, mert Ézsaiás nem alázatos
210      19|    hazugságot pedig még szójárásból sem mond.~Én aztán az „áldás
211      19|            anélkül, hát azt a kutya sem ugatja meg érte, de ha a
212      19|             feleségül.~Még csak meg sem volt lepetve ettől a szótól.
213      19|             nézve, tudom!)~– Még ez sem hódította meg; semmiképpen
214      19|    elhagynám.~(– S még erre a szóra sem kapitulált az Ézsaiás? –
215      20|          sohasem vétett nekem, s én sem vétettem neki soha; mindig
216      20|           még a toalettjei! Egyébbe sem akart öltözni, mint újon
217      20|          büszke voltam.~Úgyhogy meg sem lepett, mikor egy délután
218      20|      fogadtam meg. Lehet, hogy most sem fogadom meg, de legalább
219      20|             vallás iránt. Én senkit sem biztatok hitének megváltoztatására;
220      20|            egyedül van, mikor senki sem látja.~– Ez engem ki nem
221      20|         Senkinek! Még a feleségének sem! Megígéri ön? Férfiúi szavát
222      20|        próbáltam, nem igaz.~– Egyik sem igaz. Ne higgye el. Nincs
223      20|             harangoznak déli imára, sem az angelust nem csengetik
224      20|              ne felejtsen ki ezután sem. Én is megtanulok imádkozni.
225      20|            találkoztunk, ahol senki sem tudja, csak a jóságos Isten!~