Fezejet

1       8|      az, akit megbántottam – keservesen. Tehát önnél kell keresnem
2       8|     nem álltam rá, elkezdett keservesen sírni, s a pisztolyát követelte
3      12|      Elsbeth!” – sóhajta fel keservesen a szeladon (az „Erzsikét”
4      12|  láttuk!” a kezeit tördelte, keservesen zokogva: „Óh, szent atyám,
5      15| tenyerébe takarva, elkezdett keservesen sírni.~Hát ilyen csodát
6      18|    vőlegény az esküvője után keservesen zokogni kezd. Szegény fiúnak
7      18|   vőlegény, az esküvőnk után keservesen sírva fakadt; bizonyosan