Fezejet

  1       1|               tutajon beevezünk rajta, akkor se nem kék, se nem zöld,
  2       1|         találkoztam a szép Erzsikével, akkor mind a ketten gyermekek
  3       1|             szép és gazdag és előkelő, akkor fel van jogosítva kivételt
  4       1|             nyelvrokon pályatársnéval, akkor úgy elfoglalták egymást
  5       1|           lábaikat egymásnak feszíték. Akkor aztán a test felső része
  6       1|          Éreztem is én azt a tűszúrást akkor! Azzal táncoltunk tovább.
  7       2|                ez elismerésre, hát még akkor! Nyomban következett rá
  8       2|                adott a megyeházán (még akkor olyan főispánok voltak),
  9       2|             ilyen szép fej ostoba. Még akkor nem tudtam, hogy az ostobaság
 10       2|               pengése rekedt hang.~Még akkor nagyon tapasztalatlan ifjonc
 11       2|              valaki legyezővel; de már akkor a hangjáról is ráismertem:
 12       2|          Erzsike azt felelé nevetve:~– Akkor én csupa veres lennék.~–
 13       2|                a szárnyaival repesett.~Akkor aztán ezt a második mondást
 14       2|                 Add ide a lábadat!”~És akkor, közbámulatra, felemelé
 15       2|              Mikor én arcképet festek, akkor nem szabad senkinek a szobában
 16       2|              nem jámbor dilettáns, még akkor sem bírtam volna ennek a
 17       2|            látnám előtűnni; amilyennek akkor láttam – s aztán annak további
 18       3|               történetnek az alakjait. Akkor ezeknek az alakoknak az
 19       3|            szedi, végül kosarat kap, s akkor előáll ezzel a kosárral,
 20       3|            elhozta a megrendelt lapot. Akkor minden lapot borítékba zárva
 21       3|        megjelent a „Divatlap” mellett. Akkor ez mégis több, mint egy
 22       3|           idézik az elfutott eszméket; akkor aztán beveszem magamat a
 23       3|             vagyok?~– Természetesen.~– Akkor hát olvassa el nekem azt,
 24       3|            vidékeiben az országnak már akkor is zajos sikereim voltak
 25       3|             nem fog engem kinevetni!~– Akkor mitől fél?~– Nem félek,
 26       3|                bolond fiú!” És énnekem akkor mindjárt eszembe jutott
 27       4|             városunkban.~Petőfinek már akkor országszerte nagy volt a
 28       4|           vasárnap délután a szigetre (akkor ott volt a gőzös kiszállója)
 29       4|         hegedülni!~– Hegedülni! Dejsz, akkor magadat se add oda neki.
 30       4|         két-három órakor kerül haza, s akkor elkezd dalolni; én aztán
 31       4|           hegedüld meg azt az embert!” Akkor aztán elkezd hegedülni,
 32       4|            engedem. Egyszer pályáztál, akkor nem adták neked a jutalmat;
 33       4|                ez eszme valósításának, akkor az én indítványom folytán,
 34       4|                nap alatt be nem állok, akkor az üres helyet mással fogják
 35       4|              ül a helyembe.~De mi lesz akkor a hangversenyből? Hát az
 36       5|            miatt támadt trójai háború, akkor ráadásul még ezt a mi olympi
 37       5|         azonban nem járt közénk, ő már akkor négygyermekes családapa
 38       5|          derült kedélyről tanúskodnak. Akkor láttam először, amikor hozzám
 39       5| háromszázhatvan ezüst forintokat. – Az akkor – és nekem – egy egész kapitális
 40       5|          Életképek” szerkesztője éppen akkor megvált a színbírálójától (
 41       5|             hogy szívem szerint írtam. Akkor láttam életemben először
 42       5|              és betörés történik, mint akkor egész esztendőben.~De volt
 43       5|                esztendőben.~De volt is akkor tekintélye az újdonságírónak!
 44       5|               nem tud miattuk aludni – akkor egyszerre ugrott a székéről
 45       5|          mindannyian, hogy egyetlenegy akkor létező magyar lapba sem
 46       5|              Adorján Boldizsár.~És még akkor mindaz fényes remény volt,
 47       5|         szabadság ritka drága gyémánt, akkor! ma már úttöltő kavics,
 48       6|              megörökítettem; de az még akkor nevelőbe járt. Annak nem
 49       6|               azt nem adom oda.~De már akkor a Muki felkapta az asztalról
 50       7|               vonul végig minden egyéb akkor írt munkámon; az összetört
 51       7|          akkori elbeszélésemet. S ezek akkor tetszettek. Akadtak utánzóim.
 52       7|                  Férfi sorsa a nő!”~Ha akkor az a hölgy, amikor utoljára
 53       7|                hölgy, hogy „fuss!” hát akkor futottam volna én is a futó
 54       7|             közül hárman tűntek el, az akkor kimondott szóért: „szabadság”,
 55       8|        Reggelig nem láttam a férjemet. Akkor kezdett oszlani a társaság.
 56       8|            cigányok bőszült zenéjével. Akkor került elő a férjem. Csupa
 57       8|              feküdt. Az én ideálom már akkor nem hevert a pamlagon, hanem
 58       8|      összeköttetés áll fenn közöttünk. Akkor aztán mindenáron azt követelte
 59       8|                egy kis emberi érzés. – Akkor aztán következett egy kis
 60       8|        pihentetni. Erre jó a kártya.~– Akkor kár, hogy a leányoknak is
 61       8|                és állatok sajátságait; akkor legalább képes volna megérteni
 62       8|                nincs e nagyon elsózva. Akkor aztán bekötöttem a fazekat
 63       8|            kendőt feltolva a fejemről, akkor csak tátva maradt a szája: – „
 64       8|              kisajtóban, aki utánanéz. Akkor azután hozzá kell fogni
 65       8|           Nádaskunyhó és szalmaágy. Ön akkor nekem hírről, dicsőségről
 66       8|        ostordurrogás az én örömem. Már akkor is az volt. – S hogy időközben
 67       8|               s korbáccsal ver hazáig? Akkor hát sajnálom, hogy mégis
 68       8|           legnagyobb volta veszedelem, akkor küldött a jó sors egy szabadítót,
 69       8|             kezeik vannak. – Hát éppen akkor, amidőn a Muki a parasztjait
 70       8|               szépséges kiegyeztetést, akkor aztán, ha nem sikerül, kimondja,
 71       8|                töltésre is kimenni, de akkor be kellett volna térni a
 72       8|                  Tessék elolvasni.~Már akkor a fenyegető rémkép nem volt
 73       8|             nélküli jó barátomat. – És akkor az egyik ügyvéd, az a magas
 74       8|               az a mi fiatal barátunk, akkor, kérem, mondja ön meg neki,
 75       9|               Pozsony hideg talaj volt akkor. Segíteni kellett Pestről.
 76       9|                égdöngető frázist, amit akkor hallott tőlem, s még nem
 77       9|               Ilyeneket mondogattam én akkor!~Eközben elkezdett esni
 78       9|           hallgatóság ott maradt.~Csak akkor vettem észre, hogy nem csupán
 79       9|            egyik város a másikra, mint akkor. Délután valóban egész Pest
 80       9|      Szeretsz-e úgy, mint én téged?” – akkor egyszerre megperdül a dob
 81       9|            fegyverezve a lázadó ezred, akkor aztán hazatérhetett a vőlegény,
 82       9|            isteni igazság fölött; akik akkor tudtak szeretni, azok nagyon
 83      10|        feleségét és fiát, Károlyt, aki akkor fiatal festőtanítvány volt.
 84      10|                áldozzunk a közügyért!” akkor leszedi a bekecséről az
 85      10|             apai örökségemet megkapom; akkor aztán megveszünk itt a Bükk
 86      10|              világ minden gyönyöréért.~Akkor aztán ott maradtam egy rengeteg
 87      10|              ha tél lesz, szánút lesz, akkor megnyílik a közlekedés Tardona
 88      10|             Tardona és Miskolc között; akkor lehet beszállítani a városba
 89      11|           ismerték ezek a melankóliát. Akkor kezdett az új bor kiforrni.
 90      11|         kinőjön az eredeti szőke haja; akkor ismét előjön, mint Bálványosi
 91      11|               a Bükk rengetegeiben. Az akkor festett képeimet még most
 92      11|        mindezekre a fejemet csóváltam, akkor azzal vigasztalt, hogy jön
 93      11|       maradtunk, nem hallotta meg más, akkor elmondott mindent igazán,
 94      12|          feleségének adta is az ember, akkor is meg kell tartani!~Megígértem,
 95      12|          viszonozzak ezzel a szóval:~– Akkor jer keblemre, fiacskám!
 96      12|          forgópisztolyt, aminőt még én akkor csakugyan nem láttam. A „
 97      12|             nem hord csak harmincra, s akkor sem talál a célba. Ezt mi
 98      12|            vagy pedig nem hiszik el, s akkor bekísérnek mind a kettőnket
 99      12|                s a rajzomat folytatom, akkor tudhatod, hogy a fegyveres
100      12|                invázió továbbvonult, s akkor aztán visszajöhetsz Elsbeth
101      12|      visszajöhetsz Elsbeth nagysámhoz. Akkor aztán – áldásom reátok! –
102      12|        legutoljára láttuk egymást, hát akkor irgalommal lesz hozzám.~
103      12|               megharagítom vele; – hát akkor mindjárt utánaláttam, hogy
104      12|              Pedig hát voltaképpen már akkor nem volt több három húszasomnál,
105      12|        forintot vissza kell fizetni, s akkor ő dob alá kerül. A’ bizony.~
106      12|             nagy szobába.~A gulyás már akkor egész parádéba tette magát;
107      12|                 Ha engem dühbe hoznak, akkor én oroszlán vagyok. Kikaptam
108      12|                volna fáradva az úttól!~Akkor kezdtem el magamhoz téregetni,
109      12|             anyám házához elértem, már akkor az is egészen lángokban
110      13|           egyszer a hídon túl leszünk, akkor nem kell többé az anyámnak
111      13|          jóllaktam, ahogy még sohasem, akkor lecsavartam a csutora tetejét,
112      13|           egyszerre homályos idő lesz, akkor még aznap havazást várhatunk.
113      13|        katonatiszt nagy tekintély volt akkor, s annak a karjába kapaszkodva
114      13|             nem kopogtatok az ajtaján. Akkor hozzáfogtam a saját alakom
115      13|        prímásának kellett lennem. Hej, akkor festette volna ön le az
116      13|             volna ön le az arcképemet! Akkor voltam ám szép. Az arcom
117      13|    szeretőjéért!)~– Ez még mind tréfa! Akkor összeszedtem magamnak egy
118      13|                 de ha kvartettben jár, akkor vígan mehet. Szereztem magam
119      13|             útnak gyalog. Szánkón csak akkor jár a cigány, ha valami
120      13|          cigányfajta, a többi európai. Akkor el vagyok veszve. Hirtelen
121      13|         emlékezem. Magam is ott jártam akkor feleségestől együtt.~– Milyen
122      13|               a csókok nem számítanak, akkor ön férfi volt.~– Hát itt
123      13|                próbáljunk szökni, mert akkor haditörvényszék elé állít,
124      13|                el a cigányhumor:~– No, akkor ugyan furcsa formában érjük
125      13|                a fa tetejében voltunk, akkor vettük észre, hogy annak
126      13|             azt higgye, hogy az puska. Akkor a dúvad egyszerre háttal
127      13|                nincs nálunk lőfegyver, akkor elébb egy csúnya nagyot
128      13|             kissé félre van hajolva, s akkor aztán messziről nekiiramodva,
129      13|               kontrás azt fejbe rúgta, akkor a másik az elsőnek a hátán
130      13|       megfagyva. Ez nem sikerült neki.~Akkor észrevette azt az ökölnyi
131      13|               előtt vissza nem térnek, akkor aztán jönnek regementestől
132      13|              gerillákat elfogni; de mi akkor már túl leszünk a Tiszán.
133      13|           Damjanich elé vittek.~Én már akkor nem voltam kénytelen a magammal
134      13|              mi hadszervezésünknek.)~– Akkor aztán kaptam a tábornok
135      13|                  Az asszonyságéra.”~– „Akkor mégis meg kell mondani önnek,
136      13|              önnek?”~– Éppen ilyen.~– „Akkor lehetőnek tartom a fortélyát.”~(
137      13|             arra rájön a tábornok, hát akkor kegyedet főbe löveti?~–
138      13|         biztosan kézhez jut a sürgöny.~Akkor azután a haditérképen kijelölte
139      13|              pénzeket reklamálhatom, s akkor aztán „egy percig se késsél,
140      13|               és hőstettekért. Hej, de akkor egyszerre milyen feszes
141      13|             maradtunk, bezárt ajtónál, akkor szépen felvilágosított.~– „
142      13|  jutalomjátékig várjon a kontójával, s akkor egyszerre fellép a diadalszekérre,
143      14|               palotában.~– Ez lehetett akkor. Én is próbáltam hasonlót.
144      14|                fényes reményei vannak, akkor nem fáj a nélkülözés; azt
145      14|                Még ha angyal volna ön, akkor sem.~Nem tudtam az álláspontomat
146      14|                hát aztán mi lesz önből akkor, ha a felesége közbenjártára,
147      14|             egy kis pihenőideje volna, akkor szalad vendégszerepelni
148      14|               helyét a külirodalomban, akkor nincs szüksége önnek senki
149      14|              lett volna belőlem! Ha én akkor ővele elfutok, most én volnék
150      14|            huszonnégy esztendős voltam akkor!~Egy józan gondolat maradt
151      14|               azok, akik kimenekültek. Akkor ön is a megszabadítók élén
152      14|             hát aztán, ha fölkeresi?~– Akkor szabadulást fog a számomra
153      14|         asszonyi erényben?~– Hiszek!~– Akkor ön nagyon boldog ember.~
154      14|                kötelességei voltak. De akkor, óh, ennél lesújtóbb hír
155      14|   összenőhetett a fű, hát én mi vagyok akkor? Fába szorult béka, akinek
156      14|          kínszenvedés volna rám nézve.~Akkor aztán azt kérdezte tőlem~–
157      14|         nézhettem volna a szemébe, hát akkor megérdemeltem volna, hogy
158      15|               a magyar szót is ismeri, akkor csakugyan meg kell lenni.~–
159      15|               ezt?~– Hát ugyan micsoda akkor?~– Asszonyság, akinek férje
160      15|              szét vannak választva.)~– Akkor ez egészen törvényes viszony.~
161      15|               Igazán?~– Igen szívesen.~Akkor aztán kezet fogott velem
162      15|                valóban úgy volt.~– Még akkor is szerénykedett. Alacsony
163      15|       körülvakargattam a hajamat. (Még akkor sok volt.) Gyámapai kötelességem
164      15|              én kezemben marad a pénz, akkor ennek öt esztendő alatt
165      15|               összegemet, s a zár csak akkor szűnik meg, ha egy derék,
166      15|           adósságait kifizettem volna, akkor már lovagias kötelessége
167      15|              áldozatot meghozni értem; akkor már nem léphetett volna
168      15|                 hogy a feleségem éppen akkor Szabadkán volt vendégszereplésen;
169      15|             íróasztalom fiókjában. Még akkor is ott volt, amikor már
170      15|             állíttatik s főbe lövetik, akkor a jámbor megbízott művésznő
171      15|                kaméliacsokrot tartott, akkor egész ünnepélyességgel ment
172      15|             kedves életepárját közénk, akkor egyszerre levetette magát
173      16|                főhadnagy.~Nem volt már akkor Kálmán diákom. A „Délibáb”
174      16|                Hej, de népszerű voltam akkor! Voltak Kakas Márton pipák,
175      17|            Mikor a te neved kerül elő, akkor nagyot sóhajt, s azt mondja: „
176      17|               érdemleges tartalmát, de akkor meg az én levelemet fogja
177      17|           meggyújtják „és” sötét lesz, akkor annál rosszabb.~S az ismét
178      18|           címzett ajtóhoz értem, éppen akkor rángatta ott a csengettyűfogantyút
179      18|          babért, nekem babot.~– De már akkor itt maradok.~– Klatopil
180      18|                a kétségbeesett hitves, akkor előállok neki a vigasztalással.~–
181      18|              férfi!” De hát miért hítt akkor ide?~Mért kergette el az
182      18|          Hagyjuk ezt ebéd utánra. Majd akkor elmondok mindent. Most ne
183      18|            Látta, hogy kinevetem vele. Akkor aztán azon rimánkodott,
184      18|              Mikor én nevetek, ő talán akkor a lovak lábai alá taposva
185      18|               hanem egészségi szabály, akkor hagyni abba az evést, ivást,
186      18|              ha én be nem fogadom. Már akkor egy krajcárnak sem voltak
187      18|             muszkák egyesült erővel, s akkor a krakkói köztársaság feletti
188      18|            lettem, meghalt az anyám, s akkor aztán nekem kellett a kesztyűsboltban
189      18|             szégyen és a halál között, akkor oda jött az atyámhoz és
190      18|            egyszer azután őrnagy lesz, akkor nem kell a házassági biztosítékot
191      18|            biztosítékot letenni többé; akkor nyilvánossá tehetjük, hogy
192      18|            férjem. Mikor odaért, éppen akkor temették nagy pompával az
193      18|               de az én fiókomban), hát akkor ez a szerencsétlen asszony
194      18|       legsikeresebb lett volna. De már akkor annyira szájáig ért a víz,
195      18|              van szegény Klatopilnak!”~Akkor aztán egymásra licitáltunk,
196      18|             békességes időkben élnénk, akkor lehetne az a kimenetele
197      18|                egy kis pauzát tartott, akkor azt mondtam neki: „hiszen
198      18|         átruházom a Dunkircher Annára, akkor aztán ő részéről teljesítve
199      18|                Ha kegyed ezt megteszi, akkor rászolgál, hogy egyenesen
200      18|            vagy élve marad. Ha elesik, akkor meggyászolják mind a ketten.
201      18|               Klatopil a háború végét, akkor ő, a vitéz, ambícióval teljes
202      18|       házassági biztosítékot letennie. Akkor azután magához veheti a
203      19|                vitt; alig épültem fel, akkor megint a nőm lett veszélyes
204      19|             adja a kilincset a kezébe, akkor én nem tudok dolgozni. Utoljára
205      19|            hogy pofon ütöm a silbakot, akkor aztán büntetésből majd ide
206      19|         ténsasszonyt feleségül veszem, akkor vége van a bálozásnak, a
207      19|                érzékenyen megfenyítem, akkor kegyed majd megszökik tőlem,
208      20|               kurtizán engem.~Hanemhát akkor egészen bele voltam bolondulva.~
209      20|              hagyják, míg az megrohad, akkor az halálos méreggé változik
210      20|           kitisztul; mert a szűz Mária akkor szárítja a Jézuskának a
211      20|            hogy ezután megátkozzalak?” akkor elkezdett mosolyogni.~–
212      20|             van. Ha nekem fáj az élet, akkor nekem kell meghalnom.~–
213      20|              Ha ezt meg találja tenni, akkor Isten legyen irgalmas neki