Fezejet

  1       1   |          ketten gyermekek voltunk. Ő tizenkét esztendős, én pedig
  2       1   |     tartotta, hogy minek vigyázzon ő a kisasszonykára, mikor
  3       2   |           lett.~Híres ember! vajon ő is tudná már, hogy a szomorújátékom
  4       2   |           függő karikájára, melyet ő el is fogadott, az orrával
  5       2   |    Naponként változott a színhely. Ő maga tehát nem volt otthon.
  6       2   |     érintés útján tapasztaltuk.~És ő látszott észrevenni a hevülésemet.
  7       2   |        kiállhatja. Ráálltam.~Azzal ő gyertyát gyújtott, azt letette
  8       2   |       abból a kis kerek jegyből az ő arcát látnám előtűnni; amilyennek
  9       3   |           világosság deríti fel. – Ő áll ott a gunyhóm ajtaja
 10       4   |          oldaláról is megismertem. Ő művésznő is volt. Hegedülni
 11       4   |       ragadva a város felé, mintha ő tudná itt legjobban az utat.
 12       4   |    tiszteletére feldíszítve; amint ő azt észrevette, félrecsapott
 13       4   |        vendégemet. Nem azért, mert ő olyan híres nagy költő,
 14       4   |          őt a mai estélyére. Ez az ő tiszteletére volt rendezve.
 15       4   |          hogy ma nem mehetek el az ő estélyére; de én ezúttal
 16       4   |           kegyelemért, hogy inkább ő is elhallgat. Egyébiránt
 17       4   |         Frankenburg bőkezűbb volt; ő a „Nepean sziget”-edért
 18       4   |       hanem Nagy Ignác regényeinek ő a kiadója, s Nagy Ignác
 19       4   |       azért, mert az jó barátja az ő haragosának.~Azzal bedugta
 20       4   |  megmondtam: az Erzsikééknél. Arra ő így szólt:~– Ugyan, édes
 21       4   |          mind a két levelet, amire ő azzal az áldott mosolygással
 22       5   |    valamennyi között Petőfié. – Az ő bevezetése mellett nekem
 23       5   |           vezette be a színpadra. (Ő sem kapta meg a művével
 24       5   |           azonban nem járt közénk, ő már akkor négygyermekes
 25       5   |        édesdeden emlékezem vissza. Ő volt a „Budapesti rejtelmek”
 26       5   |           a legelső örömhírt. – Az ő ajánlatára elfogadja Hartleben
 27       5   |           pedig nekem volt igazam, ő csakugyan híres művésznő
 28       5   |    félvállról vette a dolgot, hogy ő ezen nem segíthet, bajos
 29       5   |       beavatkozni, nem tartozik az ő hatásköréhez, et caetera.~
 30       6   |         Különben igen jó fiú volt. Ő is odajárt közénk a közvélemény
 31       6   |         hát Erzsike kisasszony?”~– Ő odabenn van a szobájában.~–
 32       6   |         szoba volt ez, amelyben az ő arcképét festettem.~A leányka
 33       6   |             hogy az hova vág most.~Ő kérdezősködött mindenféléről,
 34       6   |          áztathatott el így engem?~Ő pedig csak úgy szórta szemeiből
 35       6   |          felismertem a hangját; ez ő, Bagotay Muki.~Világos hogy
 36       6   |         Bagotay Muki.~Világos hogy ő az Erzsikének az a bizonyos „
 37       6   |            szorítani Erzsikével, s ő már le is térdepelt előtte,
 38       6   |           Erzsike nagyot nevetett. Ő azt is tudta, hogy a Pilvax-kávéháznak
 39       6   |        lenézését akarta kifejezni. Ő nem foglalkozott velem tovább,
 40       6   |        becsületes neve „János”. Az ő kezdőbetűje ez, nem az enyém.
 41       6   |    nevetett és azt allegálta, hogy ő az arcképet viszi.~Már ekkor
 42       7   |         mulatva.~És énnekem ezt az ő boldogságukat mindennap
 43       8   |   pisztolyát követelte tőlem, hogy ő lövi magát főbe. Én aztán
 44       8   |         állapot, mondhatom.” Amire ő azzal felelt, hogy de hát
 45       8   |           elkészítve! Elhullottak, ő maradt a győztes! S aközben
 46       8   |      huszonnégy óráig a szobámból, ő sem jött felém. Hogy nem
 47       8   |            Ez a serénység nincs az ő természetében. – Egy reggel
 48       8   |              Szegény asszony!~Arra ő felkacagott.~– De ne sajnálkozzék
 49       8   |           A kis fejős-szék most az ő trónusa. A habzó friss tejet
 50       8   |            a szarvait ezentúl mind ő viselje? A hatalmas, gazdag
 51       8   |         amilyen Bagotay Muki volna ő maga, ha lehetne.~– Hiszen
 52       8   |      lehetne.~– Hiszen megpróbálta ő azt, aminek a receptjét
 53       8   |      kaptak, a négy komondor is az ő pártjukon volt; ne is álmodja
 54       8   |              elvettem a Gyuriczát. Ő megindította a válópert
 55       8   |            a vőlegénytől, s melyet ő maga adott át, hogy igazítsam
 56       8   |             amint az ajtó kinyílt.~Ő jött vissza.~Tehát ismét
 57       8   |             hogy az az út, amelyen ő most olyan rohanva halad,
 58       9   |        Lajos; Petőfinek ajándékul; ő maga is ott volt a februári
 59       9   |          velünk az alispán, jöjjön ő ide. Most mi vagyunk a „
 60       9   |            Sükei. (De aki azért az ő asztmája mellett is végigharcolta
 61       9   |      inkább halott volt, mint élő. Ő maga nem értett ebből a
 62       9   |      üdvözölve, s kezét nyújtá. Az ő arcán nem volt ijedelem.~
 63       9   |          volt a keblére tűzve. Azt ő kéretlenül levette onnan
 64       9   |          hallottam. Ha csüggedtem, ő bátorított. Ha minden reményem
 65       9   |          minden el volt veszve, az ő szerelme nem veszett el.
 66       9   |        hatalom el nem jutott soha. Ő kitalálta azt a zugot és
 67      10   |            Laborfalvi Benke tanár. Ő igazított bennünket a Tardonába
 68      10   |          tele a város kémekkel; ha ő ír nekem, azt Miskolcra
 69      10   |         aztán szépen kért, hogy az ő öregét is fessem le olyan
 70      11   |    Lehettem már az. Szegény Bebus! Ő is a hadjárat alatt halt
 71      11   |             hogy a szülővárosomban ő volt az, aki „Erzsikét”
 72      11   |          ki meri azt mondani, hogy ő valaha Rengetegi Tihamér
 73      11   |          menjen külföldre tanulni.~Ő volt a Nemzeti Színház kedvenc
 74      11   |           négy bajusza lett volna, ő volt a megtestesült magyar
 75      11   |         megtestesült magyar humor.~Ő hozta meg nekem az első
 76      11   |            hallottam volna meg! De ő annyira tudta azokat keverni
 77      11   |       nagyon kér, hogy addig, amíg ő ide visszajön, addig sehol
 78      12   |       válthatott volna velem!~Hogy ő engem meg akar szabadítani.
 79      12   |         elnyúlva maga előtt, amint ő maga a sziklára egészen
 80      12   |          hamarább ráismertem, mint ő énrám.~– Szervusz Bálványosi!
 81      12   |           híresztelték, mint maga! Ő bizony nem volt áruló! Csak
 82      12   |            rá, miféle jussa van az ő pofájának Erzsike rózsás
 83      12   |            annál: fegyvertárs volt ő nekem! Majd elbeszélem én
 84      12   |   nyársammal, hogy ott jönnek, ni!~Ő is meglátta őket.~– Bar-rátom!
 85      12   |           van a mi közös barátunk. Ő itt fog maradni. Ugye te
 86      12   |     szcénát csináltad. Mondd, hogy ő a te feleséged.~– Azt nem
 87      12   |          semmi hatalom.~Erre aztán ő szépen négykézláb elmászott
 88      12   |          hol a papírosra – csak az ő szép szemeibe nem.~Még egy
 89      12   |      engedi ezt velem tenni?”~Erre ő az asztalra ütött az öklével
 90      12   |        fölteszem magamban, hogy az ő kedvéért parasztnővé leszek;
 91      12   |          nekiadom, úrrá teszem, az ő saját ízlése szerint! –
 92      12   |       nagyságos úr is azt fogadta. Ő is behunyja az egyik szemét.
 93      12   |       vissza kell fizetni, s akkor ő dob alá kerül. A’ bizony.~
 94      12   |       mérgelődjem-e vagy nevessek.~Ő érzékenyedett el, s a lobogós
 95      12   |      ujjával törölgette a szemeit. Ő adta a bűnbánó Magdolnát.~
 96      12   |         egy hosszú fűzfapálca, azt ő kezébe vette. Csak néztem,
 97      12   |       valahára akad valaki, aki az ő tirannusát jól elnáspángolja.~
 98      12   |            hazamegyek az anyámhoz.~Ő csak nem dobhat ki a házából.
 99      12   |     magamat, elviselem a haragját. Ő mégis anyám, egyetlen gyermeke
100      12   |          de szeretett az engem; ha ő meg nem halt volna, nem
101      12   |      megtalálom ottan, lehet, hogy ő is oda menekült, s mentem
102      12   |         öregasszony. Kinevettem az ő fiát! – Ezzel a kacagással
103      12   |           volnának, most itt volna ő mellettem, nem volnék magamra
104      13   |       lelkemen az a gondolat, hogy ő az, akit a nép így átkoz.
105      13   |       fölöttem: a tábori orvos és „ő”. – „Hogy érzi magát, Elsbeth
106      13   |         szóló senki sem volt, mint ő. Én valóban büszke lehettem
107      13   |          hogy nemigen tetszenek az ő tábori viselt dolgai.~–
108      13   |         hogy játszhattam esténként ő nagyméltósága, a vitéz banus
109      13   |         fenevadak torkából, s arra ő is elveszté az egyensúlyt,
110      13   |           hogy mit kérdeznek tőle. Ő felelt rá magyarul:~– „Óh,
111      13   |            Újdonatúj csizma! Ez az ő lábán volt.”~Világos volt,
112      13   |          megszabadít, mert teheti. Ő tudta legjobban, hogy az
113      13   |  műkedvelői előadásokat tartottak, ő játszotta azokban a leányszerepeket.~–
114      13   |          bevitt a belső szobájába. Ő megengedte magának azt a
115      13   |            a titkos kulcs szerint. Ő közölte velem e kulcsokat.
116      13   |             amelynek a végsorai az ő őrnagyi kineveztetését tartalmazták,
117      13   |          megtettem őtet őrnagynak, ő megtett engem királynénak;
118      13   |   Rengetegit), mint ezen az estén. Ő volt a cigányprímás, aki
119      13   |          rettenetesebb, mint ahogy ő előadta. Hajmeresztő részletezés,
120      13   |        egyszerre az én Rengetegim! Ő is lóra kapott, s üldözőbe
121      13   |           lovát kilőtték alóla; de ő minden esélyre készen, hirtelen
122      13   |           kapott, Guyon Richárdot. Ő már értesítve volt erről.
123      13   |            boltozatok megmaradtak. Ő helyeselte elhatározásomat,
124      13   |           volt a nagyobb hős, mint ő. Mások csak aratták az ellenséget,
125      13   |          aratták az ellenséget, de ő csépelte! – Valami rettenetes
126      13   |            komáromi kapitulációnál ő is megkapta a menlevelet,
127      13   |            biztosítja. – Nem az az ő baja. – De el akarja tagadni
128      13   |        Neki eredeti eszméi vannak. Ő azt kívánná tőlem, hogy
129      13   |        hősköltemény támadt, nem az ő „bűne”, hanem az enyém.
130      13(2)|            az ellenzéknek, hogy az ő indítványukból nem lesz
131      14   |        vetek.~– Szép! És a neje?~– Ő is ide fog jönni hozzám.~–
132      14   |            ellene. A rideg való az ő részén volt, az enyimen
133      14   |            önmagát bevádolni. „Nem ő volt az, aki március 15-
134      14   |       szabadságot proklamálta! Nem ő írta azokat a lélekfelköltő
135      14   |          cikkeket a nemzethez; nem ő szerkesztette azokat a hírlapokat;
136      14   |           azokat a hírlapokat; nem ő járt a hadsereggel a csatákban;
137      14   |       hadsereggel a csatákban; nem ő buzdította a honvédeket
138      14   |         folytattam a rajzolásomat, ő figyelmeztetett egyes tárgyakra,
139      14   |    jelkiáltást kell neki adni. Ezt ő választotta magának az „
140      14   |        Hűség, szeretet, emlékezet.~Ő azután elmondta nekem –
141      15   |           kézmozdulatból azt, hogy ő Klatopil Vencel, a gallérján
142      15   |          világért meg nem engedte, ő hozott magának egyet, s
143      15   |           könnyebben fog menni; de ő azt felelte, hogy „muszáj!” –
144      15   |            Hiszen láttam én már az ő arcát hasonló körülmények
145      15   |      megmentett; de azért is, mert ő igazi becsülésre méltó jellem:
146      15   |      Klatopil egész őszintén, hogy ő „fél éntőlem”. – „Ha én
147      15   |       Utoljára is nekem kellett az ő kezét megkérnem – folytatá
148      15   |         nem bánom, akárhogy van az ő dolga.~– Hát, lássa ön –
149      15   | Klatopilnak is van fizetése; aztán ő, mint lovassági tiszt, szállást „
150      15   |    gyönyörűségem sem volt ebben az ő Rómeó és Júlia előadásukban.
151      15   |          venni nem szabad; mert az ő dogmája szerint a házasság
152      15   |        vendégszereplésen; meg volt ő is híva, de nem jöhetett.~
153      15   |      esküvőjén.~Az összejövetel az ő szállásán történt meg. Itt
154      15   |    Ellenben a magyarokat dicsérte. Ő nem volt Temesvárban bezárva,
155      15   |         Férjhez adtam az Erzsikét.~Ő igen bátran viselte magát.
156      15   |            úgy kellett vezényelni. Ő meg ehhez volt szokva. Alig
157      15   |          kérlelni, vigasztalni, de ő csak nem bírta érzelmei
158      16   |            sakkfeladvány, amely az ő járás-kelésükkel kiállja
159      16   |        tűri a nehéz indulatait.~És ő ezt mind előré megjósolta
160      16   |     füstölte meg a bálványképemet. O tempi passati!~– Ah, te
161      16   |           főhadnagynénak híják. Ha ő nem volna, rég golyót röpítettem
162      16   |      Azonban addig biztatott, hogy ő ezt a könyvecskét a kezéből
163      16   |         meg az elöljárónak, ami az ő szent fogadalmára vonatkozik,
164      16   |         arannyal. – Szent Isten! – ő arannyal eszi az aranyat,
165      17   |    diszkréciódról bizonyos vagyok. Ő dicsekedve mutogatná a levelemet.
166      18   |       felől, a folyosón kellett az ő ajtajáig végigmenni. Útközben
167      18   |         főzhettem soha babot, mert ő azt állítja, hogy attól
168      18   |           csak egy „petit-maitre”, ő pedig, az asszony, legegyszerűbb
169      18   |          helyéről, s az öt ujjával ő is felborzolta a bodros
170      18   |            hangon.~– Van! – felelé ő dacosan.~Kezdtem a neheztelést
171      18   |           ki van odabenn? – kiáltá ő ingerülten.~– Nem vagyok
172      18   |           hogy tudja meg! – kiáltá ő utamat állva indulatosan
173      18   |            tudom őt vádolni. – Nem ő volt a hibás; egyedül én. –
174      18   |            hibás; egyedül én. – Az ő vétke egyedül az én bűnöm. –
175      18   |      hosszan elfáj. – Azóta, hogy „ő” eltávozott, én se társaságba
176      18   |         leszek hozzá hűtelen, amíg ő távol lesz. Idehozta a feszületet
177      18   |            szónál.)~– Ekkor aztán „ő” misztikus hangulatba csapott
178      18   |       borzongás. Mikor én nevetek, ő talán akkor a lovak lábai
179      18   |          akadt, ha arra gondoltam, ő most talán éhezik, szomjazik –,
180      18   |         ahhoz a feszülethez, amire ő meg akart esketni, s letérdeltem
181      18   |    feszület az övé volt. – S ahhoz ő hű maradt azért, ha kitért
182      18   |            vagyok. Ez pedig itt az ő leánya, Marianna.”~S állításának
183      18   |  orvosságot, amitől elaludt. Azóta ő alszik az anyjával együtt
184      18   |             El kell ismernem, hogy ő vonakodott azt elfogadni.
185      18   |   helyreállt a gyöngéd vonzalma az ő szeretett Klatopiljához.~
186      18   |            mind az öt érzéke, hogy ő egy ilyen szép, fiatal feleséget,
187      18   |     Dunkircher Annára, akkor aztán ő részéről teljesítve lesz
188      18   |           házassága megengedtetik; ő hadd legyen boldog az esküdt
189      18   |     Klatopil a háború végét, akkor ő, a vitéz, ambícióval teljes
190      19   |           másnak az ajkán, mint az ő elhagyott leánykájén.~A
191      19   |        neki a pénze kamatjait, azt ő megköszönte, s azzal végeztünk.~
192      19   |   megillető címe megadassék, s azt ő maga is megtartja; engem
193      19   |      nagyságolnak” a jelenlétében, ő kereken kimondja, hogy a „
194      19   |  kisasszonynak.)~– Valószínű, hogy ő volt az. Én aztán ott marasztottam
195      19   |          áldás, békesség”. – Ez az ő búcsúzási formulája. Azt,
196      19   |          ajánlom magamat!” soha az ő szájából nem hallotta még
197      19   |              Hogyan értse? – mondá ő a pipaszárával ütögetve
198      19   |           tőle.~– Soha! – viszonzá ő határozottan. S egészen
199      19   |       Olyan büszke volt arra, hogy ő erényes.~(– S ez valami
200      20   |           Nagyon természetes, hogy ő is meglátogat. Dicsőségem
201      20   |        hogy „talán beteg volt?” de ő maga hozta elő.~– Nagyon
202      20   |          felesége hitéből kitér.~– Ő a testi nyugalmát veszíti
203      20   |            hogy meg fog gyógyulni; ő pedig gondolja magában: – „
204      20   |   beszéltem vele! Semmi másról. És ő minő csúfsággal vádol emiatt!
205      20   |  önkéntelen összeteszem a kezemet, ő felkacag rá: – „Háhá! te
206      20   |            volna mennem a városba. Ő vette észre a nyugtalankodásomat,
207      20   |             Talán, ha én hatok rá, ő is fog engedni a rigolyáiból.
208      21   |        mennyi időre lett elítélve.~Ő is felkelt, mikor előtte