Fezejet

1       4|     énnekem olyan messze, idegen világba kellett utaznom, az én áldott
2      12|         kellene visszakerülnöm a világba! Ez a kedélyállapot tűrhetetlenné
3      12|         kacagással kikergettem a világba! – Dehát a nagy szerencsétlenség
4      13|            Ha egyszer kijutunk a világba, ott azután nem kell félteni
5      14|          a kezét és elfut vele a világba. Viszonttorlás ez!~A két
6      20| egyesülnek, ismeretlen, óhajtott világba ragadják a lelkemet; aztán