Fezejet

  1       1|       vissza, villámokat is lövell. Mikor leszáll az éj, fekete tükrében
  2       1|        rejtett sziklaodújából; csak mikor nagy időváltozást érez.
  3       1|           amphibiumot.~            ~Mikor legelőször találkoztam a
  4       1|            valóságos charmeur volt.~Mikor táncolt, mikor beszélt,
  5       1|       charmeur volt.~Mikor táncolt, mikor beszélt, valami varázs szállt
  6       1|            természetesnek találtam. Mikor valaki olyan szép és gazdag
  7       1|       vigyázzon ő a kisasszonykára, mikor a másik kettő úgyis vigyáz.
  8       1|         egész terem meghallhatta, s mikor kacagott, a két kezét a
  9       1|            Erzsikével a tánctermet, mikor visszavittem a garde des
 10       2|           És mégis az történt, hogy mikor a következő farsangon a
 11       2|         kellett megállapítani, hogy mikor. – Rögtön nem lehet, mert
 12       2|  szidalmakat visszaadta kamatostól.~Mikor énvelem is megszaporodott
 13       2|          Csalatkozik, ha azt hiszi. Mikor én arcképet festek, akkor
 14       2|         festek; ez a festői regula. Mikor arcképeznek, nincs másnak
 15       2|    társaságnak. Csak szép dolog az, mikor az ember tud valamit! Bele
 16       2|        ennek a titkát kibúvárkodni. Mikor már azt hittem, hogy híven
 17       2|             került elkárhozottakra, mikor azokat sütögetik.~– Fáj? –
 18       2|         kezemet az írásra teszem, s mikor sokáig elnézem azt a pontot,
 19       3|            legapróbb részletekig; s mikor leülök azt leírni, az már
 20       3|       gépies betűvetés.~– Eszerint, mikor ön azon a hosszú sétányon
 21       3|            vétkezésért.~És most is, mikor megállok az előtt a nagy
 22       4|              akár egy cigányprímás. Mikor játszott, olyan ördögien
 23       4|             csapkodott a húrokra, s mikor vége volt a játéknak, olyan
 24       4|         rontottam el, hát bevallom.~Mikor már többen meg voltak nyerve
 25       4|   benedictinusok gvárdiánján kívül.~Mikor én ebben a korán született
 26       4|    elférnénk. – Én nem bánom.~Aztán mikor eltávoztam (hazahívattak,
 27       4|            kitörő jókedvet odabenn. Mikor pedig az utcára kikerültem
 28       6|            lesz a vége.~Este későn, mikor már feküdni készültem, beállít
 29       6|          hátramaradtam az orvosnál, mikor a két bajtársam eltávozott,
 30       6|            amit az ifjú ember érez, mikor hosszú távollét után ismét
 31       6|           megtenni, amit én teszek, mikor kimegyek a pusztámra. Van
 32       6|      szobájából kitoljon a terembe. Mikor aztán látta, hogy ellenállok,
 33       6|           volt a megbotránykozásuk, mikor azt látták, hogy én ott
 34       6| önlenyomatát.~Erzsike sírva fakadt, mikor meglátta az arcképen esett
 35       7|    állapotok – „Maradj, vagy fuss!”~Mikor Pestre hazaérkeztem, két
 36       7|         Petőfi egyszer rajtakapott, mikor azt a bizonyos arcképet
 37       7|            nagyokat nevetnék rajta, mikor barátságos lakomázás végén
 38       8|          írták az újságban. Hogyne! Mikor a város leggazdagabb, híres,
 39       8|             meg belőle a szívemben, mikor a templomból kilépve szétnéztem
 40       8|           aztán hímzett pongyolába, mikor a nyoszolyóasszonyok a menyasszonyi
 41       8|        magamban, ez már így szokás, mikor valaki búcsút vesz a legénységtől.
 42       8|         tovább beszélt:~– Dél volt, mikor felébredtem. Álmomban sokat
 43       8|             a társaságban. Örültem, mikor megszökhettem közülök. –
 44       8|            sem jött. Egyszer aztán, mikor a nagy fájdalomtól elnyomott
 45       8|            került elé az én „uram”, mikor már én fel voltam öltözve. –
 46       8|       amivel nem tudok mit kezdeni, mikor belefáradtam a munkába s
 47       8|          bizalmassá teszi az arcot. Mikor valaki így néz ki az emberre,
 48       8|     undorítónak találtam.~– Örültem mikor a szezon végeztével visszakerültünk
 49       8|          szigeten; emlékezik ön rá, mikor önt meglátogattam a gunyhójában?
 50       8|  gyolcsruháját lobogtatja a szél, s mikor felemeli a karját, hogy
 51       8|          törülve, azt mondá: – „Hát mikor földhöz tud ütni a nagyságos
 52       8|      faluban delet harangoztak már, mikor kijutottam a majorházhoz.
 53       8|      felkapaszkodva a „látófára”; s mikor megpillantá a tarka ruhát,
 54       8|         kell hoznod az én ebédemet? Mikor elharangozták már a delet
 55       8|            a bőrödet a karikással!” Mikor aztán odaértem eléje, a
 56       8|       nevelés, hazugság, gyöngeség.~Mikor éjszakára hazatér a „gazda”,
 57       8|       parazsat s pontban eltalálni, mikor kell a kemence száját újra
 58       8|            Hát nem emlékezik ön rá, mikor ott a kis deszkagunyhóban
 59       8|           furcsa vége lett ennek. – Mikor már legnagyobb volta veszedelem,
 60       8|           ide önhöz. Egy szép este, mikor a kukoricaföldről hazatértem,
 61       8|             hogarthi csoportozatot, mikor az a hölgytrió a kukoricaháncsra
 62       8|             olyan jó mulatság, mint mikor az úrhölgyek a promenad-concertbe
 63       8|             a Dunáról az árvízre, s mikor én megindultam a gázoló
 64       8|           frázisnak a hínárjából. – Mikor az ember két szív dobogására
 65       8|         parasztmenyecskét kísérget.~Mikor magamra maradtam s végiggondoltam
 66       9|           ah, azt nem tudom leírni, mikor a legelső szabad lapok kézről-kézre
 67       9|               Minő tombolás támadt, mikor ezt a tiltott gyümölcsöt
 68       9|          még rendkívül dadogott is.~Mikor meglátta a komoly hazafiakat
 69       9|     lassankint elhalljukozta magát.~Mikor aztán szóhoz juthattam,
 70       9|     muzsikaszó.~Minő mennyegzői éj!~Mikor a boldog vőlegény azt kérdi
 71       9|             túlélni azt a látványt, mikor az utolsó huszár is kettétörte
 72       9|             asszonyé, aki szeret. – Mikor minden el volt veszve, az
 73       9|       Magával vitt. Megszabadított. Mikor egész Magyarország meg volt
 74      10|             a feleségem a számomra, mikor a katasztrófa közeledtével
 75      10|                Itt történt az, hogy mikor a lelkész a katedrából kihirdette
 76      10|             kocsisnak volt öltözve.~Mikor aztán a nádasok világába
 77      10|       azokat kibékíti. Hanem aztán, mikor arról van szó, hogy „veszélyben
 78      10|             zsarnok intézkedését, s mikor az maga elé idézte, s alkudni
 79      11|             amnesztia.~Hanem aztán, mikor egyedül maradtunk, nem hallotta
 80      11|          tréfásan nevető ábrázatot, mikor a nagy biztatás közben egyszer
 81      12|      ínyencfalat!~Tíz óra lehetett, mikor feljutottam a Pogányoltárra.~
 82      12|        feljutottam a Pogányoltárra.~Mikor a sziklapárkányra kiléptem,
 83      12|              mint maga Fra Diavolo, mikor egy emberi alakot meglátott
 84      12|           ki magamnak rejtekhelyül. Mikor megindult a hajsza ellenem,
 85      12|             Ugyan, hogy látnák meg, mikor olyan sűrű a köd odaalant?~
 86      12|            a pompás tüneményt.~– De mikor egy ilyen pillanat fölér
 87      12|    hallgatom, most nagyon ráérek.~– Mikor legutoljára találkoztam
 88      12|   találkoztam önnel – emlékszik rá? mikor úgy becsapta az orrom előtt
 89      12|          más okom is volt odamenni. Mikor a fiskálisaim elvállalták
 90      12|          mégsem lehetség. Hát majd, mikor a tehenek ellenek, ki lesz
 91      12|          meg csak a kisujjammal is, mikor visszajöttél? A nagyságos
 92      12|            Azért sem megyek vissza!~Mikor fel voltam öltöztetve a
 93      12|        nagyon szúr a borostás álla. Mikor megszólalt, olyan hangon
 94      12|          emberek szoktak sápítozni, mikor megállnak a konyhaajtóban
 95      12|          Énnekem a jó nagyságos úr, mikor azt a tíz tinót adta, hogy
 96      12|      kezdtem el magamhoz téregetni, mikor már künn voltam a mezőn
 97      12|           irgalmat, se szerelmet. – Mikor magam is gyűlölöm magamat!~
 98      12|      egészen eltakarta a vidéket, s mikor egy forgószél előkapott,
 99      12|              Az asszony folytatá:~– Mikor az ön anyjának ezt a szavát
100      13|          FEJEZET ~Hogy volt tovább?~Mikor újra felemelte az arcát,
101      13|             fejüket a nagy kendőbe, mikor olyan pokoli hőség süt körös-körül,
102      13|             ember szokta használni, mikor amaz emlékezetes színpadi
103      13|           mohón lenyelt falatokért.~Mikor aztán jóllaktam, ahogy még
104      13|          hiszem, hogy pálinka volt. Mikor nem tudtam már tovább inni,
105      13|       elvesztettem az eszméletemet.~Mikor másnap, húsz órai alvás
106      13|            Én ismerem az időjárást; mikor ilyen nagy köd fekszik a
107      13|             bújni? – mondá Erzsike, mikor az erdészek eltávoztak.~–
108      13|           egész alakját elcserélte. Mikor másokat buzdítani kellett,
109      13|          Rengetegi pedig deklamált. Mikor az ellenség legjobban szórta
110      13|            és főbelövet. Éjszakára, mikor a kötelességünket elvégeztük,
111      13|             Hogy járnának azok itt, mikor annyi katona van, biztatám
112      13|       hirtelen utánam kapaszkodtak.~Mikor a fa tetejében voltunk,
113      13|         mondják, így szokott tenni, mikor azt látja, hogy a megtámadott
114      13|          teleszórja a szemét hóval.~Mikor aztán kitanulták a farkasok,
115      13|            kérdezősködött ön felől. Mikor önök Kecskeméten műkedvelői
116      13|        Előadásom nagyon meghatotta. Mikor elbocsátott, megszorította
117      13|      cipőkig és a harisnyákig, majd mikor vissza tetszik jönni, megint
118      13|            sem lehetetlen. Egyszer, mikor még színészek voltunk…”~– „
119      13|            hogy hagyja kitöltetlen.~Mikor ezzel készen volt, átadott
120      13|        volna sírni is meg elájulni, mikor berontottam hozzá, de nem
121      13|          szekerébe ne kapaszkodjam, mikor őt halálra keresi a felbőszült
122      13|             majd elájult ijedtében, mikor a levelemet felbontotta,
123      13|             muzsikáltatott magának. Mikor aztán a betanult sürgönyt
124      13|       cigányokról írtak valaha. Hát mikor arra a rémjelenetre került
125      13|             nekem volt nevethetném. Mikor aztán megérkeztek a gerillák,
126      13|             majd mindent elmondok.”~Mikor aztán magunkra maradtunk,
127      13|               Valami rettenetes az, mikor egy nő tapasztalja, hogy
128      14|         sorsa most?~– Ami a féregé, mikor báb alakban van.~– Ugye,
129      14|        hasonlót. De az egészen más. Mikor az embernek olyan fényes
130      14|        mennyországba is elmehetnék. Mikor egyedül vagyok, mindig önnel
131      14|      világítottak előttem a szemei, mikor ezeket elmondta! Mint álnapok
132      14|            ez!~A két szeme lángolt, mikor így nevetve nézett rám.~
133      14|           nagy sütés-főzésben volt.~Mikor szerencsés jó estét kívántam
134      14|             tortúrát éreztem végig, mikor az ember egyszerre arra
135      14|            mint a Kolumbusz tojása.~Mikor Komárom vára kapitulált,
136      15|          hegedűvel. Nehéz munka az, mikor elvégeztük, örültünk, ha
137      15|         szorítva hozta a kezében, s mikor előttem megállt, összeütötte
138      15|     mozdulatot csinálta hozzá, mint mikor a makacs gyermeknek a fejét
139      15|           vagyok ahhoz szokva, hogy mikor nekem udvarol valaki, a
140      15|          hogy mi az. Egyszer aztán, mikor szájáig ért a víz, az ifjú
141      15|             kapitulálni.~Gondoltam. Mikor már a kiéheztetett várőrség
142      15|              Hanem az történt, hogy mikor az orosz seregek betörtek
143      15|             a családi viszonyaival. Mikor aztán a menyasszony teljes
144      15|    benyomást tette a vőlegény, mint mikor a svadrony élén ott ül a
145      15|             hogy balról bocsássa. S mikor vége volt a szertartásnak,
146      15|           lakoma. Fel volt terítve.~Mikor aztán a boldog férj felhozta
147      16|      megjósolta mindezeket magáról, mikor a komáromi sziget kis fakunyhójában
148      16|            főhadnagyné asszonyság”. Mikor a nagy világháborúnak vége
149      16|             eresztettek volna. Nem! Mikor már azt hittem, hogy no,
150      16|           Csakhogy az is volt! – De mikor az sem volt. – Lóhús! félig
151      16|         tudod, micsoda üdvösség az, mikor az ember a kegyetlen hózivatarban
152      16|            van! Magam is úgy érzem, mikor egy pohár puncsot lenyeltem,
153      17|           leigázott nemzet rabkeze. Mikor még alább túrták az aknákat,
154      17|             mindig elragadtatással. Mikor a te neved kerül elő, akkor
155      17|            az utcán. Nagy ínség az, mikor az embernek mindenütt „éljent”
156      17|         olyankor megyek Erzsikéhez, mikor a gázlámpákat meggyújtják „
157      18|    Ugyancsak elővett a szívdobogás, mikor a végzetes expedícióra indultam.~
158      18|            az ablakban volt a feje.~Mikor a címzett ajtóhoz értem,
159      18|         arra számítottam, hogy majd mikor már jól kisírta, kikiabálta
160      18|          húzta.~Hát ez már micsoda?~Mikor egy főhadnagynénak azt mondják,
161      18|           hozzá! Nincs rútabb, mint mikor egy szépasszony tokát csinál.
162      18|            itt a távol levő férjet, mikor te magad közel vagy? Hát
163      18|    harmadikért, aki már elébb jött? Mikor kijött a budoárjából, valakinek
164      18|   legnagyobb szeretetben váltak el, mikor neki el kellett a csatatérre
165      18|        találhatja ki, az sem baj. – Mikor „őneki” oly hirtelen útra
166      18|             valami hideg borzongás. Mikor én nevetek, ő talán akkor
167      18|        talán éhezik, szomjazik –, s mikor a szél rázta az ablakot,
168      18|           gyakorolná.~– Egy reggel, mikor éppen fésülködtem, bejön
169      18|                  A főhadnagyot?”~– „Mikor engem elvett, csak alhadnagy
170      18|                Köszönöm, elég lesz.~Mikor aztán a cseléd kiment, folytattuk.~(
171      18|        leánykoromban figyeltem meg; mikor nálunk volt ön néha ebéden. –
172      18|        hagyni abba az evést, ivást, mikor legjobban esik. (Valóságos
173      18|            között az a szokás, hogy mikor ilyen sarkantyúcsontra akad
174      18|            Erzsike nevetve mondá:~– Mikor az első ebédet megettük,
175      18|      barátnék lettek?~– Hát hogyne! Mikor kettőnknek vagy egy férjünk!
176      18|       Köszönöm. Folytassa inkább.~– Mikor a szegény asszony látta,
177      18|         szabad lengyel köztársaság, mikor utoljára felosztották Lengyelországot.
178      18|          folytatá Anna beszédét.~– „Mikor én tízesztendős leány voltam,
179      18|        maradtak az osztrák katonák. Mikor én tizenhat esztendős lettem,
180      18|         őneki igazán jó szíve volt. Mikor látta, hogy nekem nincs
181      18|          egy hétig férj és feleség, mikor újra kitört a forradalom.
182      18|             hogy él-e még a férjem. Mikor odaért, éppen akkor temették
183      18|        teljesen expektorálja magát. Mikor aztán egy kis pauzát tartott,
184      18|            együtt én is eltávoztam.~Mikor kiléptem a kapun, megint
185      19|         forint bírság lefizetésére.~Mikor az ítéletet felolvasták,
186      19|            müncheni városi tanácsé, mikor egy piktor került eléje,
187      19|        hozzám tarokkozni; úgy, hogy mikor egyszer egy rebellis cimborám (
188      19|           írják fel az ajtóra, hogy mikor vannak az elfogadási órák.~
189      19|        lábai vannak, ugye? – szólt, mikor elhelyezkedett benne.~Csakugyan
190      19|        Gyönyörű basszus hangja van. Mikor nekiereszti, hogy „Óh, mely
191      19|          hogy itt maradt utolsónak, mikor a többi vendég mind elment,
192      19|           még egyszer visszatérjen!~Mikor kiszabadultam, egy újság
193      20|      életemet, szabadságomat.~Néha, mikor megsokalltam a zsarnokságát,
194      20|              Micsoda parádéja volt, mikor a diadalszekéren vihetett
195      20|             Úgyhogy meg sem lepett, mikor egy délután egy ilyen feliratú
196      20|         jobban megdöbbentett aztán, mikor megláttam őt. Egészen le
197      20|    ráismerni; azok a régiek voltak.~Mikor engem meglátott, erőltette
198      20|            Én oda el szoktam járni, mikor nem veszik észre. Eleinte
199      20|    kíváncsiság vitt be a templomba, mikor a szent hangokat meghallottam
200      20|              csak az Isten ért meg. Mikor kijövök ebből a templomból,
201      20|      foglaltatik. Imádkozzék abból, mikor egyedül van, mikor senki
202      20|           abból, mikor egyedül van, mikor senki sem látja.~– Ez engem
203      20|             nagyobb szenvedés, mint mikor éjjel-nappal hordunk a lelkünkben
204      20|             mind eldanolja előttem. Mikor hazajön, már künn a folyosón
205      20|        megzavarja. Ha délben, este, mikor a zárda harangszava áthangzik
206      20|       reszketve rogyott térdeire, s mikor azt mondtam neki: „eddig
207      21|    gyermekruhát.~Az a szabály, hogy mikor a látogató (aki csak magas
208      21|             elítélve.~Ő is felkelt, mikor előtte megálltam.~Olyan