Fezejet

  1       1|            beszélt, valami varázs szállt ki minden porcikájából, egyszerre
  2       1|               terem közepén. S hozzá még ki is kacagta. A mesternek
  3       1|                 a térdemben – a másikkal ki tudja hol? – háromszor körülkeringtem
  4       2|                Háládatlan haza!~És aztán ki volt, aki miatt engem ez
  5       2|                 a hölgyek rosszul néznek ki; azután megint új táncestélyre
  6       2|           planétájának, Bagotay Mukinak, ki táncosnőjét hazakezelte.
  7       2|               hadd lám, indigó jön-e hát ki belőle. (Az anyja bárónő
  8       2|            támadólag föllépni. Az inast, ki el akarta a szökevényt fogni,
  9       2|            ingerkedő huncutkákat nyújtva ki a kék eres halántékokra. (
 10       2|          pasziánszt játszott.~Nem tudom, ki ügyelt fel ez alkalommal
 11       3|                  aki a könyvét maga adta ki, aztán faluról falura járt
 12       3|     megszorította volna a torkomat, hogy ki ne jöjjön rajta az udvariasság
 13       3|       várakozásom ellenére, nem nevetett ki ezért az elucubratióért.
 14       3|                aztán vettem a kalapomat. Ki nem állhattam ezt az embert.
 15       3|                 nem a szerelmet. Ha szív ki nem találja, fej meg nem
 16       3|              venni? Talán attól is, hogy ki fogom érte nevetni?~– Nem!
 17       3|      gyóntatópapja egy marék szénát szab ki – elfogyasztásra – vezeklésül
 18       4|                  egész városunkra nézve. Ki is jött vasárnap délután
 19       4|             ugyan nem láttam őtet.~Végre ki lehetett tűzni a hangverseny
 20       4|                   csak fantázia. Valamit ki kellene találni a fantáziának.
 21       4|          fiskális. – Mi ürügyet találjak ki az időlopásra?~Amint így
 22       4|                hegyes inggallér egészíté ki a megjelenését.~És senkinek
 23       4|          viseletén megbotránkozni. Ugyan ki akadt fel Bérczy Károlynak
 24       4|             extra ideális jelmezt talált ki a maga számára. S mindezt
 25       5|                  ez iránynak Szigligeti, ki „Szökött katoná”-jával a
 26       5|             számítanom Czakó Zsigmondot, ki a modern drámát honosította
 27       5|             Pesti Hírlap” szerkesztőjét, ki maga nem írt ugyan szépirodalmi
 28       5|                  nyáron együtt fogadtunk ki egy Síp utcai, újdonatúj
 29       5|           éjszakák!~Ezt én nem állhattam ki sokáig; felszólítottam Szigligetit,
 30       5|               lapra. Ha annyi lap lenne, ki győzné cenzorral? Protekciónk
 31       6|           Karjába hatolt a golyó. De már ki van véve.~Ez a hír egész
 32       6|               Találtam más expedienst.~– Ki volt az orvos, aki a sebet
 33       6|                     Igaz-e hogy ön vette ki belőle a golyót?~– Igaz!~–
 34       6|                 kérdésre felelt ön, hogy ki vette ki a bajtársunk sebéből
 35       6|                 felelt ön, hogy ki vette ki a bajtársunk sebéből a golyót;
 36       6|                  feleljen ön nekem, hogy ki tette bele.~– Ejnye, ejnye,
 37       6|         teremajtók mellett, ünnepélyesen ki lett hirdetve a diplomám.
 38       6|               nevet, világi állást vívni ki magamnak. S íme, másfél
 39       6|          gyakorlott kardvívók még azt is ki tudják az ellenfél szeméből
 40       6|                  voltam háborodva. Vajon ki áztathatott el így engem?~
 41       6|              aztán biztosítám őket, hogy ki tudom a képet javítani otthon,
 42       6|                 hangon súgva:~– De ugye, ki fog engemet jól igazítani?~–
 43       7|           rövidre volt vágva, úgy nézett ki, mint egy kisfiú.~Semmijük
 44       7|              szörnyetegségek netovábbja.~Ki tudja, hova építettem volna
 45       7|                 ablakon át szökött volna ki ebből a házból; én hozzá
 46       8|              Erzsike.~– De hogyan nézett ki! A haja boglyas, a bajusza
 47       8|               Ilyenkor az a virtus, hogy ki tud az új menyecskének valami
 48       8|             arcán. Elszörnyedve ugrottam ki az ágyamból, takarómat magam
 49       8|           mindkét részről. Én sem mentem ki egy huszonnégy óráig a szobámból,
 50       8|                 egy huszonnégy óra alatt ki kell fizetni minden gentlemannek.
 51       8|              arcot. Mikor valaki így néz ki az emberre, fejébe dugott
 52       8|                bizony jó későre kerültem ki a nagy legelőre. A gulyás
 53       8|                 főztem meg, én is hoztam ki az ebédet; a feleséged nem
 54       8|                   Engedte, hogy találjam ki magamtól a többit.~Én elszomorodva
 55       8|                 kútról. Felét maga üríti ki a gazda, aztán odaadja az
 56       8|               Mire a csordás tülköl, már ki kell hajtani a teheneket;
 57       8|                 papramorgóval, úgy indul ki az akolból kieresztett gulya
 58       8|               olyan férfi, aki nem mossa ki a száját, ha fokhagymát
 59       8|                   hogy rögtön takarodjék ki a jószágából, engem pedig
 60       8|             vadászainak puskákat osztott ki éles töltésekkel; holnap
 61       8|             fejünkről azt a csapást.~– S ki volt az a jó barát?~– Hát
 62       8|                  a jó barát?~– Hát ugyan ki lett volna más, mint ennek
 63       8|                 öltöztette, kiáltotta ön ki itt Pesten a szabadságot.
 64       8|                   házasságtörés alapján. Ki van tűzve a terminus, amikor
 65       8|                   de mérgesen kiált rám! Ki hát! Most már száraz lábbal
 66       8|                  a kis jussocskámat adná ki, hát nem vállalná-e el az
 67       8|                egészen más szavak jöttek ki a tollamból, mint amikre
 68       8|               egy conjugista diák. Végre ki nem tudtam keveredni egy
 69       8|                  az inasának, hogy vigye ki és kefélje le.~Mielőtt azonban
 70       8|               kosarat és búcsút vett.~Én ki akartam kísérni az előszoba
 71       8|                 adott át, hogy igazítsam ki.~El-elmentem az íróasztalomig,
 72       8|               idáig jöhetett a látogató.~Ki tör rám ilyen késő órában?
 73       9|          kiáltvány készen volt; siettünk ki az utcára. Az „asszony”-
 74       9|                  az ellen mit feszítetek ki?~Erre a biztatásra minden
 75       9|              városház erkélyéről hirdeté ki az ezerfejű sokaságnak,
 76       9|                 napján ennek a fogolynak ki kell szabadulni. Megyünk
 77       9|             képezni Egressy Gábor körül, ki egyszerű atillában, karddal
 78       9|                Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez
 79      10|            végzett, és amellett maga jár ki szántani a földjére a szolgalegényével.
 80      11|                   szakasztott úgy nézett ki, mint Don Caesar de Bazan.
 81      11|                mint Bálványosi Bálint, s ki meri azt mondani, hogy ő
 82      11|              aranyozott vonalakban emeli ki. Alant a völgy, mint egy
 83      11|                elő a mélységből. – Vajon ki lakhatik ottan?~De a legnagyszerűbb
 84      12|              Megígértem, hogy nem megyek ki sehová.~„Sehová?” De hiszen
 85      12|           ködburok. Itt-amott emelkedett ki belőle nagy sötéten egy
 86      12|                 amíg a régi, szőke hajam ki nem nől. (Ez a mostani csak
 87      12|                  lavinát, mely a világot ki fogja vetni sarkaiból!~Ráhagytam,
 88      12|              tudnak. Azt választottam én ki magamnak rejtekhelyül. Mikor
 89      12|              egész dandár zsandár rukkol ki, hogy elfogjon, én beveszem
 90      12|             óriási teátrum bűvösen tűnik ki a függő fellegkárpit alól.
 91      12|               spanyolcsizmával sem veszi ki belőlem a titkot semmi hatalom.~
 92      12|             fokhagymaevés után nem mossa ki a száját.~Tehát egyedül
 93      12|          sajnálom, hogy ezt nem találtam ki.~– Én még jobban sajnáltam.
 94      12|            mérges voltam! A fél rajzomat ki kellett gumilasztikuznom.
 95      12|              volna térnem, s onnan aztán ki a külső sánckapun. Egy ismerőssel
 96      12|            lepetve a Péter, ha én viszem ki utána a fazekat a karámhoz! –
 97      12|             magam sem gondolhattam volna ki jobban.)~– Én egyszerre
 98      12|                 mikor a tehenek ellenek, ki lesz ottan? – Hát aztán
 99      12|                     Hát aztán a kemencét ki tapasztja ki? Az ujjas mándlimat
100      12|                  a kemencét ki tapasztja ki? Az ujjas mándlimat kirágták
101      12|                  áll a hátamba: – Azt is ki tudja kenni.”~(Én eldobtam
102      12|             házasságtörésnek, mellyel az ki van egyenlítve. Werbőczi
103      12|                  ördög semmit. Nem állja ki a konkurrenciát az ember
104      12|              anyámhoz.~Ő csak nem dobhat ki a házából. Nem bánom, büntessen
105      12|               cserépfedeles ház gyulladt ki, ott, mint a tűzijáték röppentyűi,
106      12|           ablakokon keresztül hajigálták ki a bútorokat. Egy aranyrámás
107      12|       körülhordani, félig elégve hordták ki a hulló üszkök közül. Olyan
108      12|                rémület a másikat irtotta ki a szívből. A félrevert harangok
109      13|                feketének látszottak, úgy ki voltak tágulva a pupillái.
110      13|            valami rémbálvány, emelkedett ki a kálvinista templom tornya,
111      13|                   A könnyű topánkák mind ki voltak már szakadva a lábamon,
112      13|       fortificatio sáncain túljutottunk, ki az országútra. Ott aztán
113      13|         bizonyosan nem vacsorált; szedje ki belőle, amit talál. Valami
114      13|             Debrecenbe izenetet küldeni? Ki vállalkozik arra a vakmerő
115      13|                  ezt kegyed hogy találta ki?”~– Stúdiumom van nekem
116      13|                  nem szabott gúnya, soha ki nem mosott ing; a legszurtosabb „
117      13|                  nem volt semmi kereset. Ki muzsikáltatott e szörnyű
118      13|                honvédek minket állítanak ki a bombák elé, s úgy muzsikáltatnak
119      13|                mifelénk lő; ezt a cigány ki nem állja!~– „Was sagen
120      13|              rakatott, s úgy kísértetett ki a faluból lovas őrjárattal. –
121      13| összecsókolgattak.~Erzsike nem mondhatta ki ezt a szót, hogy rögtön
122      13|                 kontrás. A bőgő nem fért ki a kéménylyukon. S a brúgos
123      13|              helyén azonban az oldala is ki volt odvasodva a fának úgy,
124      13|                  mint egy padlásablakból ki lehetett látni.~Az öt farkas
125      13|         alárántott embert a másik zenész ki akarta szabadítani a fenevadak
126      13|                Engemet majd a hideg lelt ki e rémjelenet elbeszélése
127      13|                  a banda Komáromból jött ki, s hogy ők egész Debrecenig
128      13|       holdfénytől világított hómezőn jól ki lehetett venniök az irtózatos
129      13|               fűzfára, amiből azt vettem ki, hogy meg akarja vizsgáltatni
130      13|                 a számomra, hogy aludjam ki magamat. A Jellasics-huszároktól
131      13|               még azt sem tudjátok, hogy ki fiai vagytok? Most más rendelkezik
132      13|            viselt, senki sem nézte volna ki belőle a rangját. Az ajánlólevelemet
133      13|              vagyok az, tábornok úr!”~– „Ki nevezte önt ki századossá?”~– „
134      13|          tábornok úr!”~– „Ki nevezte önt ki századossá?”~– „A hadügyminiszter.”~– „
135      13|                 én –, én tudom jól, hogy ki által küldte azokat a magyar
136      13|       elbeszéltette velem, hogyan jöttem ki a várból, hogy hatoltam
137      13|                 székéről dühében.~– „Hát ki tette közzé?”~– „Itt van
138      13|            számára sajátkezűleg töltötte ki. Az útitárs személyleírását
139      13|             szerepét. Magam mentettem őt ki azért a kvalifikálhatlan
140      13|               pénz úgy gyűlt össze, hogy ki volt adva adósoknak kamatra.
141      13|                  el, hanem szolgáltassák ki nekem. Én aztán majd a mamával
142      13|             sietteté.~– Csak még valamit ki kell gondolnom az expedíció
143      13|              valami hőstetthez hasonlót.~Ki is gondolta odáig, amíg
144      13|                 elfogott királyok vonnak ki a színpadra, s deklamál
145      13|                 teljes bámulatomat vívta ki Rengetegi őrnagy: a stratégia
146      13|               valamennyien nem fejtettek ki, mint amennyit kitalált
147      13|                vége volt egy ütközetnek, ki volt a nagyobb hős, mint
148      14|               erős a hitem, mint Péteré, ki a tengerre mert lépni, hogy
149      14|             rovatot az ön nevével töltöm ki. Nem kell egyebet feláldoznia,
150      14|                  a segesvári csatában.~– Ki látta őt elesni?~– Egy honvédtiszt,
151      14|                állt, legszélső ház volt.~Ki voltam fáradva testben,
152      14|            lehetett, most is szökve jött ki Pestről álnév alatt szerzett
153      15|                 nemcsak hálából tüntetem ki, amiért engem igen nagy
154      15|                 nem vár semmit. – Ez már ki van próbálva. – Azt hallotta
155      15|               nagyszerű hahotában törtek ki!~– Nem! Nem! – kiáltott
156      15|                az összegnek a kamataiból ki tudjon jönni.~– Klatopilnak
157      15|             nista” az ajtón kívül mondta ki. Kapta a sisakját, senkitől
158      15|                  az asszonyom előtt soha ki nem mondtam. („Papucshős!”)
159      16|                  az egy angyal! Mit állt ki ez a nő e keserves idők
160      16|                 s világosságot sugárzana ki maga körül. Mától fogva
161      16|                ismeretség?~– Óh, dehogy! Ki az ördög törődik a ti policájotok
162      16|               könyvecskét a kezéből élve ki nem hagyja venni, csupán
163      17|                ebből az olvasó azt vette ki, hogy „Türr jön!” – S ezt
164      17|                 s kemény parancsot adott ki, hogy a bekövetkezendő hadjárat
165      17|                ne mutogasd, s a kezedből ki ne add; amint elolvastad,
166      17|               kitartással ne lesse, hogy ki megy be a kapun. S ha egy
167      17|                nyelű ezüstfokos egészíté ki a toalettemet.~Ez volt azon
168      18|                 mind észrevette, hogy de ki vagyok csípve; az mind megfenyegetett,
169      18|           tördeli, míg végre zokogva tör ki ajkain az imádott férj neve:
170      18|                nélkül, s mosolyogva lövi ki ellenem a nagy költő mondását: „
171      18|                 Akarja ön megtudni, hogy ki van odabenn? – kiáltá ő
172      18|                 nem vagyok látható. Hogy ki az az egy kivétel? azt ön,
173      18|          kitalálhatja, ha nem találhatja ki, az sem baj. – Mikor „őneki”
174      18|              maradt volna a kesztyűknél! Ki veheti rossz néven egy tizenhat
175      18|                 az egész katonai törvény ki lett terjesztve miránk is,
176      18|              arra gondolni sem lehetett. Ki adott volna Krakkóban alkalmazást
177      18|              onnan hírmondó sem jöhetett ki egy esztendeig.”~– „De hát
178      18|                 annak a száján nem jöhet ki az a szó, hogy hála istennek
179      18|              kuriális stílusban fejeztem ki magamat?~Egy kicsit nevettem
180      18|                 Klatopil’-t ragaszthatja ki a cégtáblájára? – Nem! Asszonyom.
181      18|                  amit én magam gondoltam ki?~Nehéz feladat!~– Lássuk:
182      18|            voltam én, amikor még a sasok ki nem tépték a hajamat.~ ~
183      19|                abba idő telt, mert elébb ki kellett deríteni a „dolust”-
184      19|            eltemettem; majd magam álltam ki nehéz betegséget, mely szinte
185      19|                 azt a változatot találta ki a számomra a rémálmok tündérkirálynéja,
186      19|        széttekintett, lenézéssel fejezte ki indignációját: „nem ér az
187      19|                     Az Ézsivel?~– Kérem; ki kell mondani egészen a nevét,
188      19|                 ez: „Kedves Julis néném, ki laksz Apostagon; – Áldjon
189      19|              pedig én nem táncolhatok. – Ki húzza el nekem a lábam alá
190      19|                teszi a fogadást, agg eb, ki megállja”. És én nem vagyok
191      19|              Nekem is futnom kell innen. Ki vagyok taszítva az egész
192      20|              senki sem látja.~– Ez engem ki nem elégít. A vallás nem
193      20|             lelke megkönnyebbül vele. De ki old fel engem? Kinek mondjam
194      20|                bánom mondja el, hirdesse ki. Felhatalmazom önt rá, hogy
195      20|           délelőtt esett az eső, énnekem ki kellett volna mennem a városba.
196      20|                Nem! Nem tehetem. Nem jön ki a számon ez a szó. Ne emeljen
197      20|               úgy a szívem. Ön nem irtja ki az emlékezetemet a lelkéből;
198      20|                  rólam. Óh, ne felejtsen ki ezután sem. Én is megtanulok
199      20|            tudtam, hogy miért pirult úgy ki az arca.~– Ha engem az uram