Fezejet

  1       2|            szürke papagáj, aki éppen most harapta meg az inasnak a
  2       2|         Mindenki azt hitte, hogy itt most nyilvános produkció lesz;
  3       2|             kép szépen haladt előre. Most már meg volt engedve a családtagoknak,
  4       2|       időnként megtekinteni a képet.~Most már aztán apróra tanulmányoztam
  5       2|            mindez; másoknak a titka. Most már csak az enyim. A többiek
  6       3|             azzal a szóval, hogy „én most írtam valamit, amiből egy
  7       3|           csak a képzeletem mesélt.~…Most már megvallhatom őszintén. –
  8       3|            nagyon szerettem magamat. Most már elmondhatom: – nincs
  9       3|              van is torzítva.~Mintha most is előttem állnának még
 10       3|             ön megkóstolta volna. Én most azért jöttem ide, hogy meglássam,
 11       3|             el nekem azt, amit éppen most írt.~– De ez hosszú.~– Annál
 12       3|            abbahagyjuk már.~– Miért? Most jön a legérdekesebb.~– Ezt
 13       3|         számot tegyek a világban. Én most egy zérus vagyok.~– Aki
 14       3|              ön, ez a kis deszkabódé most az én egész birtokom; ez
 15       3|             fejezett vétkezésért.~És most is, mikor megállok az előtt
 16       4|      Petrovicsnak hítták. Annálfogva most is „Petrekovics”-nak szólította,
 17       4|       lettünk. Majd elmondom később; most beszéljünk komoly dolgokról.
 18       4|             lesz, sietek hozzátok.~– Most aztán készülj velem jönni.
 19       4|      soirée-ját. Sejtettem, hogy ott most énrám erősen apprehendálnak.
 20       4|     apprehendálnak. Mivel hozzam ezt most helyre? Ide kell a fantázia!~
 21       5|          különösen Nagy Ignác, akire most is olyan édesdeden emlékezem
 22       5|                Bulyovszkyné”. De már most áldom a sorsot, hogy így
 23       5|           Rettenetes gondolat! Ha én most valami hírhedett kritikus
 24       5|           engem púposnak csúfolsz: – most én ellőhetném a lábadat,
 25       5|              fényes remény volt, ami most már csak borongó emlékezet.
 26       5|        szülővárosom meglátogatására.~Most azután felemelt fővel léphetek
 27       6|             sebéből a golyót; de már most arra feleljen ön nekem,
 28       6|            kesztyűk hozzá. A hajamat most már nem magam sütöttem fel
 29       6|           fodrász szedte csigákba; s most már nyalka, kipödrött bajuszom
 30       6|              nézni, hogy az hova vág most.~Ő kérdezősködött mindenféléről,
 31       6|     Rettenetes drámai fordulat! Hogy most egyszerre Muki lett az okos
 32       6|           hogy gratulálok hozzá.~Már most aztán csak azért is ott
 33       6|         Milyen nevetségessé tehetném most, ha elmondanám, hogyan történt. –
 34       6|           akart gázolni. Mintha csak most akadna meg a szeme azon
 35       7|        házasságát Szendrey Júliával; most a koltói Teleki kastélyban
 36       7|               szükség van a világban most olyan emberekre, akik nem
 37       8|        Nemzeti Kaszinó palotája és a most épült Vas-ház közötti kétemeletes
 38       8|          farsangi bohózat-e az, amit most kegyed játszik, vagy mi.~–
 39       8|              öltöztem maskarának. Én most valóságos parasztasszony
 40       8|              az utamat: – „Ne tessék most bemenni!” – Én adtam neki
 41       8|     felvettem az övéit rendre. Ahogy most látja ön rajtam.~Felállt,
 42       8|            veled a keresetlen fának! Most kell hoznod az én ebédemet?
 43       8|             a Gyuricza a korbáccsal. Most én vagyok az „asszony” a
 44       8|              lenni. A kis fejős-szék most az ő trónusa. A habzó friss
 45       8|           azt, aminek a receptjét ön most kiadta. Másnap mindjárt
 46       8|              sértett férji becsület. Most már hat vármegyei pandúr
 47       8|                S megyünk a bíróhoz.~(Most már kezdtem sejteni, hogy
 48       8|             kiváltságos ipszilont, s most szimpla „i”-vel írja a nevét.
 49       8|             leszünk önálló birkások.~Most már kezdett ez a dolog mulattatni.~
 50       8|            meg a vajat. – Mit tegyek most? – Azt teszem, hogy beviszem
 51       8|          mérgesen kiált rám! Ki hát! Most már száraz lábbal járjuk,
 52       8|             Mert hát azért jöttem én most kegyelmedhez, édes, kedves
 53       8|            régebbik uram, annálfogva most már bíró elé kéne menni;
 54       8|              óráján írok önhöz, hogy most már elbeszélhet ön mindent,
 55       8|             hogy az az út, amelyen ő most olyan rohanva halad, egyenesen
 56       9|             nő, aki együtt jön velem~Most vissza kell térnem arra
 57       9|         kortársam, Szontágh Pál, még most is idézget egy-egy égdöngető
 58       9|            az alispán, jöjjön ő ide. Most mi vagyunk a „hegy”!~És
 59       9|       Ne-ne-nem ke-ke-kell hallgatni most az oko-ko-kos emberekre!”~
 60       9|      gyújtott – de nem oltott.~Pedig most már arra lett volna szükség.
 61      10|             amilyennek kellene lenni most is. Tanult, intelligens
 62      10|          érnem, hogy leánnyá lettem. Most is előveszem még gyakran
 63      10|       kezdődtek: „Kedves Jucim!” Még most is világítanak ezek abba
 64      11|           változtatni a pofáját! Hát most nem készül valami társasághoz?~–
 65      11|           Nem tudom, hogy lesz képes most társaságot összehozni. –
 66      11|         fiatalságnak a fejét. De még most bujdosóban vannak.~– Bujdosóban?~–
 67      11|            mint Don Caesar de Bazan. Most aztán, hogy ferdére ment
 68      11|           akkor festett képeimet még most is tartogatom. Milyen gyönyörű
 69      11|           minden ember eldugva tartá most. Híre járt, hogy akinél
 70      11|             tele volt optimizmussal. Most jön még csak fel a mi napunk!
 71      11|          asszony maga jött volna; de most még gyöngélkedik, nagy beteg
 72      12|        takart be. Eszembe sem jutott most az éhség; szalonnás, kenyeres
 73      12|              Vad szeme ránk mereng.”~Most még egy női hang is hallatszott.~
 74      12|         sziklalépcsőkön a párkányra.~Most azután rajtam volt a sor,
 75      12|            itt láttál! Tudod, én még most Rengetegi Tihamér vagyok,
 76      12|            annak bizonysága az, hogy most itt vagyok veled együtt
 77      12|              szabadsághős talált fel most egy fegyvert, mely a polgár
 78      12|           lenni „majd”?~– Nekem már „most” van rá szükségem.~S azzal
 79      12|              fehérlő házak odaalant. Most új hegylánc emelkedik elő.
 80      12|               De a szalonnát ne kérd most! Nézd, még mindig a föld
 81      12|             tetején? Azok azt hiszik most, hogy itt embert ölnek.~–
 82      12|             csak bújtasd el magadat.~Most aztán Erzsike szólt közbe:~–
 83      12|         azután egy pusztai Antinous; most meg egy színpadi Othello.~
 84      12|              engem végtelenül megvet most, ugye? De ha én elmondom
 85      12|             beszéljen, én hallgatom, most nagyon ráérek.~– Mikor legutoljára
 86      12|               Azután folytatá:~– Már most innen gyalog hazáig. A Duna-soron
 87      12|        mándlimat kirágták az egerek, most is foltozatlan. Aztán már
 88      12|             azt tette.)~– Hát hiszen most már én is kacagok ezen nagyot,
 89      12|            ezen nevetnivalót? Én még most is sírhatnám mérgemben.~–
 90      12|              Jutka köntöseit, amiket most jogtalanul kuszpitolok.~
 91      12|              kell megfizetni; de már most meg új adósságot nem lehet
 92      12|            dob alá kerül. A’ bizony.~Most kezdett már előttem világosodni.
 93      12|     Megcsókolta a kezemet, s én csak most vettem észre, hogy milyen
 94      12|              cselekszem többet. Hogy most az egyszer úgy megestem…”~
 95      12|           fejezve; de mi kezdődik el most?~Hogy a Bagotay Mukihoz
 96      12|         porrá fog égni!~Én elkezdtem most már futni. Elfeledtem, hogy
 97      12|         annál magasabbra gomolygott. Most már nem volt fekete, hanem
 98      12|        kiszedték előlük a hajóhidat. Most azok bosszúból, hogy a hadicsel
 99      12|              városi közgyám, s annak most a városházán kell helyt
100      12|    színváltozó szemeid nem volnának, most itt volna ő mellettem, nem
101      13|      pupillái. Halkan beszélt:~– Még most is, mintha előttem volna
102      13|           azt kiabálták hozzá, hogy „most már a várból fogják bombáztatni
103      13|              az úri ruhám van rajtam most, s annak a zsebében mindig
104      13|               Elmondtam mindent, már most ítéljen ön el. Nem szükség,
105      13|         támadják meg az embert.~– De most nagyon impertinenskednek,
106      13|          Bagotay Mukival. De hol van most törvényszék? prókátor? bíró?
107      13|              küldött válasszal.”~(Én most már bámulni kezdtem ezt
108      13|           varjút! Mért nem alszik ez most mind a kálvinista templom
109      13|            dühbe hozta a farkasokat. Most már új stratagémához fogtak.~
110      13|            Egészen belefáradtam. Még most is reszketek, ha visszagondolok
111      13|              át az agyamon, hogy hát most éppen útban van a feleségem
112      13|         magyar kormánynak.~A cigányt most azért hozta magával a lovascsapat,
113      13|             rejtőzik-e benne valaki.~Most azt hittem, hogy itt az
114      13|      tudjátok, hogy ki fiai vagytok? Most más rendelkezik a háborús
115      13|        reggel jelentkezzék ön nálam. Most menjen a „Fehér lóba”. Senkivel
116      13|            volt együtt két szobájuk.~Most már nyájas volt hozzám a
117      13|        gyorsasággal hatolt el idáig. Most önnek a választ is vissza
118      13|            fogják neki mondani, hogy most kegyeskedjék nagysám besétálni
119      13|            ide lóhalálába. Ha a mama most nekem azonnal meghatalmazást
120      13|          bűnbánó esedezés van benne. Most azután, hogy a levelemre
121      13|            egész történetet, amelyet most önnek előadtam. Annyit mondhatok,
122      13|       arcomba szökött. Éreztem, hogy most minden ember énrám néz.
123      13|           közbe is szólt: – „Hallja, most mindjárt azt mondom, amit
124      13|          sorát látta bekövetkezni. – Most azután mindenünnen, az egész
125      13|        visszaváltozott Bálványosivá. Most itt vagyunk, összeköt bennünket
126      14|          önről. Hát önnek mi a sorsa most?~– Ami a féregé, mikor báb
127      14|             dicsőség tetőpontján áll most, nem hagyhatja el azt a
128      14|             Gondoljon rá, hogy ha ön most Párizsban megjelenne, a
129      14|              és személyleírását? Hát most felelek rá. Őt senki sem
130      14|             rá. Őt senki sem üldözi; most jó helyen van, majd ha elfogy
131      14|              Debrecenben kaptam, még most is tartogatom. Ez Párizsig
132      14|              én akkor ővele elfutok, most én volnék a realista írók
133      14|      asszonynak minden szava!~Hiszen most már, évek után, én is azt
134      14|            búcsúzni készen.~– Amiről most beszéltünk, azt felejtsük
135      14|          befutja a repkény.~Ha engem most itt széttépnének a vadállatok,
136      14|              jönni, de nem lehetett, most is szökve jött ki Pestről
137      14|            ez aztán a feleség!”~Node most már semmi baj, csakhogy
138      15|            háborúban elejétől végig. Most vagyok harmincnégy esztendős.
139      15| természetesen viszonoztatik.~– Ohó! (Most már a kardmarkolathoz kapott.)~–
140      15|             rá felelnem.~– Hanem már most hadd mondjam én el, hogy
141      15|              Láttam, hogy azt akarja most mondani, hogy „hozzá vagyok
142      15|           Menjen! Hogyan csúffá tett most!~Én mentettem magamat, ahogy
143      15|             az excellenciás mamától (most már tábornokné volt) a felmentvényt
144      15|          kommandírozott neki, mintha most is lovon ülne s „terepfutónak”
145      15|         Lássa, milyen jól meg vagyok most a házisárkányommal.” Ez
146      16|             Háború lesz! A katonának most virágzik a búzája!~Az évnegyedenkint
147      16|             már azt hittem, hogy no, most kezdődik a patália, megint
148      16|             mutatott. Ott bizony még most is csak két csillag ragyogott.~–
149      16|             másodkapitány. Ez a hely most üres. Én vagyok a legidősebb
150      16|  Gyémántszívű asszony!– És aztán még most is szeret. Dacára ennek
151      16|              Még az sem bántja, hogy most is csak főhadnagynénak híják.
152      16|             szoktam égetni, különben most azokat is osztályozná Prottman.”~
153      16|             kellett vennem.~– És már most esztendő és egy nap múlva
154      17|         temetett rabot és rabtartót. Most ott tátong, mint egy körhegy
155      17|             kérdésre: „mit csináljon most a magyar ember?” – ez a
156      17|              tartá a kezével. Tudod, most mink mind lemegyünk Olaszországba
157      17|          rossz pénzt. Méghozzá éppen most kaptuk fel a magyar nemzeti
158      17|               Minthogy tisztelt neje most úgyis vendégszereplésen
159      17|               Minthogy tisztelt neje most úgyis vendégszereplésen
160      17|             Egy ifjúkori eszménykép; most még szebb, mint valaha.
161      18|             De régen láttalak. Éppen most jövök az Erzsikétől. Szörnyű
162      18|          érte, hogy idefárasztottam?~Most még kedvesebb volt ez a
163      18|              azt. Mit magasztalod te most itt a távol levő férjet,
164      18|              időben jöttem kegyedhez most?~– Sőt én kértem, hogy éppen
165      18|            Sőt én kértem, hogy éppen most látogasson meg.~– Egy komoly
166      18|              akkor elmondok mindent. Most ne rontsuk el a jó ebédet
167      18|              el a jó ebédet vele. Ön most egészen el van szörnyedve
168      18|             s azt hiszi, hogy én önt most valami kelepcébe csaltam.
169      18|      felteríteni. A szakácsné nem ér most rá.~Nekem aztán segítenem
170      18|        eszményképe a férfinak. – Még most sem tudom őt vádolni. –
171      18|        helyzetről komolyan. – Ön már most megérti ugyebár, hogy miért
172      18|          akadt, ha arra gondoltam, ő most talán éhezik, szomjazik –,
173      18|        ablakot, arra gondoltam, hogy most künn a viharban áll védtelenül,
174      18|           percenkint félbeszakít.)~– Most tudjuk már – mondám én –,
175      18|        engedély nélkül.”~Anna: – „De most, hogy Krakkó Ausztriához
176      18|              terjesztve miránk is, s most már a hadnagy feleségének
177      18|        férjemről.” Eddig szólt Anna, most én vettem át a szót:~– „
178      18|           szorosabban fűzni magához. Most már nemcsak a biztosíték
179      18|              kérdezé hüledezve, hogy most is megvan még ez a szörnyű
180      18|        teremtésnek, hogy ha én ennek most azt felelem, hogy „bizony
181      18|          emészt: Klatopil váltói még most is élnek” (igaz is, hogy
182      18|              volt az? A disznófül?~– Most következik a próza. Én ezután
183      18|         kegyed, hogy Klatopil Vencel most, tizenhárom év múlva annyira
184      18|             felszárítá a könnyeit.~– Most már tudja ön, hogy miért
185      19|             tisztelt olvasó, hogy én most ebből az alkalomból valami
186      19|              látom.~– Hát hogy kerül most ide?~– Bizony nagy nehezen.
187      19|              tették, hogy becsukták! Most beszélünk egymással utoljára
188      20|       magával! Elhitette velem, hogy most én vagyok a leghírhedettebb
189      20|          ismer. Nagyon beteg voltam. Most is orvoshoz jöttem be. Negyednapos
190      20|            fogadtam meg. Lehet, hogy most sem fogadom meg, de legalább
191      20|     meghallottam az ajtón keresztül; most már az áhítat vonz oda.
192      20|      megmutatta.~Ez nekem való. – És most azután sorba járom ezzel
193      20|              láttalak magam előtt, s most az utálatot, a förtelmet
194      20|         meghalnom.~– Az is bűn, amit most mondasz! A lelket, az istenszikrát,
195      20|          irgalmas neki is, nekem is!~Most már tudtam, hogy miért pirult
196      21|           őszi ökörnyál, de a szemei most is a régi színváltozó tűzben
197      21|        színváltozó tűzben égtek; még most is lángoló tengerszemek!~
198      21|                 Szegény kis Erzsike! Most már én is feloldhatlak vétkednek