Fezejet

  1       2|           legelőször megláttuk, mind nekem, mind az ifjú barátaimnak
  2       2|   tehermentes napot, amelyen Erzsike nekem ülni fog.~Még az a kérdés
  3       2|         csupa veres lennék.~– Kérem! Nekem kék vérem van!~Oh, hogy
  4       2|              kék eres halántékokra. (Nekem ezt ilyen részletesen kell
  5       2|           ábrándos kifejezésben, ami nekem legjobban megtetszett. A
  6       2|    szokottnál is bizodalmasabb volt; nekem úgy tetszett, mintha az
  7       2|              Kárhozatos privilégium! Nekem reszketett a kezem, azt
  8       2|           önön valamit, ami rút, ami nekem nem tetszik.~– Ez, úgy hiszem,
  9       2|         alapszínétől erősen elválva. Nekem mindennap kell látnom azt
 10       3|          szúnyograj zümmögését; – az nekem mind súg, mesél valamit,
 11       3|             mindent élvezett, amiről nekem még csak a képzeletem mesélt.~…
 12       3|           kérdé a gunyhómba belépve.~Nekem a fejem is szédelgett.~–
 13       3|                 Akkor hát olvassa el nekem azt, amit éppen most írt.~–
 14       3|              bizton meg lehet fogni. Nekem hízelgett az, hogy felolvashatom
 15       3|          Határozottabban szóltam.~– „Nekem” nem lehet azt felolvasnom
 16       3|             édesen alszom.~– No, hát nekem az is tetszik: A száraz
 17       3|                 Akit én szeretek, az nekem nem rabnőm, hanem királynőm
 18       3|         egész világnak, – de legelöl nekem.~Szavaim alatt a félig lecsukott
 19       4|             hozzá a munkádat! Hiszen nekem nagy ellenségem; hanem becsületes
 20       4|   menyasszonyt.~Ez már tiszta munka! Nekem nem lehetett kifogást tennem.
 21       4|    tradicionális mintázatokban.~Csak nekem nem volt szabad a Mencsikoffomat
 22       4|       eltemették, el is prédikálták, nekem csak a fekete szegélyes
 23       4|        hozták el.~Nyugodjék békével!~Nekem igen jó barátom volt.~ ~
 24       5|              Az ő bevezetése mellett nekem is szorítottak helyet a „
 25       5|             az a beteg hang hirdette nekem a legelső örömhírt. – Az
 26       5|            regényemet kiadásra, s ád nekem érte háromszázhatvan ezüst
 27       5|          forintokat. – Az akkor – és nekem – egy egész kapitális volt! –
 28       5|              bocsátja. No iszen lett nekem ezért mit hallgatnom Frankenburgtól. „
 29       5|             kritikai pályáról, pedig nekem volt igazam, ő csakugyan
 30       5|             egy szállást, s ott volt nekem egy szobám, a lépcsőre kijárattal.
 31       5|             egész első emeletén, ami nekem nagyon tetszett: háborítatlanul
 32       5|            mondta: „nektek lap kell, nekem munkatárs kell; hát itt
 33       6|              kölcsönözni?~– Barátom! Nekem van „egy” pisztolyom: de
 34       6|              arccal mondta ezt, hogy nekem el kellett hinnem. Íme egy
 35       6|            már most arra feleljen ön nekem, hogy ki tette bele.~– Ejnye,
 36       6|            Ezen a napon az édesanyám nekem adta az atyám ezüstös kardját
 37       6|        lobbantják! Hát nem elég volt nekem egyszer meglakolnom a szép
 38       6|         mindent jól tudunk. Megsúgja nekem az én kisujjam… Én egészen
 39       6|           Gondolom, hogy elég híres. Nekem igen jó pajtásom volt szegény
 40       6|        kimegyek a pusztámra. Van ott nekem egy számadó gulyásom, a
 41       6|           kikötni? Te poéta!~S azzal nekem veté magát, azzal a jámbor
 42       7|           szoba Petőfiéknek, a másik nekem, a közbeeső közös ebédlőnek
 43       7|              tartottak egy cselédet, nekem volt egy öreg szolgám. Egyszerű
 44       7|            kiosztották a szerepeket; nekem volt szánva Saint Juste,
 45       7|             én hozzá voltam bűvölve. Nekem éppen hozzá illett a lelkiállapotomhoz:
 46       7|                 Bozzai.~És bizonyára nekem is elég lett volna akár
 47       8|          úriasszonynak való! Jó lesz nekem itt is – mondá, s azzal
 48       8|  harminchármat, kontra, rekontrával. Nekem szörnyűködnöm kellett a
 49       8|          hogy a hitvesi gyöngédséget nekem kellett pénzzel megfizetnem.
 50       8|       mondták: „bohó fiú, bohó fiú!” nekem pedig azt kiabálták, hogy: „
 51       8|           kalauzolt mindenféle ólba. Nekem egy tövis ment a lábamba
 52       8|             vittem magammal. Kezdett nekem gyanús lenni az uramnak
 53       8|   Nádaskunyhó és szalmaágy. Ön akkor nekem hírről, dicsőségről beszélt…
 54       8| valamennyivel torkig laktam. Tetszik nekem az egész ember: egész bűn.
 55       8|          észre magamat, hogy hát „Mi nekem Hecuba?” Miért bántom én
 56       8|        papirusz, miért ne lett volna nekem jó a kukoricahártya? Megírtam
 57       8|           Aki akart. Hát mit bántam! Nekem jólesett a vízben a sétálás.
 58       8|               utánam evezett. Az sem nekem volt baj, hanem nekik. –
 59       8|          csodálkozva.~– Megsúgta azt nekem a kisujjam.~Erre aztán elnevette
 60       8|           Biztosítám felőle, hogy az nekem nem szokásom.~– Se regénybe,
 61       8|            ezek a rémek leskelődnek. Nekem csak a hajam maradt e rémek
 62       9|            pokoli riadal volt.~Ekkor nekem egy ötletem támadt. Nyáry
 63      10|              S maradt a „kamol”-nál.~Nekem azt izente a feleségem,
 64      10|              város kémekkel; ha ő ír nekem, azt Miskolcra fogja küldeni,
 65      11|              No, még csak az kellene nekem.)~– Nem tudom, hogy lesz
 66      11|             megküzdeni a lehetetlen (nekem lehetetlen) festői feladattal.
 67      11|            magyar humor.~Ő hozta meg nekem az első hírt a külvilágból.~
 68      11|        üldözhetnek többé. De azt még nekem nem mondhatja meg. Csak
 69      11|           asszonyom. Közelg a tél. S nekem azt még majd itt kell töltenem
 70      12|              ez fogadásom ellen van. Nekem nem szabad olyan emberrel
 71      12|            hölgye felé, bemutatva őt nekem e szavakkal:~– Az öreganyám.~
 72      12|            annál: fegyvertárs volt ő nekem! Majd elbeszélem én teneked
 73      12|             talál rá lenni „majd”?~– Nekem már „most” van rá szükségem.~
 74      12|                 Menjen! Ne bomoljon! Nekem semmi kedvem sincs az égbe
 75      12|         Angliából és Törökországból. Nekem nem szabad könnyelműen kockára
 76      12| kétségtelenül idetartanak.~– Jó lesz nekem addig rajzolni valamit az
 77      12|        csípőjére tette a két kezét s nekem támadt:~– „Ejha! Drága nagyságos
 78      12|             igaz lelkű ember vagyok. Nekem Bagotay úr őnagysága ajándékozott
 79      12|               de fáin egy uraság. Ha nekem a Péterem nem volna!” (De
 80      12|           Bizony Isten. De higgye el nekem, hogy visszavonta. Azt mondta
 81      12|             lesz azzal a bottal, tán nekem akarja adni a zarándokoláshoz.~– „
 82      12|              szakasza volt a napnak. Nekem, tudom, hogy délelőtt volt;
 83      13|            Amíg ezek itt alkudoztak, nekem eszembe jutott, hogy hiszen
 84      13|            ez az!” az el van ítélve. Nekem nem szabad itt az anyámat
 85      13|      melyeket – mint később meg lett nekem magyarázva – a várkormányzóság
 86      13|          öregapátok lelkébe vissza!”~Nekem ez a hang olyan ismerős
 87      13|         aznap havazást várhatunk. Ez nekem régi tapasztalásom.~– Sietni
 88      13|          Hadd bosszankodjék a német! Nekem hírem volt már, mint rakétás
 89      13|         találta ki?”~– Stúdiumom van nekem ebben. Ismerem már ezeket
 90      13|            mondok én önnek. Adja ide nekem azt a hivatalos értesítést,
 91      13|         nagyon kapott rajta. Beszélt nekem lélekemelő példákat a világtörténelemből,
 92      13|         saját alakom átidomításához. Nekem egy cigánybanda prímásának
 93      13|              Aki táncolni akar, csak nekem szóljon, majd megtáncoltatom
 94      13|              én vettem a kontrásnak. Nekem bagariacsizmám volt. – „
 95      13|                 s mit tudsz felőle?”~Nekem igen kellemes volt erre
 96      13|              Ezeket mind elbeszélték nekem a gerillák, akik magukkal
 97      13|            ajánlólevelet.”~Aztán írt nekem egy pár sort egy tábornokhoz,
 98      13|           azokat a magyar kormány.~– Nekem így dicsekedett el vele
 99      13|             volt szerkesztve.~– „Ezt nekem előbb majd dechiffrálnom
100      13|       komáromiak nem tudják meg.”~– „Nekem igen jó tervem van, hogy
101      13|           lóhalálába. Ha a mama most nekem azonnal meghatalmazást ad,
102      13|               hanem szolgáltassák ki nekem. Én aztán majd a mamával
103      13|       férfiak szörnyűködtek; csak én nekem volt nevethetném. Mikor
104      13|       királyném. Értsük meg egymást. Nekem a féltékenyt, a haragost
105      13|         pénzéről van szó.”~– Ahá!~– „Nekem a sok magasztalás, elismerés,
106      13|         önszeretetét, azt mondta: – „Nekem kötelességem van a művészet
107      14|          kelteni az alvó parazsat.~– Nekem nem jó tanácsot adni; mert
108      14|         Kivált asszonynál! Higgye el nekem. Én ismerem a magam nemét.
109      14|            egyebet. Hiszi-e ön, hogy nekem jó szívem van?~– Azt hiszem,
110      14|          tervet tudok önnek mondani. Nekem van angol útlevelem. Elmondtam
111      14|  támogatására többé. Ön vissza fogja nekem téríteni, amit tőlem kölcsönkapott.
112      14|               Annak, aki szavát adta nekem, hogy fel fog itt keresni.~–
113      14|              tetszik benne legjobban nekem.~– Ön talán azóta sem hallott
114      14|              volt oly rettenetes hír nekem, mint az, hogy a vértanúkat –
115      14|         emlékezet.~Ő azután elmondta nekem – igen röviden –, milyen
116      14|          feleségemnek.~Ezért kellett nekem rejtekben maradnom.~Tehát
117      15|          lássam.~– Aztán csak tessék nekem kiáltani – biztatott a Kálmán
118      15|             lehetek szolgálatjára?~– Nekem van hosszú beszédem uraságoddal;
119      15|               legkisebb.~– Apám adta nekem. (Itt egy nagyon érthető
120      15|         mozdulata.)~– „Pap”~– Az ám. Nekem nem kellett. (Egy fittyetvetés
121      15|         őrnagyok, kaptak dekorációt. Nekem semmi! Nézze! Semmi. Pedig
122      15|              meg kell lenni.~– Igen. Nekem muszáj magyarul beszélni.
123      15|      Legnagyobb zsarnok. Parancsolja nekem, hogy magyarul tanuljak.~–
124      15|        eszembe juthatna.~– Ismerősöm nekem az ön választottja?~– Természetes.
125      15|          szerelmes! Tudom. Megmondta nekem. Nohát lesz neki násznagya!~–
126      15|              neki is nagy orra volt, nekem is, nem fértünk egymáshoz.~–
127      15|              levetkőzte. – Képzelje, nekem lovagi szavát adta, hogy
128      15|            én el, hogy miért kellett nekem éppen önt kéretni fel arra
129      15|           Biztosítám felőle, hogy ez nekem nem áldozat, sőt élvezet.~–
130      15|         koncesszió elnyerése végett, nekem, mint asszonynak, nem fogják
131      15|              eszményképe a férfinak.~Nekem egy plajbász volt a kezemben,
132      15|             ahhoz szokva, hogy mikor nekem udvarol valaki, a Memnon
133      15|              idézését.~– Utoljára is nekem kellett az ő kezét megkérnem –
134      15|               nem igaz?~– Ez igaz.~– Nekem kellett a skrupulusait egyenként
135      15|             öntől kérni, hogy legyen nekem gondnokom: törvényes gyámatyám.~–
136      15|           egyet hiszek; azt, hogy ön nekem őszinte jó barátom. Egyetlen
137      15|              fog benőni a fejelágya. Nekem kell egy olyan parancsolóra
138      15|          Nemde Venca?~– Igen, Eliza!~Nekem bizony semmi gyönyörűségem
139      15|              önt kérnem, hogy legyen nekem tanúm.~– Azaz, hogy a menyasszonyának.~–
140      15|        menyasszonyának.~– Nem! Elébb nekem. – Elébb velem kell eljönnie
141      15|            stb.~Az lett a vége, hogy nekem, a kálvinista presbiternek
142      16|              orrot mint trophaeumot.~Nekem egyaránt bajos volt, akár
143      16|       szemközt, másszor a muszkával. Nekem mindegy lett volna, akármelyikre
144      16|          szeret. Azt mondja, hogy az nekem igen jól áll. Még az sem
145      16|             a barátomnak tetszik, de nekem nem tetszik.~A másik „igaz”
146      16|               A másik „igaz” az, ami nekem tetszik, de a barátomnak
147      16|           barátomnak sem tetszik meg nekem sem tetszik, s amin aztán
148      16|              akarsz menteni, add ide nekem azt a bizonyos jegyzőkönyvedet,
149      16|    indítványtól.~– Kedves kamerádom. Nekem ebben a jegyzőkönyvben mindenféle
150      17|          kúrának – mellvérzés ellen.~Nekem használt.~Végigjártam útikíséretemmel –
151      17|            Üstökös”-nek címezzem. Ez nekem huszonöt esztendei munkát
152      17|         magával, még az ezredes sem. Nekem pedig attól a naptól fogva,
153      17|      értesülve mindenről. Az asszony nekem mindent meggyónt. A kis
154      17|              Hiszen éppen az tetszik nekem tenálad legjobban, hogy
155      17|           természettől adatott, mint nekem a hadakozás, neked meg a
156      17|          hozzá, minden ember meglát. Nekem nem lehet inkognito járnom,
157      17|         Végre megsürgetett.~– Kérem. Nekem ebédet kell főznöm odahaza.~–
158      17|        elmegyek hozzá délelőtt.~– De nekem tudnom kell, hogy el tetszik-e
159      18|              Klatopil Vencel szerint nekem kellett szolgálnom madárijesztőül.~
160      18|            feltette az orrára.~Ezzel nekem holnap duellumom lesz.~Én
161      18|              elismer! Másnak babért, nekem babot.~– De már akkor itt
162      18|            szakácsné nem ér most rá.~Nekem aztán segítenem kellett
163      18|             lettem. Azt hittem, hogy nekem nem szabad jókedvűnek lennem.
164      18|             váltottak az egész úton. Nekem az első feladatom az volt,
165      18|              az anyám, s akkor aztán nekem kellett a kesztyűsboltban
166      18|              volt. Mikor látta, hogy nekem nincs más választásom, mint
167      18|              napok következtek erre. Nekem leányom született. És énnekem
168      18|           keveredik ebbe a dologba?”~Nekem az az eszmém van a kínos
169      18|     egyenesen elvigyék Döblingbe!”~– Nekem pedig ez komoly, elhatározott
170      19|   megköszönte, s azzal végeztünk.~De nekem is volt elég okom, nem gondolni
171      19|            az utcán – szegény rabok!~Nekem pedig sok volt már ez a
172      19|         gondoltam, ha azoknak illik, nekem éppen kötelességem. Azonban
173      19|             el nem kerget magától. – Nekem csak arra az összegre van
174      19|             temetéseknél hagytam el. Nekem feltűnt ez a sűrű halandóság
175      19|             az én házamnál tartotta; nekem volt legalkalmasabb helyiségem
176      19|          ötödiknek magyar magántánc; nekem kellett hegedülnöm, Ézsaiásnak
177      19|           táncolhatok. – Ki húzza el nekem a lábam alá a „bihari kesergőt”? – „
178      19|            Jézus Mária! Már hat óra! Nekem a főbíróné gyermekeinek
179      19|     eklézsiámban meg nem maradhatok. Nekem is futnom kell innen. Ki
180      19|               Hát hallgasson ön rám; nekem van akkora tőkepénzem, amely
181      20|            velem, aki sohasem vétett nekem, s én sem vétettem neki
182      20|               Ön volt az mindig, aki nekem jó tanácsokat adott, s én
183      20|              vele, hogy elmondtam. – Nekem vagy egy titkos vágyam,
184      20|           meg kell gyónni, mondja el nekem. A protestánsoknál minden
185      20|            alaptételünk. Gyónjon meg nekem.~Olyan csodálatosan mosolygott; –
186      20|           nem csengetik meg. – És az nekem olyan nagyon fáj! Jobban,
187      20|          zsebéből, és megmutatta.~Ez nekem való. – És most azután sorba
188      20|     férjednek a testét mérgezed meg, nekem pedig a lelkemet? Én valahányszor
189      20|              beszélek. Igaza van. Ha nekem fáj az élet, akkor nekem
190      20|             nekem fáj az élet, akkor nekem kell meghalnom.~– Az is
191      20|             legyen irgalmas neki is, nekem is!~Most már tudtam, hogy
192      20|       kifutott a szobámból.~Úgy jött nekem, mintha utána kellene kiáltanom: – „
193      21|            valamit?~– Köszönöm. – Jó nekem itt. – Nincs mit keresnem