Fezejet

1       2|            Híres ember! vajon ő is tudná már, hogy a szomorújátékom
2       4|     ragadva a város felé, mintha ő tudná itt legjobban az utat. A
3      14|         nevetve nézett rám.~Mintha tudná, hogy megsebesített, s kihívna,
4      14| széttépnének a vadállatok, azt sem tudná meg soha senki, hol vesztem
5      18|       kedvenc ételét készítse.~– S tudná kegyed, hogy mi az,~– Hogyne?