Jókai Mór A tengerszemu hölgy Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
2010 5 | Ezekhez még egy importált „didaszkália” író, egy „ffy” ragasztékkal 2011 12 | erre az én fejemre magas díj van kitűzve. Egy szó – és 2012 12 | törvény által megszabott díja a házasságtörésnek, mellyel 2013 3 | Petőfi költeményeit nem díjazzák? A „Szerelem gyöngyei”-ért 2014 3 | lehúzta előre az előfizetési díjból a maga illetményét.~Minthogy 2015 5 | ahogy csak a lelkesedésem diktálta. És mondhatom, hogy szívem 2016 2 | lettem volna, nem jámbor dilettáns, még akkor sem bírtam volna 2017 16 | orrom elkezdene egyszerre dimenziókban nyerni s világosságot sugárzana 2018 10 | Senki se kérdezte: hogy ez a dinnye, hogy ez a fej?~Csupán a 2019 13 | ezen epizód alatt csupa dínom-dánomból állt; volt abban egy kis 2020 13 | szép. Az arcom befestve dióhéj levével, olyan fekete lett, 2021 15 | zsarnoknak a világon?~– Siracusai Dionisost.~– Ahahá! Ifjú vér! Ez az!~ 2022 13 | Két jámbor erdész volt, a diósgyőri kamarai uradalomból. Egy 2023 6 | kardot és gyűrűt, amikor a diplomáját hazahozta.~Azután még hivatalos 2024 6 | kihirdettetni az ügyvédi diplomámat. Tulajdonképpen, hogy rég 2025 5 | kielégítőnek.~És az ügyvédi diplomát kihirdettetni a megye gyűlésén, 2026 15 | volt magát purifikálni a direktorsági koncesszió elnyerése végett, 2027 11 | ismeri ön Bálványosi Bálint direktort?~Majd kiszalasztottam a 2028 2 | körülkönyökölhessék, s aztán dirigálhassanak, hogy ezt a szemet egy kicsit 2029 16 | kollégáiddal nem tudok miről diskurálni.” Ezt sem mondtam el neki.~ 2030 11 | aztán nagyon ordináré módon distraháltak velem.~Én pedig csak jártam 2031 18 | toalettben, a fején semmi dísz csak a fényes selyemhaj, 2032 15 | menyasszony teljes menyegzői díszben megjelent, kísérve a vőlegényétől, 2033 18 | cseréptálak, korsók, egypár díszkötésű könyv, kiegészítik az egyszerűségben 2034 17 | barátaitól kívánhat, az egyedül a diszkréció. Jól vagyok értesülve mindenről. 2035 17 | feleségem nevére; mert a te diszkréciódról bizonyos vagyok. Ő dicsekedve 2036 13 | hős tiszteletére rendezett díszlakoma. Az egész tisztikar jelen 2037 11 | testvérnek ezerével volt az ilyen disznaja.~S ezer disznó bizony gondot 2038 11 | az ilyen disznaja.~S ezer disznó bizony gondot ád.~Derék, 2039 11 | gazdálkodásuk nagyszámú disznócsorda. Szép két köpcös úriember 2040 18 | még soha így el nem laktam disznófarkas babbal!~Azután következett 2041 18 | jó volt-e a babcsuszpájsz disznófarkkal? – kérdezé tőlem az eközben 2042 18 | az idill.~– Mi volt az? A disznófül?~– Most következik a próza. 2043 18 | hogy mi az,~– Hogyne? Babot disznófüllel. Ezt már csak minden tisztelője 2044 11 | kiárendálják a tardonai erdőkben. A disznónak az idén nincsen ára, a magyar 2045 14 | hálószobám s egyúttal a padlós díszszoba. A többiek csak földesek.~ 2046 2 | alatt, volt egy csakugyan dísztelen kinövés, amit írás és festés 2047 6 | előttem, utánam.~A legutolsó divat szerint voltam öltözve, „ 2048 12 | oldalbordáját. Először egy divat-lyon, azután egy pusztai Antinous; 2049 4 | Józsi ragaszkodott a párizsi divathoz, fekete frakk, rövid szárnyakkal, 2050 17 | Ez volt azon év merész divatja, egy év múlva általános 2051 3 | Hisz azért „Divatlap!” Egy divatkép csakugyan volt. A derék, 2052 3 | lapban képek. Különösen divatképek. Hisz azért „Divatlap!” 2053 4 | a quodlibetjét a szabad divatnak, sűrűn tarkította a jurátus 2054 5 | előre jelezni tudta, s a divatról igen szakavatott ismertetéseket 2055 18 | Ruházata polgárias, minden divatszerű krinolin nélkül; fején egyszerű 2056 20 | volt soványkodva. A régi divatú öltözet, ami teltebb idomokhoz 2057 2 | volna az orosz kétfejű sas!~Divinatio volt talán, hogy eltaláltam, 2058 13 | Egymásnak az emlékeit a lábaihoz dobáljuk. Én önnek azt a hímzett 2059 12 | az anyámhoz.~Ő csak nem dobhat ki a házából. Nem bánom, 2060 12 | felismernek, engem is a tűzbe dobnak. Egyik nehéz szekér a másik 2061 20 | Jobban, mintha a sárba dobnák a kenyeremet, hogy úgy egyem 2062 13 | szalma, hogy el kellett dobnia – az volt a vesztes. Ilyen 2063 12 | hallanók. Hát a te szíved nem dobog-e jobban e felséges helyen?~– 2064 8 | Mikor az ember két szív dobogására kénytelen hallgatni!~Ugyanazon 2065 12 | vissza?” – „Azért, mert a dobogóhíd is ég!” Rettenetes látvány 2066 12 | emberárral. Mire a szigeti dobogóhídhoz értünk, már nem lehetett 2067 8 | kezét. A szívem lázasan dobogott.~– Igen jól fogadtak az 2068 12 | Egymást átkarolva, szív szíven dobogva! Egy szédület, egy szökés 2069 12 | lelkész áldása mellett. Dobpörgés és ágyúk dörgése mellett.~ 2070 9 | fagyott a bezárt ajtó s a dobpörgésre, trombitaszóra fölkelni, 2071 12 | sietve vonulni a vár felé, dobszó mellett. Nagy dologban lehettek, 2072 13 | paradicsomba vinnének. Aztán rám dobta a köpönyegét. Idekinn hideg 2073 18 | hogy egyenesen elvigyék Döblingbe!”~– Nekem pedig ez komoly, 2074 12 | tehenkedve, s nyelte a túrós dödöllét.~– „Hát igazság ez, Péter – 2075 14 | férjhez ment?~Ah! Ez orgyilkos döfés volt! Kiszámítva megcélzott 2076 20 | hozzá, hogy a kést a szívébe döfjem!~Én csitítottam a felindult 2077 19 | amíg az egyszer jól el nem döngette. Ez is valami új neme az 2078 3 | mind súg, mesél valamit, a döngő darázs kölcsönadja a szárnyát 2079 7 | egészséges földindulás le nem dönti.~Petőfi egyszer rajtakapott, 2080 8 | házába, aki ilyen szégyenbe döntöttem az egész családot.~– Volt 2081 9 | volt érve, a per el volt döntve, az ítélet ott élt minden 2082 12 | fokáról három ágyúlövés dördült el. Lehet, hogy csak jeladás 2083 12 | mellett. Dobpörgés és ágyúk dörgése mellett.~No ez elég jogcím.~ 2084 12 | Ké-két-pu-hus-ka-hás? – monda a hős –, a dörgő basszbaritonból egyszerre 2085 12 | aztán el ne áruljatok! – dörmögé, rémkedő tekintetet vetve 2086 14 | asztal mellett ülve, csak úgy dörmögte a szakállába: „ez ám az 2087 12 | ebédelnek egy tálból.~(– Ahán! – dörmögtem én közbe. Költői igazságszolgáltatás, 2088 9 | jobban fokozódott; a karzatok dörömböltek; pokoli riadal volt.~Ekkor 2089 8 | bereteszelve mögöttem az ajtót. Ott dörömbözött sokáig. Én azzal fenyegetőztem, 2090 15 | venni nem szabad; mert az ő dogmája szerint a házasság sacramentum, 2091 16 | tömjénnel, de annál is becsesebb dohánnyal füstölte meg a bálványképemet. 2092 7 | Én csakhamar találtam a Dohány utcában egy csinos első 2093 2 | még semmi szőr nem volt, dohányozni nem tudtam, bort nem ittam 2094 8 | otthon szükséges kősót és dohányt, beleraktam a vékába, s 2095 20 | medicinák, amiket a provinciális doktorok kegyeddel összeitattak. 2096 6 | azt mondám neki:~– Kedves doktorom. Arra kérdésre felelt ön, 2097 13 | tetszenek az ő tábori viselt dolgai.~– Hát, édes barátom, azt 2098 20 | hogy a vallásról, az áhitat dolgairól beszéltem vele! Semmi másról. 2099 13 | mamával eligazítom a magunk dolgát. Neki is voltak ottrekedt 2100 13 | hogy a télen a komáromi dolgok nagyon rosszul álltak. A 2101 4 | most beszéljünk komoly dolgokról. Mit dolgoztál azóta, hogy 2102 5 | egy saját orgánumot s abba dolgoznak. Tízen írtuk alá a pronunciamentot. 2103 19 | kezébe, akkor én nem tudok dolgozni. Utoljára könyörgésre fogtam 2104 10 | kér, nem adós senkinek. A dolgozószobája asztalos- és kerékgyártóműhely; 2105 15 | azzal a szóval nyit be a dolgozószobámba, hogy „kérek alázatosan 2106 4 | beszéljünk komoly dolgokról. Mit dolgoztál azóta, hogy nem láttalak?~ 2107 9 | Magunk gyürkőztünk neki, és dolgoztunk a kézi sajtón. A betűszedőt, 2108 19 | felmentek Budapestre. „Mi dolguk ottan?” – „Hát az egész 2109 16 | Kossuth proklamációjáról meg a dolláros bankjegyekről? Ha te énhozzám 2110 18 | az hogy keveredik ebbe a dologba?”~Nekem az az eszmém van 2111 19 | bizonyos órákban, amikor dolognál ülök, senkit se bocsásson 2112 4 | hajladozott, hátra és oldalra dőlt, a csípői ringatództak, 2113 19 | elébb ki kellett deríteni a „dolust”-t; azután lemondani az 2114 11 | vetések csíkjaitól tarkálló dombokkal, melyek fölött a Bükköt 2115 13 | komornyikját, vagy mondjuk „major domus”-t; szépen kivihetné magával 2116 8 | között az én ábrándomat, dőre szatír-vigyorgással az arcán. 2117 20 | csúszott utánam, úgy köszönte a dorgálásomat. – Óh, mi jó volt, amit 2118 20 | hallgatok, a némaságomért dorgálnak, ha sírok, a könnyeimért 2119 8 | jöjjön fel a kastélyudvarra, dorongokkal, cséplőkkel, vasvillákkal 2120 8 | hogy Magyarországon nincs Dózsa-háború, s visszatér újult erővel); 2121 8 | az élén, s kezdik az új Dózsa-háborút. A Mukica jobbágyai is feltódultak 2122 15 | tőlem: pénzt vagy annál is drágábbat. Aki csak hozzám szegődik, 2123 12 | készen vagyok. Hitemre! Drágán adom el az életemet. Neked 2124 18 | hadibulletinből, hogy az a dragonyosezred, amelynél a férjem szolgált, 2125 16 | Klatopilt is mozgósították; a dragonyosezredével együtt vitték a keleti határszélre. 2126 17 | Olaszországba derék lovasok, dragonyosok, ulánusok; a huszárok már 2127 5 | a sugaracskáikat, bukott drámák írói, kritikusokká ecetesedve; 2128 5 | Zsigmondot, ki a modern drámát honosította meg a színpadon, 2129 8 | volt; társai pedig „cudar drukkerek”. Ráhagyták tizenegy tarokkal 2130 13 | tábornok felugrott a székéről dühében.~– „Hát ki tette közzé?”~– „ 2131 18 | orrára.~Ezzel nekem holnap duellumom lesz.~Én azonban elfoglaltam 2132 8 | néz ki az emberre, fejébe dugott pipa nélkül, olyan, mintha 2133 13 | és arcát a zöld mohába dugta el. Olyan jó kedve volt!~– 2134 9 | párbaj elintéző duplámat dugtam a zsebembe.~A többit úgyis 2135 13 | pápista templom tetején, ahogy dukál.~Én nem értettem ezt a felekezeti 2136 13 | lehetett venniök az irtózatos dulakodás színhelyét. A hosszú vérvonalak, 2137 6 | átöleltem. Aztán elkezdtünk dulakodni. Biz ez nem elegáns hölgy 2138 9 | új, kietlen vidéken, ahol dúló népcsordák elpusztítottak 2139 10 | se egy emberi lak, se egy dűlőút nem látszott sehol, a kanyargó 2140 12 | szűk utcákon keresztül a Duna-part felé. – Én arra gondoltam, 2141 12 | egész sokaság, mely eddig a Duna-partot ellepte, egyszerre visszatódult 2142 13 | az az embertömeg, mely a Duna-partról törte magát az égő városon 2143 12 | Rettenetes látvány volt! Az egész Duna-sor lángban állt már, s a szigetre 2144 12 | most innen gyalog hazáig. A Duna-soron végigmehettem anélkül, hogy 2145 3 | Az a kis fagunyhó ott a Duna-szigeti gyümölcsöskertben, (nem 2146 12 | ellen egypárszor lementem a Dunához, s ittam a tenyeremből. 2147 3 | Nagy távolból hallatszott a Dunán át az „angol kert”-ben muzsikáló 2148 8 | hogy ladikot hozatott a Dunáról az árvízre, s mikor én megindultam 2149 4 | kétkerekű curriculumból, ami dunavizes lajttal, prófonttal, lisztes 2150 6 | egy” pisztolyom: de az duplacsövű.~– Éppen az kell.~– Hogy 2151 9 | a híres párbaj elintéző duplámat dugtam a zsebembe.~A többit 2152 11 | nagy prémes süveget és duplatalpú bagariacsizmát is küldött 2153 18 | Klatopil Vencel meg is duplázta mindig a rizslevest.~– Köszönöm. 2154 15 | Klatopil Vencelt.~Azzal nagy durcásan otthagyott.~Bántam is én. 2155 13 | hogy az puska. Akkor a dúvad egyszerre háttal fordult, 2156 8 | következett egy kis neheztelő duzzogás mindkét részről. Én sem 2157 13 | neki az ujjain – „Jeden, dwa!” (Ez csak kettő.) „Jak 2158 10 | csapatokkal. Jött kozák, dzsidás, gyalogos, tüzérség, szekerészek. 2159 19 | Ember teszi a fogadást, agg eb, ki megállja”. És én nem 2160 12 | feleségével, s szép kedveskén ebédelnek egy tálból.~(– Ahán! – dörmögtem 2161 18 | régen volt, hogy együtt ebédeltünk. Legutoljára ön vendégelt 2162 8 | Most kell hoznod az én ebédemet? Mikor elharangozták már 2163 18 | szólhatott. Azután is, hogy az ebédhez hozzáültünk (mondhatom, 2164 18 | Ugyanaz a szalon volt az ebédlő is. A pamlag előtti asztalról 2165 7 | nekem, a közbeeső közös ebédlőnek hagyva; külön bejárás mindkettőnk 2166 18 | megebédeltek, hozatta fel a mi ebédünket.~Addig nem is folytatta 2167 13 | Reggel tájon két puskalövés ébresztett fel. – Örültem, hogy megmenekültem 2168 5 | drámák írói, kritikusokká ecetesedve; irigyei mindennek, ami 2169 2 | tudnom, mert hiszen minden az ecsetem szálain ment keresztül.) – 2170 2 | keresztül.) – Hanem aztán, ami ecsettel visszaadhatatlan: az a csodálatos 2171 8 | a támlányomon; az utolsó ecsetvonásokat tettem rajta, az eredetinek 2172 12 | ágyúlövésekre az egész néptömeg eddigi rémülete még nagyobb rémületté 2173 8 | Valahányszor egy hízelgő szót, egy édelgő ölelést kaptam, mindig azt 2174 4 | volt; ő a „Nepean sziget”-edért küld tőlem tizenöt forintot.~ 2175 19 | tudnak aludni.~Egy délutáni édesded szendergésemből azzal ver 2176 5 | Ignác, akire most is olyan édesdeden emlékezem vissza. Ő volt 2177 20 | szeretetnek újra meg ne édesítsen.~– Oh, azt az ön képzelete 2178 6 | fiú, akit meglőttem. De ha édestestvérem lett volna is, amiért az 2179 12 | Erzsike vette fel a szót.~– No efelől aztán én állok jót. Majd 2180 19 | adóvégrehajtóval, vagy más efféle kutyafejű tatárral össze 2181 12 | hegy, hegy, hegy! Még semmi égbolt. S ez a méla isteni csend 2182 13 | sütött már, de az egész égboltozat világított, a sűrű füstfellegek 2183 9 | most is idézget egy-egy égdöngető frázist, amit akkor hallott 2184 15 | ennek a két világnak az ege tele van hegedűvel. Nehéz 2185 12 | ujjas mándlimat kirágták az egerek, most is foltozatlan. Aztán 2186 17 | dicsekedve mutogatná a levelemet. Égesd el azonnal.~K. V.”~No mármost 2187 13 | hogy a mi pénzünket ne égessék el, hanem szolgáltassák 2188 9 | mondhatom. Térdig sáros az egésznapi cafolástól; lábaimon csúnya 2189 18 | Nem babona biz az; hanem egészségi szabály, akkor hagyni abba 2190 8 | Barnapiros arca ragyog az egészségtől, sűrű fekete haja a két 2191 12 | eltakarta az eddig derült kék eget felettünk, annyiban tárta 2192 20 | fülemhez, forró lehelete égeté az arcomat, amíg suttogott.~– 2193 2 | fehér” és nagyon kevés „égetett okker”.~– Hallja! Ez nagyon 2194 15 | Inkább a purgatóriumban égjek!~– Nono, főhadnagy úr! Ne 2195 12 | kórházat oltalmazni! Hadd égjen ez az átkozott fészek!” – 2196 9 | Körülnéztem, megláttam Egressyt, mondám neki, hogy húzassa 2197 13 | süt körös-körül, földről, égről, mindenünnen.~Az a kocsi 2198 21 | régi színváltozó tűzben égtek; még most is lángoló tengerszemek!~ 2199 7 | álmodom”. – „Dalaim”. Ez égverő végstrófával: „De mit tűr 2200 12 | valami menyecskés dolgon, egybe összecsapja magát a legelső 2201 18 | násznagykodás a szabályellenes egybekelésnél neki is az állásába kerülhetett 2202 18 | biztosítékösszeget, melyet egybekelésünk alkalmával letettem, átruházom 2203 20 | hintóval. Hát még a toalettjei! Egyébbe sem akart öltözni, mint 2204 6 | erősebb vagy nálamnál.~– Talán egyébben is erősebb vagyok – szól 2205 3 | aminőkről ön nem is álmodott. Egyebeket közt az a régi szövetség 2206 6 | baljóslatúbb volt, mint egyébkor.~– Titkot közlök önnel. 2207 3 | Úgy szerettem mindig az egyedüllétet. Úgy el tudtam beszélgetni 2208 20 | dobnák a kenyeremet, hogy úgy egyem meg. Ez a folytonos gúnyolódás 2209 13 | könyörgött a farkasoknak, hogy ne egyenek meg. Esküdött, hogyha megkaphatja 2210 19 | önnek a mostani fizetésével egyenértékű kamatot hoz: huszonötezer 2211 14 | a prófétájának az útját egyengeti.~Csábító volt maga a kép 2212 15 | Nekem kellett a skrupulusait egyenként elenyésztetnem, míg végre 2213 18 | földtekét, a jégsaroktól az egyenlítőig és megint vissza.~Azt sem 2214 12 | házasságtörésnek, mellyel az ki van egyenlítve. Werbőczi mondja: „raptor 2215 16 | Elisabeth von Klatopil.” Egyenlőre! Később valószínűleg haladunk 2216 15 | országba, én is, előre látva az egyenlőtlen harc végét, fogtam a puskámat, 2217 13 | francia szakáll, huszáros egyenruha, a fején tollas kalap. Sohasem 2218 13 | keresztül felismertem a lovasok egyenruháit a holdvilágnál. – Jellasics-huszárok 2219 8 | fejet, s megkönnyíti az egyensúlyozást.~– S kegyed is úgy tett?~– 2220 13 | s arra ő is elveszté az egyensúlyt, s lezuhant a másikkal együtt 2221 15 | egy katonatiszt látogatása egyértelmű volt a kihívatással. Akkoriban 2222 5 | Városmajorban tanyáztak. Így én egyes-egyedül laktam az új ház egész első 2223 2 | engedve a családtagoknak, hogy egyesével bejöhetnek, időnként megtekinteni 2224 20 | majd angyalok kardalában egyesülnek, ismeretlen, óhajtott világba 2225 18 | osztrákok, poroszok, muszkák egyesült erővel, s akkor a krakkói 2226 5 | magukat mindannyian, hogy egyetlenegy akkor létező magyar lapba 2227 21 | lángoló tengerszemek!~Komoran, egyhangúan elmondá, amivel tartozott:~– „ 2228 2 | engemet választottak meg egyhangúlag „előtáncosnak”.~Ma is büszke 2229 15 | presbiternek kellett a lutheránus egyház számára egy áttérő lelket 2230 15 | pap megtagadta volna az egyházi kihirdetést önöktől.~– Csak 2231 20 | igen buzgó híve volnék az egyháznak. – De a kegyed helyzetébe, 2232 9 | odafurakodott a közelembe.~Az egyikben felismertem „Gertrúd királynét”.~ 2233 7 | találtam az íróasztalomon; az egyiket Várady Tóni írta, meghívott 2234 15 | erre a szóra.~– Erre bizony egyikük sem gondolt.~Erzsike egyszerre 2235 18 | megállapodtunk abban, hogy egyikünké se legyen az arckép; hanem 2236 8 | kukoricafoszlányokat használtam.~– Mint az egyiptomiak a papiruszt.~– Hát ha a 2237 18 | előtt, aki körülbelül velem egykorú lehet; annak a karjába kapaszkodott 2238 4 | mamáját kérjük fel a filantróp egylet elnökéül. Deputáció menesztetett 2239 15 | azért a jobb kezeitek voltak egymásba téve.~– Lehetetlen.~A jó 2240 13 | ebből a sürgönyből százszor egymásután, félóra elég rá; a fejében 2241 1 | időváltozást érez. Én láttam egynéhányszor ezt a mesés amphibiumot.~ ~ 2242 18 | egymással szemben. Annak egyötöd része nem fog a háború végén 2243 13 | éppen nálunk hagyott meg egypárt. Nappal ugyan elkerülik 2244 13 | elskizzirozhatta magát. S ha én egyszer-egyszer szemére lobbantottam ez 2245 12 | éppen úgy tesz, mint az egyszeri professzor, aki olajlámpát 2246 18 | díszkötésű könyv, kiegészítik az egyszerűségben keresett elegáns hangulatot.~ 2247 20 | túlérzékenyültek, a puritán egyszerűséget nem találja vigasztalónak. 2248 15 | meghalnánk a hazáért, előbb együk meg azt a sonkát.” – Azzal 2249 13 | volt még; kivéve azt, amit együttlétünk alatt elköltöttünk. Ez is 2250 13 | tudtam a bandámmal együtt egzekválni azt a szép indulót: – „Szláva, 2251 12 | Elfeledtem, hogy fáradt vagyok, éhes vagyok; a rémület új erőt 2252 3 | csontból álló Én; ez az éhező, élvhajhász, hiú önhitt 2253 12 | Eszembe sem jutott most az éhség; szalonnás, kenyeres tarisznyám 2254 9 | isteni Olympot, velem tűrt éhséget, hideget, nyomort.~És soha 2255 16 | tüdőgyulladásban, skorbutban, éhségtífuszban. A századomból nem hoztam 2256 15 | főalakjához a feleségem eIbeszélése után kaptam az eszmét.~Azután 2257 5 | tisztelé meg, Adelung szerint: „ein Lumpengesindel von Gemeinheiten!”~ 2258 1 | kezembe adta a kezét, s aztán „eins, zwei”.~Az akkori valcer 2259 13 | seregen keresztül. Sötét éjben, hófuvatagos éjszakán, lóháton 2260 5 | Jelenkor újdondásza” egész éjeken át nem tud miattuk aludni – 2261 18 | barátném! Férjed egész napokat, éjeket ott tölt a régi ideáljánál, 2262 12 | kezét s nekem támadt:~– „Ejha! Drága nagyságos asszony! 2263 9 | hagyott el soha, amikor éjjelente az ég szakadt a fejünkre.~ 2264 8 | amelyben száz arany egy éjszakai alvás, nyomorúság ahhoz 2265 21 | tanulmány az emberi élet éjszakájából.~Meglátogattam a Mária-Nostrát 2266 19 | jólesik, ha börtöne sötét éjszakáját egy mosolygó női arc átderengeti! 2267 5 | tánciskolával. Minő délutánok! Minő éjszakák!~Ezt én nem állhattam ki 2268 13 | csókoltuk, hogy csak az éjszakát engedje itt töltenünk, félig 2269 9 | vendégszeretetlen tanyákon éjszakázni, ahol reggelre ránk fagyott 2270 12 | persze nem lehet sóhajtva ejteni). – Emlékezzél vissza azon 2271 14 | az út mellett; szekerek, ekék ott álltak a félszer alatt. 2272 13 | buzdítani kellett, olyan ékesen szóló senki sem volt, mint 2273 18 | miután a babnak a becsületét ekként helyreállítottuk, rátértem 2274 15 | Hát bizony „szegény az éklézsia: maga harangoz a pap”. – 2275 19 | elhágy, én a csúfságtól az eklézsiámban meg nem maradhatok. Nekem 2276 14 | mint egy elkobzott gyémánt ékszer. Ön ismét bele fog menni 2277 11 | asszony eladta a smaragdos ékszerét, kis szállásba húzódott, 2278 10 | asszonyságtól; Rákóczyt meg az ekvipázst más házhoz kellett elszállásolni. 2279 8 | adott át, hogy igazítsam ki.~El-elmentem az íróasztalomig, hogy azt 2280 8 | állanak.~És e beszéd közben el-elnevette magát az Erzsike.~– De hogyan 2281 8 | hogy megraknak egy vékát az eladó árucikkekből, azt felteszik 2282 13 | árakon, aminőt csak kérték az eladók. – Hát az én Bagotay Mukim 2283 13 | Szeretett volna sírni is meg elájulni, mikor berontottam hozzá, 2284 13 | előkereste azt, s majd elájult ijedtében, mikor a levelemet 2285 8 | a szobaajtó felé mentem, elállta az utamat: – „Ne tessék 2286 1 | csak lehetett, olyan tágan elálltak egymástól, ellenben a lábaikat 2287 13 | akik a katonai vonat útját elállták: – „Átkozott pugrisok! Ahelyett, 2288 5 | amelyen nem ért rá az ember elálmélkodni, annyira megigézte az a 2289 9 | szörnyeteget; de hogy tudjátok elaltatni?”~Ifjú barátaim megkísérlék 2290 13 | én még sokáig nem tudtam elaludni; folyvást ott kavargott 2291 18 | valami orvosságot, amitől elaludt. Azóta ő alszik az anyjával 2292 13 | elhalmozott, könnyeivel elárasztott, egyetlen gyermekének nevezett. – 2293 13 | megvédve. Egy ilyen sürgöny elárulása megér az ellenségnek egypár 2294 1 | felnézve rám igaz jó szívét eláruló nagy szemeivel.~– Nem! – 2295 4 | Kín, halál, vész, a hazát elárulókra.” Előadja a kollégium énekkara. 2296 13 | bolonddá tegye. Az elején elárult, mert muszáj volt, de a 2297 13 | harmadik irányban, szépen elbaktatott. Nem kívánt részt venni 2298 8 | álmodja az a hat pandúr, hogy elbánjon velük. A pandúrkáplár fenyegetőzött, 2299 12 | fegyvertárs volt ő nekem! Majd elbeszélem én teneked azt mind egyszer.~– 2300 7 | Nyomorék naplója” című elbeszélésem hatása alatt írta; ami azután 2301 7 | jellemzik valamennyi akkori elbeszélésemet. S ezek akkor tetszettek. 2302 13 | Erzsike, és aztán folytatá az elbeszélését.~– „Jól van – mondá a tábornok – 2303 8 | írok önhöz, hogy most már elbeszélhet ön mindent, amit felőlem 2304 20 | leánykoromban olvastam, abban elbeszéli egy háborodott szív, hányféle 2305 12 | sokaságon keresztül.~(Az elbeszélőnek pihenőt kellett tartani; 2306 13 | férfi vagyok.~Ekkor aztán elbeszéltette velem, hogyan jöttem ki 2307 13 | nagyon meghatotta. Mikor elbocsátott, megszorította a kezemet, 2308 18 | csatatéren, a harc közepén elbocsáttatását fogja kérni; elfelejti a 2309 12 | szegény parasztgulyást kell elbolondítani? – Hát ha már nem elégszik 2310 17 | mindennek a vége.~Szépen elbúcsúztunk egymástól. Klatopil a legszebb 2311 13 | szállni s a kis veszély elől elbújik.~– S ön azt gondolja, hogy 2312 20 | kétségbeesésében vigasztaló szót, elbukásában felemelő kezet; annak van 2313 14 | építek hazám dicsőségéből, ha elbukom, a sírom oltárrá lesz. Hiába 2314 2 | is megkaptam.~Nevelte az elbúsulásomat az a körülmény is, hogy 2315 6 | a humorista erre valami élcet mondott, ebből csetepaté 2316 12 | Az öreganyám.~Erre az élcre a hölgy elnevette magát.~ 2317 18 | megesküdt feleségének és nem egy elcsábított leánynak tartotta, akivel 2318 15 | megérdemelném, hogy őfelsége rögtön elcsapjon a tisztikarából.”~A főhadnagy 2319 12 | feleségét, akit őmiatta elcsapott?”~– „Óh, kérem alássan, 2320 18 | Amely percben egy csók elcsattanik a te ajkadról egy más férfi 2321 12 | azalatt ez a csivasz bitang elcserél engem tíz tinóért.~Én siettem 2322 13 | együtt az egész alakját elcserélte. Mikor másokat buzdítani 2323 18 | magaméról”.~„A magáéról? – kérdé elcsodálkozva – hát az hogy keveredik 2324 20 | facipő az ideáljuk, azt mind eldanolja előttem. Mikor hazajön, 2325 8 | Milyen derék dolog volna, ha eldicsekedhetném vele, hogy viselem a testemen 2326 6 | körszakállam.~Mindezekkel szükséges eldicsekednem a drámai klimax végett.~ 2327 2 | jurateriát Budapesten.~Még egy eldicsekedni valóm van. Üres óráimban 2328 12 | is ki tudja kenni.”~(Én eldobtam a kezemből albumot, plajbászt, 2329 8 | rajtahajtok a gulyáson, s úgy eldöngettetem, ahogy csak illik, s kidobatom 2330 8 | kedvezően kell a részemre eldőlni, s ők fogják a perköltségeket 2331 13 | kegyed ötlete volt?)~– Azután eldugtam őt egy hetényi parasztházban, 2332 11 | A puskát minden ember eldugva tartá most. Híre járt, hogy 2333 15 | magamat, ahogy tudtam.~– Ezt elébb-utóbb meg kellett neki tudni. 2334 20 | megaláztatás a mindennapi eledelem. Gyanú kísér minden lépésemen. 2335 2 | vagy vászonra olajban. „Az elefántcsont azért jobb – ajánlám – hogy 2336 2 | megvitatás alá került, hogy vajon elefántcsontlapra fessem-e az arcképet akvarellben, 2337 18 | azoknak a lelkében olvasni elegendő nyílt szemek; az az ártatlan 2338 13 | tevés: – »Egyébiránt, az elégetés végrehajtásával önt bízom 2339 13 | van az osztrák bankjegyek elégetésére kitűzött határidőből.~Nosza 2340 13 | elégett, ha még a pénzünket is elégetik, koldussá leszünk. – Ez 2341 13 | így a mi pénzünket fogják elégetni. Ezért szaladtam ide lóhalálába. 2342 11 | nincsen ára, a magyar pénzt elégették, németet meg nem hoztak, 2343 20 | látja.~– Ez engem ki nem elégít. A vallás nem csupán imádkozásból 2344 12 | elbolondítani? – Hát ha már nem elégszik meg a maga hites férjével, 2345 5 | szerkesztőnek, fegyveres elégtételt kellett kérni a „Honderű” 2346 12 | pompával körülhordani, félig elégve hordták ki a hulló üszkök 2347 13 | lóba”. Senkivel beszédbe ne elegyedjen. Maradjon a szobájában.”~ 2348 3 | volt ennek a történetnek az eleje s mi lesz a vége. Ön már 2349 1 | azt, hogy hogyan kell egy elejtett legyezőt felvenni s amellett 2350 11 | erdőben s maga keresi az élelmét, a gazdának nem kerül többe 2351 12 | ott van eltéve számomra élelmiszer és pálinka egész hétre való; 2352 14 | helyen van, majd ha elfogy az élelmiszere, előjön szépen és megél. – 2353 13 | többet. Amint megkaptam az élelmiszeres tarisznyát, ami elébb kezembe 2354 9 | az egész játszószemélyzet elénekelte a „Szózatot”. A parterre-közönség, 2355 13 | viszontlátás jelenetének leírását elengedem önnek. A mama szeret komédiázni; 2356 1 | tengerszem? A hegytetőről nézve élénkzöld, az átelleni hegyoldal szálfái 2357 15 | a skrupulusait egyenként elenyésztetnem, míg végre határozott nyilatkozatra 2358 16 | feje fölött magasan. Ha elérheti, megfoghatja, az övé; – 2359 13 | hogy a fűzfa koronáját elérjék, de az mégis magas volt 2360 12 | is, hogy mentül hamarább elérjem a várost. Jó lett volna 2361 2 | amikor akarja.”~Az úrnő elérté az öngúnyt, s kegyes volt 2362 12 | Amint az anyám házához elértem, már akkor az is egészen 2363 12 | Harmadnapra szerencsésen elértünk Új-Szőnyre. Odáig elfogyott 2364 18 | könnyei.~Ezáltal meg egészen elérzékenyítettem a szegény Annát.~– „Lássa 2365 18 | tizenhárom év múlva annyira elérzékenyül, hogy a csatatéren, a harc 2366 18 | látta, hogy jól fogadom, elérzékenyült, a nyakamba borult, aztán 2367 14 | csatában.~– Ki látta őt elesni?~– Egy honvédtiszt, aki 2368 14 | nincs emlékezet többé! Ahol elestünk, ott hagynak.~Az egyikünk 2369 11 | elvette a gyilkoló késnek az élét. S aztán tele volt optimizmussal. 2370 16 | képeznének a katonatiszti életből. Opportunitási okok tartóztatnak 2371 10 | végtelen sötétségbe, amelyet az életemből kitörölt időnek nevezek.~ 2372 12 | barlangba?~– Óh, nem az életemért, hanem a hazámért, melynek 2373 20 | mennyit kellett szenvednie életének utolsó fordulata óta.~– 2374 15 | boldog férj felhozta a kedves életepárját közénk, akkor egyszerre 2375 8 | a lakásommal, mely az én életföladatomnak egészen megfelelt; csak 2376 5 | mellett, és írta azokat az élethű rajzokat a budapesti kis 2377 16 | remény visszaadta neki az életkedvet.~Hát ez a katonaélet speciálitása.~ 2378 12 | halál többet ér egy rossz életnél.” Jer, szentesítsük e mondatot! 2379 19 | Az is tiszteletreméltó életpálya. Jó kézben a forgalmi tőke 2380 14 | hagyhatja el azt a fényes életpályát. Nem! Még ha angyal volna 2381 17 | megbíz vele, hogy búsongó életpárját vigasztaljam. És én nem 2382 14 | hazában. S az a szántóvető életről való beszéd csak olyan, 2383 3 | néhány szóban az egész jövő életsorsát elmondta előttem – és én 2384 18 | visszakapjon egy elhervadt élettársat, akinek az arca megráncosodott: 2385 7 | És a hölgyeik, kik őket élettársként követték, előkelő, gazdag 2386 14 | menlevelet kaptak, mely életüket és szabadságukat biztosítja, 2387 2 | gyűjtöttem még három-négy életunott, blazírt fiatalembert, s 2388 7 | olyan vén, mint amilyen életunt decrepitus, halálra vágyó 2389 15 | vagyunk?~Egy mozdulat a tenyér élével végig az áll alatt, volt 2390 1 | A nagy gyorsaságban az elevenig találta szúrni a veszedelmes 2391 8 | én itt, s mégsem jutok az elevenjére. Mert hát azért jöttem én 2392 11 | gömbölyű alak és amellett csupa elevenség, villogó szemeivel, hegyes 2393 3 | hogy képzeletem álomképe elevenült meg. – Csengő nevetése azonban 2394 12 | vesztegetett.”~A szívem elfacsarodott erre a szóra.~– Tíz tinót! 2395 13 | felkérezkedtünk; de ott meg majd elfagyott a lábunk. Megint csak leszálltunk.~ 2396 18 | valami fáj, az azután hosszan elfáj. – Azóta, hogy „ő” eltávozott, 2397 3 | megédesíteni az okozott elfanyalítást azzal a kellemes hírrel, 2398 14 | egy másik elbukott költő elfeledi a fogadását, amit az asszonyának 2399 19 | napok eseményei csakhamar elfeledtették ezt az apró botrányt. Nevezhette 2400 7 | feladta a talányt: „vagy élni elfeledtetve, vagy ifjú halálomról megemlegettetni.”~„ 2401 10 | rengeteg közepett; eltakarva, elfeledve.~Az utolsó hírt Budapestről 2402 14 | kezdhetek egy kis gazdaságot, s elfelejtem a dicsőségről való álmaimat. 2403 18 | kenyere.”~– Nézze, Zsuzsi, elfelejtett a gyámatyámnak kenyeret 2404 12 | ilyen adta, ezt sokszor elfelejtetted! – kiálta közbe a Péter.)~ 2405 12 | nem ettem. A Gyuriczáék elfelejtettek megkínálni a „nyögvenyelővel”, 2406 14 | elfelejtik.~Hogy még Petőfit is elfelejtheti az asszony!~Az az asszony, 2407 14 | glóriája!” Az nem olyan könnyen elfelejthető, mint egy elkobzott gyémánt 2408 18 | elbocsáttatását fogja kérni; elfelejti a zászlójának, az uralkodójának 2409 4 | mondta, hogy ebben ketten is elférnénk. – Én nem bánom.~Aztán mikor 2410 12 | német elől. No, ez derék!~Én elförmedve kérdezém, hogy mi van ezen 2411 19 | ajtóra, hogy mikor vannak az elfogadási órák.~Egy becsületes cseh 2412 16 | puncsra; mihelyt a szállása elfogadásra képessé lesz téve.~Nem mentem 2413 13 | kerülök. Aztán meg semmi elfogadható ok sincsen, amiért cigányok 2414 5 | örömhírt. – Az ő ajánlatára elfogadja Hartleben az első regényemet 2415 20 | Meghalok!”~– Ön igazán elfogadná az én gyónásomat?~– S fogadom 2416 18 | ismernem, hogy ő vonakodott azt elfogadni. Mindenféle kifogásokat 2417 9 | szenvedését; nem volt szabad elfogadnom ennyi áldozatot. Én hadd 2418 13 | És Rengetegi barátom elfogadta ezt az ajánlatot?~– De nagyon 2419 8 | mindkettő otthon volt. Elfogadták az ügyemet, megbíztattak, 2420 12 | nyögvenyelővel”, pedig elfogadtam volna. A szomjúság ellen 2421 9 | ott a városi tanáccsal is elfogadtassuk a szabadelvű program pontozatait.~ 2422 8 | be mer jönni a városba, elfogatja, kikötteti a pellengérhez ( 2423 13 | fellármázni, a szénásszekereit elfogdosni s aztán hírt hozni a csapatok 2424 13 | Ha egyedül jár a cigány, elfogják mint kémet; de ha kvartettben 2425 12 | zsandár rukkol ki, hogy elfogjon, én beveszem magam ebbe 2426 20 | munkát, ami lelkének nemes elfoglalást ad, felkölthetek benne tán 2427 4 | irodában, melyet azonnal elfoglalhatok. Ha azonban három nap alatt 2428 4 | felajánlott jurátusi helyet elfoglalni.”~Azzal megmutattam az anyámnak 2429 13 | bombáztatni az ellenségtől elfoglalt várost!” – Egyszerre tele 2430 1 | pályatársnéval, akkor úgy elfoglalták egymást a többiek megszólásával, 2431 18 | duellumom lesz.~Én azonban elfoglaltam a pozíciót.~Erzsikének a 2432 13 | regementestől a gerillákat elfogni; de mi akkor már túl leszünk 2433 13 | a diadalszekérre, melyet elfogott királyok vonnak ki a színpadra, 2434 15 | Megint itt vagyok, uram. Elfogtak, láncravertek. Kénytelen 2435 13 | a farkasok, a harmadikat elfogták a szerezsánok, az mindent 2436 14 | most jó helyen van, majd ha elfogy az élelmiszere, előjön szépen 2437 3 | egy marék szénát szab ki – elfogyasztásra – vezeklésül a be nem fejezett 2438 12 | pihenőt kellett tartani; úgy elfojtotta a keblét e rémjelenet előadása: 2439 8 | hatalmas kézzel közbenyúlt, és elfordította a fejünkről azt a csapást.~– 2440 11 | menyecske! No az, tudom, hogy elforgatja a fiatalságnak a fejét. 2441 15 | fegyvertűz, a puskagolyók elfüttyentenek a füle mellett, a granát 2442 14 | vagy az öngyilkosság.~Itt elfulladt a szava, az álla, ajka görcsösen 2443 14 | régi ideáljának a kezét és elfut vele a világba. Viszonttorlás 2444 14 | belőlem! Ha én akkor ővele elfutok, most én volnék a realista 2445 12 | szekerek, jajgató asszonynép, elgázolt gyermekek s közöttük bömbölő 2446 13 | el mellettem, hogy szinte elgázoltak, s énnekem már annyi akaraterőm 2447 20 | Ha az arcomra tekint ön, elgondolhatja, hogy az nem valami bűnös 2448 12 | az ismerős úton. Magamban elgondoltam, mint a mesebeli tojásáruló 2449 19 | emberé. Ha engem a feleségem elhágy, én a csúfságtól az eklézsiámban 2450 1 | allűrjeit nem tudta vele elhagyatni. Jaj volt annak a táncosnak, 2451 12 | ismerőst találni e nagy elhagyatottságban. Csak ezután gondoltam arra, 2452 20 | Isten!~Én aztán nagy nehezen elhagyattam vele a zokogást. Aztán elláttam 2453 18 | hogy semmi baja sincs már, elhagyhatja az ágyat.~Erzsike kérdezé, 2454 19 | ha önt valaha hűtlenül elhagynám.~(– S még erre a szóra sem 2455 9 | haderejét. Ismét futni kellett, elhagyni boldog tanyánkat; s aztán 2456 13 | etikett. Nagyúri családok elhagyták a házaikat, akiké még le 2457 4 | kegyelemért, hogy inkább ő is elhallgat. Egyébiránt mától fogva 2458 9 | ujjongani, s a lárma lassankint elhalljukozta magát.~Mikor aztán szóhoz 2459 13 | Karjai közé zárt, csókjaival elhalmozott, könnyeivel elárasztott, 2460 18 | forró csókjainkkal vetekedve elhalmoztuk; míg végre megállapodtunk 2461 13 | Amit lefoglaltunk, azt elhamvasztjuk, ha a saját apámnak a vagyona 2462 9 | erkélyére lépve. Szavuk elhangzott a népordításban.~A színpadon 2463 2 | volt mellette.~– Ön egészen elhanyagolja a régi ismerőseit – mondá 2464 8 | hoznod az én ebédemet? Mikor elharangozták már a delet a faluban! Már 2465 20 | hogyan támadt kegyedben ez az elhatározás? hisz a városban, ahol lakik, 2466 2 | igen „jó parti”.~Bosszúból elhatároztam, hogy nem fogok táncolni 2467 13 | vitt a szekeréig, s ott elhelyezett a jó illatos szénába.~Olyan 2468 19 | vannak, ugye? – szólt, mikor elhelyezkedett benne.~Csakugyan nagyon 2469 15 | bécsi takarékpénztárban lett elhelyezve?~– Megvan. S mihelyt ön 2470 18 | azért, hogy visszakapjon egy elhervadt élettársat, akinek az arca 2471 18 | hogy egy koldusnéval tovább élhessen törvényes összeköttetésben? 2472 3 | hasonlottunk egymással. Valami elhibázott dolog. – Mindig én voltam 2473 13 | ember kellett hozzá, aki elhiggye. Ön emlékezni fog arra a 2474 19 | újszülötthöz engem szoktak elhíni keresztanyának. Nálunk pedig 2475 8 | tökéletes boldog vagyok.~– Elhiszek én már mindent, csak egy 2476 12 | Károly itt jár és rajzolgat, elhiszik, hogy én vagyok az, Erzsike 2477 17 | szerencse ellen, már ennek az elhitelére nem tudom, hogy hol találok 2478 20 | diadalszekéren vihetett magával! Elhitette velem, hogy most én vagyok 2479 20 | nem láttam.~Képzelem, hogy elhízott azóta! Jól tartva, semmi 2480 19 | mindennap anekdotázni s elhordott magával sétálni a zöldbe. 2481 18 | akinek portékáit messzeföldre elhordták. A mi városunk volt az utolsó 2482 9 | trónmennyezetből egy foszlányt elhozott magával egyik fiatal írótársunk, 2483 12 | vagyok az a hírhedett lázadó: elhoztam a fejemet, fizetek!”~Az 2484 8 | hogyan lettek elkészítve! Elhullottak, ő maradt a győztes! S aközben 2485 19 | bihari kesergőt”? – „Majd elhúzom én!” – „Ah, haha! Az nem 2486 13 | sem volt, hogy a lábamat elhúzzam a gördülő kerekek elől.~ 2487 15 | jövendőbelimnek. Nagyon erős okom volt elidegenedni az én hajdani hős ideálomtól.~ 2488 13 | Én aztán majd a mamával eligazítom a magunk dolgát. Neki is 2489 2 | szégyenszemre visszagázolni, ahonnan elindultak, a bálanya tribünjéig. Erzsike 2490 18 | az eszmém van a kínos ügy elintézésére, hogy én azt a biztosítékösszeget, 2491 9 | fegyver; én azt a híres párbaj elintéző duplámat dugtam a zsebembe.~ 2492 16 | hochwohlgeboren Frau Oberlieutenantin Elisabeth von Klatopil.” Egyenlőre! 2493 18 | lettem. Nemzetem mégis csak elismer! Másnak babért, nekem babot.~– 2494 18 | kellemesebbnek.~Még Anna maga is elismeré, hogy okosabb eszme volt 2495 17 | elöljék a testükben vele.~Elismerem, hogy én is olyan rossz 2496 13 | Nekem a sok magasztalás, elismerés, ováció s más afféle csemege 2497 2 | Ma is büszke vagyok ez elismerésre, hát még akkor! Nyomban 2498 2 | hanem azért egyhangú volt az elismerésük, hogy az a megszólalásig 2499 8 | kérjek mástól? Az egész világ elítél, eltaszít. Pedig senkinek 2500 19 | mondták rá, hogy „abcúg!”~Elítélt a katonai törvényszék, a 2501 19 | lapjának a szerkesztője. Azt is elítélte a haditörvényszék közcsendháborításért.)~ 2502 21 | Mária-Nostrát is. Ott a női elítéltek vannak.~A felügyelést apácák 2503 19 | hónapra kívánt bennünket elítéltetni.”~Arra az auditor major 2504 15 | Nemde Venca?~– Igen, Eliza!~Nekem bizony semmi gyönyörűségem 2505 8 | mamának mindent, ami történt. Eljárásomat teljesen igazoltam. Ha egy 2506 16 | S hogy én minden héten eljárjak a te szépasszonyodhoz estélyre, 2507 11 | velem együtt kellett volna eljátszania a második műkedvelői előadáson. 2508 2 | számból tíz-tizenkét taktust eljátszik, s aztán öt percig abbahagyja. 2509 13 | társaságunk átkelt Eszékre. S ott eljátszottunk horvát nyelven egy egész