Jókai Mór A tengerszemu hölgy Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
5517 12 | harangok kongása máskor idegreszkettető hang; és volt olyan óra, 5518 18 | hűtelen, amíg ő távol lesz. Idehozta a feszületet elém. Látta, 5519 8 | úrral elkészültünk volna ideig-óráig (mert hisz egyszer az is 5520 18 | petrezselymet. Mert az orvos, aki idejár a leánykát gyógyítani, homeopata; 5521 18 | itt maradok.~– Klatopil idejében nem főzhettem soha babot, 5522 19 | egy doktor, egy földesúr idejön a ténsasszonyhoz, s itten 5523 18 | álmomból felriasztott. Ha idejött hozzám egyik-másik barátném 5524 13 | Aztán egyenesen áttértem az idejövetelem indokára. A magyar kormánybiztos 5525 18 | tulajdonképpeni céljára az idejövetelemnek.~– Én kegyedet hivatlanul 5526 13 | rám dobta a köpönyegét. Idekinn hideg volt már, és szél 5527 19 | határidőt kért. Én rögtön idesiettem önhöz, hogy a gondnokság 5528 21 | azóta, hogy ez történt. Idestova húsz esztendeje lesz. Elszédülök, 5529 12 | Pogányoltárhoz. Azok kétségtelenül idetartanak.~– Jó lesz nekem addig rajzolni 5530 8 | ősmagyarokat, akik Ázsiából idevándoroltak. Barnapiros arca ragyog 5531 15 | helyeslé emlékezetes szavainak idézését.~– Utoljára is nekem kellett 5532 8 | s az ajtóra szegezte az idézést. Abból tudtam meg, hogy 5533 9 | Szontágh Pál, még most is idézget egy-egy égdöngető frázist, 5534 18 | rangcímmel; ha még ez sem idézi elő azt a hatást, hogy a 5535 3 | ismerős hangjai újra elém nem idézik az elfutott eszméket; akkor 5536 7 | kollégáim, szörnyeteg mondatokat idéznek a legelső regényemből, amelynek 5537 14 | napszámos aktamásolónak, idézőlevelek kihordójának, ítéletek expediálójának? 5538 14 | szenvedésből, amit magam idéztem fel.~– Hisz nem kell önnek 5539 12 | hogy miért kellett az én idillemnek bevégződni. Hisz ez a tiszta 5540 12 | beszélgetésünkbe.~Erősen zavarta az idilli hangulatot az a konkrét 5541 8 | hogy kegyednek ezt a boldog idilljét nem háborgatja meg semmi? 5542 18 | hinni, hogy az egész csupán idioszinkrázia volt.~Egyszer azonban egy 5543 13 | örökkévalóságnak tetsző időig tartott a bestiális ordítozás, 5544 13 | az éjszaka. Én ismerem az időjárást; mikor ilyen nagy köd fekszik 5545 16 | elöljáróitól chikanálva, időjárástól paskolva, ellenséggel farkasszemet 5546 15 | katolikus.~– Az alatt az időköz alatt, amelyet ön a szemináriumban 5547 6 | s ez a pecsétnyomó örök időkre szóló jogokat szentesített. 5548 18(1)| Régi időkről szól ez.~J. M.~ 5549 4 | Mi ürügyet találjak ki az időlopásra?~Amint így rágom a toll 5550 8 | arckép is. – Nem volt rá időm, hogy azt eltegyem a fiókomba. 5551 19 | gömbölyűséget vettek fel az idomai, ami azonban nem ártott 5552 8 | időt.~– Hiszen csak azt az időmet fordítom rá, amivel nem 5553 2 | érvényre juttatá a bájos idomokat, de ezen a napon a szokottnál 5554 20 | divatú öltözet, ami teltebb idomokhoz volt szabva, csak úgy lógott 5555 12 | rémülete még nagyobb rémületté idomult át: – „Az ellenség ostromolja 5556 10 | amelyet az életemből kitörölt időnek nevezek.~Augusztustól kezdve 5557 21 | elmondani, mi vétségért s mennyi időre lett elítélve.~Ő is felkelt, 5558 17(1)| annak böjtje is öcsém! ~Idősb J. M. 1889.~ 5559 20 | ezeket a gúnydalokat éneklik időtlen idők óta; ezek nem a kegyed 5560 1 | sziklaodújából; csak mikor nagy időváltozást érez. Én láttam egynéhányszor 5561 11 | Azért jött, hogy a Tardonán időző Károlykát hazavigye; hadd 5562 14 | is megbocsátott neki; az idvezültek igazságosak; – hanem énnekem 5563 11 | direktor – magyarázá nevetve az ifjabb testvér. – A forradalom 5564 4 | városunk lelkesült hölgyei és ifjai között a szegény rabok segélyezésére.~ 5565 6 | Annak nem volt regénye, ifjan halt meg: üdvöt talált.~ 5566 3 | szaporítani fogja? – kérdezém én, ifjúi kedélyem egész felháborodásával.~ 5567 17 | az égen. Október 1-től 15-ig, s ezalatt folyton a legderültebb 5568 20 | egyik szélétől a másikig, s igavonó rabszolgája voltam. Gyakran 5569 6 | Van – felelé az orvos.~– Igaz-e hogy ön vette ki belőle 5570 10 | évben leégett.) Azonban az igazgató, a hajdani konzervatív celebritás, 5571 15 | ugyan a Nemzeti Színház igazgatója volt a „Délibáb” szépirodalmi 5572 15 | elhallgatott, a kemény kravátliját igazgatta. Úgy láttam, hogy kívánja 5573 15 | mosdótálba.)~– „Akarok” – igazítám én helyre jóindulattal.~– 5574 6 | ugye, ki fog engemet jól igazítani?~– A képet igen.~Egy óra 5575 10 | Laborfalvi Benke tanár. Ő igazított bennünket a Tardonába vezető 5576 8 | melyet ő maga adott át, hogy igazítsam ki.~El-elmentem az íróasztalomig, 5577 19 | elhatározásomat?~– Én is szeretem az igazmondást, egy kissé a jósláshoz is 5578 18 | Marianna.”~S állításának igazolásául előkereste az útitáskájából 5579 9 | kellett elmondanom, hogy igazoljam, hogyan került azon arckép 5580 3 | dicsekedésből mondom, csak mint igazoló körülményt, hogy igen sok 5581 3 | önhitt Én; az a másik volt az igazságában. Kibékített magammal. Az 5582 14 | megbocsátott neki; az idvezültek igazságosak; – hanem énnekem a poklot 5583 15 | méltó jellem: tetőtől talpig igazságszeretet, aki hazudni még tréfából 5584 12 | dörmögtem én közbe. Költői igazságszolgáltatás, ezt magam sem gondolhattam 5585 13 | nép így átkoz. Bizonyosan igaztalanul átkozzák, de az ilyenkor 5586 9 | Hogyan hódítja azt meg az „ige”?~A sűrű tömegen keresztül 5587 14 | annak a jövedelme, szerény igények mellett, elég arra, hogy 5588 16 | Az én barátomat már ez az ígéret is a hetedik égbe emelte. 5589 14 | képzelet.~– Én bízom a nőm ígéretében, hogy engem e súlyos helyzetemből 5590 8 | pila nem volt többé semmi ígérettel és pofonveréssel rávehető, 5591 5 | pótolni; mert ezek csak ígérnek, de nem adnak, s aztán nagyon 5592 16 | rendelkezésére bocsátani. Ígérte, hogy egy óra múlva visszahozza.~ 5593 5 | új munkatárson. Jutalmul ígértetett egy szabad zártszék és tíz 5594 15 | kiejtésű magyar fiú, a jó Iglódy Kálmán: a „mesés világban” 5595 8 | azt kívánná, hogy elébb igyék az a kancsóból, nehogy megrontsa 5596 16 | volna az agyamba.~Én aztán igyekeztem őt megvigasztalni, hogy 5597 13 | ez a puszta. Amint nagy igyekezve bandukoltunk előre, kurta 5598 20 | náluk. Akik maguk nincsenek ihletve, hogy osztanának másnak 5599 8 | kackiás parasztmenyecske.~Ihol van ni! Már megint egy dajka, 5600 16 | Címünk egyelőre: „An Ihre hochwohlgeboren Frau Oberlieutenantin 5601 8 | Catók öngyilkos tőrével! Nem ijedek meg!~ ~Szegény principálisaim! 5602 13 | tetejére felértünk, nagy ijedelmünkre láttuk, hogy a cigány balsejtelme 5603 12 | visszás kifejezés: amit az ijedtség mosolyának lehet venni.~ 5604 12 | asszony csak jól rá akart ijeszteni a nagyságos úrra, s az egész 5605 2 | festeni.~Az kellett még, hogy ijesztgessenek. Azért is odamentem a madárhoz. 5606 8 | haragtól.~Az akasztófával ijesztgetnek engem, vagy a Catók öngyilkos 5607 12 | mivel gyermekkorunkban ijesztgettek bennünket, ha a vízbe kihajolva 5608 17 | én láttam, volt az 1858-iki. Két hétig volt látható 5609 21 | Voltam Szamosújvárott és Illaván, ahol a bűn arisztokráciája 5610 13 | a katonai egyenruhát nem illetékesen viselem, de nem volt szabad 5611 3 | előfizetési díjból a maga illetményét.~Minthogy az előfizetés 5612 6 | pecsétnyomó gyűrű a legkisebb fiút illette örökségben; a bátyámnak 5613 13 | legbecsmérlőbb kifejezésekkel illetve az eltaszított imádót. – „ 5614 13 | előttem. Az égő város egy nagy illumináció; a közepében a kálvinista 5615 16 | Hogy mindjárt a harmadikat illusztráljam, hát ez az lett volna, hogy „ 5616 4 | tőle, anélkül, hogy egy illusztráló körülményt napvilágra ne 5617 15 | való lovaglási mozdulattal illusztrálva, érthetővé tette, hogy az 5618 16 | boldogít a szerelem; az édes illúzió tündérpalotát tud azokból 5619 13 | fel ezt a sebet? Minden illúzióm oda volt. Az én hősömet 5620 8 | kiabálni: – „Gyere csak, gyere! ilyen-olyan adta! Majd lesz dolga veled 5621 18 | az utat! Tud-e a képzelet ilyent teremteni?~– „Ön Klatopil 5622 15 | Ön tudja jól, hogy én az ilyesmihez… (Láttam, hogy azt akarja 5623 8 | önnek mind új dolog ugye? Ilyet nem látott soha? Hát azért 5624 8 | szörnyűködnöm kellett a sorsnak ilyetén ádáz csapásai fölött. Ez 5625 20 | hivatásukat teljesítik. Az ima éneklés, prédikáció robotszerű 5626 20 | elégít. A vallás nem csupán imádkozásból és éneklésből áll.~– Hát 5627 20 | Háhá! te harangszóra imádkozol?” – A kálvinisták nem harangoznak 5628 12 | párkányára lépett vele.~– Imádkoztál-e ma, Desdemona?~Erzsike restelkedő 5629 20 | katolikus hittanban foglaltatik. Imádkozzék abból, mikor egyedül van, 5630 17 | bolondot csinál, gúnyt űz az imádóiból; egyedül terólad szól mindig 5631 20 | Pearl nem ruinálta úgy az imádóit, mint az a vén kurtizán 5632 13 | kifejezésekkel illetve az eltaszított imádót. – „Minek önnek egy zászlóalj? 5633 17 | Akkoriban ez volt az általános imádság: a háború.~S a következő 5634 20 | mondtam neki: „eddig az imádságaimba foglaltalak, azt akarod, 5635 18 | két egymással ellenkező imádságot beteljesítsen. Férjem visszatért 5636 5 | bibliánk. – Petőfi Bérangert imádta, én Hugo Victorban találtam 5637 8 | egy ideálom, amit jobban imádtam, mint a kedvesemet, ifjúkori 5638 20 | hely ez, mint a mi rideg imaházunk. Bárhova tekintek, megdicsőült 5639 20 | fetrengek. Ön azt mondta, hogy imáiban megemlékezik rólam. Óh, 5640 20 | imakönyvét; az katolikus imakönyv. Abban meg fogja találni 5641 20 | kálvinisták nem harangoznak déli imára, sem az angelust nem csengetik 5642 2 | szépnek lenni már valóságos impertinencia. Ilyen tökéletes férfialakot 5643 13 | embert.~– De most nagyon impertinenskednek, mintha tudnák, hogy a kormány 5644 2 | Barabás is így csinálja.~Imponált a magamtartása a társaságnak. 5645 5 | eredeti. Ezekhez még egy importált „didaszkália” író, egy „ 5646 15 | fogják ezt a „kis tréfát” imputálni. Pedighát dehogy nem imputálták! 5647 15 | imputálni. Pedighát dehogy nem imputálták! Sőt nagyon is elővettek, 5648 4 | mutatványod nagyon tetszett. Vahot Imréből kiszorítottam érte tizenkét 5649 13 | bíztattam őket, hogy csak inaljunk odább. Közel voltak a homokbuckák. 5650 4 | mamájának az ezüst libériás inasa; aranyszegélyes levélkét 5651 8 | kapott, elébb odaadta az inasának, hogy vigye ki és kefélje 5652 2 | éppen most harapta meg az inasnak a kezefejét, s e kihágásért 5653 8 | haza.~Egyedül voltam. Az inasom csak reggel járt be hozzám. 5654 8 | valami dévaj ördögöcske incselkedett a nevető vonásaiban. – Nem 5655 1 | növények eregetik fél hosszú indáikon napvilágon nősző virágkelyheiket. 5656 5 | ragasztékkal megmagyarosított nevű indigena.~Az volt aztán a hadjárat! 5657 21 | interdictione, quantum possum, et tu indiges – ego te absolvo! Amen.~ 5658 19 | széttekintett, lenézéssel fejezte ki indignációját: „nem ér az ilyen börtön 5659 2 | oldalába bökni; hadd lám, indigó jön-e hát ki belőle. (Az 5660 8 | meg, hogy a Muki válópert indít ellenem, házasságtörés alapján. 5661 12 | szembeszállok a sötét rémekkel. Én indítom meg a lavinát, mely a világot 5662 12 | Erzsike restelkedő tekintetet indított felém. Én úgy tettem, mintha 5663 5 | különbözik. A mi csoportunk indította meg azt az eszmét, hogy 5664 12 | sarkaiból!~Ráhagytam, hogy csak indítsa meg, s magam ahhoz fogtam, 5665 4 | valósításának, akkor az én indítványom folytán, megállapodánk abban, 5666 15 | hogy egy merész lépést, egy indítványozó szót megengedett volna magának. 5667 16 | erősen húzódoztam ettől az indítványtól.~– Kedves kamerádom. Nekem 5668 13(2)| az ellenzéknek, hogy az ő indítványukból nem lesz más, mint kófic; 5669 18 | magamat. Kihajtattam az indóházhoz, estére ott voltam Szegeden.~ 5670 13 | áttértem az idejövetelem indokára. A magyar kormánybiztos 5671 17 | magunk leszünk.~Erzsike”.~Az indoklás a legfurcsább! „Minthogy 5672 20 | délutáni napkisütés, a maga indokolásával, általános szójárás a magyar 5673 18 | körülmények, a helyzetek azt indokolják, sőt okadatolják, hogy Dunkircher 5674 17 | kútforrásból értesültünk a hadjárat indulásáról.~– No, azt okosabban csinálhatta 5675 17 | Az még nincs; hanem az indulási parancs. Megy az egész ezredünk 5676 6 | rajtam is erőt vett a rossz indulata~– Uram – mondám, vállára 5677 16 | mindenfelé, s tűri a nehéz indulatait.~És ő ezt mind előré megjósolta 5678 14 | rám csendesen. Ne jöjjön indulatba. Üljön le ide mellém. Ne 5679 1 | amennyiszer változott az indulatja. Azért neveztem azt el tengerszemnek. 5680 20 | de nem a szándékolt bűnre indulgentiát. A pap is csak azt mondaná 5681 17 | olvasó, hogy egy háborúba induló férj erőnek erejével rá 5682 4 | a holnapi napon azonnal indulok Pestre, az ön által felajánlott 5683 13 | együtt egzekválni azt a szép indulót: – „Szláva, szláva, mu mu 5684 1 | kellett tenni, a repülni indult testnek kénytelen volt a 5685 2 | nagysám”, azt mondta, hogy „infamer Halunk”. De hozzá tette: „ 5686 6 | Törte be magát a szobába. Infámisan szép volt megint. Az én 5687 20 | Jézuskának a vasárnapra felvevő ingecskéjét!” – Szerencséje, hogy kiment 5688 2 | a legsimább homlokot, s ingerkedő huncutkákat nyújtva ki a 5689 4 | csípői ringatództak, a szája ingerkedőn nevetett, a szemei szikráztak; 5690 18 | van odabenn? – kiáltá ő ingerülten.~– Nem vagyok rá kíváncsi – 5691 4 | bajuszát támogató hegyes inggallér egészíté ki a megjelenését.~ 5692 3 | mutatványnak ez volt a címe: „Az ingovány oáza”.~No, ezt mindjárt 5693 16 | hogy velem barátkozol. Én ingrata persona vagyok a hatalmasok 5694 13 | hogy kémiai tintával az ingre is lehet írni s a reagenssel 5695 8 | végigcsúszik rajta a lobogós ingujj; olyan kar az, mint a bronzból 5696 17 | meglát. Nekem nem lehet inkognito járnom, mert úgy ismernek, 5697 19 | Igen, három hónapot az inkriminált cikkért, kilencet pedig 5698 6 | nyugodniok a barátaimnak. Tovább inquirálni már nem szabad.~Én azonban 5699 17 | kiabálják az utcán. Nagy ínség az, mikor az embernek mindenütt „ 5700 19 | kiadóm szökött el Amerikába; ínséges esztendő jött, könyvet, 5701 4 | hogy a drága fővárosban ínséget ne szenvedjek.~Írni akartam 5702 16 | hozzád. Kedves barátom, instállak, kényszerítelek a mennybéli 5703 20 | a saját házában a poklot installálja. Hisz a férje, ha azt a 5704 12 | asszonynak. Visszavonta már az instantiáját a nagyságos úr. Bizony Isten. 5705 13 | tüzet adnak.”~Minden az instrukció szerint történt.~És megmentettem 5706 12 | elkomorodott, mintha csak instrukcióba lett volna neki zárjel közé 5707 12 | hang is hallatszott.~Valaki inté a dalnokot, hogy hegyre 5708 8 | hátra-hátravetve, mintha integetne, hogy menjek utánuk, majd 5709 9 | társulati helye a szabadelvű intelligenciának, a „pesti kör”, ott lett 5710 10 | kellene lenni most is. Tanult, intelligens ember; diákul, németül beszélő, 5711 18 | maradt, csöndes maradást intene. Az a pillanatnyi ajtónyílás 5712 18 | a budoárjából, valakinek inteni látszott a szemöldeivel.~ 5713 21 | excommunicatione, suspensione, et interdictione, quantum possum, et tu indiges – 5714 13 | állt; volt abban egy kis intermezzo is. – Azt tudhatja ön, hogy 5715 14 | azt megtehetik velem, hogy internálnak a születési helyemre, Komáromba, 5716 16 | nyíltsággal felelt meg az interpellációmra: – „Kedves Klatopil! Ön 5717 12 | hátán. A felesége meg dehogy interveniált volna; felállt a padkára, 5718 16 | való állapot.~Én komolyan intettem, hogy erre ne gondoljon. 5719 3 | leány, aki férjhez megy, az intézetbeli barátnéinak írni fog egy 5720 15 | mama letiltotta a bécsi intézetnél letett összegemet, s a zár 5721 10 | megprotestálta a teljhatalmú zsarnok intézkedését, s mikor az maga elé idézte, 5722 20 | katolikus vallásnak egy intézménye, mely annyira magasztos, 5723 5 | mely párbajjal el lett intézve; úgy a hírlapokban is félre 5724 18 | megengedte látnom; hogy az intő tekintet irányában van a 5725 13 | megtaszítson, csak a kezével intsen felém. Én elvégzem.~Én ijedten 5726 12 | tudhatod, hogy a fegyveres invázió továbbvonult, s akkor aztán 5727 12 | parázsban megsütve valami pompás ínyencfalat!~Tíz óra lehetett, mikor 5728 19 | nak –; kínozva, üldözve, inzultálva egy gúnyolódó hatalom által.~– 5729 4 | a sorsomat.~– Aztán csak iparkodjál minél hamarább feljutni 5730 8 | a nevéből a kiváltságos ipszilont, s most szimpla „i”-vel 5731 5 | azoknak voltak kritikusaik. Irályban, eszmejárásban, etikában, 5732 13 | csupa udvariasság volt irántam. Ajánló leveleimet elolvasva, 5733 19 | rendelkezhessem vele a jövendőbelim iránti tekintetből.~– Kegyednek 5734 5 | az új, eddig még járatlan irány, az irodalom népiessége. – 5735 20 | jó ember az, akinek csak irányadóra van szüksége, hogy előrehaladjon.~ 5736 5 | Hatalmas előharcosa volt ez iránynak Szigligeti, ki „Szökött 5737 15 | őrnagy azonban csak az én irányomban volt kedélyes táblabírói 5738 2 | dísztelen kinövés, amit írás és festés közben mindenkinek 5739 3 | az? Nem tudja olvasni az írását?~– Igen – de mégsem, talán 5740 13 | tanulni?”~A kezembe adott írásban összezagyvált betűk voltak 5741 16 | hogy igazat mondok, van írásbeli bizonyítványom róla.” – „ 5742 8 | szót keresve, felemeltem az írásból a fejemet, meglátom a hátam 5743 13 | szavakká csoportosítva; írásjegyek, amiknek foglalatját alig 5744 14 | tud franciául; stílusa, írásmodora, költészete szakasztott 5745 13 | tette a levelemmel, hogy az írásomat megismerve a címen, fel 5746 2 | foltot, amikor a kezemet az írásra teszem, s mikor sokáig elnézem 5747 13 | törvényes meghatalmazást íratni, mely mellett a pénzeket 5748 13 | kivettem belőle a leragasztott iratokat, s azoknak a bemutatásával 5749 14 | volt a családnevük); az iratott be engem a kapitulált tisztek 5750 5 | matadorait s egy nyilatkozatot íratott velük alá, melyben kötelezik 5751 4 | eltávozásom mentségére.~– Sohase írdogálj te azoknak, majd én magam 5752 16 | Ha te énhozzám járogatsz, írdogálsz, pláne, ha még én is szüntelen 5753 20 | tenni, akkor Isten legyen irgalmas neki is, nekem is!~Most 5754 12 | láttuk egymást, hát akkor irgalommal lesz hozzám.~Azt mondtam 5755 3 | elolvasni.~– Micsoda? Hát írhat ön olyan dolgot, amit egy 5756 14 | sorába emelné, s ott azután írhatna Magyarország dicsőségéről, 5757 1 | találkozásom. Egész asztronómiát írhatnék róluk. De ennek annyiféle 5758 17 | ha te egy nap regényt nem írhatsz, beteg vagy; ha egy szépasszonynak 5759 5 | kritikusokká ecetesedve; irigyei mindennek, ami eredeti. 5760 13 | Azt hiszem, hogy többen irigyelték a sorsomat, mint szánakoztak 5761 8 | s azt gondoltam: „ugye, irigykedtek rám?”~Erzsike folytatá:~– 5762 13 | a várban! A várban lakás irigylett állapot! Ott bombamentesek 5763 8 | A férfiak a menyasszonyt irigylik a vőlegénytől, a leányok 5764 18 | Rittmeisterin!” titkolt irigységgel a még főhadnagynői rangfokon 5765 5 | polémiáit befejezte. Itt Irinyinek a golyója átfúrta Vidának 5766 17 | hitvesi hűség érzetét nála. Írj neki mindennap levelet a 5767 19 | órára, hisz azért börtön; írják fel az ajtóra, hogy mikor 5768 15 | előkelő fiú. Az vett rá, hogy írjam rá nevemet a váltóira, mint 5769 17 | meg. Nem is lehet ottan irkafirkálni, ábrándozni. Erzsike nem 5770 8 | ugyan furcsa módja volt az írnisegítésnek. Egészen odadőlt fölém – 5771 17 | semmi levelet nem szabad írnunk. Azért is címeztem ezt tehozzád 5772 5 | Egész nap otthon ült az íróasztala mellett, és írta azokat 5773 19 | Felvitettem a fogházba az íróasztalomat, könyveimet, faragóeszközeimet, 5774 8 | végett le kellett ülnöm az íróasztalomhoz.~– Szabad belekukucskálnom 5775 8 | őelőtte” titkolódzni?~Az íróasztalommal szemben volt a falitükör.~ 5776 7 | két levelet találtam az íróasztalomon; az egyiket Várady Tóni 5777 8 | hallgatni!~Ugyanazon az íróasztalon volt az említett arckép 5778 5 | legszebb költeményei, itt az új irodalmi csillag (nem! nap!) Arany 5779 5 | műveltséggel és általános irodalomismerettel bírva, egész csoportunkra 5780 8 | tanyája sehogy sincs ellátva irodával. Előbb tintát kellett csinálnom 5781 5 | Divatlap”-ot szerkesztőjével, íróival együtt e klasszikus címmel 5782 5 | leapasztá a közönséget. A vén írókkal nem lehetett őket pótolni; 5783 14 | elébb azt mondá, mért nem írom belé Bálványosi nevét és 5784 15 | előttem egy üres papírlap. Az irón ezt találta írni a papírra:~„ 5785 5 | az eszmét, hogy a magyar írónak éppen azt a szófűzést, eszmejárást, 5786 15 | között sem hagyta el a keserű iróniája. Így mentem Nyáryval együtt 5787 4 | minden ember körülfogott s iróniás magasztalással kérdezte 5788 19 | ezen kezdődött.~– Ugyan ne ironiázzon! Azért sem úgy kezdődött! 5789 13 | sürgönyt, kértem papírt és irónt. És aztán lassan, gondolkozva 5790 8 | Aztán fenékig üríti az „írós” kancsót. Bor csak vasárnaponként 5791 3 | gondolat. Én ismertem már egy írót, aki a könyvét maga adta 5792 6 | elleneztem s pártját fogtam az írótársnak. Találtam más expedienst.~– 5793 9 | elhozott magával egyik fiatal írótársunk, Dobsa Lajos; Petőfinek 5794 14 | ez a nő énelém. Francia íróvá lenni! A nemzetek legdicsőbbikének 5795 14 | lépjen egy másik fiatal íróval, aki nem olyan délceg dalia 5796 12 | barátunk (itt rám nézett) írta-e e gyémánt mondatot: „Egy 5797 13 | felhasználta, amit a cigányokról írtak valaha. Hát mikor arra a 5798 4 | kulccsal a zárát.~– Hát még mit írtál?~Én még egy csomagot húztam 5799 20 | fáj úgy a szívem. Ön nem irtja ki az emlékezetemet a lelkéből; 5800 12 | Egyik rémület a másikat irtotta ki a szívből. A félrevert 5801 13 | kavargott a szemem előtt az az irtóztató halálküzdelem a két szerencsétlen 5802 5 | s abba dolgoznak. Tízen írtuk alá a pronunciamentot. Innen 5803 5 | a Jules Janinunk. – S az iskola könnyen veszedelmessé válhatott 5804 12 | diákot a vakáció után az iskolába. Azért sem megyek vissza!~ 5805 8 | sincs. Ezt nem tanítják az iskolában.~Ekkor aztán komoly hangon 5806 19 | menni? Önnek csak nincs iskolája este hat órakor?~– Az nincs. 5807 3 | katona bivouactüzénél, az iskolamester vedlett falú vályogviskójában, 5808 19 | csodának van szüksége az iskolamesternek a huszonötezer forintokra?~– 5809 20 | fényes siker után. Régi iskolatársaim ráemlékeztek, hogy valaha 5810 13 | Jancsinak hívják azt az én volt iskolatársamat? – kérdezém én.~– Igen. 5811 10 | kerül a házhoz, az a fiúk iskoláztatására való. Néha játszik is a 5812 13 | odavaló vagy, mondd el, hogy ismered-e ottan Jókai Mórt, – s mit 5813 4 | nagy zöld köpönyege eléggé ismeretes. – Sükei Károly oláhországi 5814 8 | nekik térképről a városok ismeretét meg az állattani albumból 5815 16 | velem fenntartott gyanús ismeretség?~– Óh, dehogy! Ki az ördög 5816 19 | már latinul, amióta vele ismeretségben állok.~– Tehát latin leckéket 5817 15 | továbbfutni.~– Innen kezdődik az ismeretségünk – folytatá a hölgy. – Ez 5818 20 | el egyszer hozzám, hadd ismerkedem meg vele. Talán, ha én hatok 5819 8 | méltányossága van, el kell ismernie, hogy olyan igazam van, 5820 18 | félrevonulnia;1 ahol nincsenek ismerősei. Itt a fővárosban tarthatatlan 5821 12 | világot, amelyben eddig éltem, ismerőseim becsülését, úri kényelmemet. 5822 13 | keresztről! – Miután az ismerőseinknek nem sikerült bennünket kibékíteni, 5823 2 | egészen elhanyagolja a régi ismerőseit – mondá nehéz lélegzéssel. ( 5824 12 | Férfihang volt. Olyan ismerősnek tetszett.~Az első érzésem 5825 4 | az egész várost s minden ismerősömnek megmutogattam a kapott levelet.~ 5826 12 | érzésem öröm volt. Valami ismerőst találni e nagy elhagyatottságban. 5827 9 | az idegentől, rettegve az ismerőstől, rémülete annak a háznépnek, 5828 13 | küldött általam, a bécsi jó ismerősünknek, a mama ezredesének. Beszélgetés 5829 12 | tenyerének a súlyát meg ne ismertesse velem.~Én erre nagyon kritikus 5830 5 | divatról igen szakavatott ismertetéseket közölt. Aztán elegáns szállást 5831 19 | kálvinista rektoroknak általános ismertető jellemvonása.~– Node tartsunk 5832 17 | Pogányoltáron… Hehehe! Jól ismerünk minden körülményt!~(Ez már 5833 1 | szorította, monsieur Galifard ismételt ellenmondásai dacára.~Egy 5834 18 | kigyulladt nafta tó.~– Nem? – ismételtem én elbámulva. – Kegyedet 5835 17 | töltünk a pohárba.~– De én ismétlem, hogy semmiféle bort sem 5836 13 | valami tízszer, tizenkétszer ismétlődött így!~S az volt a nevezetes, 5837 8 | Másnap mindjárt odaküldte az ispánját, azzal a szóbeli izenettel 5838 8 | kapott, nyakon kapta az ispánt s úgy kidobta a házból, 5839 10 | kenyerét eszi, saját borát issza; szívesen látja a vendéget, 5840 12 | tűzfény láttára a sötét istállókba visszamenekülni; mind összevissza 5841 11 | semmi baj! Él még a magyarok Istene!~Sohasem fogom elfelejteni 5842 20 | azt hiszem, hogy én is az Istennel beszéltem.~Én elgondolkoztam, 5843 8 | mindjárt maga Melpomene istennő köti is hozzá a kegyosztását!~– 5844 18 | kívánság! – Hisz arra maga az istenség is tehetetlen, hogy két 5845 8 | áldozatul hozni olyan mitológiai istenségeknek, minő a „skiz”, meg a „pagát”?~– 5846 20 | most mondasz! A lelket, az istenszikrát, nem azért adta nekünk az 5847 13 | sziklapárkányról.~– Ne kísértsen Istent! Legyen eszén. S erővel 5848 8 | voltam vele, mint Széchenyi István, aki, ha porzós levelet 5849 16 | méltatlanság történt; ön nem iszákos, tévedés volt a dologban. 5850 4 | tartottunk Erzsikééknél. Iszonyúan el voltam foglalva. Joggyakornok 5851 13 | óta „jeget eszünk, vizet iszunk”. Nem ismert irgalmat. Bekötteté 5852 13 | belőle, amit talál. Valami ital is lesz a kulacsban. Az 5853 8 | levelet.~Aztán felszárítottam itatóspapírral. A porzót gyűlöltem mindig; 5854 13 | Szikra” csárdáig, ott puncsot itattak velem, gulyáshússal jól 5855 18 | Engem az egész világ balul ítél meg. Azt hiszik, könnyelmű 5856 14 | idézőlevelek kihordójának, ítéletek expediálójának? vagy fordít 5857 19 | nagyszabású védelmi beszédért.”~Az ítéletünk nem szólt ám sajtóvétségről. 5858 20 | a hibáit bíráló szemmel ítélgetnie. Igyekezzék kedvében járni 5859 13 | Elmondtam mindent, már most ítéljen ön el. Nem szükség, hogy 5860 14 | biztosítva vagyok, hogy el nem ítélnek; de azt megtehetik velem, 5861 3 | szükségben megsegítőm; – az ítélő bírám!~Az a kis fagunyhó 5862 4 | bizonyos napokon, a rájuk ítélt botbüntetés kiszenvedése 5863 2 | az ország rendei máglyára ítéltek.~Eszerint, midőn háromévi 5864 5 | valami „Kalandor” címűnek ítélték oda, a darab megbukott, 5865 12 | hasonlított a ködburok. Itt-amott emelkedett ki belőle nagy 5866 14 | egyes tárgyakra, amiket itt-ott kifeledtem.~Majd egészen 5867 4 | IV. FEJEZET ~Petőfi nálunk – 5868 15 | feladatom volt. A korrektúra ív is várt rám, rengeteg sok 5869 14 | választotta magának az „Ivanhoe” regényből, a hős kürtjének 5870 18 | akkor hagyni abba az evést, ivást, mikor legjobban esik. ( 5871 6 | Minthogy velünk együtt ivott, annálfogva közénk tartozónak 5872 9 | IX. FEJEZET ~Az a nő, aki együtt 5873 18 | a számban a jó paprikás íze. Ma én akarok önnek olyan 5874 8 | előtte az ajtót. Minden ízem reszketett a haragtól.~Az 5875 9 | hatalmas alispánja, Nyáry Pál izeni, hogy menjek oda hozzá a 5876 5 | láttam először, amikor hozzám izent, hogy a „Hétköznapok”-ról 5877 10 | a „kamol”-nál.~Nekem azt izente a feleségem, hogy postán 5878 8 | bajomat! Hasztalan vártam rá, izentem is neki. Felém sem jött. 5879 12 | pedig szabadulni akart ez ízetlen ömledezések elől.~– Maga 5880 18 | ahogy illett volna, sőt ízetlenkedve vonta azt vissza, s félrefordította 5881 13 | s a számhoz vittem; nem ízleltem elébb, mi van benne, csak 5882 8 | hogy hol járt, nem is jó ízlés már. Egyébiránt elmondta 5883 12 | úrrá teszem, az ő saját ízlése szerint! – s azalatt ez 5884 8 | a tulkok delelnek. – Ott ízletes ozsonna várt ránk, melyet 5885 19 | hát abból olyan lárma lesz Izraelben, hogy engem megköveznek 5886 18 | Pogányoltaron! Sohasem ettem jobb ízűen. Milyen pompás pirítós kenyér 5887 2 | hideg lel. Pedig az üstököm izzadt. – Megjegyzem, hogy azon 5888 2 | tartotta, míg az fehéren izzóvá lett.~És azalatt az a két 5889 3 | gyöngyei”-t és „Cipruslomb”-jait.~Csak harmadnap folytattam 5890 13 | azt mondtam nekik, hogy ne jajgassanak, hanem siessünk egy nagy 5891 4 | városon végighangzott a jajgatásuk. Lánccsörömpölés, jajgatás, 5892 13 | rajta ültek, sikoltoztak, jajgattak kétségbeesve; némelyik szekeres 5893 13 | elkezdtek felénk száguldani.~– Jájh! végünk van! – jajveszékelt 5894 13 | száguldani.~– Jájh! végünk van! – jajveszékelt a kontrás. – Megesznek bennünket 5895 13 | dwa!” (Ez csak kettő.) „Jak sza tri?” (Hol a harmadik?)~ 5896 13 | is ön segített rajtam.~– Jancsinak hívják azt az én volt iskolatársamat? – 5897 5 | Emilünk, Pákh Albert a Jules Janinunk. – S az iskola könnyen veszedelmessé 5898 13 | találkozom. Az útlevelet Bagotay Jánosné számára sajátkezűleg töltötte 5899 3 | Wesselényi Miklósét, Balogh Jánossal karöltve. A 836-i országgyűlés 5900 20 | Nagy hiba volt Calvinus Jánostól, hogy ezt meg nem tartotta 5901 6 | halcsontból, aranyfogantyúval. Jaquemár kesztyűk hozzá. A hajamat 5902 16 | sakkfeladvány, amely az ő járás-kelésükkel kiállja a versenyt. Ma délnek, 5903 13 | szükségem, a Tisza négy óra járásnyira volt már.~– A tisztektől 5904 10 | hadjáratokról. Újságot nem járat; ha valami vers megtetszik 5905 5 | járult volna az új, eddig még járatlan irány, az irodalom népiessége. – 5906 3 | Hát valami lapot nem járatnak?~– De igen: a „Journal des 5907 2 | lelkesülés kell; – vagy nyolc pár járhatja, vagy tizenhat. S mind a 5908 17 | hogy amíg én oda leszek, járj oda hozzá, légy nála mindennapos 5909 8 | Bor csak vasárnaponként járja. Aztán azt kérdi, hogy: „ 5910 12 | Asszony! Te hallgass! Ne járjon a nyelved! Ülj le az asztalhoz 5911 8 | Most már száraz lábbal járjuk, csak az ereknél kell még 5912 17 | kísértés?~Elkezdtem alá s fel járkálni.~A cseléd csak nézte, hogy 5913 4 | gyakran lehetett találkozni járművekkel, melyek álltak egy kétkerekű 5914 13 | fogvacogva a kontrás:~– Hogy járnának azok itt, mikor annyi katona 5915 17 | Nekem nem lehet inkognito járnom, mert úgy ismernek, mint 5916 16 | bankjegyekről? Ha te énhozzám járogatsz, írdogálsz, pláne, ha még 5917 20 | És most azután sorba járom ezzel a recepttel a fővárosnak 5918 14 | tud biztosítani.~Óh, hogy járta keresztül-kasul a szívemet 5919 13 | a bástya tetejére, s ott jártuk, nagy muzsikaszó mellett, 5920 15 | betűvetés mesterségét.~Nem jártunk sehová, feleségemmel együtt; 5921 16 | formidabilissá tételéhez nem kevéssel járul.~De még nevezetesebb korrektúra 5922 5 | ha szerencsére hozzá nem járult volna az új, eddig még járatlan 5923 3 | regényemen dolgozom.~– Dolgozik? Járva?~– Úgy szoktam. Elébb a 5924 16 | Oláhországba; körülugrálta Jassyt, Bukarestet, végigugrált 5925 14 | a legfárasztóbb munkát; játék után agyonkínozva, felizgatva, 5926 14 | siet a színpadra, hogy a játékdíját el ne veszítse, s amikor 5927 4 | húrokra, s mikor vége volt a játéknak, olyan mozdulattal állt 5928 18 | szerepére kezdtem vállalkozni. Játsszuk hát az erkölcsi bírót.~– 5929 6 | mellékszobája, ahol makaót játszanak, s annak Muki állandó látogatója.~– 5930 13 | féltékenyt, a haragost kell játszanom, éppen a kegyed érdekében. 5931 13 | féllábamat ellövik, nem játszhatok többet”. – Hanem azért aztán, 5932 19 | kisvárosban a legjobb szerepet játszhatta. Egyúttal ezen helyzetében 5933 13 | nagy szerencsében, hogy játszhattam esténként ő nagyméltósága, 5934 2 | fél, hogy elveszti velük a játszmát, ugye?~(Az úrhölgynek különös 5935 2 | szenvedélyes preferánsz játszó volt. Naponként változott 5936 9 | kevés volt.~Ekkor az egész játszószemélyzet elénekelte a „Szózatot”. 5937 4 | Hogy igazán művészileg játszott-e, azt ma sem tudnám megmondani, 5938 5 | Mellettünk a régi gárdának a java: Vörösmarty, Jósika, Frankenburg, 5939 5 | Szigligeti, ki „Szökött katoná”-jával a magyar népszínművet diadalmasan 5940 6 | őket, hogy ki tudom a képet javítani otthon, magamtól is. – S 5941 12 | asszony ez! Egy heroina! Egy Jeanne d’Arc. A csodák, a hőstettek 5942 13 | mutogatta neki az ujjain – „Jeden, dwa!” (Ez csak kettő.) „ 5943 13 | alatt átvágtattunk a Tisza jegén. A túlsó parton már a honvéd 5944 13 | jeladásra vágtatunk vissza a jégen Cibakházára, ott van a Damjanich 5945 13 | maradtam, nekidőlve egy útszéli jegenyének, s aztán néztem az előttem 5946 8 | az ajtóból.~Más emberre jeges zuhanyként hatottak volna 5947 15 | Bach-huszárokat”, mint a jégeső. Ellenben a magyarokat dicsérte. 5948 13 | gyomrunkban, egy hét óta „jeget eszünk, vizet iszunk”. Nem 5949 20 | felolvaszták a neheztelés jegét! Már ekkor hat esztendeje 5950 13 | lerántottam az arcáról. – Majd jéggé fagytam! – A saját anyámat 5951 6 | bekötve, az inge véres, jéggel borogatják! Csupa komédia!~ 5952 18 | hosszában a földtekét, a jégsaroktól az egyenlítőig és megint 5953 12 | úsztak alá s csapódtak a jégtörőkbe. A vámszedő háznál egy csoport 5954 2 | mintha abból a kis kerek jegyből az ő arcát látnám előtűnni; 5955 13 | következő betűi az alfabet jegyeit más meg más sorban állítják 5956 13 | vállalkozott arra, hogy egy titkos jegyekből összerótt egész sürgönyt 5957 6 | tudatva velem:~– Erzsike az én jegyesem.~Hja, hát ezért kell énnekem 5958 16 | Hányadik van ma? Január 23? Jegyezd fel a naplódba. „Január 5959 16 | amíg ezt be nem írtam a jegyzékkönyvembe.~– Még többet: „és semmiféle 5960 15 | kiadónásznagyok közötti formaszerű jegyzékváltás.~Az őrnagy azonban csak 5961 16 | kamerádom. Nekem ebben a jegyzőkönyvben mindenféle kényes adataim 5962 16 | Őexcellenciája, amint elolvasta a jegyzőkönyvedbe írott fogadást, akkorát 5963 16 | ide nekem azt a bizonyos jegyzőkönyvedet, amibe ezelőtt egy évvel 5964 20 | meggyaláz, esküszöm a bosszúálló Jehovára, hogy én felkapom a vadászfegyverét, 5965 13 | Szláva, szláva, mu mu mu: Jelacsicsu nas omu!” A délceg „kolo” 5966 12 | dördült el. Lehet, hogy csak jeladás volt, amit tűzvész idején 5967 13 | állnak befogva, az első jeladásra vágtatunk vissza a jégen 5968 18 | szokásom ellenére) felcicomázva jelenek meg, akár csak egy „petit-maitre”, 5969 8 | nélkül. – Ezek igen prózai jelenetek voltak, nem fárasztom önt 5970 13 | volt, mint ön. A szenzációs jeleneteknél földhöz verte magát, mint „ 5971 8 | s végiggondoltam ezen a jeleneten úgy tetszett, mintha a fülembe 5972 13 | rátalálnom. – A viszontlátás jelenetének leírását elengedem önnek. 5973 3 | olvasni az ön szerelmes jelenetét.~Határozottabban szóltam.~– „ 5974 18 | szívességeimet még annak a jelenetnek a leírásával is, amidőn 5975 6 | Talán emlékezik még arra a jelenetre, ami a reine claude fák 5976 19 | Hiába „nagyságolnak” a jelenlétében, ő kereken kimondja, hogy 5977 6 | mondá erre a Muki, észrevéve jelenlétemet. – Hol is találkoztunk utoljára?~– 5978 3 | hogy regényt ír? Meg fog jelenni.~– Minden bizonnyal.~– Az 5979 8 | szokás szerint, meg kell jelennünk, itt meg itt, a papnál, 5980 17 | Fiatal korban vésztjósló jelenség.~Háziorvosunk, az áldott 5981 3 | Bagotay Muki úr!” – jelenté az inas.~Én aztán vettem 5982 18 | fésülködtem, bejön a cseléd jelenteni, hogy egy kopottas asszony 5983 17 | Türr Pista puskát!”~Még más jelentése is volt az üstökösnek. A 5984 13 | keresztül, s az erdészek jelentették, hogy itt farkasok járnak.~ 5985 18 | tányéron felejtett falat azt jelenti, hogy valami távollevő kedvesünk 5986 13 | tartunk. Holnap korán reggel jelentkezzék ön nálam. Most menjen a „ 5987 15 | biztatott a Kálmán diák, jelentőségteljes mozdulatot téve a papírosvágó 5988 18 | unszolt a cseléd.~– De jelentsen be elébb. Itt a névjegyem.~– 5989 5 | létrejövendő házasságokat előre jelezni tudta, s a divatról igen 5990 15 | között a beköszöntő üdvözlést jelképezi. A szép sisakját, a két 5991 13 | hogy aludjam ki magamat. A Jellasics-huszároktól nincs mit tartanom, azok 5992 13 | Neki vasasok voltak! Jellasics-huszárral derogált neki verekedni. – 5993 18 | vonást felfedezni a Klatopil jellemében.~Végezetre elővettük a mi 5994 3 | szükséges is az arcképezett jellemének tanulmányozása végett; és 5995 13 | ezredesek; a háború sok jellemre nemesítő hatással van. Én 5996 19 | rektoroknak általános ismertető jellemvonása.~– Node tartsunk rendet. – 5997 4 | becsületes ember.~Ez is jellemzi azt a kort; hogy egy vén 5998 7 | holdkóros világnézetek jellemzik valamennyi akkori elbeszélésemet. 5999 14 | zsidónéit kielégíti, akiktől a jelmezeihez a kelmét vásárolta; s mindezt 6000 14 | segíthet, hogy a felesége jelmezeire felrajzolja a virágokat, 6001 15 | feleségem után elvitte a jelmezes kosarat; egyszerre erős 6002 4 | éppen valami extra ideális jelmezt talált ki a maga számára. 6003 5 | voltam. És mindannyiunk jelszava egy volt: „Fel a magasba!” „ 6004 9 | visszhangzottak a „szabadság” jelszavától, és festve voltak az érte 6005 4 | Beatrice di Tendá-ból. „Mi a jelszó? Kín, halál, vész, a hazát 6006 9 | Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, 6007 17 | historicus újévi köszöntője előre jelzé az év nehéz sorsát.~Egy 6008 2 | mit tud hát?) s amint a jelző zene megszólalt, ölre kapta 6009 5 | Pálffy Albert volt a Sue Jenőnk, Degré a Paul de Kockunk, 6010 14 | mint Józsue kürthangja Jerikó előtt.~Ah, milyen csábító 6011 20 | szűz Mária akkor szárítja a Jézuskának a vasárnapra felvevő ingecskéjét!” – 6012 17 | töltöttkáposztafaló, kötényostromló jézusmáriahuszárhadnagy családi szentélyembe meggyalázzon. – 6013 15 | tönkrejutástól megőrizzen és akinek a jóakaratában megnyugodjam. Hiszen kaphatnék 6014 17 | tudom, hogy hol találok jóakaratú publikumot.~– Barátom! – 6015 20 | ismer. Tudja, hogy mindig jóakarója voltam. Ha önnek van olyan 6016 4 | leányt rabolni egy harmadik jóbarát számára. A merénylet várakozáson 6017 13 | tenyerembe csapva – az a festő jóbarátja éppen én vagyok.”~Lássa 6018 13 | sőt ottan tanult egy festő jóbarátjától olajban festeni.”~– „Szervusz, 6019 4 | nyugodtan elbeszélte, hogy közös jóbarátunk, az ügyvéd, egy esztergomi