Jókai Mór A tengerszemu hölgy Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
11093 14 | sírom oltárrá lesz. Hiába reszket ez a gyáva hústömeg minden 11094 13 | belefáradtam. Még most is reszketek, ha visszagondolok rá. Életemben 11095 8 | Nem szép tőlem – rebegé reszketős hangon –, hogy ily késő 11096 13 | lábaimon állni többé, úgy reszkettek. Testben-lélekben összetörve 11097 20 | szemekkel, minden ízében reszketve rogyott térdeire, s mikor 11098 12 | talál a célba. Ezt mi nem reszkírozhatjuk meg. Egészen más, ha én 11099 3 | Mire való az?~– Az egy részlet a készülőben levő regényemből.~– 11100 9 | megtiltotta a cenzúra a lázadás részleteit közölni, hanem az országgyűlésen 11101 6 | kritikus elbeszélte a szomorú részleteket.~Hát egyszer rohan be a 11102 3 | egész jelenetet a legapróbb részletekig; s mikor leülök azt leírni, 11103 17 | vitézül verekedtek. Egyéb részletekkel a hivatalos kommüniké nem 11104 2 | halántékokra. (Nekem ezt ilyen részletesen kell tudnom, mert hiszen 11105 13 | ahogy ő előadta. Hajmeresztő részletezés, borzalmas fantázia. Az 11106 19 | szomorú rabságomat enyhítő részvét hozta volna kegyedet ide?~– 11107 6 | van véve.~Ez a hír egész részvétemet felkölté.~Sietve felöltöztem, 11108 6 | foglalkoztak Mukival, sajnálkozó részvétüket kifejezve, amitől az egészen 11109 19 | megapprehendált az egyik részvevő comitétag, a másodikon a 11110 14 | az, amitől én legjobban rettegek. Én önt jól ismerem. Ön 11111 13 | vagyok. Én Istenem! Milyen rettegéseket kellett kiállanom!~Egyszer 11112 14 | Alig tudott bevergődni. Rettegett a farkasoktól, amiknek az 11113 14 | aki szembe jön rám! Nem rettegni idegenek lábának dobogását 11114 9 | gyűlölve az idegentől, rettegve az ismerőstől, rémülete 11115 13 | előadás. A valóság nem volt rettenetesebb, mint ahogy ő előadta. Hajmeresztő 11116 9 | megszabadított úgy meg volt rettenve, hogy inkább halott volt, 11117 16 | úgy tele lett minden tagja reumával. Helyébe avanszírozott az 11118 18 | ebédet adjak. Tartozom a revanssal, olyan régen volt, hogy 11119 19 | betegséget, mely szinte a halál révéig vitt; alig épültem fel, 11120 13 | eltorlaszolták volna az utat. Ott a révnél meg kellett állnia, mert 11121 12 | én ólmosommal, meg a te revolvereddel majd csak megvédjük magunkat.~– 11122 12 | megvédeném magamat ezzel a revolverrel!~Én ezalatt szépen kicsiholtam, 11123 2 | pozícióban. Valahogy kinyitotta a rézkalitkája ajtaját, s egyszerre csak 11124 8 | kártyázni?~– Szoktam, de rézpénzben.~– Az mindegy! Önnek mégsem 11125 17 | mellé darutollat tűztem, rézsodronnyal kivert nyelű ezüstfokos 11126 13 | tornya, szörnyeteg nagy réztetejével, s annak a csúcsán a nagy 11127 9 | karzatok dörömböltek; pokoli riadal volt.~Ekkor nekem egy ötletem 11128 9 | a dob az utcán; verik a riadót: „Fegyverre polgárok!” – 11129 8 | álom, valami pokoli lárma riasztott fel. Azt gondoltam, valamennyi 11130 13 | nehezítve azáltal, hogy Guyon Richard várparancsokká kineveztetése 11131 3 | Egressy Gábor, mint III. Richárd az álomjelenetben, kísértetektől 11132 3 | elképzelni, hogy került III. Richárdnak a feje a térde közé.~A harmadik 11133 13 | várparancsnokot kapott, Guyon Richárdot. Ő már értesítve volt erről. 11134 12 | Itt fenn a magasban még a rigófütty sem zavarta a csendet.~A 11135 20 | hatok rá, ő is fog engedni a rigolyáiból. Lehet, hogy bízhatok rá 11136 5 | laudabiles”. A szóbeli rigorosumot fényesen kiálltam; hanem 11137 8 | társaság. Egyes danolók rikács hangja vegyült össze még 11138 2 | fel.~Arra egy protestáló rikácsolás felelt.~– „Hol van egy bot.” – 11139 2 | asszonyság.~S ugyanazon rikácsoló hang válaszolt:~– „Madame, 11140 4 | Sarasate; tudta a hegedűt ríkatni gyöngéden, mint Milanollo 11141 8 | meg a férfisereg danája, rikongatása. Reggelig nem láttam a férjemet. 11142 13 | táncolnak, a lakodalmas nép rikontgat hozzá. Azzal elvesztettem 11143 1 | Regardez aux yeux. Das ist riktig. Embrassieren ist besser, 11144 18 | kinevetem vele. Akkor aztán azon rimánkodott, hogy ha már megcsalom, 11145 4 | és oldalra dőlt, a csípői ringatództak, a szája ingerkedőn nevetett, 11146 18 | alligátori érzéketlenség! Hát rinocérosz idegeink vannak? Ilyen fogadtatásra 11147 5 | emlékezet. Maga a szabadság ritka drága gyémánt, akkor! ma 11148 3 | közös lapon, de az nagy ritkaság volt. Mind valamennyi arcélben; 11149 4 | jött; a vállai verték a ritmust, a keble hullámzott, a dereka 11150 18 | gratulálva fogja mondani: „Frau Rittmeisterin!” titkolt irigységgel a 11151 20 | vallást igazán tisztelem. Rítusát magasztosnak, fennköltnek 11152 12 | meghalni e pillanatban? – rivalgott Bálványi Bálint vadul, a 11153 12 | valami őrnagy, s rájuk rivallt a tűzoltó honvédekre:~– „ 11154 8 | vonult vissza, elég nyersen rivalltam rá: „no hát csak Isten hírével 11155 18 | leves volt, tejfeles tojásos rizsleves, csirkeaprólékkal. Erzsike 11156 18 | meg is duplázta mindig a rizslevest.~– Köszönöm. Én sohasem 11157 7 | egyedüli fényűzése, Danton, Robespierre, Desmoulins Camille, Saint 11158 13 | útfélen. A szekér tovább robogott.~Idáig tartott az erőm. 11159 8 | követeljék a szabadságukat: „Nem robotolunk többet, nem adunk dézsmát, 11160 20 | ima éneklés, prédikáció robotszerű munka náluk. Akik maguk 11161 5 | Endre, Tóth Kálmán, Dobsa, Roboz, Ludasi Mór, Bozzai, Samarjay, 11162 8 | malacok hazajönnek nagy röfögve estefelé, s követelik a 11163 13 | összecsókolták, s muskátlilevelekből rögtönöztek babérkoszorút a halántékára.~ 11164 6 | hogy az elválás nagyon rögtönözve volt, talán némi tövishegy 11165 8 | légióját láttam magam előtt a röhögő, gúnykacagó, kéjkiváncsi, 11166 16 | ő nem volna, rég golyót röpítettem volna az agyamba.~Én aztán 11167 12 | ki, ott, mint a tűzijáték röppentyűi, pattogtak a tüzes cserepek 11168 4 | levelét, melyben hivatalos rövidséggel tudósítanak, hogy egy jurátusi 11169 13 | odvas fa derekához, le nem rogyhattam, mert az odú szűk volt.~( 11170 19 | ami alatt össze kellett rogynom. Majd drága halottam volt, 11171 20 | minden ízében reszketve rogyott térdeire, s mikor azt mondtam 11172 8 | még nincs vége. E második roham visszaverése után a Muki 11173 13 | s akárcsak egy lóverseny rohamának a végén, egyik a másikat 11174 6 | részleteket.~Hát egyszer rohan be a kávéházba Degré és 11175 12 | népet, hogy az égő hídra ne rohanjon. Azok beszélték el, hogy 11176 9 | nélkül ragadni a puskát, rohanni a gyülekezőhelyre; onnan 11177 16 | nem volt szabad egymásra rohannunk. Egyszer a törökkel álltunk 11178 9 | zenekar rázendítette a Rákóczi rohanót.~Ez gyújtott – de nem oltott.~ 11179 12 | visszamenekülni; mind összevissza rohant, ész nélkül, előre, hátra. 11180 8 | principálisaim! Fél év múlva ők is rohantak ugyanazon az én utamon, 11181 8 | út, amelyen ő most olyan rohanva halad, egyenesen az akasztófához 11182 6 | kisasszony hazautazott a rokonaihoz.~Az üdvözlő kézcsók után 11183 15 | magától is –, hogy engem a rokonaim eltaszítottak maguktól. – 11184 8 | mama, hogy megtagad minden rokoni összeköttetést velem; nem 11185 18 | Addig ne tudja más csak a rokonok és az ismerősök.~Ebben megnyugodtunk. 11186 6 | az anyámnál jött össze a rokonság, vacsorára a sógoromnál, 11187 14 | hősi küzdelmeiről, népe rokonszenves tulajdonairól szabadon, 11188 5 | izent, hogy a „Hétköznapok”-ról akar velem beszélni. Megdöbbentő 11189 1 | Egész asztronómiát írhatnék róluk. De ennek annyiféle volt 11190 13 | sablonszerű közbenjárás, aminőt románokban és drámákban látunk, hogy 11191 15 | gyönyörűségem sem volt ebben az ő Rómeó és Júlia előadásukban. Kedvem 11192 13 | lapály, a távolban valami romféle lehetett. Vékony köd fedte 11193 11 | borongó paulinus kolostor romja. Szürke gránitból, gót stílben 11194 11 | kék színekkel árnyékolt romtömeg mögött a sűrű, sötét bükkerdő; 11195 16 | kegyetlen hózivatarban végezte a ronde-ot, s a kvártélyára visszavergődött, 11196 13 | vérvonalak, a széttépett öltönyök rongyai, egy csizmás láb a hóban. 11197 14 | azt a menedéklevelet, s a rongyait az arcom közé vágja!~ ~ 11198 7 | Egy reggel Petőfi kacagva ront be a szobámba:~– Hahaha! 11199 4 | látása! Gyermekkorom óta rontotta az álmaimat ez a rabélet.~ 11200 6 | méltán kiérdemelte.~Rajta rontottunk brachiummal.~– Feleljen 11201 18 | elmondok mindent. Most ne rontsuk el a jó ebédet vele. Ön 11202 11 | s azzal minden el lesz rontva. Tehát szentül fogadjam 11203 13 | danáján is: – „Ég a gunyhó, ropog a nád! Szorítsd hozzád ezt 11204 13 | túlvilági tünemény. A tűz ropogását túlordította a tízezernyi 11205 12 | egyszerre vígan kezdett el ropogni.~Bálint barátom ezalatt 11206 18 | ajkán, abban a pillanatban roppanik nagyot az engemet kereső 11207 13 | Hogyan?” – kérdezé Rengetegi, roppantul megörülve. – „Azt még önnek 11208 9 | kegyetlenség lesz vala egy megtört, roskatag, beteg embert a színpadra 11209 13 | német balladát, amelyben a rossz-szívű erdész a szegény parasztot 11210 7 | annak, hogy a versek nem rosszak) ünnepélyesen tiltakozom 11211 8 | Restelltem volna, ha valami rosszat gondolna felőlem.~Nem voltam 11212 8 | volt; sőt annál is több: rosszkedvű. Mint a bűnös lelkiismeret, 11213 2 | Szép conversatio. – Ugyan rosszkor jöttem ide.~Ezenben kinyílt 11214 12 | hegylánc emelkedik elő. Rőt erdők! Mintha színaranyból 11215 11 | az egyiknek a leveleit rőtbarnára, a másikét aranysárgára 11216 4 | volt az első honoráriumom. Rothschildnak éreztem magamat!~– A regényedet 11217 11 | alá, melynek lombozata már rőtpiros az őszi dértől, míg az ablakokból 11218 9 | A polgármester, a derék Rottenbiller a városház erkélyéről hirdeté 11219 7 | beszéltünk angolul egymás rovására mulatva.~És énnekem ezt 11220 13 | a jó barátját az útitárs rovat alatt mint komornyikját, 11221 14 | az útlevélben az útitárs rovata kitöltetlen. Ön az elébb 11222 14 | arra gondoltam, hogy ezt a rovatot az ön nevével töltöm ki. 11223 9 | jelenet után Laborfalvi Rózához kezet szorítani.~…Ez volt 11224 13 | tehenek, gazdáikkal együtt a Rozália térre s a „Cigánymezőre”. 11225 13 | harcoltak a férjeikkel, Rozgonyi Cicelléről. Felfogadta, 11226 20 | a nótáját: – „Hej, az én rózsám a barát! Tartja a létániát!”~– 11227 2 | nyughatatlan cimpákkal; gömbölyű, rózsapiros orcák, egy-egy szeplőcskével, 11228 12 | van az ő pofájának Erzsike rózsás tenyerei által naponkint 11229 7 | Isten kegyelméből, Azt a rozsda rágja le kezéről?”~Aztán 11230 13 | szegény parasztot megfosztja a rőzsekötegétől. Tehát olvasott embernek 11231 16 | volt. Valóságos egy darab rubin.~Azon is kezdte, hogy a 11232 18 | anyakönyvének kivonata van rublikázva szépen: vőlegény Klatopil 11233 10 | lett a következése, hogy a rudas tüdőgyulladást kapott, s 11234 4 | volt megrakva, s melynek a rúdja mellé két emberi lény volt 11235 13 | egy támadó farkas a cigány rúgásától lekalimpált a földre, a 11236 2 | kivágott, halványrózsaszín ruhaderék egyéb napokon is elég érvényre 11237 12 | voltam öltöztetve a régi ruháimba, a gulyásné felnyitotta 11238 8 | szökött meg a komornyikjának a ruhájában, s az országból is kifutott. 11239 12 | jött? Bizonyosan a zsali ruháját? Szép nagyságos asszony, 11240 18 | egy nagy vászonesernyő. Ruházata polgárias, minden divatszerű 11241 2 | hozzávetőleg megkísértve; a ruházatnak az alapszíne kipuhatolva. 11242 20 | Népkör”-t. – Cora Pearl nem ruinálta úgy az imádóit, mint az 11243 12 | ellenem, egész dandár zsandár rukkol ki, hogy elfogjon, én beveszem 11244 16 | aranyért volt kapható a rum, mégis megszerezte akárhonnan. 11245 2 | látok önön valamit, ami rút, ami nekem nem tetszik.~– 11246 18 | tokát csinál hozzá! Nincs rútabb, mint mikor egy szépasszony 11247 13 | Dehogy érti ön. Ez nem az a sablonszerű közbenjárás, aminőt románokban 11248 15 | dogmája szerint a házasság sacramentum, amit a világi bíró föl 11249 13 | cigány ki nem állja!~– „Was sagen die Spitzbuben?” – kérdezé 11250 13 | nagy bankóval fizet” – „Was sagt der Kerl?” – kérdezé a major. – „ 11251 15 | akik autodidaxis útján sajátítnak el valami idegen nyelvet, 11252 18 | harmonikus pompát csinálni. Sajátkezű hímzések, zenetámlány hangjegyekkel 11253 13 | Bagotay Jánosné számára sajátkezűleg töltötte ki. Az útitárs 11254 8 | egzotikus virágok és állatok sajátságait; akkor legalább képes volna 11255 12 | Beértem ezzel a mondással:~– Sajátságos, hogy itt kell találkoznunk.~ 11256 1 | mint a tenger hátán himbáló sajka, föl- és leemelkedett és 11257 16 | gratulálnom hozzá, akár sajnálkoznom rajta.~– És bár legalább 11258 6 | ostentative foglalkoztak Mukival, sajnálkozó részvétüket kifejezve, amitől 11259 8 | Arra ő felkacagott.~– De ne sajnálkozzék ön énrajtam. Én tökéletes 11260 12 | hazahozod a kastélyba, nem sajnálok tőled még tíz rúgott borjút.”~( 11261 12 | találtam ki.~– Én még jobban sajnáltam. Kénytelen voltam aztán 11262 11 | megtanítottak rá.~„Ajtó mögött a sajtár! ~Beleesett a zsandár. ~ 11263 17 | lehetett elmondani. – Néha egy sajtóhiba is megtette. Például: erre 11264 17 | tűrjön”, hanem a „tűrjön” sajtóhibából két „r”-rel szedődött, s 11265 15 | is várt rám, rengeteg sok sajtóhibával. – Hát bizony „szegény az 11266 9 | neki, és dolgoztunk a kézi sajtón. A betűszedőt, aki az első 11267 9 | egy papírlapon. A szabad sajtónak: a paradicsomi mindent tudás 11268 9 | Irinyi és több fiatal író a sajtónál dolgozott, azalatt az én 11269 19 | Az ítéletünk nem szólt ám sajtóvétségről. Óh, dehogy: közcsendháborításért 11270 12 | egész világot telecsinálták sajttal és túróval.~Ekkor aztán 11271 16 | az a lóugrással kombinált sakkfeladvány, amely az ő járás-kelésükkel 11272 20 | megtisztít engem a sártól, a salaktól, amiben fetrengek. Ön azt 11273 19 | Rácz Paliék, Berkesék, Salamonék, Dankóék, a mi Csicsánk 11274 9 | nagy pálmavirágos perzsa sálba volt burkolva. Kalap és 11275 8 | valamennyi ablakán lezáratta a salugádereket, fényes nappal. Én aztán 11276 5 | Roboz, Ludasi Mór, Bozzai, Samarjay, Kolmár, Bulyovszky Gyula, 11277 6 | Nemcsak az az igaz, hogy én Sámson nem vagyok, de még az is 11278 19 | győzedelmesen nyomult előre, San-Martinóig szorítva Victor Emmanuel 11279 13 | muzsikáltatnak velünk a sánc tetején; minden ágyú mifelénk 11280 13 | mellett, amíg a fortificatio sáncain túljutottunk, ki az országútra. 11281 13 | átugratva a sorompókat, a sáncárkokat, a golyók fütyöltek a füle 11282 12 | s onnan aztán ki a külső sánckapun. Egy ismerőssel sem találkoztam. 11283 15 | vitézségre. Lovaskatona sáncok között! Míg bajtársaim csatában ( 11284 16 | hogy lóháton ostromlok sáncokat. – Hát az az átkozott sok 11285 13 | hátraforgatott fejeikkel sandítva a fűzfa felé.~Az én cigányaim 11286 10 | felkeressen; egy ideig Kőrösy Sándornak a feleségével utazott, az 11287 13 | a rendesnél; a telehold sápadtan világított, széles nagy 11288 9 | azt a hónom alá nyomtam sapapának (chapeau bas).~Körülnéztem, 11289 12 | az égett emberek szoktak sápítozni, mikor megállnak a konyhaajtóban 11290 15 | mesés világban” a veres sapkás honvédzászlóaljnál százados, 11291 8 | s a töltésen térdig érő sár van; – a laposon pedig igen 11292 13 | ilyen vágtató szekérnek a saraglyájába kapaszkodtam, úgy futottam 11293 20 | nagyon fáj! Jobban, mintha a sárba dobnák a kenyeremet, hogy 11294 6 | ezért kell énnekem azokat a sardanapali vádakat a fejemre halmoztatnom! 11295 3 | pókfonalat; – hallok is – sárgarigófüttyöt, cinegecsevegést, távol 11296 8 | Delipiros viganó volt rajta, sárgazöld virágokkal, afölött sötétkék 11297 11 | elszórt házikóival, körülvéve sárguló szőlőkertek kockáitól, zöld 11298 10 | szárnya a szellemnek többé. A sárhoz tapadtunk.~Éppen az esküvőnknek 11299 6 | alá, s valamelyikünknek a sarka ott hagyta rajta az önlenyomatát.~ 11300 12 | a világot ki fogja vetni sarkaiból!~Ráhagytam, hogy csak indítsa 11301 14 | már!”~A fejem tetejétől a sarkamig megteltem keserűséggel.~ 11302 18 | egyik végét fogja meg a sarkantyúcsontnak, a másik a másikat, s addig 11303 18 | szokás, hogy mikor ilyen sarkantyúcsontra akad valamelyik, az a barátnéját 11304 4 | köpönyegéről, Várady Tóni a pengős sarkantyúiról, Podmaniczky Frigyes az 11305 15 | előttem megállt, összeütötte a sarkantyúit, s bemutatta magát magyarul.~– 11306 18 | Csaknem letapostuk egymásnak a sarkantyúját, amint a szűk folyosón karamboloztunk.~ 11307 18 | kettétörik. – Amelyiknek a sarkantyús rész jutott, az fog hamarább 11308 9 | sajtószabadság! Te hétfejű sárkány! De sokszor megharaptál 11309 15 | Pedig nem volt valami sárkányfajta. Kapitális derék asszonyság 11310 13 | előttem, mint a mesebeli sárkányölő vitéz. Mindekkorig senki 11311 20 | Megrettenve tekinték a szemébe. Sárkánytűz lövellt elő azokból. Ez 11312 4 | derék kabát volt. Egész sarkig betakart. Valóságos Mencsikoff 11313 5 | Szendrei Júlia, Pákh Albert, Sarolta, csupa ifjú tűz, túlömlő 11314 20 | védelmez. Ön megtisztít engem a sártól, a salaktól, amiben fetrengek. 11315 18 | voltam én, amikor még a sasok ki nem tépték a hajamat.~ ~ 11316 15 | kifejezésűvé tette a hatalmas sasorr és a széles, kétfelé osztott 11317 1 | kurta lábszárai; a nagy sasorrának éppen a hegyén volt egy 11318 13 | Cigánymezőn állítottak fel sátorokat, azokban laktak. Odáig nem 11319 11 | mind a két sertés Crözus savanyú képet vágott. Aki mai világban – 11320 8 | többé vér az ereiben, hanem savó? Belenyugszik-e, hogy a 11321 13 | után egy élénk elválási scena. Egymásnak az emlékeit a 11322 15 | ezzel aztán vége lett a scenának. Asztalhoz ültünk, s a megkezdődött 11323 1 | demoiselle. Nix auf die Füsse schauen. Regardez aux yeux. Das 11324 15 | a kardját a szögletbe, s Schiller verseinek az olvasásán túl 11325 19 | Amíg Mac-Mahon Solferinónál Schlick deréktömegét keresztültörte, 11326 13 | megelégedését a melódiateljes „Schneider Fáni” polkával. Mondhatom, 11327 10 | olyanforma olvasmányok, mint Scott Walter történelmi műve a 11328 5 | fényesen kiálltam; hanem a „scripturistikánál” (de szép szittya-latin 11329 4 | tarkította a jurátus sereg scythiai viselete, mindenféle tradicionális 11330 6 | brachiummal.~– Feleljen ön, van-e seb a humoristának a karján?~– 11331 15 | okosan beszélni. – Node sebaj. Visszahozom én még ide 11332 6 | ki vette ki a bajtársunk sebéből a golyót; de már most arra 11333 3 | hosszú sétányon végigvágtat sebes léptekkel, olyankor sem 11334 17 | szolgált.~Én azonban egy sebesfutár barátságából, akit a csatatérről 11335 17 | az áldott emlékű Kovács Sebestyén Endre, azt mondta, hogy „ 11336 6 | kívánják önök a nyitott sebről a köteléket letépni?~Ezt 11337 13 | ember, meg egy fiatalabb segéd.~Semmi ellenséges szándék 11338 6 | Bagotay Mukival. Én vagyok a segéde.~– Rendén van.~– Ön lesz 11339 12 | állunk, mint a teremtésben segédkező demiurgusok a semmiség fölött. 11340 9 | törpe embervakarcs; az én segédszerkesztőm az „Életképek”-nél, a derék 11341 6 | akit odafogadott a lapjához segédszerkesztőnek. Később kitűnő író lett 11342 3 | Láthatja, hogy semmi segédszerrel sem vagyok ellátva.~– No 11343 15 | a keresett szót. Siettem segélyére lenni.~– „Főerdősz.”~– Igenis 11344 4 | ifjai között a szegény rabok segélyezésére.~Ha sikerült volna a vállalat, 11345 14 | Hát Petőfi?~– Az elesett a segesvári csatában.~– Ki látta őt 11346 18 | ér most rá.~Nekem aztán segítenem kellett neki az asztalterítésnél. 11347 9 | tojásból kikelni láttalak – és segítettem is benne.~A kezdőbetű tehát 11348 19 | sajnálom; de bizony nem segíthetek a dolgon. Igen szívesen 11349 13 | átkozzák, de az ilyenkor nem segítség. Akire a népdüh kimondja: „ 11350 15 | buktam bele a kiadásba.~Segítségemre volt csupán egy jámbor felvidéki 11351 11 | az angol, jön a francia a segítségünkre; a török készülődik, az 11352 18 | megkarmol.)~– No, jöjjön, segítsen felteríteni. A szakácsné 11353 13 | kérdezé a major. – „Gott soll segnen den grossen Herren, der 11354 12 | De hiszen az erdő is „sehon”. És az Örvény-kő teteje, 11355 20 | könnyeimért fognak vallatóra.~– Sejt valamit talán kegyednek 11356 15 | gondoltam így, mert azt sejtem, hogy kegyed a házuk jövedelméből 11357 8 | bíróhoz.~(Most már kezdtem sejteni, hogy minek köszönöm ezt 11358 5 | aztán a hadjárat! Mintha sejtette volna mindenki, hogy ez 11359 15 | arcképe is. Azt hiszem, hogy sejtettek valamit, de nem szóltak 11360 20 | neki megbocsátva; de amióta sejti a lelkiállapotomat, mindent 11361 2 | nem magának mondtam”.~– „Selber áner!” – kiáltotta vissza 11362 8 | két szél kötény, fekete selyem pruszlik, puffatag ujjakkal. 11363 19 | gyászba volt öltözve, fekete selyemfátyol a kalapján.~Láttam a szemeiből, 11364 19 | eltakarta a piruló arcát a selyemfátyollal.~– Ej, hogy ön mindent is 11365 18 | semmi dísz csak a fényes selyemhaj, egy varkocsban összefonva 11366 7 | nézett ki, mint egy kisfiú.~Semmijük sem volt és mégis milyen 11367 19 | Még ez sem hódította meg; semmiképpen nem volt rávehető, hogy 11368 2 | szobában beszélnek.~– „Maga semmirekellő gazember! – Gyalázatos, 11369 13 | ábrázatja. – „No, jól van, semmirekellők, minthogy tudjátok a tisztességet, 11370 12 | segédkező demiurgusok a semmiség fölött. Ami a buta népnek 11371 17 | amint elolvastad, azonnal semmisítsd meg; mert ha megtalálják, 11372 1 | kiszakadt a térd fölött. – Semmivé voltam téve. – Nagyobb csapás 11373 4 | megtoldva a nevét.~Petőfit pedig semmivel sem lehetett olyan nagyon 11374 4 | látogatására jöttem és máshoz senkihez nem megyek.”~A hüledező 11375 13 | embert!~– Hát mit csináljak? Senkim sincs rajta kívül a világon. 11376 13 | pofáikkal, azokkal a nagy seprűforma, lompos farkaikkal csapkodva 11377 15 | tábornokné volt) a felmentvényt a sequestrált tőkepénze fölötti szabad 11378 18 | asszony van odakünn egy serdülő leánykával, akik a főhadnagy 11379 8 | egyszer csak kirúgtat a seregből a nagy vén bika s nekirohan 11380 19 | Victor Emmanuel piemonti seregét. Itt érte a halálos golyó 11381 5 | mutatott be Petőfi az ifjú seregnek. – Ez volt a lehető legnagyobb 11382 2 | első kitüntetésem – Az első sérelem – A Damenwalzer – ~A félelmes 11383 5 | el kell hallgatni annak a sérelmes ügynek, mely párbajjal el 11384 8 | gazdálkodási buzgalma. Ez a serénység nincs az ő természetében. – 11385 18 | felnyittatott egy korsó pilseni sert, azt küldte be neki.~S csak 11386 11 | Erre a szóra mind a két sertés Crözus savanyú képet vágott. 11387 11 | Jólesett az a paprikás sertéspörköltre.~Egy új nótát is hoztak 11388 11 | nem hoztak, kénytelenek a sertéstenyésztők a kondáikat kiteleltetni. 11389 19 | provisorista?~– Kérem, ne sértsen meg!~– Éltem a gyanúperrel. 11390 12 | virágárulás a piacon? Meg a séta a vízen keresztül?~– Arra 11391 8 | Nekem jólesett a vízben a sétálás. Mintha csak a trouvillei 11392 19 | anekdotázni s elhordott magával sétálni a zöldbe. Felvitettem a 11393 18 | azóta mindig a kapuja előtt sétálsz?~Az átelleni ház ablaka 11394 3 | csak így. A szép puha fűben sétálva.~– Egyedül?~– Hát persze, 11395 3 | mikor ön azon a hosszú sétányon végigvágtat sebes léptekkel, 11396 14 | eleinte nem mer nagyobb sétát tenni, mint a ház kapujáig. 11397 1 | va ausgezeiknet!” Alten sie brav la demoiselle. Nix 11398 14 | idegekkel hazajön, félbetegen is siet a színpadra, hogy a játékdíját 11399 12 | Megkóstoltam, de nagyon rossz volt. Sietnem kellett, akármilyen fáradt 11400 13 | a várba, mert énnekem is sietős ügyem van ott, megmenteni 11401 13 | rendeletét megértették, rögtön siettek a német bankóikat felvinni – 11402 13 | koldussá leszünk. – Ez őtet is sietteté.~– Csak még valamit ki kell 11403 9 | A kiáltvány készen volt; siettünk ki az utcára. Az „asszony”- 11404 1 | élvezhetni, hogy az olyan kezdő sihedernek, mint én voltam, a lábára 11405 8 | közt elterült, mind egy sík tengerré változott át, s 11406 14 | fényesebb volna e küzdelem sikere, ha azt ön külföldön folytatná. 11407 13 | én hősöm azon feladatnak sikeres keresztülvitelében, hogy 11408 8 | nagyot az egészségére.~Erre a sikerre csakugyan nem számítottam.~– 11409 18 | Juan szerepében nem aratok sikert, a Tartuffe szerepére kezdtem 11410 8 | kiegyeztetést, akkor aztán, ha nem sikerül, kimondja, hogy „Vigyen 11411 14 | hogy valami úton-módon sikerülne egy nagy művésznőnek, egy 11412 12 | fel; ezernyi-ezer ember sikoltása: – „Jézus Mária, a Szent 11413 13 | asszonyok, akik rajta ültek, sikoltoztak, jajgattak kétségbeesve; 11414 13 | meglapulhassunk előlük. A síkon végigseprő szél rögtön betakarta 11415 19 | gondoltam, hogy pofon ütöm a silbakot, akkor aztán büntetésből 11416 8 | bicsakkal. Papiros helyett szép sima kukoricafoszlányokat használtam.~– 11417 5 | levegőbe a pisztolyát.~Kevésbé simán folyott le az Irinyi József 11418 8 | pihenőt tartott, a homlokát simogatva a két tenyerével, mintha 11419 15 | ha már ennyire vagyunk a sincerisatióban, hát szíveskedjék mégis 11420 13 | meg semmi elfogadható ok sincsen, amiért cigányok a vidékről 11421 8 | embernek a talpát, s piócák sincsenek.~– Nem látta önt meg valaki?~– 11422 5 | együtt fogadtunk ki egy Síp utcai, újdonatúj házban 11423 15 | zsarnoknak a világon?~– Siracusai Dionisost.~– Ahahá! Ifjú 11424 19 | Abbahagyta a megkezdett siralmas szepegést.~– No iszen magának 11425 15 | Egészen más oka volt annak a sírásra, mint amire a grammaticus 11426 18 | az arca.~A hátam mögött sírást hallottam.~Erzsike sírt. 11427 13 | torkaszakadtából, cigány nyelven siratva a társait s átkozva a toportyánférgeket.~ 11428 12 | nevetnivalót? Én még most is sírhatnám mérgemben.~– Hát hisz éppen 11429 7 | szabadság”, úgy, hogy a sírjukra sem találni, Petőfi, – Vasvári, – 11430 8 | Álmomban sokat kellett sírnom, mert vánkosom nedves volt, 11431 14 | dicsőségéből, ha elbukom, a sírom oltárrá lesz. Hiába reszket 11432 18 | a nyakamba borult, aztán sírtunk egymás barátságáért mind 11433 15 | mutatásból; hogy főhadnagy, s a sisakja megemelintéséből, hogy dragonyos, 11434 8 | rájuk förmedtek, mint a siserahad. Kicsavarták a kezükből 11435 13 | voltak a homokbuckák. Egy sivatag, nagy szaggatott terület, 11436 3 | repülő állat; hanem egy sivatagba rejtőzött virány.~– Hát 11437 13(1)| Mai nap ez a hajdani sívó homok puszta át van alakítva 11438 8 | megbukta a szólót, négy skart volt ellene. Aztán meg ötödik 11439 10 | feleségemtől kaptam egy skatulya akvarell festéket. Ez egészen 11440 8 | mitológiai istenségeknek, minő a „skiz”, meg a „pagát”?~– Ez is 11441 16 | került, tüdőgyulladásban, skorbutban, éhségtífuszban. A századomból 11442 15 | igaz.~– Nekem kellett a skrupulusait egyenként elenyésztetnem, 11443 11 | bizony az asszony eladta a smaragdos ékszerét, kis szállásba 11444 5 | Lillát magasztaltam fel Smike szerepében, azt írtam róla, 11445 16 | és semmiféle pálinkát, snapszot; sem bort, sem sört, egyszóval 11446 12 | kellett menekülnöm, hogy le ne sodorjon a töltésről. Nem tudom, 11447 12 | harangok. A néptömeg magával sodort, minden ember a templomot 11448 16 | snapszot; sem bort, sem sört, egyszóval semmi spirituosumot.”~ 11449 14 | egészen sötét volt.~Még sötétebb volt az, amit az agyamban 11450 12 | emelkedett ki belőle nagy sötéten egy gömbölyű sziget: a legmagasabb 11451 11 | alakja, a hajdani templomajtó sötétjéből félénken kitekintő bakőz, 11452 8 | sárgazöld virágokkal, afölött sötétkék damisz két szél kötény, 11453 10 | világítanak ezek abba a végtelen sötétségbe, amelyet az életemből kitörölt 11454 5 | beszélni. Megdöbbentő arc volt, sötétveres foltokkal, egész fel a túlmagas 11455 10 | amint a grófot és annak sógorát kocsikáztatta, azok útközben 11456 4 | bátyám, az Eszter néném s a sógorom, Vály Ferenc tanár.~Alig 11457 6 | a rokonság, vacsorára a sógoromnál, Vály Ferencnél. Ide hivatalos 11458 17 | kerül elő, akkor nagyot sóhajt, s azt mondja: „és én az 11459 12 | jobban lássák.~– „Elsbeth!” – sóhajta fel keservesen a szeladon ( 11460 19 | elszaladt. Én pedig nagyot sóhajtottam.~– Ne adj Isten, hogy még 11461 12 | Erzsikét” persze nem lehet sóhajtva ejteni). – Emlékezzél vissza 11462 4 | Erzsike nagyságos mamájának a soirée-ját. Sejtettem, hogy ott most 11463 19 | hölgy jön látogatóba.~Hony soit, qui mal y pense!~Tulajdonképpen 11464 15 | ábrázatomból, hogy ezt az árt sokallom egy főhadnagyért; ennyiért 11465 9 | erkélyéről hirdeté ki az ezerfejű sokaságnak, hogy Pest városa magáévá 11466 9 | hogyha Budára felvisszük a sokaságot, közénk fog kartácsoltatni. – 11467 19 | esett el. Amíg Mac-Mahon Solferinónál Schlick deréktömegét keresztültörte, 11468 13 | kérdezé a major. – „Gott soll segnen den grossen Herren, 11469 12 | Werbőczi mondja: „raptor solvat decem juvencos”. (A nőrabló 11470 2 | mint a lovagkori vadászok a sólymot, az orrát a kezem fejére 11471 11 | füzérei csüggnek alá, keverve sommal, kecskerágóval, piros, rózsaszín, 11472 12 | A mogyoró hullott, már a somot megcsípte a dér; teleszedtem 11473 1 | embarrassiren! Pouah! Da liegst son allé beide!~De hát azért 11474 15 | hazáért, előbb együk meg azt a sonkát.” – Azzal fölvett a szekerére. 11475 4 | humoristicus felolvasásom: „Sonkolyi Gergely”, majd bűvészeti 11476 18 | tartalma: „mire ezeket a soraimat olvasod, már megszűntem 11477 19 | matadorai. Nagy közönség sorakozott hozzánk. Volt dolgom elég; 11478 6 | erősködék a Muki.~– Majd várjon sorára, megkapja a nevenapján.~ 11479 13 | egyszerre feléledt, új győzelmek sorát látta bekövetkezni. – Most 11480 20 | nekem való. – És most azután sorba járom ezzel a recepttel 11481 9 | Fegyverre polgárok!” – Az olasz sorezred fellázadt a magyar kormány 11482 8 | Csak úgy szegény ember sorjában. Nézze, itt van az egész 11483 13 | előörsök között, átugratva a sorompókat, a sáncárkokat, a golyók 11484 21 | Néhány évvel ezelőtt sorra látogattam a hazai nagy 11485 4 | gőzhajóhoz.~És mindezt a rögtöni sorsfordulatot egyenesen az én Mencsikoffomnak 11486 3 | Áldás volt-e, vagy verés a sorsintéző hatalomtól rajtam, hogy 11487 7 | hölgy azt mondja: „fuss!”~Sorsom feladta a talányt: „vagy 11488 7 | két barátom velem egyenlő sorsú szegény legény volt. És 11489 12 | szalonnát falatokra aprítottam; sót, paprikát hintettem rá.~ 11490 20 | kegyeit! Micsoda „petit souper”-k! ötszáz emberre! Milyen 11491 8 | mulatóhelyek és a petit souper-k gyönyöreit; egyszer el is 11492 6 | szegény pegazusom nagyon sovány vontató marha.~Bagotay Muki 11493 20 | megláttam őt. Egészen le volt soványkodva. A régi divatú öltözet, 11494 12 | Hitemre fogadtam, hogy még a spanyolcsizmával sem veszi ki belőlem a titkot 11495 2 | részét is el kellett takarni spanyolfallal, a világhatás végett. És 11496 2 | kegyenc mindig elkapta a spanyolnád végét erős csőrével s alig 11497 2 | A háziasszony egy kurta spanyolnáddal ütögetett feléje, becsületsértő 11498 4 | Lánccsörömpölés, jajgatás, valóságos specialitása volt a városunknak. Hát 11499 16 | életkedvet.~Hát ez a katonaélet speciálitása.~Ebből az örömből mi fakó 11500 8 | asztalom széléhez támaszkodva. Spekuláció volt tőlem, hogy ne láthasson 11501 13 | benn voltak az országban. A spekuláns fajta már vette észre, hogy 11502 1 | szoríttatni.~– Nix cache-cache spielen, monsieur Maurice. Allons! 11503 16 | sem sört, egyszóval semmi spirituosumot.”~Ezt mind protocollumba 11504 13 | állja!~– „Was sagen die Spitzbuben?” – kérdezé az auditorától 11505 13 | engem állomásról állomásra, stafétai gyorsasággal szállítsanak 11506 6 | elmondanom, mely kompozícióm staffage-át kiegészíti.~Vahot Imre, 11507 16 | mint egy generális extra statum.~Azzal végezte, hogy meginvitált 11508 11 | romja. Szürke gránitból, gót stílben épült tömör falak, pilléreik 11509 14 | fogadnák. Ön jól tud franciául; stílusa, írásmodora, költészete 11510 5 | szittya-latin szó!) a magyar stílusom nem találtatott kielégítőnek.~ 11511 19 | kívül a dáciám, a lukma, meg stóla felmegy másik hatszáz forintra. 11512 13 | farkasokat. Most már új stratagémához fogtak.~Kieszelték, hogy 11513 13 | vívta ki Rengetegi őrnagy: a stratégia tudományában.~– Áh!~– Bizony „ 11514 12 | az Örvény-kő párkányára, strázsálni a ködöt, s időnként értesített 11515 16 | szerencsésen visszakerült, Stryn, Munkácson, Tokajon, Miskolcon, 11516 2 | keserű mellőztetés ért? Egy stuccer, egy arszlán, nem a városunkból 11517 13 | kegyed hogy találta ki?”~– Stúdiumom van nekem ebben. Ismerem 11518 5 | eszményképemet. Pálffy Albert volt a Sue Jenőnk, Degré a Paul de 11519 10 | annak a kedvéért birkát, süldőt vágat; a felesége maga süt, 11520 1 | föl- és leemelkedett és süllyedezett, s mentül gyorsabban perdült, 11521 15 | magam voltam. (Föld felé süllyesztett tenyérmozdulat.)~– A legkisebb.~– 11522 18 | pirítós kenyér volt! Fáin sült szalonnával. Ma is a számban 11523 13 | kísérteteimtől! – A gerillahadnagy sürgetett, hogy gyorsan üljek a szánkóra, 11524 13 | magánügyben járok, amely nagyon sürgetős. Még csak meg sem motoztatott. 11525 13 | hatolni a várba azzal a sürgönnyel?”~– „Megkísérlem.”~– „Okvetlen 11526 13 | ön csak két sort ebből a sürgönyből százszor egymásután, félóra 11527 13 | s azt mondá:~– „Ennek a sürgönynek az utolsó sora tartalmazza 11528 13 | ostroma alatt kétszer vittem sürgönyöket az ostromló táboron keresztül 11529 15 | biztos előtt elmondá az egész sürgönyvitel történetét, kitisztázva 11530 1 | büfében neki kellett minden süteményt és frissítőt legelébb megízlelni, 11531 14 | szolgálójával együtt, nagy sütés-főzésben volt.~Mikor szerencsés jó 11532 2 | elkárhozottakra, mikor azokat sütögetik.~– Fáj? – sziszégé a fogai 11533 12 | csinálok, mézeskalácsot sütök, azt a Péter nagyon szereti, 11534 6 | hajamat most már nem magam sütöttem fel megtüzesített cirkalomszárral, 11535 8 | nedves peméttel; azután a sütőlapáttal bevetni a kenyeret; (előbb 11536 12 | látvány, amint báránybőr süvegem a fejembe nyomva, a nagy 11537 11 | télikabátot, nagy prémes süveget és duplatalpú bagariacsizmát 11538 8 | felemeli a karját, hogy a süvegét leemelje, végigcsúszik rajta 11539 3 | zümmögését; – az nekem mind súg, mesél valamit, a döngő 11540 8 | menyecske, hamis tolvajszemű, sugár szemöldökű; csupa élet és 11541 5 | idegen fényből kölcsönzik a sugaracskáikat, bukott drámák írói, kritikusokká 11542 14 | akit a költő lánglelke sugáraival vett körül! Hogy az a költő 11543 12 | panorámát a lábunk alatt; a nap sugárküllői széles fénysávokban lövelltek 11544 18 | gyémánttűz semmi a könny sugártüzéhez képest! Milyen szép volt 11545 16 | dimenziókban nyerni s világosságot sugárzana ki maga körül. Mától fogva 11546 6 | a kezemet, meleg hangon súgva:~– De ugye, ki fog engemet 11547 2 | Nem valami gyufát áruló suhanc, hanem Fortunatus Imre, 11548 9 | voltam ezeknek a név nélküli, súlynélküli, célnélküli porszemeknek.~ 11549 14 | ígéretében, hogy engem e súlyos helyzetemből meg fog szabadítani.~– 11550 16 | csak az az egy hibája, ami súlyosan vet a latba a, hogy erősen 11551 17 | múlva vártam haza.~Ez még súlyosbító körülmény az esetleges látogatásnál. 11552 17 | csigákká bodoríttattam. – Csupa súlyosító körülmények!~ ~ 11553 15 | ezen semmi nevetni való.~– Summa summarum: Erzsi nagysámnak 11554 15 | semmi nevetni való.~– Summa summarum: Erzsi nagysámnak marad 11555 13 | a hold felé emelgetett sunda pofáikkal, azokkal a nagy 11556 13 | tartottak. Ha egy-egy közel sunnyogott, a klarinétos ráirányozta 11557 19 | hibában nem találtatott, a superlativusa a kincseknek, egy olyan 11558 18 | lakásának a kapuján be akarok surranni, ott meg a Sági Tóni ütközik 11559 4 | quodlibetjét a szabad divatnak, sűrűn tarkította a jurátus sereg 11560 21 | vinculo, excommunicatione, suspensione, et interdictione, quantum 11561 13 | kiderülne, amit a világ suttog, hogy ön azalatt Bécsben 11562 20 | lehelete égeté az arcomat, amíg suttogott.~– Meggyónom önnek, hogy 11563 13 | és zúgolódott. Árulásról suttogtak! Sőt a tüzérség főparancsnokát 11564 19 | fejedelmeket illeti meg. „Suum cuique!” Ez a mondása. Óh, 11565 19 | porkolábomat magammal a svábhegyi nyaralónkba; ott a feleségem 11566 15 | a vőlegény, mint mikor a svadrony élén ott ül a nyeregben 11567 15 | háború alatt voltam bezárva, svadronyommal Temesvárba. Semmi alkalom 11568 15 | azt mondta, hogy még így svalizsért futni nem látott soha.~Az 11569 13 | Ez csak kettő.) „Jak sza tri?” (Hol a harmadik?)~ 11570 3 | gyóntatópapja egy marék szénát szab ki – elfogyasztásra – vezeklésül 11571 18 | kérdezték a tábornokaiktól, hogy szabad-e házasodniok.”~Én közbeszóltam: – „ 11572 15 | egyszer aztán felhangzik a szabadító vezényszó: „Előre! mars! 11573 8 | akkor küldött a jó sors egy szabadítót, egy jó barátot, ahogy szokás 11574 15 | a feleségem éppen akkor Szabadkán volt vendégszereplésen; 11575 13 | szerint, egyszerre elkezdtünk szabadkozni, hogy nem lehet ott maradnunk 11576 15 | főhadnagyát.~Klatopil Vencel csupa szabadkozó nyájasság volt.~– Megint 11577 2 | Erzsike úgy pörölt, Muki úgy szabadkozott; aki látta őket, azt hihette, 11578 6 | meglakolnom a szép Lilláért? Hiába szabadkoztam, hogy én soha életemben 11579 14 | aki azt elém tüntette.~Szabadnak lenni! Megmondhatni a nevemet 11580 9 | íme vérit tudja ontani a szabadságért: és mi dicsekedő magyarok 11581 17 | barátom Török Gábor, (a szabadságharc alatt kormánybiztos) és 11582 18 | lengyel ügy elbukott. – A szabadságharcosok szétfutottak, a megszálló 11583 12 | előtted. – Egy amerikai szabadsághős talált fel most egy fegyvert, 11584 14 | lopva engedett neki négynapi szabadságidőt. Ötödnap már játszani kell.~ 11585 20 | Kockáztattam érette az életemet, szabadságomat.~Néha, mikor megsokalltam 11586 12 | fogunk felállni, eltiport szabadságunkat visszavívni.~– Az én furkósbotommal 11587 5 | felé volt fordulva minden szabadságvágyó nemzetnek az arca; onnan 11588 13 | síkság városait, Nagykőröst, Szabadszállást. Itt kellett magunkat keresztüldolgoznunk. 11589 12 | mindenki. Arrafelé még van szabadulás. Azt csodálom, hogy össze 11590 14 | aztán, ha fölkeresi?~– Akkor szabadulást fog a számomra hozni.~– 11591 8 | gondoltam, valamennyi ördög szabadult el. – Nem az, csak a férjem 11592 18 | mert a násznagykodás a szabályellenes egybekelésnél neki is az 11593 19 | a legszigorúbb erkölcsi szabályoknak, s ha megszegem a hűséget, 11594 13 | bódéban megszűnik az erkölcs szabályzata. Egy katonatiszt nagy tekintély 11595 16 | engedve a tiszteknek, hogy a szabályzaton kívüli szakálleresztéseket 11596 16 | megdorgálva nem voltam. Értem a szabályzatot. A lovaglóiskolát vezetem. 11597 6 | Martinek és Korsinek” világhírű szabászcég remekelt rajtam, s a lábamon