Jókai Mór A tengerszemu hölgy Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
11598 4 | visszapattant.~Takács és szabó a kisebbik házunkban lakott, 11599 13 | Világ ura” ott könyörög a szabójának, hogy csak a jutalomjátékig 11600 13 | levetett ajándékkabát, rám nem szabott gúnya, soha ki nem mosott 11601 20 | ami teltebb idomokhoz volt szabva, csak úgy lógott rajta. 11602 13 | homokbuckák. Egy sivatag, nagy szaggatott terület, ahol egyik domb 11603 13 | egymást, elkezdtek felénk száguldani.~– Jájh! végünk van! – jajveszékelt 11604 16 | így nézhettünk egymásnak a szájába, s nem volt szabad egymásra 11605 16 | emberalakkal; a nemzet igazán szájában hordott, s ha nem is tömjénnel, 11606 20 | Nem szeretem, ha nevét a szájára veszi. Egy régi cselédemet 11607 18 | volt elég, hogy a szemével, szájával rám bámult; még a cvikkerét 11608 12 | beszéd! Azt csak az ilyen szájhősök híresztelték, mint maga! 11609 13 | Az ember olyan, mint a szajkó. Ha százszor elolvas valamit, 11610 18 | egy perc múlva ugyanaz a szakácsné-ábrázat, teljes nyájasságra gömbölyülve 11611 18 | ma ebéden. Megmondtam a szakácsnénak, hogy ma az ön kedvenc ételét 11612 18 | Félbeszakította az ömlengést a szakácsnő.~– Bevihetem már a madámnak 11613 12 | terep változatairól; már szakadozni kezd, már felszáll; mindjárt 11614 9 | amikor éjjelente az ég szakadt a fejünkre.~A fényes diadalnapok 11615 13 | topánkák mind ki voltak már szakadva a lábamon, s tele lettek 11616 8 | aztán bekötöttem a fazekat a szakajtókendőbe, s elindultam vele a karám 11617 13 | láttam. Pörge bajusz, francia szakáll, huszáros egyenruha, a fején 11618 16 | produkáljanak. Vencelnek à la Haynau szakálla volt, ami úgy eszközöltetik, 11619 14 | ülve, csak úgy dörmögte a szakállába: „ez ám az asszony; ez aztán 11620 13 | rövidre nyírt bajusszal, szakállal. Még csak tábornoki egyenruhát 11621 16 | egy darab a kiborotvált szakállból hozzásodortatik, mintha 11622 16 | hogy a szabályzaton kívüli szakálleresztéseket produkáljanak. Vencelnek 11623 8 | mint ennek a szép szőke szakállnak a viselője? – S ezzel gonosz 11624 13 | uradalomból. Egy szürke szakállú öregebb ember, meg egy fiatalabb 11625 12 | töltésről. Nem tudom, minő szakasza volt a napnak. Nekem, tudom, 11626 5 | tudta, s a divatról igen szakavatott ismertetéseket közölt. Aztán 11627 12 | a lecsepegő zsírt nagy szakértelemmel juttatva a kenyérre.~Erzsike 11628 20 | ünnepélyes csengettyűszó szakít félbe, s aztán magának a 11629 5 | simára kent fekete paróka szakította félbe. Hozzá egy elképzelhetetlen 11630 18 | szüzek vannak a világon.”~Nem szakítottam félbe az ügyvédet. Engedtem, 11631 13 | álhattam meg, hogy félbe ne szakítsam: – És kegyed csakugyan vállalkozott 11632 18 | odanyújtottam azt az Annának: „szakítsuk el: melyikünké marad a Klatopil?”~– 11633 19 | Elhiszem. Kegyed ebben szaktudós! De arra az egyre kérem 11634 4 | Ugyan, édes fiam, mit szaladgálsz te azok után a nagy urak 11635 6 | mama és a nagynéne rémülten szaladtak át a nagy birkózási zajra, 11636 13 | pénzünket fogják elégetni. Ezért szaladtam ide lóhalálába. Ha a mama 11637 13 | tüzet oltanátok, világgá szaladtok! Mi az ördög lelt benneteket? 11638 11 | mint egy keskeny sötétzöld szalag fut végig, , s ahol elvész 11639 9 | vagyok!~Az a háromszínű szalagcsillag kisegített.~– Látjátok ezt 11640 18 | összefonva s tőben átkötve szalaggal.~Olyan volt, mint ezelőtt 11641 3 | fehér ruha volt rajta; kék szalagra kötött szalmakalapja a karjára 11642 2 | hiszen minden az ecsetem szálain ment keresztül.) – Hanem 11643 3 | szerencsés halandó el nem szalasztotta volna megrabolatlanul e 11644 1 | élénkzöld, az átelleni hegyoldal szálfái félig árnyékban tartják, 11645 16 | pohár puncsra; mihelyt a szállása elfogadásra képessé lesz 11646 18 | Amíg a lakásomtól Erzsike szállásáig elmentem: ahány érdemekben 11647 19 | Beniczky) meglátogatott a szállásomon s széttekintett, lenézéssel 11648 8 | elköltöztem Petőfitől más szállásra. Annyira felvittem a dolgomat, 11649 15 | feleségem is utánam jött. A szállásunkat rábízta a jó öreg Kovácsnéra. 11650 14 | egymást. A hó elkezdett már szállingózni. Megindultam hazafelé.~Útközben 11651 13 | a megriadt vállalkozók, szállítók fajzata, akinek a táskája 11652 13 | szekeremre; majd én biztos helyre szállítom.~– Nem bírok fölkelni.~Ekkor 11653 13 | mely a nádasból fűtőszert szállított, arra felkérezkedtünk; de 11654 13 | állomásra, stafétai gyorsasággal szállítsanak Debrecenig.~Másnap estére 11655 13 | mondott a vargának, hogy – Szálljak csak le a keresztről! – 11656 10 | feleségemmel a Telepi házához szálltunk, szívesen látva a derék 11657 13 | utoljára úgy a körmére égett a szalma, hogy el kellett dobnia – 11658 18 | cím még elég jó cím; de a „szalmaasszony” már nem az. Kegyed költözzék 11659 9 | pihenőnk a félig elégett szalmaboglya; gyűlölve az idegentől, 11660 13 | visszaadott. Az anyai ház teteje a szalmacsutak, ami megmaradt belőle. – 11661 3 | rajta; kék szalagra kötött szalmakalapja a karjára akasztva, a felbontott 11662 8 | árokpartról teleszedhettem a szalmakalapomat nefelejccsel, mint hajdan 11663 13 | titkos nyitjai, amikben egy szalmapapírra írott levélke elfér. Sőt 11664 16 | fakunyhójában egymás mellett ültünk; szalmás kunyhó, tehénistálló, ostromolt 11665 13 | az volt a vesztes. Ilyen szalmaszál volt az én hozományom, amit 11666 13 | mulattuk magunkat, hogy egy szalmaszálat meggyújtottunk, s aztán 11667 18 | asztalterítésnél. Ugyanaz a szalon volt az ebédlő is. A pamlag 11668 18 | Csak tessék besétálni a szalonba – unszolt a cseléd.~– De 11669 18 | keresett elegáns hangulatot.~A szalonból nyílt egy szőnyegajtó a 11670 8 | Garcia asszonynak oly pompás szalonja, mely túltegyen egy tehénistállón; 11671 12 | utána a fanyársra tűzött szalonnadarabot; a lecsepegő zsírt nagy 11672 18 | szobába, amelyet a cseléd szalonnak nevezett.~Senki sem volt 11673 12 | osztoztunk egy darab kenyéren és szalonnán – az én hajdani ideálommal.~ 11674 12 | áldozatát.~Én mutattam neki a szalonnatartó nyársammal, hogy ott jönnek, 11675 5 | használtuk költészetre, azok a szalonok nyelvét gorombáskodásra. 11676 11 | derék disznók, abból a régi szalontai fajtából, amelynek hosszú 11677 6 | pusztámra. Van ott nekem egy számadó gulyásom, a Gyuricza Péter. 11678 13 | brúgósnak le kellett szállni a szamárról.~Ordított, jajgatott a jámbor 11679 13 | lecsavartam a csutora tetejét, s a számhoz vittem; nem ízleltem elébb, 11680 13 | kimentettem:~– Ezek a csókok nem számítanak, akkor ön férfi volt.~– 11681 5 | a magunk táborához kell számítanom Czakó Zsigmondot, ki a modern 11682 8 | ára. S mondhatom, hogy a számításom sohasem csalt; legfeljebb 11683 8 | ölelést kaptam, mindig azt számítgattam, vajon, mi lesz ennek az 11684 20 | bolonddá teszi; ahány kedvest számlál, annyiféle divatot hord.~ 11685 13 | harang ötöt, az emberek számlálták, éppen tizenhárom. Nap nem 11686 13 | A gerillák, akik nagyobb számmal voltak, még egynéhány lövést 11687 3 | egyhangú véleménye.~A második számnak a képmelléklete volt Egressy 11688 15 | tolltarajjal, és beszéljünk számokban; kinek mennyivel tartozik?~ 11689 13 | sorban állítják elő. Egy kis számolásba kerül az egész; de semmi 11690 18 | Őszintén megvallom, hogy azon számos tudományok között, amelyeket 11691 21 | államfogházakat. Voltam Szamosújvárott és Illaván, ahol a bűn arisztokráciája 11692 3 | Mire vár?~– Arra, hogy számot tegyek a világban. Én most 11693 15 | forradalom alatt írt naplóm, számtalan érdekes adataival, s azokat 11694 19 | pompás vacsorát készített a számukra; csapra ütöttük az új boromat, 11695 12 | porfelleges égbe.~A forró számum a város felé vitte a fekete 11696 8 | gulyás felesége készített számunkra. Tűzről pattant, kackiás 11697 9 | rabnő, mint egy szibériai száműzöttnek a felesége. Nem tréfából, 11698 6 | mindnyájan osztozának velem a szánakodásban. A kritikus elbeszélte a 11699 13 | irigyelték a sorsomat, mint szánakoztak rajta. Én is beletaláltam 11700 13 | könyv nélkül?)~Erzsike félig szánakozva, félig mosolyogva nézett 11701 8 | került elő a férjem. Csupa szánalom volt ránézni. Engem kedves „ 11702 20 | adhat vezeklést, de nem a szándékolt bűnre indulgentiát. A pap 11703 19 | végleg és tartósan összekötni szándékozik. – Ezt a szép és okos frázist 11704 9 | hanem Irinyi József. Ezeket szándékozott a szabadelvű párt csodakérvényben 11705 13 | nagyon orcátlanok.~– Mi sem szándékozunk itt maradni estig, csak 11706 1 | udvarlói, többé-kevésbé komoly szándékúak s rang és kvalitás szerint 11707 16 | megszerezte akárhonnan. Maga szánkára ült, s napijáróra elment 11708 13 | eljutottam Debrecenbe. Amint a szánkóból leszálltam, egyenesen a 11709 13 | túl leszünk a Tiszán. A szánkók készen állnak befogva, az 11710 13 | bizonytalan útnak gyalog. Szánkón csak akkor jár a cigány, 11711 13 | az elég volt arra, hogy szánkót fogadjunk, ami elvigyen 11712 15 | Istenre kérem.~Meg kellett őt szánnom. Azon vettem észre, hogy 11713 15 | megértettem, önt kezdetben papnak szánták és így ön valószínűleg katolikus.~ 11714 10 | és amellett maga jár ki szántani a földjére a szolgalegényével. 11715 10 | Csányinak a negyven hold szántóföldjéhez volt négyszáz hold őserdeje.~ 11716 14 | dicsőségről való álmaimat. Szántok, vetek.~– Szép! És a neje?~– 11717 14 | feltámadt magyar hazában. S az a szántóvető életről való beszéd csak 11718 10 | Csányi Bénié mellett, s szántunk, vetünk a napok végéig.~ 11719 10 | sehova. Majd ha tél lesz, szánút lesz, akkor megnyílik a 11720 7 | a szerepeket; nekem volt szánva Saint Juste, Júliának madame 11721 15 | melyekben Tisza Kálmán, Szapáry Gyula és Beniczky Ferenc 11722 13 | regényességét, ami télen különösen szapora szokott lenni.~– De hát 11723 8 | azon fazekastól kivinni szaporán a karámhoz, hogy mire a 11724 3 | megígérte, hogy e gyűjteményt szaporítani fogja? – kérdezém én, ifjúi 11725 13 | Hirtelen kirántottam a csizmám szára mellé tett görbe kést, a 11726 4 | Amint így rágom a toll szárát, bejön az anyám a szobámba 11727 2 | magukat a terem túlsó végén, a szárazon; elfogyott a lábuk alól 11728 20 | mert a szűz Mária akkor szárítja a Jézuskának a vasárnapra 11729 3 | t.~– Oh, igen; virágokat szárítok benne.~– De a „Cipruslombok”- 11730 19 | azalatt Benedek a jobb szárnnyal győzedelmesen nyomult előre, 11731 10 | nemzet, se szabadság. Nincs szárnya a szellemnek többé. A sárhoz 11732 8 | sűrű pillák, mint a sas szárnyai csapkodtak gyorsan alá. 11733 2 | annyira tetszett neki, hogy a szárnyaival repesett.~Akkor aztán ezt 11734 4 | divathoz, fekete frakk, rövid szárnyakkal, hozzá fehér mellény: így 11735 3 | döngő darázs kölcsönadja a szárnyát a képzeletemnek; – hanem 11736 19 | a házam előtt, a hosszú szárúból pöfékelve; mindannyiszor 11737 3 | megkerülök.~A hiúság a férfinak a szarva, aminél fogva bizton meg 11738 8 | láttam, hogy nagyon nagy szarvaik vannak az ökröknek.~– Hanem 11739 8 | Belenyugszik-e, hogy a száz ökrének a szarvait ezentúl mind ő viselje? 11740 11 | Hej, Álmos vezér fehér szarvasgímje, hova vezettél minket. Hagytál 11741 8 | birkanyíratásról beszélt, meg a szarvasmarhák nyavalyáiról. Volt neki 11742 5 | Tompa Mihály, Gyulai Pál, Szász Károly, Lévay, Pálffy Albert, 11743 14 | a komáromi várőrségben, Szathmáry Vince (ez volt a családnevük); 11744 8 | között az én ábrándomat, dőre szatír-vigyorgással az arcán. Elszörnyedve ugrottam 11745 18 | Babolszky ezredes, Kolmarszky szatócs. Eskető pap Lubanszky Szaniszló 11746 15 | fejbólintással helyeslé emlékezetes szavainak idézését.~– Utoljára is 11747 13 | összezagyvált betűk voltak szavakká csoportosítva; írásjegyek, 11748 12 | felé, bemutatva őt nekem e szavakkal:~– Az öreganyám.~Erre az 11749 19 | feladat kiosztva: egyiknek szavalat, másiknak énekszóló, harmadiknak 11750 9 | kaszinópáholy erkélyére lépve. Szavuk elhangzott a népordításban.~ 11751 9 | első napsugára egy új, jobb századnak. Te kezdőbetűje az evangéliumnak! 11752 16 | skorbutban, éhségtífuszban. A századomból nem hoztam többet haza negyven 11753 13 | sora tartalmazza Rengetegi századosnak őrnaggyá előléptetését.”~( 11754 13 | úr!”~– „Ki nevezte önt ki századossá?”~– „A hadügyminiszter.”~– „ 11755 13 | Parasztasszony létére inkább százas bankót veszteget kárba. 11756 13 | hogy tartsa meg hát azt a százast, ha nem tud visszadni belőle, 11757 12 | te voltál az, aki azt a szcénát csináltad. Mondd, hogy ő 11758 12 | közöm énnekem a ti gyöngéd szcénátokhoz? Én szalonnát pirítok.~– 11759 13 | úrvacsorájára«.” Németül még szebben hangzik: „Das letzte Abendmahl”.~(– 11760 8 | mindig; úgy voltam vele, mint Széchenyi István, aki, ha porzós levelet 11761 3 | Erzsi kisasszony… Mindjárt szedek önnek a mi hercegszilvánkból. ( 11762 3 | belépve.~Nekem a fejem is szédelgett.~– Óh, inkább nagyon örülök 11763 15 | hozzám szegődik, az mind vagy szédelgő, vagy csábító, vagy kerítő. 11764 3 | bércsevirágról össze nem szedem a hozzákötött pókfonalaimat, 11765 3 | virágot, gombát, fatörzset, szederindával befutott nádkunyhót. Azokhoz 11766 2 | Kokócska!”~Én aztán az ujjamra szedett Kokócskát hazavittem a kalickájába, 11767 3 | egy hölgynek, ezt versbe szedi, végül kosarat kap, s akkor 11768 13 | cigánynak a hegedűjét csak nem szedik széjjel, amivel a mindennapi 11769 13 | bizonyosan nem vacsorált; szedje ki belőle, amit talál. Valami 11770 8 | tért s fel engedte magát szedni a földről! Egy korsó vizet 11771 17 | sajtóhibából két „r”-rel szedődött, s ebből az olvasó azt vette 11772 6 | patvarista koromban: fodrász szedte csigákba; s most már nyalka, 11773 12 | szív szíven dobogva! Egy szédület, egy szökés innen e kőszálról, 11774 11 | csapni, s aztán kiülve a szédületes szikla párkányára, megküzdeni 11775 14 | hajszálnyit megingok, le kell szédülnön ebbe az örvénybe.~Ah! Mennyire 11776 12 | port tölteni, a golyó végén szeg volt, arra egy parafa fojtást 11777 15 | Így mentem Nyáryval együtt Szegedre. Egy hét múlva a feleségem 11778 4 | prédikálták, nekem csak a fekete szegélyes pártécéduláját hozták el.~ 11779 3 | melyet kétfelől szőlőlugas szegélyezett. Amint a vigályos lombok 11780 18 | megvan az az adománya, hogy a szegényes tárgyakból is tud harmonikus 11781 18 | Soha hírét sem hallottam én szegénynek.”~Anna: – „Hát, tudod, ez 11782 8 | talált otthon, s az ajtóra szegezte az idézést. Abból tudtam 11783 13 | előttem, lefelé vonva a szája szegleteit s fölfelé a szemöldökeit.~– „ 11784 18 | adott rá, hanem a szája két szegletét lefelé húzta.~Hát ez már 11785 9 | mennydörögtem én onnan az utcai szegletkörül. – Ha már az esőcseppek 11786 9 | kiáltám én onnan a magas szegletkőről. – Innen engem csak ágyúval 11787 8 | forgatva a kezében, mind a négy szegletnél fogva, s folyvást azt az 11788 15 | drágábbat. Aki csak hozzám szegődik, az mind vagy szédelgő, 11789 8 | felfüggesztem a demokrácia elveit a szegre, s összeszedem a hajdúimat, 11790 12 | kofputztzos fejecskéje? Szégyellje magát.”~Én meg voltam dermedve. 11791 8 | lépni a házába, aki ilyen szégyenbe döntöttem az egész családot.~– 11792 12 | többé nem mehetek. Sírtam szégyenemben. Elértette a menyecske, 11793 9 | mézeshetek! Vesztett csaták szégyenének mérgével a szívben, kétségbeesve 11794 8 | Gyuricza Péteren sincs mit szégyenleni. Akit én azonban nem hagyok 11795 13 | Nem! A farkasok nem ilyen szégyenlősek. A buckák mögül egy lovascsapat 11796 15 | arcán valami negédeskedő szégyenlősség.~Nem tudtam elképzelni.~ 11797 2 | Aztán úgy kellett nekik szégyenszemre visszagázolni, ahonnan elindultak, 11798 13 | hegedűjét csak nem szedik széjjel, amivel a mindennapi kenyerét 11799 5 | annyira megigézte az a széjjelkancsalító szempár, melyek közül az 11800 3 | legszilajabbika, mely több embert széjjeltép, összemarcangol, mint Kelet-India 11801 18 | verebekkel, oláh katrincák, székely cseréptálak, korsók, egypár 11802 19 | szépasszony felugrott a székemből mérgesen.~– Maga goromba 11803 15 | egy tenyércsapással és a széken való lovaglási mozdulattal 11804 13 | volna lenni, hogy a mama szekerébe ne kapaszkodjam, mikor őt 11805 13 | fölemelt a karjaira, úgy vitt a szekeréig, s ott elhelyezett a jó 11806 13 | hídjához vezet, menekülő szekerekkel. Akik elébb akartak odajutni, 11807 13 | Üljön fel nagysám, ide az én szekeremre; majd én biztos helyre szállítom.~– 11808 13 | jajgattak kétségbeesve; némelyik szekeres arra a vakmerő gondolatra 11809 13 | Megyercs utcai részéből, ahol a szekeresgazdák laknak, mind összetódultak 11810 10 | dzsidás, gyalogos, tüzérség, szekerészek. Senki se kérdezte: hogy 11811 13 | rémületemben egy ilyen vágtató szekérnek a saraglyájába kapaszkodtam, 11812 13 | utat szabadítani a menekülő szekérsorok között a szénásszekereknek, 11813 13 | szénásszekereit keresztültörtesse a szekértáboron. – Azt hittem, hogy egy 11814 10 | s keresztülvezetett soha szekértől nem járt ösvényeken, folyvást 11815 18 | levelet, melyben a krakkói székesegyház anyakönyvének kivonata van 11816 12 | tornya annak a gyönyörű nagy székesegyháznak kigyulladt, a másikban még 11817 4 | furfanggal lett az kifundálva.~Székesvárosunk nemcsak megyei központ, 11818 19 | sőt egyre curukkoltatta a székét, amelyre letelepedett, amint 11819 9 | a katonai parancsnokság székhelye. Ott az állambörtön. Abban 11820 9 | össze a magyar kormány új székhelyén, Debrecenben. A Gyuricza 11821 8 | Utoljára leültettem egy székre, hogy a haját rendbehozzam. 11822 18 | kebelezve, mint egyszerű székváros az osztrák örökös tartományok 11823 12 | sóhajta fel keservesen a szeladon (az „Erzsikét” persze nem 11824 16 | szert egy kriminális muszka szélben, künn a mezőn egész éjjel. 11825 12 | Haj, haj! Amit egy nevetés szele elfúj, azt egy könnyözön 11826 11 | sziklaszál, mely a fennsík széléből kiemelkedik. Mellette két 11827 8 | Odaálltam eléje, az asztalom széléhez támaszkodva. Spekuláció 11828 13 | térden vánszorogtam az árok széléig. A halálfélelem ösztöne 11829 11 | addig a hegyoldalak erdős széleit élesen aranyozott vonalakban 11830 13 | másik városig. Minden város szélén laknak cigányok, azoknál 11831 14 | olyan.~Odaálltam a meredély szélére, a két tenyeremből szótülköt 11832 12 | Minek volt már ez a nagy szeleskedés! Édes Istenkém! Ha minden 11833 9 | Az én népemet az sem széleszté el. – Azonban az egész utca 11834 20 | utánaszaladgáltam az ország egyik szélétől a másikig, s igavonó rabszolgája 11835 4 | szikráztak; a nyirettyűjével majd szelíden cirógatta a hegedűt, majd 11836 2 | Hogyan? Miféle állatokat akar szelídíteni?~– Embereket.~Ezt nem értette 11837 9 | kikben magyar vér és szabad szellem lángol!~Ez aztán fordított 11838 1 | ködfoszlányok lebegnek fölötte, szellemalakot mímelve; elkezdenek a hullámai 11839 20 | hogy bízhatok rá valami szellemi munkát, ami lelkének nemes 11840 10 | szabadság. Nincs szárnya a szellemnek többé. A sárhoz tapadtunk.~ 11841 13 | ilyen okos és vállalkozó szellemű leánya van.~Én csakugyan 11842 14 | hársas patak kígyózó futásban szelt keresztül. A fákon még rajta 11843 10 | kanyargó völgyet egy patak szelte át, melynek hol a jobb, 11844 13 | Jellasics az egész táborával, széltében elfoglalva az alföldi síkság 11845 10 | erdőket. Sohasem találkoztam szembejövő emberrel. Akármilyen tetőre 11846 12 | meg voltam dermedve. Ez a szembeszálló fúriaarc elvette minden 11847 12 | kicsinyhitű vagy? Ám én szembeszállok a sötét rémekkel. Én indítom 11848 6 | is ki tudják az ellenfél szeméből nézni, hogy az hova vág 11849 18 | Köszönöm, nagyon jól.~– Nono! A szemedből látom, hogy nagy felhevüléseid, 11850 7 | udvarlóktól körülhízelegve, anyáik szemefénye. – Családjaik ellenezték 11851 12 | te átkozott színváltozó szemeid nem volnának, most itt volna 11852 6 | a zsebkendőjét, de az én szemeim azért egy pillantás alatt 11853 7 | kijavítgattam. Észrevette a szemeimen, hogy könnyeztek.~Én titkolni 11854 2 | világért, s asszonyt még csak a szemeimmel láttam.~No, de utolérte 11855 13 | ismert irgalmat. Bekötteté a szemeinket, szánkóra rakatott, s úgy 11856 5 | rám soha, mint e hal-merev szemekből. S az a beteg hang hirdette 11857 15 | feláldozni, ezekért a drága szép szemekért. Inkább a purgatóriumban 11858 15 | kérdezé Erzsike, nagy szemeket nyitva erre a szóra.~Én 11859 4 | darab zöld libériás hajdúval személyesíté a magistratust, s a vármegye 11860 6 | Nagyon furcsa figurát kellett személyesítenem e percben. Mintaképe voltam 11861 11 | a Huglik és Prospectusok személyesítője; gömbölyű arc, gömbölyű 11862 13 | anélkül, hogy valaha a saját személyét valami kilőtt golyónak az 11863 12 | utcaszegleten ott lobog a személyleírásom. Ha ide jönnek, mondd azt, 11864 12 | rajtam volt a sor, hogy szemem-szám tátva maradjon.~Az a női 11865 12 | feküdt már, hanem az én szememen.)~Az asszony folytatá a 11866 3 | lelkemmel is láttam, nemcsak a szememmel?~Más szerencsés halandó 11867 8 | Nem akartam hinni a két szememnek.~– Hát nem ismer rám? – 11868 8 | csakhogy ezek titokban szemérmetesebbek). Hát én mind valamennyivel 11869 20 | alatt összefutnak. Csak a szeméről lehetett ráismerni; azok 11870 8 | törvényénél fogva „szemet szemért”, elvettem a Gyuriczát. 11871 13 | megcsalni, mint más embert. Szemfényvesztés volt ez az egész. A várkormányzósághoz 11872 12 | mozdulatlan, nagy fehér szemfödelet, mely országot takart be. 11873 15 | időköz alatt, amelyet ön a szemináriumban töltött, nem hallott volna 11874 15 | Méltóztatott válét mondani a szemináriumnak.”~Ezen mind a ketten nevettünk.~ 11875 3 | természetesen mind azt vették szemle alá, hogy vannak-e a lapban 11876 20 | kell annak a hibáit bíráló szemmel ítélgetnie. Igyekezzék kedvében 11877 2 | fogta, keresztülszúrta a szemölcsöm alatt tőben. Azután felemelte 11878 18 | fejét oldalt fordítá s a szemöldeit összehúzta, mintha valakinek, 11879 18 | valakinek inteni látszott a szemöldeivel.~Hirtelen rendbeszedtem 11880 11 | bajuszával; mintha négy szemöldöke vagy négy bajusza lett volna, 11881 13 | szája szegleteit s fölfelé a szemöldökeit.~– „Madame! Önnel még egy 11882 11 | villogó szemeivel, hegyes szemöldökeivel és kicsiny, hegyes bajuszával; 11883 15 | szőke haj, melynél csak a szemöldökök, a bajusz és pofakaszáll 11884 8 | hamis tolvajszemű, sugár szemöldökű; csupa élet és frisseség. 11885 8 | folytatá a hölgy hosszú szempilláit lesütve – odáig tudja ön 11886 3 | alatt a félig lecsukott szempillák felnyíltak; valami csoda-átváltozáson 11887 15 | Karcsú, mint a liliomszál.~A szemről kipattanó két ujj:~– És 11888 2 | gazember! – Gyalázatos, szemtelen!”~Az úrnő hangját ismertem 11889 13 | alakban felismernek, ha újra szemük elé kerülök. Aztán meg semmi 11890 4 | fecskefark-szárnyakkal, fél szemüveg s a bajuszát támogató hegyes 11891 2 | S azzal felcsíptette a szemüvegét az orrára.~– Csalatkozik, 11892 13 | elhelyezett a jó illatos szénába.~Olyan érzés volt az, mintha 11893 13 | odaadtam volna azért a puha szénában fekvésért meg ezekért a 11894 8 | nyomorúság ahhoz a friss szénából vetett ágyhoz, amelyen én 11895 16 | dolga lett volna, mint a szénarekvirálásnál a hencegő parasztnak a hátára 11896 13 | valamennyi ember és ló, kocsi, szénásszekér, azok mind ugrálnak, táncolnak, 11897 13 | menekülő szekérsorok között a szénásszekereknek, melyeket – mint később 11898 3 | gyóntatópapja egy marék szénát szab ki – elfogyasztásra – 11899 19 | aludni.~Egy délutáni édesded szendergésemből azzal ver föl a Vencel, 11900 5 | Kolmár, Bulyovszky Gyula, Szendrei Júlia, Pákh Albert, Sarolta, 11901 7 | velem a végbement házasságát Szendrey Júliával; most a koltói 11902 8 | fekete szemekkel, vállig omló szénfekete angolos hajfürtökkel volt 11903 2 | alá kell festeni a képet; szennyes közönyös színekkel; prímfestésnek 11904 20 | összeitattak. Ha kegyed a szentekbe kapaszkodik, a szegény Ézsaiásnak 11905 20 | alatta. Ha hinni akarsz a szentekben, kövesd a példájukat! Légy 11906 17 | jézusmáriahuszárhadnagy családi szentélyembe meggyalázzon. – Ha egy ilyen 11907 16 | kapom meg őfelségétől a szentesítést.”~Nohát ezt nem mondtam 11908 6 | örök időkre szóló jogokat szentesített. Hajdani bevett szokás szerint 11909 12 | egy rossz életnél.” Jer, szentesítsük e mondatot! Egymást átkarolva, 11910 17 | ábrándozni. Erzsike nem is afféle szentimentális asszony. Te tudod, hogy 11911 19 | Remélem, hogy megszállja a szentlélek, s nem áll kötélnek.~– Hát 11912 11 | a másik kép. A hatalmas Szentlélek-kő. Egy toronymagas sziklaszál, 11913 13 | ellen; az a rom pedig a szentlőrinci pusztatemplom fala.~– Hát 11914 20 | megtartom a gyónástitok szentségét, mint egy felszentelt pap.~– 11915 20 | nem bírja érni, amit én szenvedek. Gúny, megaláztatás a mindennapi 11916 1 | utánajártak, még az a sötét szenvedélye is megvolt, hogy tubákolni 11917 20 | gondtól nem üldözve, semmi szenvedélytől nem háborgatva, csak az 11918 20 | asszonyszíveket. – Nincs annál nagyobb szenvedés, mint mikor éjjel-nappal 11919 14 | is. Kiveszem a részemet a szenvedésből, amit magam idéztem fel.~– 11920 14 | Magyarország dicsőségéről, szenvedéseiről, hősi küzdelmeiről, népe 11921 20 | neki. Tanulj megnemesülni a szenvedésekben. Mindenkinek megvan a maga 11922 13 | meggratuláljam ennyi kiállott szenvedésekért és hőstettekért. Hej, de 11923 9 | nem nézhettem tovább a szenvedését; nem volt szabad elfogadnom 11924 4 | drága fővárosban ínséget ne szenvedjek.~Írni akartam Erzsikének, 11925 20 | elbeszélték, mennyit kellett szenvednie életének utolsó fordulata 11926 20 | kerek földön, ahol csak szenvedő emberek vannak; akiknek 11927 8 | tésztát, a parazsat kihúzni a szénvonóval, a kemence fenekét kiparáholni 11928 18 | hogy engem itt talált a szépasszonynál – poharazás közben: „thé 11929 16 | minden héten eljárjak a te szépasszonyodhoz estélyre, erre a törvényjavaslatra 11930 17 | tartasz engem, akire egy szépasszonyt – à outrance – rá lehet 11931 19 | Abbahagyta a megkezdett siralmas szepegést.~– No iszen magának sem 11932 19 | az áhítat visz oda. Olyan szépek azok a szent Dávid zsoltárai.~– 11933 11 | mint egy fata morgana, a szepesi Kárpátok fejedelmi sora; 11934 11 | elmondott mindent igazán, szépítetlenül.~Egyenesen a feleségem kértére 11935 2 | rózsapiros orcák, egy-egy szeplőcskével, melyeket én „fekete csillagoknak 11936 4 | rendezve. A város minden szépségei és notabilitásai együtt 11937 19 | azonban nem ártott meg a szépségének. Az egész lénye olyan étvágygerjesztő 11938 8 | egyszer megkísérli a pap a szépséges kiegyeztetést, akkor aztán, 11939 17 | visszaemlékezni. Ezen év szeptemberében mellvérzést kaptam. Fiatal 11940 20 | magamat, mert ez igen komoly szer. Ugye az?~– Az.~– Már el 11941 20 | gondoltam, a régi tiszta szerelemben megdicsőülve láttalak magam 11942 18 | embert, az képes arra, hogy szerelemből megöljön valakit, de hogy 11943 20 | lett és színtelen, a csalfa szerelemgödröcskék helyén komor redők, melyek 11944 18 | hajnalderűs arc közepébe szerelemgödröcskéket ásva! Ahelyett az a csúnya, 11945 16 | hordott feleség. És az mégis szerelemmel követi őt mindenfelé, s 11946 9 | minden el volt veszve, az ő szerelme nem veszett el. Utánam hozta. 11947 15 | magyarul tanuljak.~– Tehát szerelmesek vagyunk?~Egy mozdulat a 11948 13 | Részem volt abban a nagy szerencsében, hogy játszhattam esténként 11949 20 | felvevő ingecskéjét!” – Szerencséje, hogy kiment a szobából, 11950 17 | helyzetedben dicsekednék a nagy szerencséjével; te pedig nemesen eltagadod. 11951 3 | inkább nagyon örülök a szerencsének, Erzsi kisasszony… Mindjárt 11952 14 | küldethetem, s annak a jövedelme, szerény igények mellett, elég arra, 11953 15 | úgy volt.~– Még akkor is szerénykedett. Alacsony rangjával mentegette 11954 7 | feleségestől együtt kiosztották a szerepeket; nekem volt szánva Saint 11955 11 | Rengetegi Tihamér néven szerepelt.~– Ahá! Így már emlékezem 11956 13 | emlékezetes színpadi próbákon a szerepemre betanított.~– Bálványosi 11957 12 | gyermeke vagyok, kell, hogy szeressen egy kicsit. Másnál úgysem 11958 18 | Hiszen a legnagyobb szeretetben váltak el, mikor neki el 11959 19 | teljesen megelégedve a párja szeretetével, amíg az egyszer jól el 11960 4 | hozzáadni. A fiatalok pedig szeretik egymást. Így nincs más mód, 11961 8 | tekintélyes ügyvédek: azokra szeretné bízni a kettős perét. De 11962 8 | ezeregyéji iblisz, aki a szeretői vérét kiszívja s a holtakat 11963 13 | asszony – a hazáért – meg a szeretőjéért!)~– Ez még mind tréfa! Akkor 11964 4 | összeeskette az egymást szeretőket. De azért mi örökké nagyra 11965 8 | a szabadság elve. Ha a szeretőmet bántja valaki, azért vért 11966 16 | mennybéli üdvösségedre, ha engem szeretsz, ha szeretted valaha Erzsikét, 11967 16 | üdvösségedre, ha engem szeretsz, ha szeretted valaha Erzsikét, ha egy 11968 14 | cselédünk sem volt; annál jobban szerettük egymást. A kis házban közelebb 11969 4 | képzeltem, hogy szeretek és szeretve vagyok. Mindenkor szívesen 11970 14 | másikba, hogy egy kis pénzt szerezhessen össze, amivel a zsidónéit 11971 18 | ostromolt várban érdemeket nem szerezhetett. A hadjárat után is maradt 11972 8 | öngyilkosságot, arról elég tudomást szerezhettem abból a neszből, ami a fejem 11973 8 | hogy én fogok nekik helyet szerezni. Sokszor kivertek a munkámból. – 11974 13 | annak az ajtaja elé egy szerezsánt állítottak puskával.~Egy 11975 20 | áhitatban keres menekülést, szerezze meg Albach imakönyvét; az 11976 15 | el önnek, hogy mulatságot szerezzek vele, hanem azért, mert 11977 5 | három nagy kötetet, melyek a szerkesztésem alatti „Életképek” címet 11978 15 | vesztemre – még lapkiadással és szerkesztéssel is foglalkoztam. Névlegesen 11979 14 | cikkeket a nemzethez; nem ő szerkesztette azokat a hírlapokat; nem 11980 5 | Antalt, a „Pesti Hírlap” szerkesztőjét, ki maga nem írt ugyan szépirodalmi 11981 5 | kellett kérni a „Honderű” szerkesztőjétől. Pisztolyra verekedtek, 11982 5 | s a „Pesti Divatlap”-ot szerkesztőjével, íróival együtt e klasszikus 11983 5 | tenni az odiosus témát. A szerkesztők kezet fogtak, kibékültek.~ 11984 5 | aztán Vahot Imrének, mint szerkesztőnek, fegyveres elégtételt kellett 11985 5 | Gusztáv engem bízott meg a szerkesztőséggel. Frankenburgot felvitték 11986 5 | esztendős voltam, midőn önálló szerkesztővé lettem.~Ma is gyönyörrel 11987 13 | magát csavarni, mint hogy a szerszámát ott hagyja veszni. Őt hát 11988 20 | magasztosnak, fennköltnek találom. Szertartásaiban sok fenséges, sok eszményi 11989 15 | bocsássa. S mikor vége volt a szertartásnak, olyanforma arckifejezéssel 11990 20 | áll.~– Hát talán a külső szertartások pompája hat kegyednek a 11991 12 | pattogtak a tüzes cserepek szerteszéjjel. Egy egész utca állt már 11992 8 | egész komoly hadjáratot szervezett. Egy este, a kémül kiküldött 11993 17 | tartozom az anachoreták szerzetéhez, akik hangyáikkal rakják 11994 20 | többször ellátogattam; hogy egy szerzetessel többször beszéltem. Istenre 11995 3 | regényem nem olyan lesz, amit a szerző maga hord el házról-házra, 11996 18 | násznagyok.~Még egy házassági szerződés is volt az okiratai között. 11997 18 | után.~Megint életre keltem. Szeszélyes az asszony! Az illik neki.~– 11998 13 | sürgönyt rejtekben tartani, szétbontottam a hegedűmet, kivettem belőle 11999 15 | keresztbevetése s gyorsan szétcsapása a karoknak.~– Egyszóval: 12000 3 | gondolataimból, s egy „szervusz” szó szétfújja az egész fata morganámat; 12001 14 | mellé, s elkezdve a hamut szétfújni, megpróbálta lángra kelteni 12002 18 | elbukott. – A szabadságharcosok szétfutottak, a megszálló seregek visszatértek. 12003 9 | megálmodott dicső Magyarország széthullott atomjaira: a nagy emberek 12004 3 | borítékba zárva kellett szétküldeni a postán. A levélbélyeg 12005 8 | pamlagon, hanem a szőnyegen, szétnyúlva, mint egy béka. Nagy munkámba 12006 1 | kézszorításból, s aztán „szétszólják” őket.~A nagynéne pedig 12007 19 | meglátogatott a szállásomon s széttekintett, lenézéssel fejezte ki indignációját: „ 12008 13 | A hosszú vérvonalak, a széttépett öltönyök rongyai, egy csizmás 12009 20 | dühös őrült lesz, s kegyedet széttépi! – Menjen kegyed fürdőkre, 12010 14 | repkény.~Ha engem most itt széttépnének a vadállatok, azt sem tudná 12011 13 | kifelé jöttem. Két társamat széttépték a farkasok, a harmadikat 12012 15 | nagyon szép!”~Azután a szétterjesztett tenyér az arcon végighúzva 12013 15 | Ahá! Elvált nő?~– Igen. Szétvált. (Mutatta két kézzel, hogy 12014 18 | cseresznyeajkak egyszerre szétvonuljanak, a csillogó fogsort gyönyörre 12015 8 | találtam.~– Örültem mikor a szezon végeztével visszakerültünk 12016 16 | főhadnagy, én egész más szférában élek, mint ti. Én végtelenül 12017 2 | háziasszony.~Végre a meghódított szfinx bizalmasan közlé velem, 12018 8 | de a Gyuricza kapadohányt szí és bagót is rág.~Muszáj 12019 2 | adta vissza; ellenben a szidalmakat visszaadta kamatostól.~Mikor 12020 20 | bajba érte. Tűrtem miatta szidalmat, átkozódást, gyalázatot. 12021 9 | bécsi német, akit mi annyit szidalmazunk, íme vérit tudja ontani 12022 19 | azt, mintha atyám mondaná. Szidjon meg, ha valami hóborton 12023 13 | menni”. Nem ügyelt rám. Szidott, kergetett: – „Takarodj! 12024 15 | hogy osztrák katona. Úgy szidta a „Bach-huszárokat”, mint 12025 6 | találkoztunk utoljára?~– Makaó szigetén.~Erzsike nagyot nevetett. 12026 3 | mentében, mely az egész szigetet végigszelte.~– Hát nem lát 12027 3 | Igen.~– Mit?~– Egy mocsári szigetnek a leírását.~– Járt ön ott 12028 4 | Majd elviszem a darabodat Szigligetihez. Az egyszerre fel fogja 12029 14 | feleségem. Igen egyszerű módon. Szigligetinek volt egy testvére a komáromi 12030 5 | ki sokáig; felszólítottam Szigligetit, hogy lépjen fel erélyesen 12031 10 | kánikulai rekkenő hőségben a szikes pusztán keresztül, első 12032 11 | két óriási bükkfa, mely a sziklacsompó derekáig felér, az egyiknek 12033 11 | nézve havasként kimagasló sziklagerinc, de amelynek tetejébe nagy 12034 12 | rúgott borjút.”~(Erdők, sziklák visszhangzottak a kacagásomtól; 12035 12 | útitársnő is felküzdte magát a sziklalépcsőkön a párkányra.~Most azután 12036 13 | tűz mellett falatozunk. A sziklán hagyott albumomban a megkezdett 12037 1 | ritkán jön elő a maga rejtett sziklaodújából; csak mikor nagy időváltozást 12038 17 | erdőkön keresztül, meredek sziklaösvényeken fel és le, patakokat, hegyi 12039 12 | az énekes, kiemelkedett a sziklapárkány mögül az alakja is.~„Reszkess! 12040 12 | látod, hogy én még mindig a sziklapárkányon ülök s a rajzomat folytatom, 12041 13 | s elrántottam a szédítő sziklapárkányról.~– Ne kísértsen Istent! 12042 12 | maga előtt, amint ő maga a sziklára egészen fölhágott.~Én bizony 12043 17 | hegységet, rátaláltam a sziklasírra, mely alatt a hőshalált 12044 11 | Szentlélek-kő. Egy toronymagas sziklaszál, mely a fennsík széléből 12045 12 | szépen négykézláb elmászott a sziklatetőn a lépcsős ösvényig, s eltűnt 12046 6 | csak úgy szórta szemeiből a szikrákat felém. Nem sokáig kellett 12047 4 | ingerkedőn nevetett, a szemei szikráztak; a nyirettyűjével majd szelíden 12048 1 | elegáns „pli”-hez szokni, szilaj, dévaj allűrjeit nem tudta 12049 4 | Terezina Tua kisasszonyok s szilajon korbácsolni a nyirettyűvel, 12050 5 | hallgatnom Frankenburgtól. „Bájos szilfid! Az ám! Gólya!” Ez még hagyján. 12051 12 | a cintányérok. Lesz egy szilvásunk, annak a termését én kifőzöm 12052 13 | A tábornok egy pohárkába szilvóriumot töltött:~– „Igyál fiacskám, 12053 13 | körüljárta az odvas fát, szimatolva. Megérezte, hogy még abban 12054 8 | kiváltságos ipszilont, s most szimpla „i”-vel írja a nevét. Márpedig 12055 9 | zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent 12056 12 | emelkedik elő. Rőt erdők! Mintha színaranyból volnának.~– Adja ide a szalonnát!~– 12057 19 | komplimenttel:~– Ej, de jó színben van, szép gyámleányom! Látszik, 12058 5 | szerkesztője éppen akkor megvált a színbírálójától (aki kegyetlenül bánt a 12059 6 | atyám hivatalára s az új színdarabomra.) Ez volt az első tószt, 12060 13 | horvát nyelven egy egész színdarabot, anélkül, hogy a tartalmából 12061 12 | Nem mertem, nem mertem a színe elé kerülni – inkább a saját 12062 15 | arcképeket –; láttam vak színészt, aki végigjátszotta Hamletet! – 12063 9 | színpadra. Felrontottam a színfalak közé. Szép figura lehettem, 12064 10 | jár, Haynau még a Nemzeti Színházat is lefoglalta a német színészek 12065 15 | postáról, vagy a szobaleány a színházból, ahová a feleségem után 12066 5 | Beajánlott Frankenburghoz színházi bírálónak. Az „Életképek” 12067 14 | vissza kellett térni. A színházigazgatóság csak lopva engedett neki 12068 2 | volt. Naponként változott a színhely. Ő maga tehát nem volt otthon. 12069 13 | venniök az irtózatos dulakodás színhelyét. A hosszú vérvonalak, a 12070 13 | ennek az egész bujkálási színjátéknak egyszerre véget vessen. 12071 4 | ezért elő fogja adatni a színművedet. Az is olyan ember!~Egészen 12072 4 | csomagot húztam elő.~– Egy színművet. „Két gyám” a címe.~– Mit 12073 9 | atillában, karddal az oldalán, a színpad közepére lépett, s hatalmas 12074 6 | ferde vállú kritikus, aki a színpadot nyelvtani tekintetekből 12075 9 | húzassa fel a függönyt, a színpadról akarom harangirozni a közönséget.~ 12076 13 | egész világ olyan tréfás színt vett föl előttem. Az égő 12077 12 | őt a – szuffiták közül.~– Színtársulat? Igaz, hogy abban járok. 12078 12 | lábunkkal taposunk.~– Van már színtársulatod? – kérdezém én tőle, leszállítva 12079 20 | derült arc hosszukás lett és színtelen, a csalfa szerelemgödröcskék 12080 12 | fekete, hanem veres; milliom sziporka kavargott fölfelé, s egész 12081 1 | egy lakója mégis van: a szirén. Nem az a mítoszi csábalak, 12082 11 | két köpcös úriember volt, szironnyal szépen kivarrott birkabőr 12083 2 | azokat sütögetik.~– Fáj? – sziszégé a fogai közül. Látszott, 12084 13 | helységbe. A vezénylő tiszt szitkozódott, káromkodott, s kardlapozta 12085 12 | a tüzes taplóval lángra szítsam a száraz harasztot.~Bálint 12086 5 | scripturistikánál” (de szép szittya-latin szó!) a magyar stílusom 12087 2 | letörölheti róla egy vizes szivaccsal az akvarell képet, amikor 12088 2 | Érdekes „fej”. Csaknem szívalakú arc, alul keskeny állban 12089 8 | ez a férfinak jól áll; a szivar, a pipa olyan bizalmassá 12090 4 | de azok akkorák, mint egy szivarhamutartó. Dobsa Lajos nevezetes volt 12091 8 | gúnyolódott velem, amiért nem szivarozom.~– Igaz, hogy ez a férfinak 12092 8 | hűtelen lettem, az, hogy nem szivarozott. – No, de meg is kaptam 12093 8 | nőt.~– Miért nem gyújt ön szivarra? Miattam lehet.~– Emlékezhetnék 12094 13 | asztalához és teát töltött. Szivarral is megkínált s én, bár nem 12095 2 | nyílva, s lefelé fordított szivárványaival nézett a szemembe. Így néznek 12096 12 | rémület a másikat irtotta ki a szívből. A félrevert harangok kongása 12097 18 | zuhany!~Ugyancsak elővett a szívdobogás, mikor a végzetes expedícióra 12098 6 | örömei között azt az első szívdobogást, amit az ifjú ember érez,