Jókai Mór A tengerszemu hölgy Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
13099 16 | a tiszti rangfokon, hát tudd meg. Azért, hogy velem barátkozol. 13100 13 | Lássa ön, ilyeneket nem tudhatnék, ha ott nem jártam volna. 13101 13 | hogy annál fogva megint fel tudjam húzni magamat; mert a fűzfa 13102 15 | összegnek a kamataiból ki tudjon jönni.~– Klatopilnak is 13103 8 | Hagyja ön ezt! Ön nem tudna olyan jó Bagotay Muki lenni, 13104 13 | impertinenskednek, mintha tudnák, hogy a kormány beszedette 13105 12 | történethez még nagyon sokat tudnának beszélni. Bálint barátom 13106 5 | azokat az érvényre jutni nem tudó féltehetségeket, akik kínnal 13107 8 | ráncigálni. Még nagyobb tudomány volt, megértetni vele, hogy 13108 13 | Rengetegi őrnagy: a stratégia tudományában.~– Áh!~– Bizony „áh!” Én 13109 8 | tanítják a nevelőben a kártya tudományát, mint ahogy tanítják nekik 13110 18 | megvallom, hogy azon számos tudományok között, amelyeket nem ismerek, 13111 11 | vonalat. Ez persze nem az én tudományomhoz mért feladvány. Azért mégis 13112 2 | ugyanazon évben a magyar tudományos akadémia, a Teleki pályázaton 13113 8 | öngyilkosságot, arról elég tudomást szerezhettem abból a neszből, 13114 9 | bölcsességben. Az excellenciás urak tudomásul vették a pesti proklamációt, 13115 18 | igazságot. – Négy esztendeig nem tudósítá őt a férje életben létéről, 13116 4 | melyben hivatalos rövidséggel tudósítanak, hogy egy jurátusi hely 13117 13 | ön által a sürgönyt.” A tudósítás titkosírással volt szerkesztve.~– „ 13118 18 | lett szabadítva, mért nem tudósított? Legalább annyit írhatott 13119 19 | házasság. A takarékpénztárból tudósítottak levélben, hogy az eddigelé 13120 13 | ottan Jókai Mórt, – s mit tudsz felőle?”~Nekem igen kellemes 13121 9 | voltam a páholyában – fel tudtátok költeni a nagy szörnyeteget; 13122 6 | avatkozni… óh, mi mindent jól tudunk. Megsúgja nekem az én kisujjam… 13123 16 | katonáimnak a lazaretumba került, tüdőgyulladásban, skorbutban, éhségtífuszban. 13124 10 | következése, hogy a rudas tüdőgyulladást kapott, s egy óra alatt 13125 17 | volt, hogy én egészséges tüdővel tértem haza. Az üstököstől 13126 8 | hogy sokat nézegetek a tükörbe, összehasonlítást téve a 13127 8 | mint egy macska.~Ezt én a tükörből láttam. S annak a tükörnek 13128 14 | ragálynak eshetik áldozatul, a tükörcsináló csontszúban szenved, a bányászt 13129 1 | mögé; világoskék marad a tükörlap. – Ha pedig egészen leszállunk 13130 8 | tükörből láttam. S annak a tükörnek az a sajátsága volt, hogy 13131 1 | Mikor leszáll az éj, fekete tükrében ragyognak a száz meg száz 13132 8 | pincébe. Mire a csordás tülköl, már ki kell hajtani a teheneket; 13133 3 | cinegecsevegést, távol hajókról jövő tülkölést, szúnyograj zümmögését; – 13134 2 | úgy tetszett, mintha az a tüll anglais fodor nagyon le 13135 6 | az a kedves kis színpadi tündér, akiért ön annyira fellelkesült.~ 13136 11 | a hun-magyar pogányregék tündéri vezércsillaga. Hej, Álmos 13137 19 | ki a számomra a rémálmok tündérkirálynéja, hogy tömlöcbe csukatott.~ 13138 5 | felemelt fővel léphetek a szép tündérleány ragyogó két tengerszeme 13139 16 | szerelem; az édes illúzió tündérpalotát tud azokból elővarázsolni. 13140 16 | visszavergődött, ott találni egy tündért, aki egy pohár forró punccsal 13141 18 | volt annak a rendkívüli tüneménynek, hogy egy boldog vőlegény 13142 15 | Klatopilt nemcsak hálából tüntetem ki, amiért engem igen nagy 13143 14 | még inkább, aki azt elém tüntette.~Szabadnak lenni! Megmondhatni 13144 9 | közönségnek nem volt már türelme Petur bán jámbor oppozícióját 13145 12 | Meglátják odalenn, hogy itt mi tüzelünk.~– Ugyan, hogy látnák meg, 13146 9 | Budára.~Erre a hírre a budai tüzérparancsnok vágtatva jött le a pesti 13147 12 | Bálint barátom pedig annál tüzesebben magyarázta.~– Barátom! Ahhoz 13148 14 | küzdelmeiről, népe rokonszenves tulajdonairól szabadon, egész szíve szerint, 13149 15 | könnyelmű félrecsapásnak tulajdonítaná ön, hogy azt az embert elhagytam. 13150 18 | helyreállítottuk, rátértem a tulajdonképpeni céljára az idejövetelemnek.~– 13151 18 | masamód, egy fiókzálogház tulajdonos, egy cselédszerző; annak 13152 5 | szomszédságomban egy virágoskert tulajdonosa telepedett le.~– Azt hiszem, 13153 5 | alá. Az egy virágoskert tulajdonosnéja volt, összekötve tánciskolával. 13154 2 | bitorlott szék; én azt jogos tulajdonosnőjének átengedve, búcsúzni akartam; 13155 11 | bőven helyreüti az a jó tulajdonsága, hogy nem kell neki se ól, 13156 13 | nem követtem-e el valami tulajdonsértést azáltal, hogy a más fájából 13157 9 | önkezétől megölve; nem tudta túlélni azt a látványt, mikor az 13158 3 | gunyhóm lenne ottan?~Sic fata tulere!~Nem! Én akartam így! S 13159 20 | egy nő, akinek az idegei túlérzékenyültek, a puritán egyszerűséget 13160 12 | van egy belőle. Óceánon túli összeköttetéseimnél fogva 13161 8 | tekintet, délceg magatartás, tulipántos szűr a félvállára vetve, 13162 4 | sor apró ólompitykével, tulipiros hajtókával és gombos rájthúzliban. – 13163 13 | amíg a fortificatio sáncain túljutottunk, ki az országútra. Ott aztán 13164 8 | esik a karámtól, ahol a tulkok delelnek. – Ott ízletes 13165 5 | sötétveres foltokkal, egész fel a túlmagas homlokáig, melynek fényes 13166 8 | összeg nagyságára nézve; az túlment a várakozásomon rendesen.~ 13167 8 | hírről, dicsőségről beszélt… Tulokbőgés, kolomphang, ostordurrogás 13168 13 | tünemény. A tűz ropogását túlordította a tízezernyi rémült ember 13169 8 | oly pompás szalonja, mely túltegyen egy tehénistállón; s a híres „ 13170 13 | úgy ragyogott, mint egy túlvilági tünemény. A tűz ropogását 13171 14 | volt a nőnek, legyen üdve a túlvilágon. Ott bizonyosan Petőfi is 13172 18 | majd el tudok valamerre tűnni az emberek közül. Nagy a 13173 7 | munkatársaim közül hárman tűntek el, az akkor kimondott szóért: „ 13174 15 | markotányosnői hencegésből a gyöngéd turbékolásba), hogy az igaz szerelem 13175 5 | a mágnási kaszinóban, a turfot ismerte, a főúri családokban 13176 12 | világba! Ez a kedélyállapot tűrhetetlenné kezdett válni.~Némelykor 13177 16 | praetereáltak! – Már ezt nem tűrhettem tovább. Felmentem az ezredeshez: „ 13178 16 | követi őt mindenfelé, s tűri a nehéz indulatait.~És ő 13179 8 | pénzt nem látott vajból meg túróból, mint amennyit én ez alkalommal 13180 11 | rajtuk is uralg a trencséni, turóci hegység láncolata; ez már 13181 20 | Jól van. Megfogadom. Tűrök, engedelmes leszek. Leteszek 13182 12 | asztalra tehenkedve, s nyelte a túrós dödöllét.~– „Hát igazság 13183 12 | telecsinálták sajttal és túróval.~Ekkor aztán megkapta mind 13184 17 | rabkeze. Mikor még alább túrták az aknákat, a kivájt hegy 13185 12 | soha életemben nem láttam, tűrte, hogy belécsimpajkózom, 13186 20 | vakon rohantam a bajba érte. Tűrtem miatta szidalmat, átkozódást, 13187 1 | mondám. Éreztem is én azt a tűszúrást akkor! Azzal táncoltunk 13188 1 | leszállunk hozzá, összetákolt tutajon beevezünk rajta, akkor se 13189 12 | amik vadultan igyekeztek a tűzfény láttára a sötét istállókba 13190 20 | vallásomtól. Hogy ott vagyok a tűzhely mellett, ahol az úrvacsoráját 13191 8 | hazatér a „gazda”, odajön a tűzhelyhez rágyújtani a pipára. Aztán 13192 12 | ott senkit sem találtam a tűzhelynél. – Egyenesen benyitottam 13193 12 | gyulladt ki, ott, mint a tűzijáték röppentyűi, pattogtak a 13194 8 | volna az ilyen szavak, engem tűzlángba borított ez az izenet. Volt 13195 4 | őtet.~Végre ki lehetett tűzni a hangverseny határnapját. 13196 12 | kenyérszeletet, s utána a fanyársra tűzött szalonnadarabot; a lecsepegő 13197 12 | őrnagy, s rájuk rivallt a tűzoltó honvédekre:~– „Mit oltogatjátok 13198 8 | felesége készített számunkra. Tűzről pattant, kackiás menyecske, 13199 17 | kalapom mellé darutollat tűztem, rézsodronnyal kivert nyelű 13200 18 | alatt. Azok a nagy, mély tűzű szemek lassankint megteltek 13201 12 | csak jeladás volt, amit tűzvész idején szoktak tenni a csapatok 13202 9 | egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, 13203 14 | Énekelhet ön idehaza, akár egy Tyrtaeus, a külföld nem hallja meg, 13204 12 | helyzetben egy Bécsbe menő tyúkász szekerére felkérezkedni, 13205 18 | in natura” szállás. Az udvar felől, a folyosón kellett 13206 14 | megérkeztem.~Nem volt annak se udvara, se kerítése. Szabadon állt 13207 20 | együtt birkóztunk a kollégium udvarán. Az autogramjaim iránt feltámadt 13208 9 | lehetett tenni II. Endre fényes udvarának, Bánk bánostól, királynéstól 13209 8 | is feltódultak a kastély udvarára, de nem azért ám, hogy vele 13210 13 | az osztrákok ugyan igen udvariasan fognak vele bánni, hanem 13211 1 | vigaszt óhajtott. Voltak nyílt udvarlói, többé-kevésbé komoly szándékúak 13212 20 | világ udvarol, s aki minden udvarlóját bolonddá teszi; ahány kedvest 13213 7 | kényelemhez, pompához szokva, udvarlóktól körülhízelegve, anyáik szemefénye. – 13214 17 | szépasszonynak egy nap nem udvarolnak, migrént kap. – No, kezet 13215 8 | közötti kétemeletes házban; udvarra.~Én nagyon meg voltam elégedve 13216 17 | aztán meg a látogatást az udvarszobában – a találkozást a Pogányoltáron… 13217 13 | világított, széles nagy udvart kerítve a ködös égen.~– 13218 14 | igaza volt a nőnek, legyen üdve a túlvilágon. Ott bizonyosan 13219 19 | között, s megindítottam egy üdvös mozgalmat a városbeli asszonyságok 13220 16 | azt nem is tudod, micsoda üdvösség az, mikor az ember a kegyetlen 13221 16 | kényszerítelek a mennybéli üdvösségedre, ha engem szeretsz, ha szeretted 13222 13 | hiszem, hogyha a mennybéli üdvösségemet kérték volna tőlem, azt 13223 3 | vályogviskójában, és álmodnám az üdvösségről a szalmaágyon!~S ezzel végigvetette 13224 6 | regénye, ifjan halt meg: üdvöt talált.~Csak délután jutottam 13225 6 | emlékemet előtte.~Nyájasan üdvözölt, de én a mosolygásán keresztül 13226 13 | tájkép.~Szép barátságosan üdvözöltek bennünket, amit én viszonoztam. 13227 9 | fejedelemasszonyi keggyel mosolygott rám üdvözölve, s kezét nyújtá. Az ő arcán 13228 20 | megnyugvást itt a földön, s üdvözülést az égben, ha áttérhetek 13229 13 | vette észre, hogy a nemzet ügye hanyatlóban van. A magyar 13230 13 | kormánybiztoshoz, s tegyek lépéseket az ügyében.~– Értem.~– Dehogy érti 13231 1 | el volt foglalva a saját ügyeivel.~A nagyságos mama még az 13232 13 | más rendelkezik a háborús ügyekben. Majd én adok neked ajánlólevelet.”~ 13233 8 | nem foglalkozik családi ügyekkel.~Erzsike arca úgy égett, 13234 18 | krakkói köztársaság feletti ügyelést rábízták Ausztriára. A régi 13235 13 | állat a farkas, mennyivel ügyesebb mindenféle kutyánál. Futva 13236 15 | élményeket emlegetni, s művésznői ügyességgel átcsapott a megkezdett markotányosnői 13237 18 | akartam ön elé terjeszteni az ügyet, hogy legyen közöttünk bíró.~– 13238 8 | hogy én vállaljam el az ügyét, hanem azért keresett fel, 13239 14 | keresztüllát a lelkemen; olyan ügyetlen arcom van, mely soha sem 13240 15 | magamat adnom; ez bizony nagy ügyetlenség volt tőlem. Kértem is nagyon 13241 18 | kegyed sem azt, amit az ügyvéde tanácsolt; sem azt, amit 13242 13 | valóságos hős lett. Lettek ügyvédekből ezredesek; a háború sok 13243 18 | felfedezés után elmentem az ügyvédemhez, s elmondtam neki a dolgomat; 13244 8 | neki, hogy nem gyakorlom az ügyvédséget. Válóperekről még csak fogalmam 13245 20 | rossz gondolatot, amely üldöz, kísért – s azt nem mondhatjuk 13246 13 | hogy Rengetegit valami üldözés fenyegetné, mert a komáromi 13247 13 | kell többé az anyámnak az üldözéstől félni, felvesz majd magához 13248 11 | megszabadíthatni remél – úgy, hogy nem üldözhetnek többé. De azt még nekem 13249 14 | felelek rá. Őt senki sem üldözi; most jó helyen van, majd 13250 13 | rendes országútról, hogy ha üldözni találnak bennünket, meglapulhassunk 13251 13 | Rengetegim! Ő is lóra kapott, s üldözőbe vette a vasasokat. – Neki 13252 13 | az árán vásárolja meg az üldözött férj, szerető, hős életét 13253 13 | cigányság benne, hogy az üldözőimet bolonddá tegye. Az elején 13254 17 | megszalasztottuk; Montebellóig üldöztük. Én könnyű sebet kaptam 13255 19 | héttagú bizottság. A bizottság üléseit az én házamnál tartotta; 13256 19 | tudnám. Az első bizottsági ülésen megapprehendált az egyik 13257 2 | volna neki lenni.~Azzal az üléssel teljesen elkészült az arckép, 13258 13 | éjjel honvédelmi bizottsági ülést tartunk. Holnap korán reggel 13259 17 | Ha én egy nap lovon nem ülhetek, beteg vagyok, ha te egy 13260 12 | hallgass! Ne járjon a nyelved! Ülj le az asztalhoz és zabálj! 13261 18 | Megkínáltam őket, hogy üljenek le.~– „Bizony jól esik – 13262 8 | nyújtanák a vasat pöröllyel az üllőn. – Csak reggel felé került 13263 15 | neki, mintha most is lovon ülne s „terepfutónak” volna kiküldve. 13264 10 | inas, meg a kocsis elöl ülnek. Az inas vagyok én, a kocsis 13265 7 | valószínűleg királyi táblai ülnök volnék s magam is nagyokat 13266 8 | levélírás végett le kellett ülnöm az íróasztalomhoz.~– Szabad 13267 13 | értek, megláttam a szamáron ülőnek az arcát. Az én hátrahagyott 13268 18 | mindig a szép menyecskénél ülsz?~– S te azóta mindig a kapuja 13269 8 | hogy talán le is kellene ültetni nálam a látogatót. Megkínáltam 13270 9 | és mi dicsekedő magyarok ülünk a kályhasutban!” – kiáltá 13271 3 | fütyült, meg egy-egy béka ümmögött az öntözőárokban. Én a regényemnek 13272 5 | érintkezésbe hozta a művészi körök ünnepeltjeivel. És amellett maga körül 13273 15 | kaméliacsokrot tartott, akkor egész ünnepélyességgel ment végbe a kérő- és kiadónásznagyok 13274 13 | sikerült bennünket kibékíteni, ünnepélytelenül elváltunk, s én visszamentem 13275 12 | tette magát; felvette az ünneplő mándliját, felhúzta az új 13276 8 | Azok a félférfiak, azok az ünnepnapi férjek, azok a nappal becsületes 13277 13 | aki valamely kifogástalan ürügy alatt kénytelen oda bemenni, 13278 1 | pedig leginkább kereste az ürügyeket a táncteremből észrevétlenül 13279 2 | gondoltam, a hideg lel. Pedig az üstököm izzadt. – Megjegyzem, hogy 13280 17 | más jelentése is volt az üstökösnek. A néphit háborút jósolt 13281 17 | már.~Nagy okom van erre az üstökösre ilyen jól visszaemlékezni. 13282 17 | tüdővel tértem haza. Az üstököstől pedig azt az eszmét kaptam, 13283 12 | elégve hordták ki a hulló üszkök közül. Olyan iszonyú volt 13284 2 | vágathatom le, mert éppen az ütér fölött van. Mulattam egy 13285 20 | is tud fájni, nemcsak az ütés és harapás. Ez a gyónás. – 13286 8 | viselem a testemen az „ön” ütéseinek a nyomát. – Ugyan mondja 13287 20 | Ha engem az uram csak egy ütéssel is meggyaláz, esküszöm a 13288 8 | valakit, aki önt vissza nem üthette?~El kellett hallgatnom.~– 13289 13 | vegyen a legválságosabb ütközetekben, anélkül, hogy valaha a 13290 13 | ősmagyarok a honfoglalás döntő ütközetét vívták Zalán ellen; az a 13291 13 | aztán, ha vége volt egy ütközetnek, ki volt a nagyobb hős, 13292 18 | surranni, ott meg a Sági Tóni ütközik belém. No, még ez kellett!~ 13293 19 | mondá ő a pipaszárával ütögetve a csizmaszárát. – Hogyan 13294 19 | arra gondoltam, hogy pofon ütöm a silbakot, akkor aztán 13295 2 | hüledezve kérdezém. – Önt ütötték meg?~Amire az bosszúsan 13296 12 | te Jutka, igaz lelkedre, ütöttelek-e meg csak a kisujjammal is, 13297 19 | készített a számukra; csapra ütöttük az új boromat, s úgy elmulattunk 13298 14 | nevetnék rajtuk, a potrohomat ütve, amit, mint idealista író 13299 20 | gyógyszertárban. Azzal elővonta az üvegcsét a zsebéből, és megmutatta.~ 13300 8 | Hogyan?~– Hát bizony nem üveges hintóban. A város mindössze 13301 12 | kedvemért még új befőttes üveget is bontottak fel. – Igaz, 13302 13 | ember kiáltozása, az állatok üvöltése. A város Megyercs utcai 13303 13 | majd meg a szerezsánok üvöltöttek az ágon ülő cigányokra. – 13304 18 | összeget nem vonhatott el az üzletéből, amekkora a biztosítékhoz 13305 13 | azt nyakon kapta: „te ne ugass!”~Végre, úgy látszott, hogy 13306 19 | anélkül, hát azt a kutya sem ugatja meg érte, de ha a rektort 13307 14 | neve alatt: leszek „Sajó”1: ugatni fogunk, ha nem beszélhetünk, 13308 13 | szénásszekér, azok mind ugrálnak, táncolnak, a lakodalmas 13309 8 | szatír-vigyorgással az arcán. Elszörnyedve ugrottam ki az ágyamból, takarómat 13310 13 | magasba, hol megint leszáll ugyanarra a helyre, amelyről felrepült. 13311 7 | a bizonyos Aggteleki.~De ugyanez a keserű, világgyűlölő hangulat 13312 4 | hallatszott már a csörömpölésük. Ugyanezeknek bizonyos napokon, a rájuk 13313 16 | hogy – álljunk meg csak! Ugyanis háromféle „igaz” van a világon.~ 13314 20 | minderre büszke voltam.~Úgyhogy meg sem lepett, mikor egy 13315 12 | szeressen egy kicsit. Másnál úgysem kereshetek se irgalmat, 13316 12 | hangon.~– Pruhühü, hahohó! uhuhu, krikiki! Te is bujdokolsz 13317 12 | Harmadnapra szerencsésen elértünk Új-Szőnyre. Odáig elfogyott az utolsó 13318 4 | alkalmaknál Erzsikét egy újabb oldaláról is megismertem. 13319 5 | hatalmasság volt akkoriban egy újdondász.~Ez volt a tábornak az artilleriája. 13320 5 | Az én lakóm, a „Jelenkor újdondásza” egész éjeken át nem tud 13321 5 | állnék-e be a „Jelenkor”-hoz újdondásznak? (Pákh Albert csinálta e 13322 5 | Hogyne fogadtam volna el! Az újdonságírás nagyon háladatos feladat 13323 5 | volt is akkor tekintélye az újdonságírónak! Példával bizonyítom.~Mint 13324 17 | III. Napoleon historicus újévi köszöntője előre jelzé az 13325 5 | demokraták, a liberálisok, az újítók: azok voltak a konzervatívok, 13326 19 | nagyúri férjekkel, akik az ujjaik között nézik el a feleségeik 13327 13 | s erővel lefeszegette az ujjaimat a lőcsről, s aztán nagyot 13328 13 | őrmester, s mutogatta neki az ujjain – „Jeden, dwa!” (Ez csak 13329 2 | másik lábával is átfogta az ujjamat s engedte magát az asztalról 13330 2 | Kedves Kokócska!”~Én aztán az ujjamra szedett Kokócskát hazavittem 13331 12 | kemencét ki tapasztja ki? Az ujjas mándlimat kirágták az egerek, 13332 15 | A jobb keze három első ujját a feje fölé emelte, mint 13333 9 | sáros alakomat: elkezdett ujjongani, s a lárma lassankint elhalljukozta 13334 6 | még fiatal nemzedékénél újoncozott, s fel is fedezett egy fiatal 13335 9 | fényes diadalnapok után újrakezdődött a balsors. Az északi óriás 13336 16 | megbukott. Ahelyett a „Vasárnapi Ujság”-ot szerkesztettem, a lapon 13337 10 | a francia hadjáratokról. Újságot nem járat; ha valami vers 13338 5 | négygyermekes családapa volt, az újszülöttének én voltam a keresztapja, 13339 19 | megszokásból. Hanem, hogy a legtöbb újszülötthöz engem szoktak elhíni keresztanyának. 13340 8 | Dózsa-háború, s visszatér újult erővel); de mit szól mindezekhez 13341 17 | derék lovasok, dragonyosok, ulánusok; a huszárok már ott vannak. 13342 19 | Erzsike is a férjek non plus ultráját. Mert valójában az a férfiú, 13343 8 | kacérkodás, hivalkodás és unatkozás után ismét egyedül lehettem, 13344 18 | kötve, annálfogva „null und nichtig”. A plébánost, aki 13345 13 | áldozatnak a halálküzdelmét ez undok fenevadakkal. Úgyis annyiszor 13346 8 | emberi középlénynek rendkívül undorítónak találtam.~– Örültem mikor 13347 8 | az nem változtatott meg. Undorral teltem el minden iránt, 13348 2 | válaszolt:~– „Madame, vous êtes une friponne!”~Szép conversatio. – 13349 19 | szégyenli bevallani!)~– „Unikum!” Én pedig erre a szóra 13350 8 | Meg fogja ezt kegyed unni.~– Megunni? Hát nem emlékezik 13351 2 | tehát nem volt otthon. Az unokahúg is vele ment. Annak meg 13352 18 | tessék besétálni a szalonba – unszolt a cseléd.~– De jelentsen 13353 8 | hozzá a kegyosztását!~– Nem untatom önt a párizsi mulatságainkkal. 13354 9 | zsebembe.~A többit úgyis untig tudja már mindenki. Hogy 13355 8 | az egész birtokában. Szép uradalom volt! Egy nap be nem lehetett 13356 13 | volt, a diósgyőri kamarai uradalomból. Egy szürke szakállú öregebb 13357 8 | Már megint a nagyságos uraddal enyelegtél, tudom! De csak 13358 9 | kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos 13359 4 | asszonyokat bokrétástól, nagy urakat szónoklatostól, s odarohant 13360 8 | Verchovszky Sándor ügyvéd uraknak”, s odaadtam a kezébe.~Csak 13361 11 | lilaszínekbe játszik, de rajtuk is uralg a trencséni, turóci hegység 13362 2 | engemet bemutatni a mai nap uralkodó planétájának, Bagotay Mukinak, 13363 18 | elfelejti a zászlójának, az uralkodójának adott esküjét; csak azért, 13364 4 | tökéletes divatszabadság uralkodott hazánkban, még Budapesten 13365 17 | Csetátye Máréban, a római uralom e megdöbbentő emlékében: 13366 20 | hogy én „meg akarom ölni az uramat!”~Megrettenve tekinték a 13367 8 | ott tanul franciául az én urammal. El is hoztam magammal az 13368 12 | csokoládés kókot adna az ember az urának, még azt is megunná. Csak 13369 10 | játszik is a szomszéd nemes urasággal tarklit – krétára. Kölcsön 13370 10 | nézett bennünket többé „uraságnak”.~Még aztán Miskolcon is 13371 15 | Nekem van hosszú beszédem uraságoddal; ha megenged.~Erre én széket 13372 2 | mulatni odabenn a fényes uraságoknak.~Egyszer csak a vállamra 13373 13 | vállamig ért, az öltözetem uraságtól levetett ajándékkabát, rám 13374 19 | főpap áriáját: – „Aki az úrban megbízik”. – A többit aztán 13375 12 | Hogy a dézsmát, meg az úrbért elvesztette; alig kap pénzt. 13376 2 | velük a játszmát, ugye?~(Az úrhölgynek különös kifejezései voltak.)~ 13377 12 | Édes Istenkém! Ha minden úriasszony mindjárt azt cselekedné, 13378 8 | pamlaggal.~– Óh nem! Oda nem! Az úriasszonynak való! Jó lesz nekem itt 13379 11 | disznócsorda. Szép két köpcös úriember volt, szironnyal szépen 13380 10 | a fej?~Csupán a szép két úrifajta ló a kocsink előtt gyaníttatá, 13381 18 | kihúzni a maga számára a sors urnájából?~Kitalálta, hogy mire gondolok 13382 12 | templomi zászlókat, amiket az úrnapi processiókon a céhek férfiai 13383 12 | akart ijeszteni a nagyságos úrra, s az egész idő alatt el 13384 12 | vagyonomat, azt mind nekiadom, úrrá teszem, az ő saját ízlése 13385 8 | Bagotay Nepomuk János úrral elkészültünk volna ideig-óráig ( 13386 12 | mi kedves, jó nagyságos urunkat. Nincs annál jobb ember 13387 13 | törte magát a várig, s az úrvacsorája az őrnagynak maradt.)~– 13388 13 | szívesen látom egy kis »úrvacsorájára«.” Németül még szebben hangzik: „ 13389 20 | tűzhely mellett, ahol az úrvacsoráját főzik. Milyen prózai közöny 13390 20 | egy enyvtengerben kellene úsznom. Minek beszéli előttem azokat 13391 1 | fény végigívlik benne, egy úszó vadmadár ezüstvonalat húz 13392 12 | hajók, malmok, lángolva úsztak alá s csapódtak a jégtörőkbe. 13393 4 | el a mi házunkig, olyan utakon, amiken ember nem került 13394 20 | láttalak magam előtt, s most az utálatot, a förtelmet akarod ennek 13395 16 | orr! Ez itt ni! Ez áll az utamban.~S megcibálta mérgesen az 13396 8 | rohantak ugyanazon az én utamon, melynek a végén ezek a 13397 12 | menjen az ajtóból, eresszen utamra.~Ekkor a Péter kirukkolt 13398 14 | fakaszt a fájdalom de az utamról le nem lépek. Ha a nevem 13399 4 | Vörösmarty kérdezősködnek utánad. A mutatványod nagyon tetszett. 13400 1 | ahogy alapos történetbúvárok utánajártak, még az a sötét szenvedélye 13401 13 | voltak, még egynéhány lövést utánaküldtek az ellenségüknek, olyan 13402 12 | vele; – hát akkor mindjárt utánaláttam, hogy visszatérjek haza, 13403 8 | valaki” a kisajtóban, aki utánanéz. Akkor azután hozzá kell 13404 20 | legjobb gondolataimat; akinek utánaszaladgáltam az ország egyik szélétől 13405 1 | kénytelen volt a láb gyorsan utánaszaladni. A táncoló pár, mint a tenger 13406 17 | jövendőben hová címezzem az utánatok küldendő pénzesleveleket?~– 13407 15 | valaki, a Memnon szobrot utánozza, s ekkor bevallotta Klatopil 13408 18 | hajamat.~– Hagyjuk ezt ebéd utánra. Majd akkor elmondok mindent. 13409 8 | mintha integetne, hogy menjek utánuk, majd ők helybe vezetnek. 13410 7 | akkor tetszettek. Akadtak utánzóim. Még Petőfit is félrevezettem 13411 6 | menjen, ne bolondozzék – utasítá rendre Erzsike, rám mutatva.~– 13412 13 | vinni, mely a hadvezérség utasításait foglalja magában – s egyúttal 13413 13 | van, hogy a hadvezérség utasítását kezükhöz juttassam.”~– „ 13414 12 | szolgáló főzi az ebédet, az én utasításom szerint. Hogy meg lesz majd 13415 13 | találkoztam. Hanem az volt az utasításomba adva, hogy a küldött sürgönyt 13416 13 | parasztházban, azzal az utasítással, hogy addig házi börtönt 13417 17 | holdból.~Ezen kedves emlékű utazás alatt kísért folyvást az 13418 10 | Aztán meg azt a pusztai utazást a felemás lóval, az ekhós 13419 13 | hogy annak az oltalma alatt utazhatott volna tovább? – szóltam 13420 10 | kis ekhós parasztszekéren utazik egy asszony, görögdinnyéket 13421 17 | semmi orvosság, hanem eredj utazni, s asszonyhoz ne közelíts”.~ 13422 4 | idegen világba kellett utaznom, az én áldott jó anyám gondoskodott 13423 10 | Sándornak a feleségével utazott, az vezette nyomomra. Szeged 13424 8 | igazán; Vácig gabonás hajóval utaztam, onnan Pestig gyalog.~– 13425 9 | a bécsi forradalom. Bécs utcái visszhangzottak a „szabadság” 13426 8 | végig fényes nappal Budapest utcáin, és éppen nálam látogatást 13427 13 | azok a „kis piac” szűk utcáján igyekeztek előre. Én rémületemben 13428 12 | tartott. – A vár közelébe eső utcákat a nemzetőri hadcsapatok 13429 3 | elfér.~Manapság egy egész utcám van szülővárosomban, amelyet 13430 12 | megoltalmazni. – Nem mertem az utcának azon oldalán végigmenni; 13431 4 | erődített várhely. Annálfogva utcánkon gyakran lehetett találkozni 13432 12 | már közkézen forog. Minden utcaszegleten ott lobog a személyleírásom. 13433 9 | feladatom volt a Hatvani utcát egész hosszában megtöltő 13434 8 | Azután karjára ölté az úti elemózsiás kosarat és búcsút 13435 17 | Nekem használt.~Végigjártam útikíséretemmel – mely utóbb tíz főre felszaporodott – 13436 12 | Összeölelkeztünk.~Ezalatt a kísérő útitársnő is felküzdte magát a sziklalépcsőkön 13437 18 | asszonynak a kezében volt egy útitáska meg egy nagy vászonesernyő. 13438 4 | haragosának.~Azzal bedugta az útitáskájába a kéziratomat; de nem zárta 13439 18 | igazolásául előkereste az útitáskájából az esketési levelet, melyben 13440 13 | valami kilőtt golyónak az útjába engedné tévedni. Mindig 13441 16 | S megcibálta mérgesen az útjában álló akadályt, mintha csak 13442 13 | vámszedőnek, hadd bocsássák útjára a szekeret. Gondoltam, hogy 13443 12 | hogy egy óriás odafeküdt az útjukba hegyláncnak.~Itt fenn a 13444 3 | visszatérhetnék az életem útkezdetére, megint újra azokba a lábnyomokba 13445 14 | útközben láttamozták. Ebben az útlevélben az útitárs rovata kitöltetlen. 13446 13 | Kegyednek van külföldi útlevele. Abba beírhatná a jó barátját 13447 14 | mondani. Nekem van angol útlevelem. Elmondtam önnek, hogyan 13448 14 | Pestről álnév alatt szerzett útlevéllel. Sok baj érte az úton. A 13449 13 | Tervemhez egy külföldi útlevélre van szükségem.”~– „Azt meg 13450 12 | kettőnket Miskolcra. Az utóbbi esetben nem kell magadat 13451 8 | ménese, gulyája, s erre az utóbbira különös büszke látszott 13452 17 | Vencel százados.”~De még utóirat is volt.~„P. S. Ezt a levelemet 13453 8 | törődtem soha. – Keserű utóízt hagyott csupán az, hogy 13454 12 | csak tedd el magadat az utókor számára. Majd mi ketten 13455 2 | nevezte meg a közhír.~No, de utol is érte őket a Nemezis!~ 13456 20 | Oh, azt az ön képzelete utól nem bírja érni, amit én 13457 17 | volt annak. Előleges és utólagos cenzúra mellett egy igaz 13458 13 | Rengetegi utánam futott, és utolért.~– Az ördögök vannak önnel? – 13459 2 | szemeimmel láttam.~No, de utolérte őket a Nemezis!~A táncrend 13460 6 | utánam futott, s az ajtóban utolérve, megfogá a kezemet, meleg 13461 19 | látják, hogy itt maradt utolsónak, mikor a többi vendég mind 13462 14 | tegyük fel, hogy valami úton-módon sikerülne egy nagy művésznőnek, 13463 8 | Nézze, itt van az egész útravalóm.~Azzal feltakarta a füleskosár 13464 13 | maradtam, nekidőlve egy útszéli jegenyének, s aztán néztem 13465 17 | hosszat nyeregben, néhol úttalan erdőkön keresztül, meredek 13466 5 | drága gyémánt, akkor! ma már úttöltő kavics, amin rajta járunk.~… 13467 12 | lettem volna fáradva az úttól!~Akkor kezdtem el magamhoz 13468 17 | emberből bolondot csinál, gúnyt űz az imádóiból; egyedül terólad 13469 18 | adósságokba keveredett, lelketlen uzsorások kezébe jutott, akik folyvást 13470 19 | még a szent Dávidnéi!~– Ne űzzön gúnyt az én kegyességemből! 13471 1 | bien, monsieur Maurice. Ca va ausgezeiknet!” Alten sie 13472 8 | vagyok ám fáradva igazán; Vácig gabonás hajóval utaztam, 13473 13 | nagysám. Ma bizonyosan nem vacsorált; szedje ki belőle, amit 13474 6 | anyámnál jött össze a rokonság, vacsorára a sógoromnál, Vály Ferencnél. 13475 19 | ott a feleségem pompás vacsorát készített a számukra; csapra 13476 6 | énnekem azokat a sardanapali vádakat a fejemre halmoztatnom! 13477 14 | most itt széttépnének a vadállatok, azt sem tudná meg soha 13478 8 | felfegyverkezve; a hajdúinak, vadászainak puskákat osztott ki éles 13479 20 | Jehovára, hogy én felkapom a vadászfegyverét, és agyonlövöm!~Azzal kifutott 13480 2 | tartottam, mint a lovagkori vadászok a sólymot, az orrát a kezem 13481 1 | hirtelen összetűzte vele a vadgalambszín pantallómon támadt félbeszakítást. 13482 8 | Ebéd után aztán a nagy vadkörtefa árnyékában egyet szunnyadni 13483 1 | végigívlik benne, egy úszó vadmadár ezüstvonalat húz rajta végig; 13484 18 | Még most sem tudom őt vádolni. – Nem ő volt a hibás; egyedül 13485 14 | sötétben is hazatalálok.~Vádolt a lelkem, hogy annyi időt 13486 19 | került eléje, aki azzal volt vádolva, hogy egy női modelljének 13487 11 | dértől, míg az ablakokból a vadrózsa sötétzöld füzérei csüggnek 13488 12 | rivalgott Bálványi Bálint vadul, a szemére lecsúszott parókával.~ 13489 12 | bömbölő tehenek, ökrök, amik vadultan igyekeztek a tűzfény láttára 13490 1 | mennyország. Két magas hegy vágánya közül előtűnik a telehold; 13491 11 | kilátás. A két oldalhegy vágányát szemben hullámzatos hajlású 13492 10 | kedvéért birkát, süldőt vágat; a felesége maga süt, főz, 13493 2 | meg kellett látni.~– Nem vágathatom le, mert éppen az ütér fölött 13494 13 | minden évben le szokták vagdalni, úgy, hogy a koronája csak 13495 13 | szerencsésen eljutott a vágdunai hídhoz, mielőtt a többi 13496 14 | a rongyait az arcom közé vágja!~ ~ 13497 11 | Ennek be kellett az útját vágni.~– Sajnálom, de nem sokáig 13498 2 | asszony azokat a becsületbe vágó megszólításokat osztogatja, 13499 13 | átszállított az égő városból a Vágon túl fekvő Izsa helységbe. 13500 11 | sertés Crözus savanyú képet vágott. Aki mai világban – Pesten – „ 13501 13 | egy csapat lovas gerilla vágtat elő nagy „rajta magyar!” 13502 13 | leányom!” fiákkerbe ülni és vágtatni Komárom felé.~A visszamenetelnél 13503 13 | szekerek hármasával, négyesével vágtattak végig az országúton, összeakadtak 13504 6 | felkölté.~Sietve felöltöztem, s vágtattam a Pilvaxba. A közvélemény 13505 13 | befogva, az első jeladásra vágtatunk vissza a jégen Cibakházára, 13506 9 | a budai tüzérparancsnok vágtatva jött le a pesti városházára, 13507 17 | csuhájukat, hogy a gonosz vágyakat elöljék a testükben vele.~ 13508 20 | Nekem vagy egy titkos vágyam, ami régóta megtölti az 13509 7 | életunt decrepitus, halálra vágyó fickó volt az a bizonyos 13510 12 | Nem tudtam, hogy eszemen vagyok-e, vagy megőrültem. Miért 13511 8 | Megutáltam a parfümöket, s vágyom a bűz után. Nincs se Felix 13512 19 | emberek könnyelműsége egész a vagyoni tönkrejutásig vitt. Éjjel-nappal 13513 13 | lélegzetem bírta, amíg a szomjam vágyta; azt hiszem, hogy pálinka 13514 5 | Obernyik kivételével, aki Vahothoz ment) átvették az „Életképek”- 13515 8 | odajöttek, mind megvették a vajamat; utoljára csipetenkint árultam 13516 18 | mind a két kezem. (Valami vajassüteményhez való tésztát dagasztott.) 13517 8 | Péter annyi pénzt nem látott vajból meg túróból, mint amennyit 13518 5 | Helfy Ignác, Lauka, Degré, Vajda János, Tóth Endre, Tóth 13519 8 | felhúztam a csizmámat, s mentem vajt és túrót árulni egyenesen 13520 12 | Visszavesznek engem, mint a diákot a vakáció után az iskolába. Azért 13521 12 | ám valamennyien ezt a kis vakációt. Összebeszéltünk már. Azt 13522 12 | is.~„Reszkess! Féljed a vakmerőt!~Inkább nevezd te így őt~ 13523 13 | csattogását. Ekkor a kétségbeesés vakmerővé tett. Hirtelen kirántottam 13524 20 | vagyonomat elvesztegettem rá, s vakon rohantam a bajba érte. Tűrtem 13525 13 | fejszét; vagy hatot, vagy vakot! Ezer forintot adtak a markomba, 13526 18 | hogy ez ma meg holnap, valahány páciensét meglátogatja, 13527 18 | alatt kegyednek jó lesz valahová, valami kis városba félrevonulnia;1 13528 18 | kidobott az ajtón. Bizonyosan valakire vár. Talán éppen terád vár?~ 13529 20 | Én sohasem tartom jónak valakitől, akinek az arca nagyon megváltozott, 13530 6 | földre, a lábaink alá, s valamelyikünknek a sarka ott hagyta rajta 13531 8 | amitől az jobban elpiruljon. Valamennyinek olyan borízű hangja volt 13532 8 | szemérmetesebbek). Hát én mind valamennyivel torkig laktam. Tetszik nekem 13533 18 | magam pedig majd el tudok valamerre tűnni az emberek közül. 13534 13 | barátom, azt ne higgye ám ön valamiképp, hogy az én életem ezen 13535 14 | én.~– Hát beszéltünk mi valamiről? Én nem tudom! – felelt 13536 19 | a négy utóbbiak csehek valának.~Én aztán tartottam az areopag 13537 2 | osztogatja, s aki oly becsmérlő válaszokat felesel vissza – egy szürke 13538 15 | egy megfelelő mimikával válaszoltam, hogy ez nem jön beszámítás 13539 13 | jussak. Nem volt ott más választás, mint egyenesen keresztülcsúszni 13540 18 | víz, hogy nem maradt egyéb választása, mint vagy főbe lőni magát, 13541 20 | miniszter, hogy buktassam meg a választásnál. És én azt a derék embert 13542 18 | látta, hogy nekem nincs más választásom, mint a szégyen és a halál 13543 19 | melyet tartózkodási helyéül választott. Amint a biztosítékát kezéhez 13544 2 | rendezett jogászbálra engemet választottak meg egyhangúlag „előtáncosnak”.~ 13545 8 | megesküszöm törvényesen, az én választottammal, s leszek, amint már eddig 13546 15 | Ismerősöm nekem az ön választottja?~– Természetes. Ha csak 13547 15 | kézzel, hogy szét vannak választva.)~– Akkor ez egészen törvényes 13548 2 | őket a Nemezis!~A táncrend valcerrel kezdődött. – Ha engem decretáltak 13549 11 | volt.~Ráhagytam, hogy az valék.~Ekkor a másik testvér vette 13550 15 | tenyérrel.)~– „Méltóztatott válét mondani a szemináriumnak.”~ 13551 4 | köszönhetem.~Azért nem is válhatok meg tőle, anélkül, hogy 13552 5 | iskola könnyen veszedelmessé válhatott volna az adeptusokra nézve, 13553 12 | magammal viszlek oda; mint egy valkűrt! Te, barátom, megörökíted 13554 4 | minden tagja mozgásba jött; a vállai verték a ritmust, a keble 13555 12 | ölelgetni! Micsoda szép fehér vállak! De kár volna ezeket a batyucepeléssel 13556 4 | segélyezésére.~Ha sikerült volna a vállalat, bizonyára nem dicsekedném 13557 8 | is várta tőlem, hogy én vállaljam el az ügyét, hanem azért 13558 18 | Tartuffe szerepére kezdtem vállalkozni. Játsszuk hát az erkölcsi 13559 13 | volt rá, hogy ilyen okos és vállalkozó szellemű leánya van.~Én 13560 13 | országból tódult oda a megriadt vállalkozók, szállítók fajzata, akinek 13561 8 | jussocskámat adná ki, hát nem vállalná-e el az ügyemet, megszolgálnám 13562 8 | Én kétkedve vonogattam a vállamat.~– Meg fogja ezt kegyed 13563 13 | annyira lenyírva, hogy csak vállamig ért, az öltözetem uraságtól 13564 8 | a szívének a dobogását a vállamon.~El is rontottam az első 13565 14 | szemembe.~Aztán egyet vont a vállán, leheveredett a tűzrakás 13566 6 | vagyok is, mégis be kell vallanom, hogy van benne valami lélekacélozó 13567 4 | pap által minden bevett vallásfelekezet képviselve vala. A városkapitány, 13568 20 | legkevésbé. Van a katolikus vallásnak egy intézménye, mely annyira 13569 20 | Hisz éppen ez idegenít el a vallásomtól. Hogy ott vagyok a tűzhely 13570 20 | lét kérdése ez a kegyed vallásos rajongása, amit erősen előmozdíthatott 13571 20 | Istenre esküszöm, hogy a vallásról, az áhitat dolgairól beszéltem 13572 20 | beszélek róla. A katolikus vallást igazán tisztelem. Rítusát 13573 20 | talán kegyednek a férje a vallásváltoztatási eszmejárásáról?~– Annyit 13574 8 | sűrű fekete haja a két vállát veri, hájtól fényes tekercsekben, 13575 19 | kitalál rögtön. De jó volna vallató bírónak!~– Nohát ez nagyon 13576 16 | aztán Prottman fél napig vallatott, hogy mit tudok Kossuth 13577 2 | fiatal leányok nem viseltek vállfűzőt; ezt tánc közben, közvetlen 13578 5 | furcsa; törpe és púpos, vállhoz nőtt fejjel, melynek hátrafelé 13579 8 | nagy fekete szemekkel, vállig omló szénfekete angolos 13580 3 | rám.~– Ön fél attól, hogy vallomásnak fogom venni? Talán attól 13581 13 | megbüntetnék azért, hogy kudarcot vallott.~Egyszer aztán abbahagyták, 13582 12 | kedélyállapot tűrhetetlenné kezdett válni.~Némelykor erőt vett rajtam 13583 19 | lehet az embernek?~– Embere válogatja – felelt rá Ézsaiás.~– Hogyan 13584 12 | beköttette, nem tud magának válogatni a magához való gavallérok 13585 4 | fejezetekhez népdalokból válogattál mottókat. Ezt hát viszem 13586 19 | non plus ultráját. Mert valójában az a férfiú, aki harminckét 13587 16 | amik éppenséggel nem arra valók, hogy azokat rajtam kívül 13588 12 | hegyeknek ormai. – Hű képe a valónak. – Nincs – semmi sincs már!~ 13589 8 | gyakorlom az ügyvédséget. Válóperekről még csak fogalmam sincs. 13590 13 | Azt mindenki tudta, hogy a válóperem meg van kezdve Bagotay Mukival. 13591 12 | Megreperáljuk ezt gyönyörűségesen.~– Válóperünk is foly már.~– No, afelül 13592 13 | a drasztikus előadás. A valóság nem volt rettenetesebb, 13593 2 | joga megteremteni; de a valóságban az nem létezhetik. Én azzal 13594 4 | meg voltak nyerve ez eszme valósításának, akkor az én indítványom 13595 8 | nem adhat ám gőzhajóra valót. Csak úgy szegény ember 13596 1 | Fraulein Erzsike par l’And. Valsez la!~S azzal karon fogott, 13597 5 | Végre oly elkeseredetté vált az írói harc, hogy Horváth 13598 18 | a legnagyobb szeretetben váltak el, mikor neki el kellett 13599 19 | Összefüggéstelen, egyre váltakozó rémséges víziók; de örökös