Jókai Mór A tengerszemu hölgy Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
14156 13 | aki az ostromolt várból viszek sürgönyt a magyar kormánynak.~ 14157 13 | üdvözöltek bennünket, amit én viszonoztam. Kérdeztem az öregebbtől, 14158 15 | Az érzelem természetesen viszonoztatik.~– Ohó! (Most már a kardmarkolathoz 14159 12 | hogy erre a bemutatásra ne viszonozzak ezzel a szóval:~– Akkor 14160 20 | életemben… Megengedi, hogy viszonozzam? Nem! Nem tehetem. Nem jön 14161 16 | a férjével. Téli, nyári viszontagságokat, amikben az ilyen fegyveres 14162 14 | és elfut vele a világba. Viszonttorlás ez!~A két szeme lángolt, 14163 15 | Akkor ez egészen törvényes viszony.~Erre az én dragonyos hadnagyom 14164 3 | alakoknak az egymáshoz való viszonyából kiokoskodom, hogy minek 14165 15 | valamennyi nős tisztnek a családi viszonyaival. Mikor aztán a menyasszony 14166 19 | kérdezém én tőle.~– Soha! – viszonzá ő határozottan. S egészen 14167 15 | főhadnagy úr, ahogy a curriculum vitae-jéből megértettem, önt kezdetben 14168 13 | Annak a maradványai fölött vitatkozott egy sereg holló és varjú 14169 9 | követelve, de kínálva voltak; vitatkoztak fölöttük az országgyűlésen, 14170 2 | fiatalembert, s azokkal együtt vitatkoztam a „védegylet” célszerűsége 14171 6 | állítva. Egy szóval sem vitatom, hogy ez nem a legkorrektebb 14172 9 | azzal elkészültem, afölött vitáztak, hogy hát azután mi lesz: – 14173 13 | cigány, ha valami uraság viteti, s olyan uraság nem volt 14174 15 | tudta ön érteni, amit az én vitézem magyarázott? – kérdezé aztán 14175 8 | az arcképe, melyet egykor vitézi tornában foglaltam el a 14176 17 | harcvonal előtt megdicsérve vitézségemért. Tudasd ez örömhírt kedves 14177 15 | Temesvárba. Semmi alkalom vitézségre. Lovaskatona sáncok között! 14178 16 | dragonyosezredével együtt vitték a keleti határszélre. Természetesen 14179 6 | vívóiskolában.~– Eh mit? A vívás kohlmarkt! Birokra mutatja 14180 20 | barátommal pisztolypárbajt vívatott velem, aki sohasem vétett 14181 19 | börtönt. Csodálom, hogy ezt a „viveur”-ők fel nem kapták.~Aztán 14182 6 | hírt, nevet, világi állást vívni ki magamnak. S íme, másfél 14183 19 | majd meg párbajt kellett vívnom – nem a magam bűne miatt; – 14184 6 | megpróbálhatjuk egyszer a vívóiskolában.~– Eh mit? A vívás kohlmarkt! 14185 8 | mondanom, mert a mama a levél vivőjét, az én szolgálómat is agyonijesztgette: 14186 13 | dologban teljes bámulatomat vívta ki Rengetegi őrnagy: a stratégia 14187 6 | Bagotay Muki amerikai párbajt vívtak; aki a fekete golyót húzta, 14188 13 | honfoglalás döntő ütközetét vívták Zalán ellen; az a rom pedig 14189 8 | keresztülvádolnunk.~– Hogyan? A vízáradáson keresztül?~– Hiszen nem 14190 1 | s a tour de mains-nél a vizaví táncosának a kezére ütögetett; 14191 14 | maleficiuma: a tengerészre a vizbe fulladás, a katonára a meglövetés 14192 3 | szörnyeteg elveszett a tengerszem vizében. Két ragyogó könnycsepp 14193 2 | ember letörölheti róla egy vizes szivaccsal az akvarell képet, 14194 1 | nőni. Csupa virágoskert a vízfenék. S e virágoskertnek nincs 14195 12 | rajtschulban, s ordított, mint a víziló, míg a bot össze nem törött 14196 14 | olyan, mint egy hagymázbeteg víziójának összefüggéstelen motyogása.~– 14197 19 | egyre váltakozó rémséges víziók; de örökös lidércnyomás.~– 14198 13 | Kémek vagytok! Meg kell őket vizitáltatni. Le kell vetkőztetni.” Ugyancsak 14199 19 | kocsijához, ott fogadtuk el a vizitet az utcán – szegény rabok!~ 14200 18 | a fogam közé dugni azt a vizitkártyát.~Azután úgy apportirozta 14201 18 | Ezer csúfolódó, halfarkú vízitündér fickándozott ezekben a tengerszemekben.~ 14202 13 | vettem ki, hogy meg akarja vizsgáltatni a fát, nem odvas-e belől, 14203 5 | időközben letettem az ügyvédi vizsgát és voltam „okleveles köz- 14204 1 | emelkednek fel a mélységből, a vízszín alatt maradva; fák, amiknek 14205 12 | felugrott a levegőbe. A víztől nem félnék, hanem a halaktól 14206 11 | vonalakban emeli ki. Alant a völgy, mint egy keskeny sötétzöld 14207 14 | barátom megint kikapaszkodik a völgyből. Majd feltalálják egymást. 14208 13 | félig kivájta a szél, a völgyeik gyéren benőve csenevész 14209 13 | feleségem az emberlaktalan völgyön keresztül, s az erdészek 14210 15 | még a két násznagyból; a vőlegényé volt a zászlóaljparancsnok 14211 19 | Hát ugyan micsoda?~– Az én vőlegényem egy derék, kitűnő néptanító, 14212 15 | malícia volt! Így elkergetni a vőlegényemet! Menjen! Hogyan csúffá tett 14213 15 | állt a menyasszonyon és a vőlegényen kívül még a két násznagyból; 14214 15 | kommentárok nem annyira a vőlegényének az örömére, mint az én felvilágosításomra 14215 15 | cselekszem többet. A legközelebbi vőlegényénél nem bánom, ha mahomedánus 14216 15 | beszélhetünk akármit. (Erzsike a vőlegényére célzott.) Ez egy áldott 14217 15 | díszben megjelent, kísérve a vőlegényétől, aki az egyik kezében a 14218 8 | vőlegénytől, a leányok a vőlegényt, s kénytelenek mind azt 14219 8 | Mikor már legnagyobb volta veszedelem, akkor küldött 14220 12 | kínált pénzt. Pedig hát voltaképpen már akkor nem volt több 14221 3 | kényszerhelyzetének kellemetlen voltát.~– Olvasta már, Erzsi kisasszony, 14222 18 | páciensét meglátogatja, a nux vomica mellé mindannyinak beadja 14223 8 | elő közülök. A szemöldökei vonaglottak, mint a kígyók. Fújt arra 14224 18 | El kell ismernem, hogy ő vonakodott azt elfogadni. Mindenféle 14225 11 | széleit élesen aranyozott vonalakban emeli ki. Alant a völgy, 14226 11 | fénye képezi az elválasztó vonalat. Ez persze nem az én tudományomhoz 14227 8 | ördögöcske incselkedett a nevető vonásaiban. – Nem akartam hinni a két 14228 14 | tartani; olvasni hagy a vonásaimban, mint a nyitott könyvben. 14229 18 | melyikünk tud több jeles vonást felfedezni a Klatopil jellemében.~ 14230 13 | kocsisokat, akik a katonai vonat útját elállták: – „Átkozott 14231 17 | bizonyítja, hogy minden vonatkozás egészen plátói természetű 14232 16 | ami az ő szent fogadalmára vonatkozik, míg utoljára is kénytelen 14233 18 | volt, s akkora összeget nem vonhatott el az üzletéből, amekkora 14234 13 | elébb egy csúnya nagyot vonítottak, s azzal meg kezdték a fűzfa 14235 19 | a következményeket le ne vonja; s ha még egyszer választani 14236 13 | melyet elfogott királyok vonnak ki a színpadra, s deklamál 14237 12 | reánk. – Még, ha kínpadra vonnának, se mondjátok meg, hogy 14238 8 | ilyen élet!~Én kétkedve vonogattam a vállamat.~– Meg fogja 14239 12 | maradjak tőle, s aztán úgy vonszolt magával az egymás hátán 14240 14 | a szemembe.~Aztán egyet vont a vállán, leheveredett a 14241 18 | volna, sőt ízetlenkedve vonta azt vissza, s félrefordította 14242 6 | pegazusom nagyon sovány vontató marha.~Bagotay Muki pedig 14243 7 | keserű, világgyűlölő hangulat vonul végig minden egyéb akkor 14244 12 | atilladolmányosan nagy sietve vonulni a vár felé, dobszó mellett. 14245 13 | hogy a magyar deréksereggel vonulok tovább, ott szívesen látták 14246 20 | keresztül; most már az áhítat vonz oda. Ah, mennyivel magasztosabb 14247 18 | egészen helyreállt a gyöngéd vonzalma az ő szeretett Klatopiljához.~ 14248 2 | hang válaszolt:~– „Madame, vous êtes une friponne!”~Szép 14249 10 | olvasmányok, mint Scott Walter történelmi műve a francia 14250 1 | monsieur Maurice. Allons! Walzer geht an. Nur courage. Ne 14251 14 | hős kürtjének a szavát: „wasa hóa!” Erre a szóra rögtön 14252 14 | hangosan kiáltám a völgybe:~– „Wasa-hóa!”~Az erdei visszhang visszakiáltá 14253 3 | fogja kinyomatni a munkáját Weinmüller Fáninál? No hallja, ez nem 14254 4 | házasságok” kérdése fölött. „Hie Welf! Hie Ghibellin!” Itt állást 14255 12 | mellyel az ki van egyenlítve. Werbőczi mondja: „raptor solvat decem 14256 3 | láttunk volna berámázva, mint Wesselényi Miklósét, Balogh Jánossal 14257 13 | ha az ön hölgye magának Windischgraetz hercegnek a védlevelével 14258 10 | X. FEJEZET ~Ahol a világnak 14259 11 | XI. FEJEZET ~Bálványosi Bálint 14260 13 | XIII. FEJEZET ~Hogy volt tovább?~ 14261 19 | XIX. FEJEZET ~Medvési Ézsaiás~ 14262 15 | XV. FEJEZET ~Csudadolgok, amiket 14263 16 | XVI. FEJEZET ~Katonadolog~Az 14264 17 | XVII. FEJEZET ~Ne vigy minket 14265 18 | XVIII. FEJEZET ~Hideg zuhany!~ 14266 20 | XX. FEJEZET ~Gyónás~Hát bizony 14267 21 | XXI. FEJEZET ~Mária-Nostra~Hej, 14268 1 | Füsse schauen. Regardez aux yeux. Das ist riktig. Embrassieren 14269 6 | meghalni –, hanem doktor K…yval a karján sebet csináltatni. 14270 12 | Ülj le az asztalhoz és zabálj! Majd én beszélek!”~A menyecske 14271 13 | den grossen Herren, der zahlt mit grossen Banknoten” Erre 14272 6 | szaladtak át a nagy birkózási zajra, s nagy volt a megbotránykozásuk, 14273 18 | bele a hínárba. Az ilyen zaklatott állapotban levő katonatisztnek 14274 16 | lehet valami kellemes férj. Zaklatva bosszantva, elöljáróitól 14275 13 | honfoglalás döntő ütközetét vívták Zalán ellen; az a rom pedig a 14276 14 | én megszabadulásomnak a záloga. Egy komáromi menlevél.~ 14277 15 | várban. (Itt a hüvelykujját a zápfogai közé szorította, pöfékelést 14278 12 | zsarátnok úgy hullott, mint a zápor. – Amint az anyám házához 14279 18 | barátságáért mind a ketten, mint a záporeső. Tudtuk, hogy egyikünk a 14280 20 | nagy diadalom után csak úgy záporlott hozzám a sok üdvözlő távirat, 14281 15 | intézetnél letett összegemet, s a zár csak akkor szűnik meg, ha 14282 12 | tán nekem akarja adni a zarándokoláshoz.~– „Engedje meg, drága jó 14283 4 | nem zárta le kulccsal a zárát.~– Hát még mit írtál?~Én 14284 12 | instrukcióba lett volna neki zárjel közé írva a szerepében ( 14285 19 | aztán büntetésből majd ide zárnak ön mellé.~– Ez igazán nehéz 14286 19 | regulát.~– De nem fogják rám zárni a börtönajtót?~Más rendes 14287 13 | ostromolt vár körül volt zárolva. – Ha egyszer kijutunk a 14288 13 | pénzét átadtam. Karjai közé zárt, csókjaival elhalmozott, 14289 4 | útitáskájába a kéziratomat; de nem zárta le kulccsal a zárát.~– Hát 14290 5 | Jutalmul ígértetett egy szabad zártszék és tíz forint hópénz. – 14291 13 | imádót. – „Minek önnek egy zászlóalj? Elég önnek egy „trupp” 14292 15 | násznagyból; a vőlegényé volt a zászlóaljparancsnok őrnagy és ennek a feleségéből.~ 14293 18 | fogja kérni; elfelejti a zászlójának, az uralkodójának adott 14294 12 | is égett. A szép templomi zászlókat, amiket az úrnapi processiókon 14295 9 | munkások tömege, s valahonnan zászlót is kerítettek, a három szent 14296 19 | meg lehet még tartani a zátonyra jutott jótékony hangversenyt. – 14297 18 | kettős áll vénít!~Egész zavarba hozott. Mármost én ezt mivel 14298 12 | nagyságos úr, hogy igen nagy zavarban van. Hogy a dézsmát, meg 14299 8 | Bagotayné asszonyság? – hebegém zavarodottan.~– Óh, nem vagyok már Bagotay 14300 17 | levélke illatos volt – a zellertől, ami közé el volt dugva.~ 14301 4 | tudnám megmondani, mert a zenéhez nem értek s nem tudom, mi 14302 8 | össze még a cigányok bőszült zenéjével. Akkor került elő a férjem. 14303 13 | a várra, mi felvittük a zenekart a bástya tetejére, s ott 14304 13 | gyakran hallottak a farkasok zenekedvelő hajlamairól, s elkezdtek 14305 13 | alárántott embert a másik zenész ki akarta szabadítani a 14306 13 | körülülték a fűzfát, s a zeneszó mellé elkezdtek kardalban 14307 18 | csinálni. Sajátkezű hímzések, zenetámlány hangjegyekkel és hegedűvel, 14308 19 | cigánybandái összegyűlnek zeneversenyre; Patikárusék, Bunkóék, Rácz 14309 13 | ezt a küldetést, azontúl „Zenobia királynénak” fog nevezni.~ 14310 10 | azzal a szándékkal, hogy a zivataros időkben a családját ott 14311 19 | elhordott magával sétálni a zöldbe. Felvitettem a fogházba 14312 8 | az a sajátsága volt, hogy zöldet mutatott. Ettől a bűvszínezéstől 14313 11 | toronyszikla tetején három fa zöldül. Hogy kerültek azok oda?~ 14314 18 | azonban egy félretolt szék zöreje hangzott át a budoárból.~ 14315 20 | nehezen elhagyattam vele a zokogást. Aztán elláttam mindenféle 14316 2 | emlékeztető ajkak, csattanó piros zománccal; kissé fölfelé álló orr, 14317 19 | helyiségem hozzá és egyúttal zongorám is. A bizottság minden tagjának 14318 19 | felolvasás, negyediknek zongoratanulmány, ötödiknek magyar magántánc; 14319 4 | lajttal, prófonttal, lisztes zsákokkal volt megrakva, s melynek 14320 12 | azért jött? Bizonyosan a zsali ruháját? Szép nagyságos 14321 11 | lény is a világon, amit zsandárnak hívtak; – de hogy ez iránt 14322 12 | Oltásra senki sem gondolt. A zsarátnok úgy hullott, mint a zápor. – 14323 13 | elmegy könyörögni a hatalmas zsarnokhoz, s bájainak az árán vásárolja 14324 15 | Ahán! Kit tud ön legnagyobb zsarnoknak a világon?~– Siracusai Dionisost.~– 14325 13 | van rajtam most, s annak a zsebében mindig szokott lenni egy 14326 20 | Azzal elővonta az üvegcsét a zsebéből, és megmutatta.~Ez nekem 14327 17 | Furcsán kezdi!~– Talán már zsebedben az előléptetés?~– Az még 14328 13 | mondám én, kihúzva a zsebemből a „Közlöny” azon reggeli 14329 6 | beléptemet, hirtelen rádobta a zsebkendőjét, de az én szemeim azért 14330 6 | fordult, azt a hímzésre vetett zsebkendőt akarva eltávolítani, amit 14331 8 | öltöztetnem. Egy kicsit zsémbeltem is vele: – „Szép állapot, 14332 4 | a fején. A principálisom zsemlyeszín kabátban járt, melyen csak 14333 18 | fölszeletelte a kisleány számára a zsemlyét; vizet töltött neki egy 14334 6 | hanem eleinte egészen vad zseni volt. Nem értett más nyelvet, 14335 18 | drasztikus hatásra. A hiúság nem zsibbad el soha!~Előjöttem az öreg 14336 12 | azt sem tudtam megmenteni. Zsibbadt kábulatomból egy iszonyú 14337 2 | érdemesnek. A darab címe volt: „A zsidó fiú.” – Nem valami gyufát 14338 14 | szerezhessen össze, amivel a zsidónéit kielégíti, akiktől a jelmezeihez 14339 5 | táborához kell számítanom Czakó Zsigmondot, ki a modern drámát honosította 14340 8 | fekete kenyér és valami zsíros papirosba takarva; valószínűleg 14341 12 | szalonnadarabot; a lecsepegő zsírt nagy szakértelemmel juttatva 14342 13 | villámsebesen átkorcsolyázott a Zsitván, a Csilizen, meg még egypár 14343 9 | bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli 14344 19 | szépek azok a szent Dávid zsoltárai.~– Hát még a szent Dávidnéi!~– 14345 9 | jelenet volt. A városház terme zsúfolásig tömve; aki beszélni volt 14346 17 | szokás, hogy hat napon át zsugorgat az asszony, a hetediken, 14347 12 | korcsmákban megfizetni a zsuppnak az árát, amin háltam. Harmadnapra 14348 18 | nincs kenyere.”~– Nézze, Zsuzsi, elfelejtett a gyámatyámnak 14349 9 | balsors. Az északi óriás ránk zúdítá egész haderejét. Ismét futni 14350 3 | jövő tülkölést, szúnyograj zümmögését; – az nekem mind súg, mesél 14351 11 | ez végződik, egy mosolygó zúg, közepén a kis Tardona füstölgő 14352 13 | jár; a várőrség henyélt és zúgolódott. Árulásról suttogtak! Sőt 14353 9 | soha. Ő kitalálta azt a zugot és keresztül minden ellenséges 14354 18 | XVIII. FEJEZET ~Hideg zuhany!~Ugyancsak elővett a szívdobogás, 14355 8 | ajtóból.~Más emberre jeges zuhanyként hatottak volna az ilyen 14356 12 | át a pörölygépek kimért zuhogása, mintha a föld szívének 14357 13 | faderék fehér, a lecsüggő ágak zuzmarától aláhúzva.1 Ezen homokbuckák 14358 1 | a kezét, s aztán „eins, zwei”.~Az akkori valcer pedig „