XXI. FEJEZET
Mária-Nostra

Hej, de tenger idő múlt el azóta, hogy ez történt. Idestova húsz esztendeje lesz. Elszédülök, ha visszatekintek rá.

De sok rossz esztendő; de sok nemszeretem nap.

De sokan elköltöztek mellőlem, akiknek öröm volt az élet, akikre mosolygott a jövendő. És én itt maradtam.

Alig találkozom már egy-egy magamhoz hasonló ősz alakkal a régi fényes időkből, amikre jólesik még visszaemlékezni s elmondani: – „Nem így volt az régen!”

…Néhány évvel ezelőtt sorra látogattam a hazai nagy államfogházakat. Voltam Szamosújvárott és Illaván, ahol a bűn arisztokráciája van összegyűjtve. Mindazok az alakok, akik tíz éven felül terjedő fogságra vannak elítélve, a halálbüntetésből kegyelem útján élő halottakká téve. Érdekes tanulmány az emberi élet éjszakájából.

Meglátogattam a Mária-Nostrát is. Ott a női elítéltek vannak.

A felügyelést apácák végzik.

Látogatást csak miniszteri rendelet mellett szabad tenni e fegyházban.

Ott példás rend uralkodik; a fegyencnőkkel igen jól bánnak. Végigvezettek a nappali termeken, ahol a fegyencek munkával vannak elfoglalva.

Egy hosszú teremben csupa fehér ruhát varrnak. A finomabb munkát végzőknek külön asztalkájuk van.

Egy ilyen asztalka előtt megálltam; egy nő varrt valami gyermekruhát.

Az a szabály, hogy mikor a látogató (aki csak magas engedély mellett jöhet ide) megállt egy fegyencnek az asztalánál, ez tartozik rögtön felállni a helyéről, s akár kérdezve, akár kérdezetlenül elmondani, mi vétségért s mennyi időre lett elítélve.

Ő is felkelt, mikor előtte megálltam.

Olyan fehér volt már a haja, mint az őszi ökörnyál, de a szemei most is a régi színváltozó tűzben égtek; még most is lángoló tengerszemek!

Komoran, egyhangúan elmondá, amivel tartozott:

– „Megöltem a férjemet. El vagyok ítélve élethosszig tartó fogságra”.

Élethosszig! – S az élet olyan hosszú!

– Nem tehetnék önnek az érdekében valamit?

– Köszönöm. – Jó nekem itt. – Nincs mit keresnem a világban.

Azzal visszaült a helyére, s folytatta a munkáját.

Szegény kis Erzsike.

Tavaly kaptam a haláláról értesítő levelet.

Az volt a kívánsága, hogy ezt velem tudassák; senki mással.

Szegény kis Erzsike! Most már én is feloldhatlak vétkednek terhe alól, ahogy a szent atyák mondják:

– – Ego te absolvo, ab omni vinculo, excommunicatione, suspensione, et interdictione, quantum possum, et tu indiges – ego te absolvo! Amen.