Fezejet

   1       1|             Clementine?~Senki sem felel.~A kérdező egy nyolcvan év
   2       1|                arca olyan cserfakó, mint a múmiáké, egyik ránc a másikat
   3       1|               mint a múmiáké, egyik ránc a másikat éri rajta; száraz,
   4       1|                  Ki ásított oly hangosan a hátam mögött? – kérdi újra
   5       1|              orrán keresztül hangoztatva a szót. – Senki sem felel?~
   6       1|                  sem felel.~Pedig vannak a szobában elegen. Ott ül
   7       1|                  szobában elegen. Ott ül a kandalló előtt egy harminc-harmincöt
   8       1|             piros, meglehet, hogy nem is a természet kedvéből piros,
   9       1|                 öregúréi, mikor hallgat. A delnő pasziánszot játszik.~
  10       1|               alkotva! Úgy illenek hozzá a titkolódzó szempillák is.
  11       1|                 Ez valami könyvet olvas.~A selyem ottomán mögött végre
  12       1|               ottomán mögött végre ül az a bizonyos Clementine, akinek
  13       1|                   nem vér szerinti tagja a családnak. Valami szemrontó
  14       1|                nagy mulatság szegénynek.~A pamlagon fekvő öregúr egész
  15       1|                úgy – folytatja az öregúr a szurdáló izgágát. – Tudom
  16       1|                vagyok, akire nem érdemes a szót vesztegetni. Tudom
  17       1|             Hiszen én senkinek sem fogom a rokolyáját, hogy el ne menjen.
  18       1|           rokolyáját, hogy el ne menjen. A kapu sincs bezárva. Aki
  19       1|                  kapu sincs bezárva. Aki a szekatúrát ki nem tudja
  20       1|                hiszen minden órán várják a halálát – már nyolc esztendő
  21       1|                van, hogy meg tudja húzni a csengettyűzsinórt, be tudja
  22       1|        csengettyűzsinórt, be tudja hívni a komornyikot, el tud küldeni
  23       1|         alispánhoz, vissza tudja kéretni a végrendeletét, s szép csöndesen
  24       1|           csöndesen másikat tud diktálni a jegyzőnek.~S hogy szavainak
  25       1|                   rögtön meg is rántotta a csengettyűzsinórt.~Hanem,
  26       1|                 sem fordította az arcát: a delnő vetette a kártyát,
  27       1|                az arcát: a delnő vetette a kártyát, a fiatal lyánka
  28       1|                 delnő vetette a kártyát, a fiatal lyánka öltögette
  29       1|                  lyánka öltögette tűjére a gyöngyöket, a missz olvasott,
  30       1|           öltögette tűjére a gyöngyöket, a missz olvasott, s a vén
  31       1|          gyöngyöket, a missz olvasott, s a vén kisasszony szörnyen
  32       1|             iparkodott egy szál cérnával a tű fokába éppen beletalálni;
  33       1|               senki egy szót sem szólna.~A csengetésre a komornyik
  34       1|                sem szólna.~A csengetésre a komornyik bejött! – Vén,
  35       1|                álli az ajtó mellett, míg a csengetőnek méltóztatik
  36       1|               tükörből, hogy ott áll már a cseléd, de csak hagyta állni,
  37       1|                tekintgetve, vizsgálgatta a többiek arcait, vajon félnek
  38       1|               félnek e nagyon, hogy most a pitvarnokot rögtön az alispánhoz
  39       1|              hangon megszólalt:~– Louis!~A cseléd a pamlagig közeledett,
  40       1|            megszólalt:~– Louis!~A cseléd a pamlagig közeledett, ott
  41       1|              megint megállt.~– Ebédemet!~A nagyszerű fenyegetésnek
  42       1|          nagyszerű fenyegetésnek ez lett a vége.~A kártyavető delnő
  43       1|            fenyegetésnek ez lett a vége.~A kártyavető delnő szánalmas
  44       1|                valami hasonlót takart el a missz is az arca elé tartott
  45       1|             ablakon néz ki? Nekem kell-e a misszt arra figyelmeztetnem,
  46       1|                 figyelmeztetnem, hogy ez a legilletlenebb dolog: egy
  47       1|                 nagypapa… – esenge azzal a panaszra álló szép szájával
  48       1|              panaszra álló szép szájával a vádlott.~– Csendesen! Én
  49       1|              azért tartom missz Kleerrit a háznál, azért fizetek neki
  50       1|             tudom, hogy miért beszélek …~A fiatal leányka arca úgy
  51       1|              öreg zsarnoknak, mire aztán a missz durcásan felkelt helyéről,
  52       1|              embernek van joga beszélni, a többinek a joga abból áll,
  53       1|                joga beszélni, a többinek a joga abból áll, hogy azt
  54       1|                 vannak, aki most elkezdi a szobaajtót döngetni ököllel,
  55       1|         szobaajtót döngetni ököllel, azt a szobaajtót, melyen a családtagok
  56       1|                 azt a szobaajtót, melyen a családtagok legidősbjei
  57       1|                mind elijednek rá.~Ah, ez a kis férfiunoka, az öregúr
  58       1|            öregúr kényeztetett kedvence, a kis Makszi.~– Miért nem
  59       1|                   Miért nem bocsátják be a kis Makszit? Nyissák ki
  60       1|             Makszit? Nyissák ki az ajtót a kis Makszinak, nem tudják,
  61       1|             tudják, hogy nem éri fel még a kilincset? Miért nem eresztik
  62       1|              eresztik hozzám, ha ő akar?~A komornyik éppen nyitotta
  63       1|              előtte az ajtót, mire aztán a kis családi princ bebukott
  64       1|              szeglettelen szájjal, hanem a családi autentikus orr mellékletével;
  65       1|         mellékletével; amihez lesz dolga a többi fejének, míg kellő
  66       1|                kellő arányba növi magát. A kis kegyenc tökéletes ulánus
  67       1|            ulánus hadiköntöst visel, még a négyszegletű csákó is fejére
  68       1|                 síró ulánus katona.~– Mi a baj? Ki bántotta a Makszit?
  69       1|                    Mi a baj? Ki bántotta a Makszit? Ki nyúlt a Makszihoz?~
  70       1|             bántotta a Makszit? Ki nyúlt a Makszihoz?~A bömbölésből
  71       1|           Makszit? Ki nyúlt a Makszihoz?~A bömbölésből aztán annyit
  72       1|          bömbölésből aztán annyit megtud a nagypapa nehezen, hogy Makszi
  73       1|                  amint szaladt, elbukott a kardban, az instruktor azután
  74       1|              azután el akarta tőle venni a kardot, arra ő kirántotta
  75       1|               megtámadója kezére; azután a nagypapa szobájába menekült,
  76       1|                 ahova nem volt szabad őt a nevelőnek üldözni.~A nagypapa
  77       1|                  őt a nevelőnek üldözni.~A nagypapa rémkedve kérdezé
  78       1|               Jöjjön ide! Hol ütötte meg a fejét? Látom! Itt, ni. Fel
  79       1|                 opodeldocot. Clementine! A Makszikának opodeldocot.~
  80       1|               hol fáj, elő kellett hozni a házi gyógyszert, melyet
  81       1|                  aztán Makszika kikapván a jámbor hölgy kezéből, úgy
  82       1|                hölgy kezéből, úgy vágott a padlóhoz, hogy szétfolyt
  83       1|                 padlóhoz, hogy szétfolyt a tartalma a szőnyegen.~Senki
  84       1|                hogy szétfolyt a tartalma a szőnyegen.~Senki sem pirongatta
  85       1|                 sem pirongatta meg érte.~A nagypapa mégis jónak látta
  86       1|            valamit felhozni védelmére.~– A Makszikát nem kell megharagítani!
  87       1|             katona lesz.~– Igen – felelt a fiú durcásan szepegve –,
  88       1|                   én generális leszek.~– A Makszika generális lesz!
  89       1|             öregúr diadalmasan néze szét a jelenlevőkön.~– Ez a lángész!
  90       1|                szét a jelenlevőkön.~– Ez a lángész! Ez a mondás!~Azzal
  91       1|         jelenlevőkön.~– Ez a lángész! Ez a mondás!~Azzal odaszorítá
  92       1|                 mondás!~Azzal odaszorítá a kis fickó fejét gyöngéden
  93       1|             igazi vérem!~Tudta jól, hogy a többieket mennyire bosszantja
  94       1|                 bosszantja vele. Azalatt a komornyik elkészítette az
  95       1|                   mind hideg étkek, mert a meleget orvosi rendelet
  96       1|       fenyegetőzik, hogy el fogja csapni a szakácsot, ez nagyon sós,
  97       1|              senki sem hosszabbítja vele a lármát, a zúgolódás így
  98       1|              hosszabbítja vele a lármát, a zúgolódás így aztán lassankint
  99       1|            fordul, s nyájasan megkínálja a fitymált ételekkel.~– Egyél
 100       1|                    Kell is nekem – felel a kis finnyás –, mikor már
 101       1|               valamennyibe beleturkáltál a kezeiddel.~– Óh, te nagy
 102       1|                 te nagy selma! Vigyék ki a Makszikát kocsikázni; fogják
 103       1|          Makszikát kocsikázni; fogják be a pónikat, az inas menjen
 104       1|                 az inas menjen vele, nem a praefectus. – Ezzel eltolja
 105       1|                  Ezzel eltolja maga elől a kerekeken görgülő asztalt,
 106       1|           kerekeken görgülő asztalt, int a komornyiknak, hogy tegye
 107       1|                hogy tegye el az ételeket a kredencbe, mert azokat holnap
 108       1|                  megint elő fogja kérni.~A komornyik teljesíti a rendes
 109       1|             kérni.~A komornyik teljesíti a rendes napi parancsot, s
 110       1|                 tőle, hanem azt rendesen a koldusoknak szokták kiosztani;
 111       1|            szokták kiosztani; tehát hogy a koldusok se köszönhessék
 112       1|              előtte titokban tartják.~Az a piros arcú delnő például,
 113       1|                 hogy Lángainé (így híják a delnőt) esti kilenc óráig
 114       1|                  szobájában, s rakja ott a kártyát, vagy unja magát
 115       1|                 hónapig engedelmeskedett a nő szótlanul; akkor egyszer
 116       1|              díszesen, s azt mondá, hogy a színházba megy.~Az öreg
 117       1|                  szemeket mereszte rá.~– A színházba?~– Páholyt béreltem
 118       1|            magamnak.~– Úgy? Jó mulatást.~A delnő vállat vonított, s
 119       1|                 azontúl mindennap elment a színházba, amint az esti
 120       1|               órát ütötte, már ő ott ült a páholyában, és ki nem mozdult
 121       1|               egy szó mondanivalója volt a színpadon.~Lángainé gyermektelen.~
 122       1|                  válogatós. Emberek, kik a szalonbevezetés képességén
 123       1|                  nincs kedve ábrándozni. A színházban sokszor végigjártatja
 124       1|            sokszor végigjártatja szemeit a páholyokon, azokban sok
 125       1|                  mágnásifjak, de azoknak a távcsövei nem találkoznak
 126       1|                  találkoznak az övéivel. A Lapussa-család még nagyon
 127       1|               nagyon új nemes arra, hogy a magas világban észrevegyék,
 128       1|           sordidus fösvénységükével, ami a könnyűvérű úri rend előtt
 129       1|                  nem ajánlatos tulajdon.~A Lapussák nem urak, csak
 130       1|               urak, csak gazdagok; azért a páholyok ifjai nem veszik
 131       1|                  toalettjeit.~Akik pedig a páholyokon alul esnek, parterre,
 132       1|                 jónak megörökíteni, hogy a pesti férfivilág körszakállt
 133       1|          Lángainé bátyja, János, notorie a legunalmasabb ember a városban,
 134       1|            notorie a legunalmasabb ember a városban, akit a cselédjétől
 135       1|     legunalmasabb ember a városban, akit a cselédjétől kezdve, a kávéházi
 136       1|               akit a cselédjétől kezdve, a kávéházi ismerőseig senki
 137       1|                firma alatt működő kalmár a szenzálnak szokott átengedni;
 138       1|                 még uzsorára is ad pénzt a legjobb ismerőinek. Képzelheti,
 139       1|                tudja magát rábírni, hogy a kaszinóban kiírassa a nevét
 140       1|               hogy a kaszinóban kiírassa a nevét a táblára, azért az
 141       1|              kaszinóban kiírassa a nevét a táblára, azért az évenkint
 142       1|             választják meg tagnak.~Ennek a fia az a mulatságos kis
 143       1|               meg tagnak.~Ennek a fia az a mulatságos kis Makszi.~Az
 144       1|                mulatságos kis Makszi.~Az a karcsú, lengeteg alak, az
 145       1|         egyszerre vesztette el, mégpedig a legtragikusabb módon. A
 146       1|                  a legtragikusabb módon. A Margit-szigetre akartak
 147       1|              amint egy gőzös rájuk jött, a csónakot felfordította,
 148       1|                és anya ott veszett, csak a leányt tudták megszabadítani.
 149       1|              tizenkét éves volt, s attól a rémjelenettől fogva annyira
 150       1|                annyira ideges lett, hogy a legkisebb erős hangra összerezzent,
 151       1|                  szeme láttára merült el a hullámok közt, s azóta Henriette-nek
 152       1|           jószívű fiú. Ez ritkán szokott a család közé jönni, mert
 153       1|                otthon hányni-vetni, hogy a Lapussa-család ilyen-olyan
 154       1|                őneki sohasem adtak pénzt a kezébe, hogy kortársaival
 155       1|                  fia szinte nem sejtenek a latin nyelvhez, amaz ifjúkorában
 156       1|                  nem járt iskolába, mert a vagyonszerzés kezdeményeivel
 157       1|              egyiknek sem helyes fogalma a legközönségesebb tárgyakról,
 158       1|             Makszikával, azért Kálmánnak a nyilvános tanodába kellett
 159       1|              hogy öccse asztalához ülve, a genusok, deklinációk, konjugációk,
 160       1|               lopva ő fordította le neki a penzumokat Cornelius Neposból
 161       1|                Bucolicáiból.~Ezért pedig a missz nagyon haragudott,
 162       1|             haragudott, mert ő nem bírta a latin nyelvet (ritka nő
 163       1|             dolgok is történhettek ennek a fatális diák nyelvnek a
 164       1|                  a fatális diák nyelvnek a közvetítésével, amiket majd
 165       1|                  úgy hunyorogva le onnan a magasból az emberiségre,
 166       1|                 emberiségre, mint akinek a szeme fáj, s nem bírja felnyitni
 167       1|               fáj, s nem bírja felnyitni a szempilláit, a családi orr
 168       1|                 felnyitni a szempilláit, a családi orr dimenzióit még
 169       1|          dimenzióit még feltűnőbbé teszi a szertelenül kicsiny áll
 170       1|            Viselete elegáns és túlfinom, a divattól csak annyiban eltérő,
 171       1|                 igazgassa, szüntelen azt a gondolatot gerjesztve a
 172       1|                  a gondolatot gerjesztve a ránézőben, mennyire kényelmetlen
 173       1|                  ottléte.~János úr bejön a szobába, senkire rá sem
 174       1|                  Tudniillik az apja vagy a testvére.~Ahelyett azonban
 175       1|          Clementine kisasszonyt viszi rá a bűne, hogy megszólítsa édes,
 176       1|              ahogy parancsolni tetszett.~A nagyságos úr büszke ajkpittyesztéssel
 177       1|                   Mondtam már, hogy ezek a virágok igen nagyok, ilyet
 178       1|                 fáradságos munkát, mivel a jámbor társalkodóné egy
 179       1|               egyik lábát, keresztülveti a pamlag karján; egész fitymálással
 180       1|                 az, mint harag.~– Hát az a semmirevaló Hátszegi. Az
 181       1|                 semmirevaló Hátszegi. Az a semmi ember. Az a betyár.
 182       1|           Hátszegi. Az a semmi ember. Az a betyár. Az a csavargó!~–
 183       1|             semmi ember. Az a betyár. Az a csavargó!~– No, de mit vétett?~–
 184       1|             tudod, hogy tegnap ide izent a szenzáljától, hogy szeretné
 185       1|                   hogy szeretné megvenni a Széchenyi téren levő házunkat,
 186       1|                hogy adom? Én meg akartam a szenzáliát takarítani magunknak,
 187       1|                fél tizenkettőkor. No, ez a legillendőbb idő látogatást
 188       1|             nyomorú semmiházi Hászeginél a vendégfogadóban! Jól van.
 189       1|            Azalatt le sem ülhettem, mert a gazember az előszobában
 190       1|                János! Akkor visszajön az a másik gazember, s azt mondja,
 191       1|          forintot, s páholtasd el, mikor a színházból jön. Az lesz
 192       1|               pisztollyal.~E hetvenkedés a család öregét és nőnemen
 193       1|                  jó lenne-e neki elmenni a szobából a gouvernante-tal
 194       1|                  neki elmenni a szobából a gouvernante-tal együtt,
 195       1|                  meg talál valakit ölni, a szántszándékosságról ne
 196       1|                Lángainét nem zavarta meg a nagy zaj, ő készült a színházba,
 197       1|                meg a nagy zaj, ő készült a színházba, brossai között
 198       1|               míg János, kit bosszantott a közöny, egyenesen őt nem
 199       1|            Lángainé hideg gúnnyal felelt a ki nem kerülhető kérdésre:~–
 200       1|               mert ha ebéd utánra hagyod a haragot, az árt az egészségnek.~
 201       1|                 azután megint hátratette a kezeit, s járt-kelt, nagyokat
 202       1|                alá s fel, utoljára kapta a kalapját; s futott.~Az öregúr
 203       1|                 van, mindenét az örökli. A kis Makszié lesz minden.~
 204       1|            Makszié lesz minden.~Lángainé a kapalja csokrát kötötte
 205       1|                  dörmögött.~– Én ismerem a tüzes vérét; képes volna
 206       1|                  kellene akadályozni ezt a párbajt. Mit gondolsz? Vagy
 207       1|                  szerepeket szokott adni a színpadon, mint János. Amilyen
 208       1|                   Amilyen kevéssé féltem a színészeket, mikor párbajt
 209       1|                inas jött jelenteni, hogy a kocsi előjárt, Lángainé
 210       1|                mantille-ját, s ment abba a komédiába, ahol legalább
 211       2|                  víni~Az öreg Lapussának a nappal és éjjel minden órájában
 212       2|                színházba megy. Henriette a nevelőnővel a nagyteremben
 213       2|                  Henriette a nevelőnővel a nagyteremben zongorához
 214       2|              nagyteremben zongorához ül, a gyerekeket lefektetik. Clementine
 215       2|                lefektetik. Clementine és a cselédség vacsorál, senki
 216       2|              kopogását, várni egyik órát a másik után, s kiabálni fennhangon
 217       2|                hol kapnak másikat.~Ennek a szerencsétlennek az a terhes
 218       2|              Ennek a szerencsétlennek az a terhes hivatala, hogy esti
 219       2|                órára való igazi álmot, s a szemeit csak akkor tudja
 220       2|            felolvasás nagyon elkábította a fejét, akkor aztán egy kis
 221       2|              megint felébred, és nógatja a frátert, hogy olvassom tovább,
 222       2|                 tovább, minek hagyta el?~A fráter egy ötvenen túl levő
 223       2|             esztendős korára utolérte az a szerencse, hogy e biztos
 224       2|             diákul és tótul, azt is mind a hármat egymással keverve,
 225       2|               szükség, mert olvasnia nem a saját épülése végett kellett.~
 226       2|               épülése végett kellett.~Ez a jámbor ember tehát éjről
 227       2|      gyógyszertárt magának?~Ezért kapott a felolvasó szabad kosztot
 228       2|                 volt neki szabad bejönni a szobába. Eleinte az ásítozás
 229       2|                 felmondott; – hát később a szabad ásítás is belefoglaltatott
 230       2|               ásítás is belefoglaltatott a szerződésbe.~Azon az éjszakán,
 231       2|             Monte-Cristo tette-e, amiből a jámbor Margari éppen akkor
 232       2|                 az első kötetet, vagy az a nyugtalanság, hogy vajon
 233       2|                  elkövetni János.~Máskor a szegény Margarinak csak
 234       2|                  lélegzeni, ő is letette a fejét a könyvre, s rögtön
 235       2|          lélegzeni, ő is letette a fejét a könyvre, s rögtön elaludt;
 236       2|                rögtön elaludt; míg aztán a felébredő zsarnok újra felcsengette
 237       2|             Monte-Cristo már jócskán ült a tömlöcben, midőn Lángainé
 238       2|              Lángainé hintaja visszajött a színházból; ekkor Demeter
 239       2|              ekkor Demeter úr becsengeté a pitvarnokot, ha János úr
 240       2|                 rá felelet. Igaz, hisz ő a másik színházba jár. Lessék
 241       2|         Monte-Cristo szomszédja csinálta a vonalakat a tömlöc padlatán;
 242       2|          szomszédja csinálta a vonalakat a tömlöc padlatán; azt szerette
 243       2|                  folytassa.~Valahányszor a kaput nyitották oda alant,
 244       2|                mindannyiszor becsengette a pitvarnokot, hogy nem János
 245       2|                meg? Egyszer sem az jött. A pitvarnok mindannyiszor
 246       2|             durcásabb képpel jelenve meg a szobában, s átkozva magában
 247       2|          szobában, s átkozva magában azt a bakter diákot, hogy mégsem
 248       2|               mégsem tudja elaltatni azt a vén embert, ez pedig irigyelte
 249       2|               embert, ez pedig irigyelte a szolga állapotját, akinek
 250       2|           halottképpen egy zsákba varrva a tengerbe.~– Merte volne-e
 251       2|              Margari, mely válasz persze a „nem értett” szöveghez semmiféle
 252       2|             hónalj alatt ki van szakadva a kabátja, az majd még nagyobbat
 253       2|                  abbahagyta, s folytatta a keserves munkát.~Monte-Cristo
 254       2|               Margarinak majd leragadtak a szempillái, de az öregúr
 255       2|                 egyszer ismét becsengeté a komornyikot, hogy nézzen
 256       2|             komornyikot, hogy nézzen fel a háznál lakó orvoshoz, nem
 257       2|        veszélyesen megsebesült emberhez? A komornyik sem egészen értette
 258       2|            komornyik sem egészen értette a dolgot, az orvos is álmos
 259       2|               múlt, hogy eret nem vágott a komornyikon, míg az fel
 260       2|             felvert doktor valamit, amit a pitvarnok bizonyosan nem
 261       2|                  nem mondott el odabenn. A János úr által tett fenyegetőzés
 262       2|           Demeter urat aludni, aztán meg a szegény Margarit sem. Egy-egy
 263       2|                 Monte-Cristo megleli azt a tömérdek kincset a szigeten.~
 264       2|           megleli azt a tömérdek kincset a szigeten.~Ekkor felköltötte
 265       2|               keresse meg rajta, hol van a Monte-Cristo-sziget? Margari
 266       2|            minden tengeren, utoljára még a szárazföldön is, de csak
 267       2|                 már aztán nagyon megunta a keresést, azt indítványozta,
 268       2|                  úrnak, hogy fedezze fel a nagyságos úr előtt, hol
 269       2|          nagyságos úr előtt, hol volt az a sziget, és hogy megvan-e
 270       2|              nagyot sóhajtott, felnézett a faliórára; de soká üti azt
 271       2|               faliórára; de soká üti azt a hatot! Egyszer aztán olvasás
 272       2|                  közben csakugyan ütötte a hatot. Margari ott menten
 273       2|                hatot. Margari ott menten a sor közepén megállt, belehúzott
 274       2|              közepén megállt, belehúzott a körmével, hogy ráismerjen:
 275       2|             kezdje estére, fület csinált a lapnak, s betevé a könyvet.~–
 276       2|               csinált a lapnak, s betevé a könyvet.~– No! Hát a vége! –
 277       2|              betevé a könyvet.~– No! Hát a vége! – szólt neheztelő
 278       2|                     hat óra után nincsen a konvenció! – Azzal jójcakát
 279       2|               halott álmot, amikor aztán a házat el lehetett volna
 280       2|                  jött haza. Erre elküldé a pitvarnokot a kapitányi
 281       2|               Erre elküldé a pitvarnokot a kapitányi hivatalhoz, hogy
 282       2|       vendéglőben) párbajt akarnak víni, a hatóság tudja ki, hol és
 283       2|              mindenáron akadályozza meg. A feljelentésre egy biztos
 284       2|                 az izenetet hozta vissza a komornyiknak, hogy tiszteli
 285       2|              komornyiknak, hogy tiszteli a biztos, máskor tegye bolonddá
 286       2|                 is lehetett érteni, hogy a párbajról szó sem volt,
 287       2|                vagy pedig azt, hogy mind a ketten megölték már egymást,
 288       2|                régen temetve: későn jött a denunciáció.~Szerencsére
 289       2|                 mikor egész éjjel ivott.~A család tagjai tegnapról
 290       2|                 elég képtelen beszéd még a leggazdagabb embertől is,
 291       2|           küldetésre egypár pofont ígért a pitvarnoknak, csak miután
 292       2|             menesztette át hozzája azzal a szóval, hogyha nem jön,
 293       2|            Kleerri, távozzanak egy kissé a mellékszobába. No, már most
 294       2|                 szólhatsz.~– De ugyan mi a csodát akarod, hogy szóljak!~–
 295       2|           mindent megtudni.~Henriette is a többi után ment, csak Lángainé
 296       2|          megtudni?~– Hát az az affér: az a rencontre Hátszegivel? Felkerested?
 297       2|                 sincs, hogy törjem rajta a fejemet.~– Hm. Én gondoltam
 298       2|                 János vissza akarja adni a tromfot Hátszeginek; ide
 299       2|                úgy szokott fekünni, hogy a tükörből minden bejövőt
 300       2|               egészen belépett az ajtón, a hátával be is akarta egypárszor
 301       2|                 újra csukni, de nem ment a kilincsbe, aztán csak úgy
 302       2|               össze minden tárgyat, mint a vadrigóé, mely kalitjából
 303       2|                 Gyere ide! Mi kell neked a Henriette-tel?~Kálmán nagyot
 304       2|                nagyot pislantott azokkal a szilaj szemekkel, egyet
 305       2|             felelni szükség.~– Hát, hogy a penzumomat nézze által,
 306       2|          szégyenled egy leánynak mutatni a leckédet, nem szégyenled,
 307       2|           semmirekellő? Nem félsz tőlem?~A gyerek vállat vont.~– Az
 308       2|              koplalok büntetésből, mikor a leckém nem tudom. Attul
 309       2|              télen.~– Igen, mert eladtad a télit, semmirevaló! Szép
 310       2|                  az egyik, megcsalt vele a zsidó. Demeter úr a fogait
 311       2|                 vele a zsidó. Demeter úr a fogait szítta, Lángainé
 312       2|                szítta, Lángainé megfeddé a fiút:~– Kálmán! Kálmán,
 313       2|       leptetéssel az öreg –, ezek voltak a derék atyjának drága nevelési
 314       2|               Éppen olyan, mint az apja.~A fiúnak erre a szóra könnybe
 315       2|              mint az apja.~A fiúnak erre a szóra könnybe lábadtak a
 316       2|                 a szóra könnybe lábadtak a szemei, félrefordítá arcát,
 317       2|                mint ő.~– Nos, mutasd azt a penzumot.~A fiú szótlanul
 318       2|                   mutasd azt a penzumot.~A fiú szótlanul nyújtá oda
 319       2|             vette s belenézett:~– Ez nem a te írásod!~– Hát kié?~–
 320       2|                 elfogtalak? Tehát mégsem a tied, mert téged csak ismerlek.~–
 321       2|               nem hiába költöm-e rád ezt a sok pénzt?~– De ha azt hiszed,
 322       2|               nem állhatott.~Becsengette a komornyikot, teremtsék elő
 323       2|           teremtsék elő Margarit rögtön.~A jámbor férfiú ekkorra már
 324       2|              hogy megint felolvasás lesz a dologból, azonban engedelmeskedés
 325       2|              fordítsa le nekem Kálmánnak a penzumát magyarra.~Margari
 326       2|                  egy oldal volt. Elmondá a tartalmát híven. Valami
 327       2|                ártatlan chria volt arról a témáról, hogy „beatus ille,
 328       2|                  tudni.~– De igenis. Itt a poéma fölül hibázik a két
 329       2|                Itt a poéma fölül hibázik a két punktum, aztán meg ahelyett,
 330       2|                 kerítse kezébe Kálmánnak a többi gyakorlatait is, s
 331       2|              alássan.~Az „ajándék” szóra a jeles férfiúnak egyszerre
 332       2|          egyszerre nagyon gyorsak lettek a lábai; azt vélte, hogy a
 333       2|                 a lábai; azt vélte, hogy a feladat teljesítésének legegyenesebb
 334       2|            megrohanni és inhibeálni neki a nagyatyai parancsolatot,
 335       2|            pofont, hogy megcsendült bele a füle, melynek következtében
 336       2|        fenyegetőzött, hogy panaszra megy a professzorokhoz, s e gonosz
 337       2|               apja szobájában tölté, még a kávéházba sem ment. Bizonyosan
 338       2|               sem ment. Bizonyosan várta a revansra való alkalmat.~
 339       2|                 udvarolni. Odaült mellé, a kezét cirógatta, megjegyezte
 340       2|                   hogy milyen szép fehér a bőre; kérdezte tőle, hogy
 341       2|                angol misszt is belevonta a diskurzusba, megtudakolva
 342       2|                 még, hogy virtuóz legyen a zongorán, példálózott, hogy
 343       2|                  Miről beszélsz te annak a gyereknek? Forgasd el a
 344       2|                  a gyereknek? Forgasd el a fejét! Anélkül sincsen a
 345       2|                 a fejét! Anélkül sincsen a helyén. Iskola kell még
 346       2|               más széltoló nem teszi ide a lábát Henriette végett,
 347       2|             neked vőlegényt, olyat, hogy a nagypapa a mankóját veszi,
 348       2|                   olyat, hogy a nagypapa a mankóját veszi, úgy szalad
 349       2|          megcsókolta Henriette-et, azzal a rúgkapálózó öreghez futott,
 350       2|              bevenni, s előre megérzette a szagát.~A pitvarnok félbeszakítá
 351       2|               előre megérzette a szagát.~A pitvarnok félbeszakítá e
 352       2|          Kilöketi az inasokkal Hátszegit a házból, vagy azt izeni,
 353       2|          tisztelt barátom uram, minek ez a ceremónia miközöttünk, csak
 354       2|                   egymás után felnevezte a vendég előtt, végre Matild
 355       2|                  képet mutatott rá, mint a márványhölgy Zampában, hogy
 356       2|            Tanuld meg, hogy ne mutasd be a vendégnek a háziasszonyt,
 357       2|                 ne mutasd be a vendégnek a háziasszonyt, te ügyetlen!~
 358       3|                                          A kedves ember~Báró Hátszegi
 359       3|                is legtöbbet foglalkozván a jelen levő özvegy delnővel.~
 360       3|               Nos, hogy tetszik neked ez a fiatalember?~– Szeretném
 361       3|              hogy mi okod volt neked ezt a fiatalembert nálunk bemutatni?~–
 362       3|                hozni – nem csavargó, sőt a legelső földesúr a Hátszeg
 363       3|                   sőt a legelső földesúr a Hátszeg vidékén. Hogy mondhattam
 364       3|                   egy valóságos dinaszta a maga kerületében; olyan
 365       3|             párbajra – folytatá Lángainé a csípdőzést.~– No, persze!
 366       3|                 aztán egyszerre leszállt a hangjával), hanem valami
 367       3|           disputálni, csak hogy elmenjek a háztól, míg az öreg él.
 368       3|              megnyerje; és nem elég neki a tavalyi bálokról tudni beszélni,
 369       3|                annak becsültetni is kell a világ előtt, hogy ő legyen
 370       3|              tízszer is bele akart vágni a beszédbe; mikor vége volt,
 371       3|                 vége volt, kitört belőle a szó:~– De ugyan, kérlek,
 372       3|               elrabolni; ülhetsz békével a pamlagon, s vetheted a pasziánszot
 373       3|           békével a pamlagon, s vetheted a pasziánszot ítéletnapig;
 374       3|                 elcsábítson.~– Akkor hát a te űzményed az egész, s
 375       3|                 belőle, hogy ez meg amaz a titkos szándéka van itten?~–
 376       3|               lehet.~– Mi lehet?~– Lehet a báró háztűznéző.~– Ha nekem
 377       3|              képzeli, hogy ő van egyedül a háznál, akit meg lehet kérni.~
 378       3|                   Lángainé széjjelnézett a szobában, mintha meg akarná
 379       3|                  hát még itt valaki, aki a báró óhajtásainak tárgya
 380       3|              való embert sehol.~Megrázta a fejét, egyet rántott a vállán,
 381       3|          Megrázta a fejét, egyet rántott a vállán, mint aki nem is
 382       3|                   hogy megértsen valamit a dologból. Egyszer azonban
 383       3|     összetalálkoznak Henriette-éivel. Az a zila tekintet a leány arcán
 384       3|      Henriette-éivel. Az a zila tekintet a leány arcán első pillanatra
 385       3|               pillanatra feltűnt előtte, a másik pillanatban már tudta,
 386       3|                  hogy testvére mit akar, a harmadikban pedig többet
 387       3|        megértette János szavait, mint ő; a második azt, hogy János
 388       3|             számára hozott vőlegényt; és a harmadik azt, hogy Henriette
 389       3|                  azt, hogy Henriette azt a vőlegényt utálja.~– Kérem,
 390       3|                  missz Kleerri, fogjanak a zongoraleckéhez: Henriette
 391       3|           mindent elfelejt, amit tudott.~A missz és Henriette szót
 392       3|              szót fogadtak, s eltávoztak a harmadik terembe; hanem
 393       3|          harmadik terembe; hanem ezúttal a missznek a szokottnál is
 394       3|                 hanem ezúttal a missznek a szokottnál is több baja
 395       3|             szokottnál is több baja volt a kisasszonnyal, aki nagyon
 396       3|              érted, ötig ráér kérő jönni a Lapussa-házhoz. (Itt egy
 397       3|     szemrehányólag az özvegy.~– Igen, de a báró igen derék férfi! (
 398       3|                 nem olyan nyomorék, mint a te férjed volt.)~– Vagy
 399       3|                    Vagy úgy? Tehát ez az a mexikói vőlegény, akit János
 400       3|                   akit János ígért, hogy a nagypapa mankóit kapja,
 401       3|                  akartad Jánost kergetni a szobából e szavakért…~A
 402       3|                  a szobából e szavakért…~A két férfi, azt látva, hogy
 403       3|            ordító hanggal támadt rá mind a kettő, duettben kiáltva:~–
 404       3|             Lángainé kerekre felnyitotta a szemeit, úgy nézett rájuk,
 405       3|               rájuk, ezzel mutatva, hogy a nagy hangkifejtéstől meg
 406       3|                ketten, hogy földszint és a második emeletben is meghallják,
 407       3|                  mondta, hogy ha meghal, a leányát énrám hagyja. Én
 408       3|             minden órában változtatjátok a véleményeket. János tegnap
 409       3|                  iskolába akarod küldeni a gyereket, s most arra gondolsz
 410       3|                kerülhet.~János elsárgult a méregtől; alig találta meg,
 411       3|              Majd elhívatjuk Sipos urat, a fiskálist; ő ért az ilyenhez,
 412       3|               azt meg kell tudnunk, hogy a báró mint áll!~Erre János
 413       3|                  be ne tegye lábát ehhez a házhoz, de még őtet magát
 414       3|                egyhamar látják meg ebben a szobában, azt tudja!~Persze,
 415       3|                  másnap karonfogva hozta a bárót látogatásra, s azontúl
 416       3|       megosztotta figyelmét az özvegy és a fiatal leány között, utóbb
 417       3|                  Mindennapos vendég lett a háznál.~Hanem azért akármilyen
 418       3|              akármilyen mindennapos volt a háznál a báró, titokban
 419       3|                mindennapos volt a háznál a báró, titokban ki voltak
 420       3|                 kívülről látszik? Értsd: a kamatját költi-e, vagy a
 421       3|                 a kamatját költi-e, vagy a kapitálist?~
 422       4|                       Miről gondolkoznak a gyermekek?~Két hét múlva
 423       4|              mindenki el volt ragadtatva a báró személyes kellemei
 424       4|                vele; mikor kocsizni megy a vásroserdőbe, múlhatlan
 425       4|                hogy őt is magával vigye. A színházban mindennapos nála
 426       4|              színházban mindennapos nála a páholyban, s beszél vele
 427       4|               áll, váltóit sohasem látni a piacon; üzérek nem találkoznak
 428       4|             kiknek, ha egy évben leszáll a termékek ára, fitymálja
 429       4|                  termékek ára, fitymálja a kupec, mindjárt kiesik a
 430       4|                 a kupec, mindjárt kiesik a föld a lábok alól; Hátszegi
 431       4|                   mindjárt kiesik a föld a lábok alól; Hátszegi pedig
 432       4|             együtt, mikor jó ára van. Ez a legbiztosabb mérlege a szilárd
 433       4|                Ez a legbiztosabb mérlege a szilárd vagyoni helyzetnek.
 434       4|                 ő is tréfából megkísérté a börzén a promessz játékot,
 435       4|             tréfából megkísérté a börzén a promessz játékot, s valami
 436       4|          szerződött, hogy ekkor és ekkor a mai áron átvesz tőle ezer
 437       4|               ezer darab hitelrészvényt. A határidőre a részvények
 438       4|             hitelrészvényt. A határidőre a részvények pár forinttal
 439       4|     alábbszálltak, és így tulajdonképpen a báró vesztett tán kétezer
 440       4|                 az ilyen játéknál csupán a különbséget egyenlíteni
 441       4|            különbséget egyenlíteni ki, s a vett és eladott részvényeket
 442       4|              látja soha. Ezúttal azonban a bankárnak más spekulációja
 443       4|         bankárnak más spekulációja volt; a határnapon mind az ezer
 444       4|              kalmár alkuszai megjelennek a szorongatott börzejátékosnál,
 445       4|             pénzt rettentő kamatra addig a pár napig, míg az átvett
 446       4|                 ez nem sikerült; – amint a részvényeket elhozták neki,
 447       4|                 tőle; mikor az asztalnál a kést a kezébe veszi, mindig
 448       4|                mikor az asztalnál a kést a kezébe veszi, mindig olyan
 449       4|              tesz vele, mintha valakinek a szívébe akarná ütni, amit
 450       4|              udvarol.~Hát Henriette? Hát a menyasszony?~Őt nemigen
 451       4|              férjhez fog menni, azt csak a jelenségekből vette észre,
 452       4|             jelenségekből vette észre, s a báró kitüntető figyelméből,
 453       4|              báró kitüntető figyelméből, a cselédek suttogásaiból,
 454       4|                  cselédek suttogásaiból, a családtagok megváltozott
 455       4|              varrni, hímezni valójuk van a kisasszony számára, az a
 456       4|                 a kisasszony számára, az a tömérdek fehérnemű, az a
 457       4|                 a tömérdek fehérnemű, az a sok selyem és csipke; hat
 458       4|                  apródonkint hozzá ehhez a gondolathoz, míg egyszer
 459       4|                  neki, hogy mi egy nőnek a hivatása általában, és mi
 460       4|                  egy rangbeli nőnek, aki a családjának is tartozik,
 461       4|            családjának is tartozik, hogy a család mennyire el van azzal
 462       4|              sincs.~Már ki is volt tűzve a nap, melyen a jegyváltásnak
 463       4|                 volt tűzve a nap, melyen a jegyváltásnak meg kelle
 464       4|                  veszélyesen beteg, hogy a háziorvosért kellett futtatni
 465       4|             sietett Henriette-hez. Amint a kórjeleket meglátta, nagyon
 466       4|                 tejet meg olajat itatott a beteggel: kergette a cselédeket
 467       4|             itatott a beteggel: kergette a cselédeket gyorsan a gyógyszertárba,
 468       4|            kergette a cselédeket gyorsan a gyógyszertárba, azután kiment
 469       4|            gyógyszertárba, azután kiment a konyhába, ott minden rézedényt
 470       4|                  megvizsgált gyertyánál, a szakácsot, mosogató cselédeket
 471       4|                 Miből szokott enni, inni a kisasszony, azt neki mind
 472       4|               este? Cukros befőttet. Hol a cukor, hol a kanál? Azt
 473       4|               befőttet. Hol a cukor, hol a kanál? Azt mind meg kellett
 474       4|           Lapussa –, csak nincs talán az a gyermek megmérgezve?~– De
 475       4|             lehetne az?~– Csak úgy, hogy a réz- vagy ezüstedényben
 476       4|                hagyják az ételt, például a befőttet, s az egyszerre
 477       4|                felelni, hogy „nem”.~– Az a szerencse, hogy jókor híttak,
 478       4|                könnyen meghalhatna bele. A rézoldat veszedelmes méreg,
 479       4|               vizsgálni minden ércedényt a háznál. Az ilyen gondatlanság
 480       4|             Különösen nagyságodnak is az a rossz szokása van, hogy
 481       4|            veszedelmes. Legegészségesebb a közönséges porcelán és üveg:
 482       4|                kitenni, csak azért, hogy a rézedények kárba ne vesszenek?
 483       4|                mégis ezen esetnél rögtön a padlásra küldött minden
 484       4|              esetnél? – kérdé megragadva a szót az öregember.~– Igenis,
 485       4|             hasonló eset adta elő magát. A segédje, egy derék fiatalember,
 486       4|                  Ha későn érkezem hozzá, a fiatalember odavan, mert
 487       4|                 eset egy időben, és mind a kettő gondatlanság, edények
 488       4|              megállapítva.~– És vajon az a fiatalember, az az adjunktus
 489       4|                nagyobb adagban részesült a méregből, de nála sokat
 490       4|                   de nála sokat segített a természet, erősebb testalkotású;
 491       4|              erősebb testalkotású; hanem a kisasszonynál bizony veszélyes
 492       4|           kisasszonynál bizony veszélyes a baj, szokott ideges, szenvedékeny
 493       4|                hogy ilyen egyszerre mind a kettő.~– De jó, hogy egyszerre
 494       4|          negyedórával előttem volt annál a fiatalembernél, azt hitte,
 495       4|                 hogy gomba által történt a mérgezés, s ezért ecetet
 496       4|                 jelen esetnél még neveli a méreg hatását, de én mindjárt
 497       4|                 ebben nagy praxisom van. A kisasszonynak is nagy szerencséje,
 498       4|                 mellette, s ki nem menne a házból. Én gazdagon megjutalmaznám.~–
 499       4|                  közbe nem jön, jótállok a siker felől.~– De én mégis
 500       4|               több betegeim nem volnának a városban, akik szinte segítségemet