Fezejet

1       6|      főpostamesterhez, aki az embereket elevenen szállítja fel a
2       7|    Nem harangnak való, ami az embereket imára hívja.~– Ne verjünk
3      10|      így szokta összehozni az embereket, s neki nagy kedve volt
4      11|       meg elébb. Rágalmazott; embereket nevezett meg, akikkel titkon
5      19|  mondám, hogy nem szeretem az embereket, akikről beszélek, magát
6      20|    önnek: ne veszítse el azon embereket, akik legártatlanabbak.
7      22|      környékbeli bírák gyanús embereket hoztak elé, kiknek vallatása
8      23| ábránddal, hogy szerencsétlen embereket találjon, és azokat boldogítsa,