Fezejet

1       1| megkínálni: egyék, az isten áldja meg, valamit! Ez valami
2      11|   de az mindegy. Most isten áldja meg önt, nagyságos asszonyom;
3      11|   vagyok: de azért az isten áldja önt mégis. Majd fog még
4      13|    örökre. Jöjjön, az isten áldja meg; hadd viszem a feleségemhez.
5      13|    tegyen magában, az isten áldja meg.~– Majd holnap kifőzzük
6      17|  bevezette:~– Jaj, az isten áldja meg, tekintetes szolgabíró
7      17|    megkérte, hogy „az isten áldja meg, ne nézze szegényeket,
8      19|     nagyságos uram! A Jézus áldja meg, hogy menekült meg?~–