Fezejet

1       5|      fáradjon, s mikor vékony a vacsora, jókedvével, forró ölelgetésével
2       6|            Biz ez csak vadászos vacsora, kedves nagysád – menté
3      15|       leánykám, készen legyen a vacsora, mire visszajövök; majd
4      16| magyarosan tud főzni; majd a jó vacsora kárpótolni fogja az elmulasztott
5      16|   bajunk az, hogy az ígérgetett vacsora mármost igazán a porba esett
6      19|      tisztelendő atyám el tudná vacsora után még egyszer mondani
7      23|      mégsem akart helyet adni a vacsora iránti kötelességnek, a