Fezejet

1       5|  feloldá hangját és könnyeit. Térdre rogyott előtte, és annyi
2       7|  szóra a Fatia Negra lábaihoz térdre, s egyik kezével annak kezét
3      11|       majd a másik bukott fél térdre, de ismét visszapattant;
4      12| vállára téve kezét, csendesen térdre nyomta őt; a gyermek megragadta
5      12|      lépett atyja ágyához, és térdre borult előtte.~– Atyám!
6      20|       négy fal között, azután térdre, és imádkozni; azután ismét
7      20|    meg, asszonyom – szól a nő térdre bocsátkozva előtte, s megfogva