Fezejet

1       1|      öregúr diadalmasan néze szét a jelenlevőkön.~– Ez a lángész!
2      11| magának: hogy mi jogon tépte szét e nyomorult leány boldogságát,
3      13|   hogy a társaság nem oszlik szét a különböző idények szerint;
4      13|     nyár, sem ősz nem szórja szét messzire az ismerősöket;
5      14|      sóbálvánnyá, úgy tépjen szét fenevad az erdőn, betegség
6      16|    emelni a fejét, koponyája szét van zúzva.~– Ne tegyenek
7      23| billentése ujjamnak, s fejed szét van hordva, s te még ellenem