Fezejet

1       5|      sem könny, sem bánat, sem félelem; csak a hófehér nyugalom.~
2      15|          kiáltá rá a fegyveres félelem dühével Makkabesku – mert
3      16|     vére fejéhez tódult; nem a félelem, hanem a dühös kétségbeesés
4      18|       megcsappant, hihetőleg a félelem miatt. Annyit világosan
5      23| szívnek adott már bátorságot a félelem!~Senkije sem volt, akire
6      23|   magát elrejteni szem elől.~A félelem erőt adott idegeinek. Máskor
7      23|     Azért mégis nagyobb volt a félelem, mit Hídvárról elhozott,