Fezejet

1       7|   rá.~– Kinek? A papnak?~– Dehogy! Nekem.~Az öreg nevetett
2      12|   Az én unokafiacskám? Óh, dehogy! Nem szokott az énelőttem
3      16|    foglalt helyet a padon. Dehogy mutatta volna arcán, hogy
4      18|   a maga nagyságos urát.~– Dehogy ismeri; én ismerem. Eddig
5      18| hogy mármost futhat.~Pedig dehogy futhatott! Az ajtóban szemközt
6      19| Nem lehet vele beszélni?~– Dehogy lehet. Éppen az a baj, hogy
7      19|    vendégség volna.~– Hol? Dehogy hallani azt. A kutyák ugatnak