Fezejet

1       2|   s ajkába harapott, hogy sírva ne fakadjon; az fájt neki
2       7|  nem ismersz még.~A leány sírva fakadt; a Fatia Negra csókkal,
3       8|  nincsen! Hol a gyermeket sírva vitték az oltárhoz, kétségbeesve
4      11|    Átölelt, megcsókolt és sírva fakadt, először azt hittem,
5      16|  A szegény rémítgetett nő sírva fakadt.~– De hátha az én
6      25| belőle, s míg a hitelezők sírva kísérték ki a temetőbe,