Fezejet

1       4|         majd kérdezik, hogy miért sírt.~– Nézze ön – szólt a lyánka,
2       5|         és annyi ártatlan könnyet sírt kezére, hogy abban kezeinek
3       5|         kezét ajkához szorítá, és sírt sokáig, zokogva, keservesen.~
4      10|           keservesen zokogni; ott sírt addig, ameddig sírnia jólesett.~
5      11|         kandallóban, a kisgyermek sírt, Marióra ölébe vette s elaltatá,
6      12| összeharapta ajkait, és többé nem sírt; de annál jobban pirult.~–