Fezejet

1       6|         szólt Lénárd. – „Jobban sajnálom én a medvebőrt”. – „Azóta
2      11|     odakünn is kiépültem volna. Sajnálom, hogy orvosért küldtetek,
3      13|        rendelte. Mondtam, ugye? Sajnálom önt; már benne van a hálóban.~
4      19| magyarázható. „Már, édes papom, sajnálom, hogy álmodból felköltelek,
5      19|        jószívűleg jegyzé meg:~– Sajnálom, tisztelendő atyám, ez esetet;
6      22|        szokva. Mármost csak azt sajnálom, hogy az én aranyaimon is