Fezejet

1       5|    gyermek. Ez az utolsó feloldá hangját és könnyeit. Térdre rogyott
2      11|         midőn a távolból lépések hangját veheténk ki. Hallgattunk
3      11|          ujjával; hallom ismerős hangját:~– Marióra, alszol-e?~–
4      11|         Marióra kétségbeesetten, hangját nem hallotta az meg; mindkettő
5      12|    letörlé könnyeit, s elfojtott hangját szóra erőtetve. ezt mondá:~–
6      20| rábámulnak, vagy köszönnek neki. Hangját nem hallotta senki régen.~