Fezejet

1       4|  szenvedély minden vonásban, a halvány arc sápadt színéhez úgy
2      10| sírjaikból. Annak az ifjúnak a halvány képe, ki érte egykor meg
3      11|      levette kezeit arcáról, s halvány arcát Henriette felé fordítva,
4      14|      leány; s e percben nagyon halvány volt.~– S te mégis megtetted,
5      20| szükség senkinek kérdezősködni halvány arca szenvedéseiről. Mindenki
6      20|        hogy az volt!~Henriette halvány vonásain mindannyiszor ideges