Fezejet

1       5|   percig hallgatott, most fölkelt, s csendes, tiszta hangon
2       6|  szó rejtélyétől.~Gépileg fölkelt az asztaltól, mikor a többiek
3      12| hogy nem állhatta tovább: fölkelt, és kiment a szobából, és
4      13|  barátnéik iránt?~Szilárd fölkelt, meghajtá magát, s azt válaszolta
5      16|  a székre, ahonnan a báró fölkelt, kezébe vette ugyazt a tollat,
6      24|   ügyvédnek.~Egyszer csak fölkelt, s azt mondá Siposnak:~–