Fezejet

1       6| összemarcangolni. E végső pillanatban Lénárdnak kiálték; „Pajtás, lőj közénk,
2       6|               a nagyon szomorú nótát.~Lénárdnak igen megtetszett az; kikiáltott
3      11|            addig, ameddig elbeszélem.~Lénárdnak csak annyi ideje volt, hogy
4      19|          senki sincs itthon a háznál. Lénárdnak saját háza volt az, melyben
5      20|         megállt az ajtó előtt, melyen Lénárdnak ki kelle menni, s úgy maradt