Fezejet

1       6|   bundáját. Ez a tied lesz, Ripa, mihelyt engem szellőztetni visznek,
2      10|        egyébről is – szólt a pap, mihelyt egyedül volt az úrnővel.~
3      13|          jussanak jó tanácsaim, s mihelyt idejét találja, lásson valami
4      14|          tőle el nem tagadom, sőt mihelyt az álarcot magamtól elvetettem,
5      15|      Isten az oka, uram; a patak, mihelyt megárad, mindjárt elrontja.~–
6      16| ismeretségünk ebben határozódott, mihelyt e halálos aggodalmamból
7      16|         jött-ment kovács ellen.~– Mihelyt Orosházára beérünk, mindjárt
8      21|         jól tudhatták előre, hogy mihelyt az éjszaka által ott hagyják