Fezejet

  1       1|             az atlasz ottománon, arca olyan cserfakó, mint a múmiáké,
  2       1|           körüli fiatalasszony, éppen olyan erősen jellemzett keselyűorral,
  3       1|              jellemzett keselyűorral, olyan felhúzott, magas szemöldökkel,
  4       1|              tudna ez panaszkodni, ha olyan jó titoktartásra nem volna
  5       1|              volt ez meg amaz, amit ő olyan nagyon szeret. Hát emez
  6       1|          öregúr tudja jól, hogy nincs olyan cselédje, akit valami jutalommal
  7       1|              neki nagy gyanúja van az olyan szakállak ellen, amik felől
  8       1|               pénzszerzésről van szó, olyan alkalmakat is megragad,
  9       2|              maga János úr, egy kissé olyan ámolygós állapotban, mint
 10       2|           drága nevelési elvei. Éppen olyan, mint az apja.~A fiúnak
 11       2|              mondták, hogy az apja is olyan ember volt, mint ő.~– Nos,
 12       2|             kapott Kálmán úrfitól egy olyan előre nem sejtett pofont,
 13       2|            angol fürtöket, mikor azok olyan jól illenek az arcához,
 14       2|       bemutassa neki, de már az akkor olyan képet mutatott rá, mint
 15       3|          dinaszta a maga kerületében; olyan úr, mint egy kis herceg,
 16       3|           látta megerősíteni.~– Te is olyan beteges voltál, mikor férjhez
 17       3|           mondta, értette alatta: nem olyan nyomorék, mint a te férjed
 18       3|             nem ijed.~– Mit akarsz?~– Olyan nagyon kiabálni semmi esetre
 19       3|           vajon voltaképpen csakugyan olyan derék ember-e ő intenzív
 20       4|            fizesse ki készpénzzel. Ez olyan manőver, hogy akkor aztán
 21       4|           kést a kezébe veszi, mindig olyan mozdulatokat tesz vele,
 22       4|        magaviseletéből, kik most mind olyan hangon beszélnek vele, mint
 23       4|           szobájába is bement; ott is olyan inkvizíciót tartott, mint
 24       4|             azt akarta mondani, mikor olyan jó partit csinálhatna).~–
 25       4|             látta e kettős kóresetnek olyan diagnózisát, amit nem fürkésznek
 26       4|            hallgathatná Margariét, ha olyan nagyon kívánja, s miután
 27       4|           elkezde nyűgösködni, hogy ő olyan nagyon szeretne valami jót
 28       4|             szeretne valami jót enni. Olyan régen nem is kóstolt az
 29       4|            kóstolt az ételbe, de most olyan kedve volna valamihez; hisz
 30       4|              jóságát, majd holnap, ha olyan szíves lesz, ismét fel fogja
 31       4|               hiszen éppen úgy, éppen olyan csokorra lehetne azt megint
 32       4|                s amit az öreg Lapussa olyan igen szeretne megtalálni;
 33       4|               titkot árulni; majd egy olyan jó, kedves teremtés titkát
 34       4|            kedves teremtés titkát egy olyan vén sárkánynak; hátha a
 35       4|             visszajő! Nem, az a titok olyan jól el lesz ásva nála, mint
 36       4|            akadályokat; bizony isten; olyan hűséges szolgája leszek
 37       4|           minden igényt. Ugyanis neki olyan fixa ideái voltak, hogy
 38       4|             fixa ideái voltak, hogy ő olyan ügyet el nem vállal, aminek
 39       4|               nagyravágyás nincs, egy olyan gyöngéd, érzésteljes hajadont,
 40       4|           feküdt, nem adta ki őket:~– Olyan emberek titkai, akikre nézve
 41       4|             ne gondolj ki mentségedre olyan dolgot, ami nem igaz, mert
 42       4|           gyávaság.” Meg is fogadtad; olyan lettél. Már most én is azt
 43       5|               s magaddal rántottad őt olyan könnyelműséggel, amiért
 44       5|       gyanakodó és furfangos, kitalál olyan dolgokat, amikre más soha
 45       5|              őt kényszeríteni fogják, olyan eszközökkel, amik ellen
 46       5|               intézetbe; tudod vannak olyan szigorúságokrul nevezetes
 47       5|            évszak nem változtat, amik olyan szépen képviselik az állhatatosságot.~
 48       5|            Kérdezte tőle talán, miért olyan erősek, olyan változatlanok
 49       5|            talán, miért olyan erősek, olyan változatlanok azok a sötétzöld
 50       5|           Pedig az idő haladt, az óra olyan rövid, mikor az ember azt
 51       5|         megmutatta azt, odaírta nevét olyan vékony kis gömbölyded betűkkel,
 52       5|            Szilárdot szobájában, mely olyan csinos és rendes volt, amilyen
 53       5|           nőtlen férfi szobája lenni. Olyan ember ez, aki szereti magát
 54       5|          barátom. A leány nem csinált olyan szomorú képet, mint te itt,
 55       6|               bárónak való ember: egy olyan írástudó, akit egyúttal
 56       6|              hogy itt kell-e maradni, olyan idegennek érzé magát azok
 57       6|             nagysád, nem törik az el; olyan erő van azért abban, mintha
 58       6|               egy jó, szelíd paripám, olyan mint a bárány. Addig nem
 59       6|           nagyon kacagott ez ötleten. Olyan kezekkel és lábakkal napszámba
 60       6|               azok az angyalhullások? Olyan mély gödrök a homoksíkon,
 61       6|          elbeszélésre, amin a férfiak olyan hangos hahotával tudtak
 62       6|             gyermekek sokszor tesznek olyan kérdéseket, amikre az öregek
 63       6|          erejére is van szüksége; egy olyan nap valódi szakaszt képez
 64       6|         nálamnál két fejjel magasabb, olyan agyarai voltak, mint egy
 65       6|             ilyen pompás állatnak egy olyan nyomorult figurát ízről
 66       6|              férfizajból: a gyermeknő olyan kíváncsian figyelt rá: milyen
 67       6|             nap az enyim volt.~Másnap olyan korán indultak, hogy az
 68       6|            Henriette valahányszor egy olyan kis tanyát látott, mindig
 69       6|           ebédeltek. Csak az a titkár olyan furcsa ember ne volna. Mint
 70       6|               legmakacsabb szenvedés.~Olyan keveset eszik, mint egy
 71       6|              hogy én játékbábu vagyok olyan gyermekek számára, mint
 72       6|                  Miért lett egyszerre olyan rossz kedved?~Henriette
 73       6|               is, csakhogy azon nincs olyan szép kastély; aztán emezt
 74       6|              dübörgést hallatva, mely olyan, mintha valami rettenetes
 75       6|              bizonyosan képes egymaga olyan négy betyárocskát gúzsba
 76       6|               titkok” zsebmetszőinek? Olyan kíváncsi volt meghallani,
 77       6|                hogy egyem, de énnekem olyan szűk volt a torkom, mintha
 78       6|      sajátságos felfogású meséjén egy olyan történetnek, amiről nem
 79       6|          hiányosságain. De mikor élni olyan szép, ha már az embernek
 80       6|               volt az, melyben férjét olyan delejes fénykörben látá
 81       6|        aludjék. – Hetek óta nem aludt olyan csendes álmat, mint itt
 82       6|           köti a nagyságos urat mégis olyan különösen ehhez a csárdához,
 83       6|           ehhez a csárdához, hogy már olyan nagyon ismeri itt minden
 84       6|         vendégfogadók. A nagyságos úr olyan móddal utazhatja végig az
 85       6|           sötét, titkolózó. Henriette olyan nehéz szorongást érze, midőn
 86       6|             meg kellett állniok, akik olyan nyelven beszélnek, amit
 87       6|                amik közül egy sem bír olyan külsővel, hogy valakinek
 88       6|             hegye tartaná odatűzve, s olyan szép színűre feste mindent,
 89       7|              lesz hát a büntetése, ha olyan esküt szeg meg, amire se
 90       7|           vízesés alá van építve, ami olyan sebesen hajtja a kerekét,
 91       7|              tériméjéről azt, hogy az olyan nagyon lenyomhassa a vállát,
 92       7|             esketni meg, hisz ez csak olyan, mint mikor két garast fog
 93       7|               és nyolcvan fontra!~Ezt olyan büszkén mondá! Nem jutott
 94       7|            odafenn a földön, s amiért olyan sok ember eladja azt, amije
 95       7|            töltögeti a pénzt, melynek olyan különös, rekedt a hangja.
 96       7|               nyakunkon van! Domnule, olyan bolond ne légy, hogy azt
 97       7|              nagy baj; csak ne félnék olyan nagyon tőled!)~Azonban mégis
 98       7|            Azt akarnád tudni, hogy én olyan szenes tuskó vagyok, akin
 99       8|               erős Juon~A világ előtt olyan megfoghatatlan sokszor,
100       8|              és hallgat. Mi, férfiak, olyan kevéssé vagyunk hiúk a házasság
101       8|         megtanulni, mely közt lakunk. Olyan vagyok itt közte, mintha
102       8|             Száz pengőt havonkint egy olyan nyelvért, amit csak a parasztok
103       8|             kevésszavú nemes állattól olyan ritkán hallani, csak nagy,
104       8|           erős Juon: – Juon Táre!~Ezt olyan önérzettel mondá a pásztor,
105       8|             az ismer jól. Az még csak olyan erős ember a világon, mint
106       8|                s halkan tevé utána: – Olyan szép, mint te vagy! – Buna
107       8|            segítő és az asszony, akit olyan szépnek mond az erdők lakója!~
108       9|               hogy Juon ökölre is van olyan hatalmas, mint ő, ha netán
109       9|               is ritkán jár.~Hanem az olyan magamforma ember nem hagyja
110       9|         otthon marad.~Persze, hogy az olyan hírhedett szépségeknek,
111      10|                az a nő, akiről a férj olyan büszkén mondja egy idegen
112      10|      uralkodhassék.~– Iparkodni fogok olyan egyszerű lenni, hogy fel
113      10|              is feltevé magában, hogy olyan egyszerűen fog öltözni az
114      10|             alázatos lesz, mint illik olyan nőhöz, akit mindenki irigyel
115      10|         bizonyos valaki, akinek nevét olyan igen fáj kimondani. Annyira
116      10|            arranzsálni.~Mintha a sors olyan együgyű volna, mint azok
117      10|        egymást hátaló pikkelyei éppen olyan mozgékonyságot adtak, amilyennel
118      10|              a mulatságba.~Úgy örült, olyan jókedve volt egész addig
119      10|        fényűzés volt. A fekete függők olyan jól illettek öltözetéhez,
120      10|              ameddig sírnia jólesett.~Olyan jó hely a férj keble az
121      10|                de miután e névnek már olyan bűvereje van a közönség
122      10|              ezek az erdélyi mágnások olyan szépen megmutatják, hogy
123      10|             tudja, híres kuruzsló, és olyan szerek készítője, amiket
124      10|               aztán készített számára olyan öldöklő kotyvalékot, melytől
125      10|          drága; mert a fekete álarcos olyan fizetést kívánt érte, amivel
126      11|           veté közbe gróf Kengyelesy, olyan komoly képpel, mintha valaki
127      11|            ember csontjai gyöngébbek, olyan vastag bundája nincs, mint
128      11|           szemeimet. Abban a völgyben olyan sok lakik, s olyan merészek,
129      11|           völgyben olyan sok lakik, s olyan merészek, hogy az ember
130      11|     hideglelős ember; megtört szemeit olyan beszédes könyörgéssel emelé
131      11|             jeladó pásztorkürtöt. Egy olyan hosszú, kéregből készült
132      11|         fénylenek a sötétben.~– Tehát olyan szemeim vannak, mint a macskának? –
133      11|           mondá neki román nyelven: – olyan szemeid vannak, mint a csillagok.~–
134      11|            törni.~Ekkor kezdődött egy olyan borzasztó küzdelem, melyre
135      11|             és éppen azért hal meg.~– Olyan volt ő ebben az órában,
136      11|              karcsúbb; de minden izma olyan, mintha acélból volna; akárhová
137      11|               amit a hold reá sütött, olyan jó célpont volt egy nehézkesen
138      11|             éjszaka? Nem jöhet énelém olyan kísértet sehonnan, amilyennél
139      12|             sarlatán”. Ez a szó pedig olyan szó, amitől egy doktorban
140      12|             hagytál. Azt hiszed, hogy olyan rosszul vagyok már? Kedveskedel
141      12|         összeroncsolt.~Az öreg valami olyan kacagáshoz hasonló hangokat
142      12|        lepecsételve, hármas zár alatt olyan gyilkoló eszenciát, mint
143      12|             csak szelíd légy; ne nézz olyan vadul öregatyádra; ne felelj
144      12|           hogy lehetsz egy gyermekhez olyan kegyetlen? – szólt közbe
145      12|        fizetetlen adósság. Apád éppen olyan haszontalan korhely volt,
146      12|            utána nyargalt, de az úrfi olyan gyorsan szaladt, hogy nem
147      12|          rövid egytagú igéhez kössön, olyan rettenetes, olyan képtelen,
148      12|             kössön, olyan rettenetes, olyan képtelen, olyan felfoghatatlan
149      12|           rettenetes, olyan képtelen, olyan felfoghatatlan volt az.~–
150      12|               a koldusbotra juttatja, olyan és hasonló kegyetlenséggel
151      13|               Hiszen nem beszélünk mi olyan közelről egymással.~– Azt
152      13|      pontocskákkal, amiket egy időben olyan nagy lelkesüléssel kezdtek
153      13|            estélyen Kengyelesy grófné olyan fehérpontos kék honi szövetbe
154      13|            honi szövetbe volt ötözve, olyan csipkefodros főkötővel fején,
155      13|              mellett, akinek még most olyan nehezen sikerül a mosolygás,
156      13|               grófnénál. – Készakarva olyan órában ment, amikor tudta,
157      13|       asszonyi kíváncsiságból akarnék olyan tárgyakat ön előtt felemlegetni,
158      13|             mindig tisztelem, mert az olyan ritkaság. – Akiről beszélni
159      13|             ha az enyim lettél volna, olyan helyen állna képed, ahova
160      13|  felvonásaiban a függöny legördültére olyan sokáig várakozni; tanúbizonyság
161      14|          lenne már ez hamar! De mikor olyan régen biztatsz.~– Nem lehet
162      14| szórakozottság.~– Min gondolkoztál el olyan nagyon, Anica?~A leány felrezzent,
163      14|           kezébe adjam.~A Fatia Negra olyan gyanútlanul ringatta térdén
164      14|             ringatta térdén a leányt, olyan nyugodt büszkeséggel gondolá
165      14|             pillanatban, s ha akarom, olyan halottak, akiknek nincs
166      14|            nyúlt, hanem a leány után.~Olyan rendkívüli eset is volt
167      14|               kezdé az eskümondást. – Olyan rémséges volt látni, amint
168      14|       Mindenkit megcsaltál, de senkit olyan nagyon nem, mint engem.
169      15|              Magyarországon nem lehet olyan olcsón utazni, olyan jó
170      15|            lehet olyan olcsón utazni, olyan jó bort inni, olyan tiszta
171      15|           utazni, olyan jó bort inni, olyan tiszta ágyban hálni, mint
172      15|          simára gyalult oldalakkal, s olyan ügyesen egymásba róva, mintha
173      15|       szívében annak a tudatára, hogy olyan fegyvert tart a kezében,
174      15|           most ővele ki akarna kötni. Olyan emberekre nézve, akik nem
175      15|               ami az álmodónak mindig olyan rosszul sikerül; – a Fatia
176      16|              egy mentő gondolatot.~Ez olyan kétségbeejtő helyzet volt,
177      16|               kedves uraim, ne tessék olyan nagyon gúnyolódnotok: vannak
178      16|             maradtam. A kártyaadósság olyan, amit két napnál tovább
179      16|            kedves barátom, hogy miért olyan szívesen látott vendégem
180      16|        találom. Két lövés egy emberre olyan közelről, és mégis semmi
181      16|          tenni egy gavallér embernek, olyan bizalmas felfedezés után,
182      16|            hogy írja az alá nevét egy olyan drága okiratnak, s gondolta
183      16|                de hogy Vámhidy valami olyan alkuszféle, aki pénzt kerít,
184      16|                s kezdett rá nem lenni olyan büszke, hogy őt kitúrhatta
185      16|             felől csalódásban van: ez olyan piszkosság volna, hogy a
186      16|        bárónőhöz szerencsénk? Hogyan? Olyan hamar itt akar bennünket
187      16|           utazik.~Szegény, jó öregúr, olyan büszke volt arra, hogy arcára
188      16|            sajnálkozva.~– Nem érdekel olyan nagyon; láttam én már furcsább
189      16|           hanem a mostani időjárással olyan kemény arra az út, mint
190      16|               rá, mert amellett, hogy olyan, mint a gyermek, rendesen
191      16|          árnyékot a most fölkelő nap, olyan messzire elkíséri azt a
192      16|      vasaláskor a ló körmét kivágják, olyan könnyen belevágnak az eleven
193      16|             az ördög vigyen el minden olyan gazember kovácsot, aki így
194      16|             számított, megölte magát. Olyan különös gondolat, egy öngyilkos
195      16|         kútjából senki vizet inni. Az olyan kutat be szokták temetni.~
196      16|             azt mégjobban felfokozta: olyan szeleteket kanyarított a
197      16|            kotyogóst szájához emelte, olyan hosszasan tartott párbeszélgetésük.
198      16|              Az rettenetes lehet, egy olyan bűnösnek rokona lenni. Én
199      16|              teremtette az Isten, nem olyan komisz agyagból, mint más
200      16|           foghatom, hogy miért vagyok olyan álmos. Majd leragadnak a
201      16|            meg nem szaggatott percei.~Olyan türelmes volt, hogy még
202      16|            gyalázattól megszabadítsa; olyan titokkal bírva, amit tudni
203      17|           csodálatos a természet; még olyan odúk számára is teremt élő
204      17|         azokat felveszik palástnak, s olyan spanyolok benne, hogy jobban
205      17|                egy kis kemény papiros olyan hamar segít a dolgon. Az
206      17|              még csak gyerekember, de olyan furfangos, hogy még holdvilágot
207      17|              kegyetek igazgatója, aki olyan büszke ember, hogy ajándékot
208      17|    mindnyájunknak gyermeke lehetne, s olyan jó ember; megosztja az utolsó
209      17|           ivott, s mikor sokat ivott, olyan önfejű lett, hogy nem lehetett
210      17|      színfaltépő szeles mozdulatok is olyan ismerősöknek tetszettek
211      17|          szánom szegényt. Óh, én most olyan boldog vagyok. Semmim sincs!
212      17|             után vágyik!~– Nem megyek olyan városokba, uram, ahol emeletes
213      17|               házak vannak; utálom az olyan embert, aki megtűri, hogy
214      17|               szóval. Hanem hát ön is olyan messze esik tőlem, s annyira
215      17|            Hátszegi báróné asszonyság olyan szegény. Lesz gondom rá,
216      18|     pamlagvánkosról.~– De hát ha maga olyan nagyon kezében tartja a
217      18|          nagyságos úr magának, ha már olyan nagy szolgálatokat tett
218      18|               Úgyis van neki akárhány olyan darab földe, ahonnan semmi
219      18|         karjába fonta kezét.~– Igazán olyan nagyon kezedben tartod János
220      18|         hiábavaló óhajtásokat, amivel olyan kedves érzést szerzett János
221      18|            Hát kend hogy jött ide? – (Olyan dühös volt már, hogy megbetegszik,
222      18|             no, no, csak ne kiabáljon olyan nagyon – csitítá őt János
223      18|         férfiú mellének feszítve, azt olyan messzire eltolni magától,
224      19|            meg sem állt erre a szóra, olyan sietve ment el onnan. Az
225      19|                  kiálta rá Gerzson úr olyan mérgesen, hogy a szegény
226      19|          későn keltetek fel. Ne őrizd olyan nagyon az ajtót, én nem
227      19|              a kastélyban; kegyed nem olyan társaságba való.~– Tehát
228      19|               pap húzódozva felelt:~– Olyan emberek, akikkel én nem
229      19|         Drahhowecz, Paudán és a többi olyan bátran fognak esküdni, mintha
230      19|            küldeni, mert jól mulat.~– Olyan dolgok vannak beleírva,
231      19|             ott az ember füle mellett olyan édes álmokat szokott hozni,
232      19|          levél tartalmazott, nem volt olyan könnyen magyarázható. „Már,
233      19|              ösvényen felfelé sietni, olyan könnyű léptekkel, aminőkkel
234      20|           kimenekülni. Megijedt tőle. Olyan ijedős volt különben is.~–
235      20|             vagyok alázva; nem vagyok olyan kevély többé, mint hajdan.~
236      20|            önt, ne írja alá nevét egy olyan ítéletnek! Az örökkévalóság
237      20|            egy hely?~– Ön egy idő óta olyan különösen viseli magát,
238      21|             mérget vettél te be, hogy olyan dühödten szónokolsz az ellen
239      21|            úton ezer arannyal, de azt olyan zseniálisan tette, hogy
240      21|              senki se tanulhassa meg. Olyan jámbor kalandos fickó mindig
241      21|                 Arra pedig, hogy most olyan nagy nyugalom van mindenfelé,
242      21|       mozdulataihoz, ádáz ordításához olyan pokoli látvány volt mozdulatlan
243      22|              a havasi hátról ellátni, olyan messze semmi egyéb, mint
244      22|   gyanúfogható lélek menekülni, éppen olyan előrelátható volt, hogy
245      22|           amiért szeme világát áldozá olyan vállalatnak, amihez ő is
246      22|             nincs semmi változás, ami olyan, mint az acél; akiről azt
247      22|            úgy járni, mint ő: egyszer olyan csendes, mint a kísértet,
248      22|            visszamegy a faluba, pedig olyan picike még: a dászkál felesége
249      22|                 Akkor hát bújjatok el olyan jól, hogy rátok ne találjanak”,
250      22|              nekem, mert senkinek sem olyan keserű a Fatia Negráról
251      22|          helyzetbe, mint vetélytársa; olyan arccal üdvözlé őt, mintha
252      22|             nyom, amit felleltem. Nem olyan embereknél leltem azt, akik
253      22|            szegény ember, hogy valaki olyan őrült legyen, hogy egyedül
254      22|          előtt, melyet a világtalanok olyan helyeken elsajátítanak,
255      22|           tudhatod azt a rendet, hogy olyan fegyverre ne bízd magadat,
256      22|            nézve; lefelé ellenfele is olyan jól haladhatott, mint ő
257      23|          szabadban vacsorázni; a hold olyan szépen ragyog.~A szobaleány
258      23|         elkésett szekérrel; de az már olyan messziről elkezdé a csörömpölést,
259      23|               az üvegre a párafoltot.~Olyan félve nézett az ablakok
260      23|       Hallgatózni kezdett. Éjfél után olyan nagy hangja van minden nesznek.~
261      23|              eszméletét veszteni, ami olyan jó lett volna rá nézve.
262      24|         fiatalon özvegységre jutni! S olyan derék, szeretett férjet
263      24|      szeretett férjet veszteni el, és olyan szomorú halállal! Igazán
264      25|              szabadon bocsátják, mint olyan bolondot, aki nem tudja,
265      25|              kegyetlen ötlet volt egy olyan fiatal szívtől.~Lángainénak
266      25|          vette lakását. A cselszövény olyan finomul volt szőve, hogy
267      25|             nem lett volna-e közöttük olyan szent akadálya a sorsnak,