Fezejet

  1       1|             is, akik most nincsenek itt, tűrhetlen rigolyáival boszontson;
  2       1|             nem is azért vagytok ti itt énmellettem, mintha valami
  3       1|           valami nagyon szeretnétek itt lenni. Ki erőtet rá? Hiszen
  4       1|          munkáját felfejtette vele.~Itt úgy látszik, hogy csak egy
  5       1|          ütötte meg a fejét? Látom! Itt, ni. Fel van dagadva: egészen
  6       1|          angol missz helyén találta itt egy szakértő észrevételt
  7       1|          szeret. Hát emez minek van itt? Nem tudják, hogy ettül
  8       2|           alatt azt nézi, merre van itt valami elkapnivaló, vagy
  9       2|            Most takarodjál! Az írás itt marad.~Kálmán duzzogva ment
 10       2|         akartam tudni.~– De igenis. Itt a poéma fölül hibázik a
 11       3|          tudni, hogy ki van hát még itt valaki, aki a báró óhajtásainak
 12       3|            jönni a Lapussa-házhoz. (Itt egy éles oldaltekintetet
 13       3|         ismersz.~– De én jól tudom…~Itt már Demeter úr is közbevágott,
 14       4|           Lapussáékéval egyenrangú.~Itt eddig meg vannak vele elégedve,
 15       4|    zörgetett az ajtón, s kérdezték: itt van-e Margari úr?~Margari
 16       4|             oka. Ezt én mind tudom: itt van nálam a zsebemben.~Meg
 17       4|     ügyvédnek.~– Musztafa defterdár itt kikeresztelkedett, s naturalizáltatta
 18       4|            másik arcát szemlélgetés itt az izgalom, amott a levertség
 19       4|       nyújtva. – Még most kellenek. Itt vannak nálam fordításban
 20       4|            mindig hozzám szökött, s itt tartózkodott, míg gyámjait,
 21       4|      tanakodtatok a kivitel felett. Itt már nagyon óvatosaknak kellett
 22       5|            magatokat a világon, van itt hely minden ember számára
 23       5|      flegmájából kijönni. – Majd én itt téged el hagylak pusztulni
 24       5|             pedig nem engedem, hogy itt maradjon. Küldjétek el más
 25       5|        olyan szomorú képet, mint te itt, igen erős volt, és elhatározott;
 26       5|         hogy neked is annyi legyen. Itt vannak bohókás irataitok;
 27       5|         fejedet. A leány elmegy, te itt maradsz, egy év múlva elfelejtitek
 28       5|            úgy dűlt belőle a vér.~– Itt van, ni! – Sipos úr a tenger
 29       5|         agyonbúsulták magukat, mért itt mindenkire szüksége van
 30       6|           éjszakázni, sem azt, hogy itt kell-e maradni, olyan idegennek
 31       6|           órából szinte kettő lett. Itt rossz út következett, a
 32       6|          lemenő nap sárgára feste. „Itt nem szeretnék lakni”, gondolja
 33       6|      rókavadászatot rendeztem; ezek itt mind rókavadászok; reményljük,
 34       6|              zúzódtam én már, mégis itt vagyok.~– De ha én önnek
 35       6|           én bizonyosan tudom, hogy itt kapjuk a medvét. Valamennyien
 36       6|             No, hát fogadjunk, hogy itt van közel, és holnap rábukkanunk”.
 37       6|                ha az én medvém csak itt volna elbújva ebben az üregben”;
 38       6|            Nehéz volt neki a levegő itt ebben a szobában, s csak
 39       6|              Csak nem ez az egyik? (Itt Clementine-re mutatott)
 40       6|        férfihangokat hall.~– Vannak itt most? – kérdezé a báró odavetőleg
 41       6|             Más, ha a fekete pofájú itt volna, mert az nagy gavallér;
 42       6|             ivószobában; nem leszek itt. – Ez utóbbi szó nejéhez
 43       6|             szentül azt hivén, hogy itt a zsiványok úgyis mindenkit
 44       6|           olyan csendes álmat, mint itt a pusztai csárda födele
 45       6|              miután látta, hogy biz itt senkinek sem vágták el a
 46       6|             már olyan nagyon ismeri itt minden ember? Erre azután
 47       6|             meg a körülfekvő puszta itt mind a nagyságos úré, hogy
 48       6|              romokhoz vannak kötve. Itt minden völgynek megvan a
 49       7|             kincstárnak.~Ez a vidék itt Zalatnától Verespatakig
 50       7|      lovasok, s amint a hegyi patak itt ismét keresztülszelte az
 51       7|        ennek kevés őrletője akadhat itt!~A két lovag ideérve, leszállt
 52       7|        Vajon a zsákkal együtt őrlik itt a gabonát?)~Azután pedig
 53       7|             a legényhez. – Nem ment itt előttünk a Fatia Negra?~–
 54       7|       előttünk a Fatia Negra?~– Még itt keresztül nem ment ma és
 55       7|          soros.~– Látod, hogy nincs itt! – monda bizonyozva a leány.~–
 56       7|   bizonyozva a leány.~– Azért mégis itt van.~– Már, Onuc – szólt
 57       7|           pofájú, de tudtomon kívül itt át nem mehet.~– Mit tudsz
 58       7|    facsöveken által volt vezetve, s itt szabályosan vájt mederben
 59       7|           ülj le a kőpadra, és várj itt reám.~A leány nyűgösködve
 60       7|        jöhet ide be leányféle, mert itt minden embernek le kell
 61       7|           fel idekinn. A csempészet itt lehetetlen.~A Fatia Negra,
 62       7|             a barlangba világított, itt semmi sem látszék, a szoba
 63       7|          oldalán csappal ellátva.~– Itt olvasztják meg az aranyat,
 64       7|          hogy „neked mindent szabad itt elajándékoznod tetszésed
 65       7|             vagy megszünteti.~Anica itt is csak azon föld feletti
 66       7| számvevőmesterrel, Onuc.~– De te is itt fogsz lenni ugye?~– Csak
 67       7|        kellene hogy elmondjam: hogy itt egy szép szőke fehér állát
 68       7|           hogy az enyim vagy, mikor itt vagy. De annyit vagy távol!
 69       7|         érzed, hogyan ver ez a szív itt arcodhoz közel? Ezen a szíven
 70       8|          megtudni tőle; de hiszen ő itt idegen volt, nem értett
 71       8|           közt lakunk. Olyan vagyok itt közte, mintha süketnéma
 72       8|           vidéken él, azóta nincsen itt rossz ember; aki csak találkozik
 73       8|      kellene azt tudni hírből, hogy itt lakik az erdők között az
 74       8|             Sokszor birkózott velem itt a gyepen, – fogadásbul.
 75       9|              Hinné-e azt nagyságod, itt a meleg kandalló mellett
 76       9|         talán mégis boldogok?~Pedig itt közelünkben élnek; nem kell
 77       9|       esetet mondok el belőle.~Volt itt a vlaskucai határban egy
 78       9|            el, hogy azt felkeresse.~Itt találkoztam több év előtt
 79       9|              Milyen sok ember lakik itt alant – felelt ő –, és az
 80       9|           kiáltja:~– Jön a medve! – Itt jön Juon a medvével!~Több
 81      10|          semmitől. Igaz ugyan, hogy itt volna az ideje; illenék
 82      10|            hogy azoknak bemutassam; itt körülöttünk minden nagyobb
 83      10|           jött Sipos úr rokonaihoz; itt a tisztújításon megválaszták
 84      10|      lehetett felőle győződve, hogy itt őt mindenki nagyon szereti.~
 85      10|        magát; érezte jól, hogy ezek itt nem imádói, hanem, ami azoknál
 86      10|        tölté el szívét. – Ha ő most itt van, pedig bizonyosan itt
 87      10|           itt van, pedig bizonyosan itt van, valahol a társaság
 88      10|             kijutottak a tört útra; itt a báró megállítá a hintót,
 89      10|    ajándékba küldje azt az ékszert?~Itt, itt nem volt semmi világosság.~
 90      10|         küldje azt az ékszert?~Itt, itt nem volt semmi világosság.~
 91      10|  összekalandozta is, állandó fészke itt van a környékben; itten
 92      10|      csábító a Fatia Negra.~– Tehát itt közelben lakik?~– Nem tudni
 93      10|            azért neveznek így, mert itt jelen meg a legelső jég,
 94      11|             játszott vele sokáig.~– Itt járt ő?~– Igen; azt mondá,
 95      11|           arra van köztünk egy jel. Itt van nálam a havasi kürt;
 96      11|          mivel megtudtad, hogy apám itt volt, s nekem száz aranyat
 97      11|             csalni általuk magát.~– Itt vagyok mármost fegyvertelenül,
 98      11|            jönni; vette észre, hogy itt csak az időt töltetik vele,
 99      11|          férfi állt a kunyhó előtt.~Itt volt Juon Táre!~Az nem volt
100      11|      sehonnan, amilyennél szörnyűbb itt belül, szívem fenekén nem
101      12|       Máskor is elmentél, máskor is itt hagytál. Azt hiszed, hogy
102      12|    Henriette azért mégis bizonyosan itt volna már ezóta, mert én
103      12|        bocsásd!~– Pedig ő mindennap itt könyörög nálam, hogy békítselek
104      12|          alatt. No, majd meglássuk. Itt van ugye most is az a derék
105      12|            nem bánom, ereszd be, ha itt van; hanem előre is biztosítalak
106      12|            haragudjék rád; engedjen itt maradnod. Gondold meg, édes
107      12|        kérdésre felelni.~– Ez volna itt Kálmán úrfi? Az én unokafiacskám?
108      12|               Mármost csak maradjon itt, mármost majd én akarok
109      12|             régi végrendeletemet?~– Itt van – szólt tompa hangon
110      12|         amivel valaha megbántottál; itt a fekete könyv, amibe azt
111      12|           kiengeszteltél azokkal az itt töltött éjszakákkal, mikben
112      13|            közönsége van; Pest után itt egyesül minden arisztokratikus
113      13|           Pestről jött fiatalember, itt jelenleg megyei hivatalnok (
114      13|            ennek micsoda szerep van itt szánva –, azt már nem tudja
115      13|              hová tette, nem volt e itt, az nevetett, és tréfával
116      13|              cepelte a grófnéhoz:~– Itt van, megtaláltam; ne tessék
117      13|        miatta. Tessék leülni mellé, itt van egy szék. Gondom lesz
118      13|           csak nem is utánzott jól.~Itt Szilárd félbeszakítá beszédét;
119      14|          rakásra, ha nincsen miért? Itt volna egyetlenegy leányom,
120      14|             elevenen van produkálva itt a föld alatt a pokol: végigborsódzik
121      14|             járja a tréfa és a zaj; itt egy víg fickó tehéntülköt
122      14|             között is, mint amennyi itt összegyűlt, ő volt mindig
123      14|            az is meglehet, hogy már itt van, de senki sem látja,
124      14|              és megtudjátok, ki van itt jelen még rajtunk kívül.~
125      14|           már rémülve.~– Most tehát itt van a pillanat, Fatia Negra –
126      15|       kocsmárosi hivatalt is visel. Itt, ezen a tájon, a bányák
127      15|          bizonyomra mondhatom, hogy itt még sohasem volt; amit különben
128      15|           magam, kegyelmed maradjon itt.~– Segítsek főzni a leánykádnak?~
129      15|          hogy ez ugyan bátor ember.~Itt Makkabesku arra a gondolatra
130      16|        vadászokkal volt elfoglalva. Itt tudta meg, hogy gróf Kengyelesyné
131      16|            Vámhidy, hogy még önt is itt hagyom a társalkodónéval,
132      16|           ilyen prókátorfajta ember itt nem lát különbséget; nem
133      16|             igénybe vennem? Találok itt másforma tintát is, mint
134      16|     bővebben volt ott megírva, mint itt, hanem azért meg lehetett
135      16|        jöhetne, hogy mit keres most itt, a nő nyakába borul, s érzékenyen
136      16|             vagyok bennük; ha magam itt nem vagyok, könnyen megverik
137      16|    szerencsénk? Hogyan? Olyan hamar itt akar bennünket hagyni? Ah,
138      16| fegyvereimért; éjfél után két órára itt leszek, s háromkor indulhatunk.~–
139      16|        ébreszté fel. Akkor mindjárt itt lesz, mert nagyon nyugtalan.~–
140      16|      makrapipáját, s esküdött, hogy itt süllyedjen el, ha valaha
141      16|          aki így vigyáz az állatra! Itt van, ni. Jó szerencse, ha
142      16|           az, kedves Gerzson bácsi; itt nem messze kell esni az
143      16|    gorombáskodnék velem, hát hiszen itt van Gerzson bácsi; mellette
144      16|        akar-e valamit enni és inni, itt a kulacs és tarisznya.~Henriette
145      16|           Magam is vendég vagyok én itt; héj!~– „Hej” az apád lelke,
146      16|                Hát te mért maradtál itt magadban?~– Mert ha én is
147      16|             volna. Mármost megvárom itt, amíg értem jönnek.~– Igen,
148      16|          ide hallgass. Minthogy már itt vagy, hát nesze egy húszas,
149      16|            elfognak rajta. Mi addig itt maradunk, míg a kocsisunk
150      16|        alkalmatlankodni senkinek.~– Itt már igazán nem ihatunk vizet,
151      16|           szobájában? Maradjunk hát itt együtt, s mondjunk egymásnak
152      16|        odaadok, amit önök kívánnak. Itt van tárcám; itt vannak ékszereim,
153      16|           kívánnak. Itt van tárcám; itt vannak ékszereim, órámat
154      16|          Hová lett a nő? Mi történt itt az éjjel? Hogy nem tud ő
155      16|      zavarban. Hogy mi történhetett itt, még csak találhatni sem
156      17|          hozva.~– Micsoda lárma van itt a szomszéd szobában? – kérdé
157      17|           tudnak élni itten? Ki jár itt színházba? Van valami jövedelmük?~–
158      17|       visszahozza.~– Hanem zálogban itt hagyják a díszleteiket és
159      17|     szerbiai disznóhajcsárok mentek itt keresztül, azoktól még ezüst
160      17|          szolgabíró úr, ne maradjon itt sokáig; ne legyen tanúja
161      17|             Nem játszik? A közönség itt van, tele a színház; roppant
162      17|             dolgok, amiket ön nekem itt elmondott, igen nagy fontossággal
163      17|          meglátom.~– Tehát maradjon itt nálam; háljon a szobámban,
164      18|           vajon megbízható ember-e? Itt holmi aprólékos pénzkezelések
165      18|        nyolcvan forintot.~– Tessék, itt van a nyolcvan forint! –
166      18|           dűlni? Fatális dilemma! – Itt maradni is veszedelem, elmenni
167      18|           egész átkozott pert; íme, itt van három millió, kettő
168      18|        elaludt.~– De ugyan mit akar itt, hallja? – kérdé az alázatos
169      18|             rá; majd jöjjön máskor, itt nem adhatok semmit.~– Méltóztatta
170      18|           jött utánam? Lássa, nekem itt légyottom van, valami szépasszonyt
171      18|              tessék őt vasra verni: itt van. Nekem sem ingem, sem
172      19|       tanakodni vele, hogy mit kell itt tenni ezúttal, hol keressék,
173      19|        tanúbizonyságaul annak, hogy itt volt. Az ablaktáblák mind
174      19|             ujjaikkal rámutattak:~– Itt van Gerzson! Megjött Gerzson!~–
175      19|          bárónővel történt; amit ti itt velem tesztek, az igen rossz
176      19|           ló is agyon volt fáradva. Itt pedig okvetlen meg kellett
177      19|             kellett magával vinnie, itt foly a patak, s a kalapkarimából
178      19|          tart. Te addig ne ácsorogj itt a lovakkal, hanem eredj
179      19|      ingerültségével –, az én öklöm itt a zsebemben most egy pisztolynak
180      19|         hallana az emeleten.~– Hisz itt zene van!~A fickó nevetett.~–
181      19|            semmit.~– Jól van, fiam; itt látom, hogy ki van adva
182      19|            szót nem is vesztegetett itt aztán Gerzson úr, hanem
183      19|    körüljáró bíróság valamelyik nap itt fog megjelenni.~– S ezek
184      19|        benne, az mind ördög volt. Ő itt valóságos kiskirálya a környéknek.
185      19|             a doktori vizsgát, most itt vagyok e rongyos lakban,
186      19|      végképp elveszítsem, ne késsék itt tovább. – Én nagyon szerencsétlen
187      19|      szerencsétlenebb leszek, ha ön itt marad. – Kerüljön minket, –
188      19|         visszatérjek többet.~(– No, itt szép kis galibát csináltam –
189      19|         mellett, mely postaállomás. Itt a pópa visszavette öltönyét
190      19|           ismét felölté bekecsét.~– Itt már nincs mitől tartanunk –
191      19|         ismét találkozunk.~– Hol?~– Itt ezen a helyen.~A pópa sietve
192      19|            e találkozáson.~– Hát te itt vagy?~– Hát nagyságos uram
193      19|          vagy?~– Hát nagyságos uram itt van?~Azzal a postakocsis
194      19|      beszélsz? Gyere be. Ne kiabálj itt a kapu alatt. Hogy kerültél
195      19|           szólj, mert különben …~És itt egy fenyegető mondatot tudatott
196      21|           lajstromai voltak nála az itt is, amott is elkövetett
197      21|           van vele? Mit beszélsz te itt is, amott is annyi zöld
198      21|            hírlapi kacsa. Ő most is itt van.~– No, és ha itt van,
199      21|             is itt van.~– No, és ha itt van, hát kinek árthat? A
200      21|        küldeni Magyarországra, hogy itt a pénzverdékben újra sajtoltassanak.
201      21|            túlsó oldalát elérni.~És itt vették még csak észre, hogy
202      21|           emberéletet illeti, arról itt nem volt aggodalom. Meghalni
203      21|           hátrafelé, amott a hidat, itt a levágott fákat leli útjában.
204      21|        levágott fákat leli útjában. Itt gyors határozásra volt szükség.~
205      21|             azt belátni, hogy ha ők itt hagyják azt a néhány ezer
206      21|      kullogó gyalog konfráterek azt itt szépen felszedik a maguk
207      22|           nem sejtve jelen meg majd itt, majd amott, egyfelől azért,
208      22|             egy bujdokló harámbanda itt víjon élet-halál tusát üldözői
209      22|            is elesik, sohasem fogja itt megtalálni senki; mert hisz
210      22|              nefelejcsek virítanak.~Itt Szilárd megpihenteté a lovakat,
211      22|             a csurgó alatti házhoz; itt pihenőt kellett tartani …~
212      22|   találhatta senki.~Ha csak el akar itt az erdőben tévedni, azt
213      22|             hogy a rómaiak fúratták itt keresztül a hegyet; azonban
214      22|           összegyűjtött vizet, mely itt jó mély volt, s mely fölött
215      22|       folyni!~– Mondjad, hol van?~– Itt, közel.~– Merre?~– Ah, domnule! –
216      22|    kétesztendős: annak koldulgatok. Itt a patak fölött az országúton
217      22|           bekarcolt sebét.~– Látom: itt van.~– No, ha látod, uram,
218      22|      magamat; nem mulatságból járok itt. Azonkívül is bizonyos nyomra
219      22|            hagyhatják, s nagysádtok itt szinte meg nem telepedhetnek,
220      22|           az.~– Hogy tudod te, hogy itt valaki áll? – kérdé tőle
221      22|                S hol voltál most?~– Itt a malom árkában dolgoztam.~–
222      22|      visszahanyatlott.~– Mi történt itt? – kérdé Szilárd megrettenve.~–
223      22|      idegeit.~– Látod uram, te vagy itt egyedül; a Fatia Negra pedig
224      22|         tudnád kitisztogatni.~– Még itt vannak a pandúrok fegyverei.~–
225      22|      lehetett előtte utat veszteni.~Itt a hegyháton megállt a kalandor,
226      23|             elébb hazatérjek, s még itt találjam őket.~Henriette-et
227      23|            megérni, hogy Vámhidy őt itt találja Hídvárott.~Elhatározá
228      23|      kérdezgeté, hogy miféle ház ez itt az erdő közepén. Négy közül
229      23|        ahová tette.~Tehát mégis jár itt valaki, aki az ágyban alszik,
230      23|      földbirtokos X-bányáról, kinek itt némi erdőségei vannak, s
231      23|             gyakori lesvadászataira itt tartja lőszerkészleteit.
232      23|       Kolozsvárra feljárni; s mikor itt van is, akkor egész éjjel
233      23|          volt.~– Hát maga mit dalol itt, mint a holdkóros, már két
234      23|           ezen járt. A vadászlaknak itt kell már lenni. Jól rejtve
235      23|         szobában rohanták meg őket? Itt hangzott a nő halálsikoltása,
236      23|       hangzott a nő halálsikoltása, itt küzdött a férj irtózatos
237      23|       irtózatos tusát gyilkosaival; itt könyörögtek térden állva
238      23|   embereknek, hogy ne bántsák őket; itt feküdtek a véres hullák
239      23|        gondolatban, hogy mégis jobb itt, az ismeretlen puszta lakban,
240      23|            a fejet, te? Ezt a fejet itt? No, hát nesze! …~E pillanatban
241      25|         falusi ponyvakomédiázást, s itt terem Henriette-et meglátogatni.