Fezejet

  1       1|                             Az unalom~– Te ásítottál oly nagyot, Clementine?~
  2       1|        beleturkáltál a kezeiddel.~– Óh, te nagy selma! Vigyék ki a
  3       1|            valaki, hanem jöjjek máskor! Te kutya, te semmirevaló gazember.
  4       1|                jöjjek máskor! Te kutya, te semmirevaló gazember. No,
  5       1|                szólt Lángainéhoz:~– Még te is ingerelted, még jobban
  6       1|             párbajt. Mit gondolsz? Vagy te ma is színházba készülsz?
  7       2|               meg nagy haragosan.~– No, te! Te, dühös, vérengző ember!
  8       2|               nagy haragosan.~– No, te! Te, dühös, vérengző ember!
  9       2|            fejtegetett.~– De mit akarsz te éntőlem megtudni?~– Hát
 10       2|                benne valami hiba?~– He, te vén kamasz! Nem szégyenled
 11       2|                hogy az többet tud, mint te?~– Te meg annyit sem tudsz.~–
 12       2|               az többet tud, mint te?~– Te meg annyit sem tudsz.~–
 13       2|               Így kell velem beszélned, te semmirekellő? Nem félsz
 14       2|                s belenézett:~– Ez nem a te írásod!~– Hát kié?~– Én
 15       2|               jól összeszidta Jánost.~– Te félbolond! Te egész bolond!
 16       2|                 Jánost.~– Te félbolond! Te egész bolond! Miről beszélsz
 17       2|            egész bolond! Miről beszélsz te annak a gyereknek? Forgasd
 18       2|            nevelőház, nem férjhezmenés; te vén szamár! Csak te biztasd.
 19       2|       férjhezmenés; te vén szamár! Csak te biztasd. Az én akaratommal,
 20       2|               vendégnek a háziasszonyt, te ügyetlen!~János először
 21       3|               derék gavallér ember-e?~– Te azt mondtad tegnap, hogy
 22       3|              elcsábítson.~– Akkor hát a te űzményed az egész, s mit
 23       3|             jónak látta megerősíteni.~– Te is olyan beteges voltál,
 24       3|              nem olyan nyomorék, mint a te férjed volt.)~– Vagy úgy?
 25       3|            kiáltva:~– De hát mit akarsz te? Mit akarsz?~Lángainé kerekre
 26       3|           barátját s unokahúga kérőjét; te, papa, egy óra előtt iskolába
 27       3|                  De hát leckézni akarsz te minket? – kiálta közbe durván
 28       3|            ellene.~– De hogy állíthatsz te ilyet valakiről, akit nem
 29       3|             akit nem ismersz?~– De akit te sem ismersz.~– De én jól
 30       3|                 hanyatt, onnan ítélt.~– Te nem tudsz semmit, János.
 31       3|               tudsz semmit, János. Amit te tudsz, azon el nem indulok.
 32       4|              mulatságot. Mért nem jársz te, mint más fiatalember, társaságokba,
 33       4|                 mondani: – az nem igaz; te nem vigyáztál fiamra! Te
 34       4|                te nem vigyáztál fiamra! Te nem jártál utána, ahogy
 35       4|             ahogy apának kellett volna, te könnyelműen magára hagytad
 36       4|                öt, öngyilkossá lesz, és te nem is tudod meg: miért?~
 37       4|            dolgot, ami nem igaz, mert a te neved Szilárd; ahhoz pedig
 38       4|                 törlé zsebkendőjével.~– Te egy gazdag család leányába
 39       4|                veled egy szobában hált, te viseltél rá gondot, megmagyaráztad
 40       4|          kedveltjének elmondhassa: „ego te in aeternum amabo”. Meg
 41       4|                hozzád jött a fiú, akkor te diktáltál neki másik penzumot,
 42       4|  természettudományi könyvet kért tőled. Te megküldéd neki. A leánygyermek
 43       4|               téged, hogyan készíts azt te is… Óh, én jó istenem! Miről
 44       5|               vagytok! – Hova gondoltál te, akinek még nincs biztos
 45       5|         valakivel megossz? Gondolkoztál te a dolognak praktikus oldaláról?
 46       5|              lett volna az rád nézve? A te jellemedhez kegyelemkenyér,
 47       5|          rokonai panaszosan adnak! Hogy te lótófutója légy, kézcsókolója,
 48       5|                  Nem! Erre a gondolatra te nem jöhettél; te nem akartál
 49       5|             gondolatra te nem jöhettél; te nem akartál egy gazdag családba
 50       5|           tehozzád, s megosztja veled a te szegénységedet. Ugye, ezt
 51       5|                  Látod, ebben fekszik a te csalódásod. Ha egy szegény
 52       5|            szokva minden nélkülözéshez, te is; az kevéssel megelégszik,
 53       5|             udvarszobácskában, ahol még te sem lehetsz mindig körülötte,
 54       5|            szólna, nem panaszkodnék, de te látnád, észrevennéd, hogy
 55       5|                ő nem kérne új ruhát, de te látnád, hogy ez, amit visel,
 56       5|         bizonyossan megérdemelnéd, mert te is helybenhagytad és elfogadtad
 57       5|                pedig nem fogja tenni.~– Te tudod bizonyosan?~– Én hiszem.~–
 58       5|                  ha föláldozza szívét a te nyugalmadért!?~– Hallgasson
 59       5|               harmadik titkát hordja!~– Te tisztán…! nem mondom el,
 60       5|               van, ne beszéljünk rólad. Te makacs, agyafúrt vagy; utoljára
 61       5|         mortifikálni rokonai? Mit bánod te azt? Engeded szenvedni a
 62       5|               fogjuk megérteni egymást. Te vesztére törsz egy szegény
 63       5|               hihették volna, hogy én a te bódult reményeidet akarom
 64       5|             akarom cáfolni; – ezt pedig te nem érted. Most eredj szobádba
 65       5|             szúrnak lassan keresztül.~– Te nem akarsz férjhez menni
 66       5|                végezzem a töprenkedést. Te légy-e eszemben, ki családodat
 67       5|           valami vén tigris, amilyennek te tartasz engemet: az ilyen
 68       5|             ellenem feljegyezve vannak; te magad segíts magadon, s
 69       5|               olyan szomorú képet, mint te itt, igen erős volt, és
 70       5|                fejedet. A leány elmegy, te itt maradsz, egy év múlva
 71       5|              mint a fekete kenyér után. Te még fiatal vagy, fiatal
 72       5|            szíven ejtett seb begyógyul. Te még boldog ember fogsz lenni
 73       5|             mostani bajaidon. Óh, még a te feleségedet most tanítják
 74       5|               most tanítják járni; akit te valaha nőül veszesz, csak
 75       5|            neked való az ügyvédi pálya; te nagyon kényes vagy ahhoz.
 76       6|               járni!~– De mi is lelte a te bal kezedet, mióta nem láttalak? –
 77       6|               vendégek; ugye Henriette, te megengeded? Azért nem akarja
 78       6|         Példabeszéd ez, kedvesem, talán te is ismered? Henriette kedélye
 79       6|       törülgetem le ~Sűrű könnyeimet. „~Te, Bandi, fújd el a nagyságos
 80       6|               látott még hegedűt? Eredj te, Bandi, keresd meg a hintóban.~
 81       7|             megcsalja!~– Hát azt hiszed te, hogy az téged valami nagyon
 82       7|                 Igen, ha ráismernél. De te még sohasem láttad az arcát.
 83       7|             bársony maskarát a képéről, te sohasem ismersz rá.~– De
 84       7|                 azáltal hatalmas.~– No, te igazán bohó leány vagy.
 85       7|               éppen esküdt társa, ahogy te állítod, hogy megesküdtél
 86       7|               át nem mehet.~– Mit tudsz te ahhoz – felelt neki az öreg,
 87       7|              leányt az öreg.~– No, most te, Anica, amíg én odabenn
 88       7|               monda a fekete álarcos –, te nekem erősebb esküvést fogsz
 89       7|           erősebb esküvést fogsz tenni; te nekem esküdjél – örök szerelmünkre.~
 90       7|             csókolt a Fatia Negrának.~– Te derék ember vagy, domnule.
 91       7|                 elrontod a gépet; nem a te kezedbe való az.~A Fatia
 92       7|               kapni érte?~– Csak olvasd te, domnule – szólt Onuc a
 93       7|           számvevőmesterrel, Onuc.~– De te is itt fogsz lenni ugye?~–
 94       7|            egyébről gondolkozni, csak a te szerelmedről. Én nem vagyok
 95       7|            leányok mosolygása között.~– Te rablóvezér vagy, havasi
 96       7|             veled együtt elkárhozni, ha te pokolra mégy.~– Az nem lehet,
 97       7|            kettőnkre nézve. Csak maradj te apád házánál, ott jó helyen
 98       7|                 eszeveszetten megöllek. Te fekete arc, fekete szem;
 99       7|               teszed ezt, Anica?~– Csak te vedd el azokat, s tartsd
100       7|              rossz helyen vannak nálam; te engemet nem ismersz még.~
101       7|            vagyok fizetve, domnule, hát te ki vagy-e?~A Fatia Negra
102       7|                volt annak a napja, hogy te férje lettél az én leányomnak?~
103       8|                 én” az első személy, a „te” a második; nem gondolva
104       8|         kölcsönösen azt akarná, hogy a „te” legyen az első személy,
105       8|                sem szabad ott veszni; s te nem vagy nehezebb egy kecskegidónál,
106       8|              volna ott hagyni veszni.~– Te elbírtad azt a válladon? –
107       8|                hallott felőle semmit.~– Te nem tudod még, domna, hogy
108       8|               vagyok, de én tudom, hogy te ki vagy. A dumnye barbatu,
109       8|               utána: – Olyan szép, mint te vagy! – Buna nopte, domna!~
110       9|                 az erdőbe:~– Gyere elő, te rongy Juon, te koldus kutya!
111       9|               Gyere elő, te rongy Juon, te koldus kutya! Most van a
112       9|               rajta magadnak feleséget; te pénz nélkül senki sem vagy;
113      10|            nevében.~– Oka vagyok-e én a te balsorsodnak?~Miért kell
114      10|               vállalatból; mit tehetnél te, gyönge nő?~Férjének nem
115      11|                 jött e szókkal: „Anica, te szeretsz egy gonosz embert,
116      11|          átkozott hűtelen lett hozzám a te szebb szemeidért; nekem
117      11|             neked esküdött a holdra, de te nem hallgattál rá; te szereted
118      11|                de te nem hallgattál rá; te szereted férjedet, s most
119      11|              kacagva a rabló odakinn.~– Te ölted meg őt, gonosz! –
120      11|                    Én félek tőled, mert te rabló vagy; neked nem kell
121      11|                 húszasom sincs.)~– Csak te feleld azt, amit súgok.~
122      11|               Balga némber, mit nekem a te száz aranyod? Én adok neked
123      11|               együtt, úrfi lesz belőle, te pedig úriasszony. Ha még
124      11|         csendesen dörmögé:~– Úgy, tehát te tülekedni akarsz velem,
125      11|           intéztek egymáshoz.~– Ki vagy te? – mormogá Juon. – Ki vagy
126      11|                 mormogá Juon. – Ki vagy te, aki Juon Táre kezének ellenállni
127      11|               ellenállni tudsz? Ki vagy te, akivel Juon Táre egy szóra
128      11|                el; nem kell nekem sem a te aranyod, sem az urak aranya.
129      11|               urak aranya. Nekem csak a te veszedelmed kell. Ebből
130      11|               rosszabb, mint a másik.~– Te még most is szereted a Fatia
131      11| odábbtaszítottak, s azt mondták: eredj, te némber! Átkozódva fogják
132      12|               Korábban kezdtétek volna. Te és azok a másikak. Azok
133      12|            eddigi hallgatását.~– Atyus, te új végrendeletet akarsz
134      12|              fekszem, halálomon vagyok; te ezt bizonyosan megírtad
135      12|              gondja is nagyobb annál.~– Te nem vagy halálos beteg,
136      12|               szereti-e a férjét?~– Azt te tudhatod jobban – szólt
137      12|                 kegyelmet?~– Minthogy a te jóságodtól függ, én bizton
138      12|                 bizton remélem.~– Tehát te jó embernek ismersz engem?
139      12|                ej – én azt hittem, hogy te engem valami gonoszkodó
140      12|            gondolom. Azt gondolom, amit te nagyon jól tudsz. Akarom,
141      12|               nem hallgatok most.~– Óh, te hallgatni fogsz rájuk. Kegyetlenebbnek
142      12|            minket többieket szeretsz.~– Te most hazudsz; ezt ő nem
143      12|             hogy énnekem kötelességem a te korhelységedet megjutalmazni,
144      12|          haszontalan korhely volt, mint te, ki anyádat akaratom ellen
145      12|               én nem kérem semmidet; de te se bántsd az én szegény
146      12|               majd felpofozza.~– Ejnye, te semmirevaló gaz suhanc,
147      12|           kiálta rá:~– Hozzám ne nyúlj, te hosszú lábú hóhér, mert
148      12|            lenni azon ember mellett, ha te kitagadod őt vagyonodból;
149      12|              házam nem teátrum. Gondolj te csupán saját bajodra. Azt
150      12|                 ára lesz téve. Aggódjál te saját magad miatt! Azt gondolod,
151      12|             hogy őket meg ne büntessem, te is abban a sorsban fogsz
152      12|                 van tehát, kegyes uram. Te hidegvérű ember vagy; –
153      12|                vagy; – én is az vagyok. Te nem szereted a komédiajátszást; –
154      12|              szólok többet semmi szót a te szívedhez az én szívemből.
155      12|            lepetve.~– Tenni fogsz róla, te? Mit tehetsz te az én végakaratom
156      12|             fogsz róla, te? Mit tehetsz te az én végakaratom ellen?
157      12|               meg fogom semmisíttetni a te végakaratodat.~– Esztelen! –
158      12|          szeretem itthon a színjátékot. Te azt mondod, hogy hidegvérű
159      12|                vagy; én is az vagyok; – te azt mondod, hogy régóta
160      12|               készülök már a védelemre. Te rovásra jegyeztél mindent,
161      12|                 vannak jegyezve, amiket te tettél és mondtál; fel a
162      12|             kegyetlen szóval lediktálod te ezt a végrendeletet, mely
163      12|                bebizonyítsam, miszerint te akkor – meg voltál háborodva!~
164      12|         készültem arra a csatára, amire te! – szólt büszke hanglejtéssel
165      12|      virrasztottam ágyad mellett, amire te gondoltál, s bennem is megért
166      12|             megért azalatt valami, amíg te érlelted a végcsapást fejünkre.
167      12|             mintha az volna az oltár, s te az Isten rajta. Te eltaszítottál
168      12|             oltár, s te az Isten rajta. Te eltaszítottál onnan, te
169      12|                 Te eltaszítottál onnan, te átkot mondtál gyermekeidre;
170      12|               szégyen rád és miránk; de te akartad, s én megteszem.
171      13|             közt is korteskedés!~(Talán te már nem is tudod, kegyes
172      14|                 arra mind felelni, amit te kérdezgetsz? – szólt a kalandor,
173      14|               is; de hát mit használ? – Te férje mégsem vagy. Ha tudnám,
174      14|              szeglete a világnak, ahová te el nem jutsz, összeszedném
175      14|      mindenestül; de hát mit használna, te mindenütt rám találsz, s
176      14|              kedélyességgel mondá:~– Ha te az tudnád?~A kalandor magához
177      14|               pompás komédiát, amikor a te fejedet levágják!”~– Tehát
178      14|                ott hallgassuk meg, amit te beszélsz, s esküdtessük
179      14|             Azután tegye mindenki, amit te parancsolsz; mert legokosabb
180      14|                 arra várnom, hogy ezt a te álarcos fejedet – a bakó
181      14|               félek tőled, Fatia Negra! Te látatlanul jössz és távozol.
182      14|            látatlanul jössz és távozol. Te nem vagy Istennel?~– Az
183      14|                 tőlem, és hívek hozzám. Te magad is úgy vagy: – szeretsz,
184      14|                 mert félsz.~– Haha! Azt te majd meg fogod látni, hogy
185      14|                nagyon halvány volt.~– S te mégis megtetted, amit mondtam –
186      14|                 közeledett hozzá.~– Hát te félsz tőlem? – kérdezé tőle
187      14|                 add ide kezedet, Anica, te viszont add másik kezedet
188      14|              egyéniség iránt –, melyben te is beváltsd szavadat; azután
189      14|                tartott.~– Most esküdjél te is.~A leány erre dühösen
190      14|         lábainál térdelő kalandorhoz:~– Te nyomorult komédiás! Te álarcos
191      14|                  Te nyomorult komédiás! Te álarcos szemfényvesztő!
192      15|                ön mindig tréfál. Flóre, te!~Egy csinos kis menyecske
193      15|         gondolod, hogy rám leskelődik a te ostoba rablókapitányod?
194      16|              Úgy látszik, Gerzson, hogy te szerelmes vagy Henriette-be?~
195      16|            válasz: „s úgy látszik, hogy te nem vagy, mert én lemondok
196      16|          lemondok érette mulatságomról, te pedig nem” – ehelyett azonban
197      16|              kiáltá Hátszegi nevetve. – Te egy egész gerillaháborúra
198      16|                szobájában; bizonyosan a te csöngetésed ébreszté fel.
199      16|                 és vendégének belőle. – Te, ha a Fatia Negrát ma meg
200      16|        tetszését éppen nem nyeré meg.~– Te, Jóska, az a gyeplűs ló
201      16|              kezd nézelődni a bakról.~– Te Jóska, nekem úgy tetszik,
202      16|      szedtevette! Majd kijössz mindjárt te magad, s nem várod, hogy
203      16|                     Hej” az apád lelke, te pimasz! Hol van a kocsmárosné?~–
204      16|            vármegyére invitálják.~– Hát te mért maradtál itt magadban?~–
205      18|           tengeri oroszlán.~– Hallgass, te ostoba! Ha valaki megtudja
206      18|           spárgatakaróval.~– Zsivány!~– Te vagy a zsivány!~Mikor látta
207      19|               nem kezdé dorgálni.~– No, te ugyan szép legény vagy!
208      19|             ugyan szép legény vagy! No, te ugyan gyönyörű paladin vagy,
209      19|                 Pajtás, honnan kerültél te elő?~– Ne tréfáljatok! –
210      19|                 barátom, tudd meg, hogy te igen rosszul viselted magadat;
211      19|         vonított.~– Nem gondoltam, hogy te komolyan veszed a dolgot,
212      19|           rajtam tovább. Isten veled.~– Te, a Cornblue lába kitörött.~
213      19|                  hogy igen sokáig tart. Te addig ne ácsorogj itt a
214      19|              csókolj neki, mert az pap, te pedig korhely pimasz vagy.
215      19|               estét kívánj? Mintha én a te jó estéd kedveért jöttem
216      19|               itthon?~– Senki.~– Ejnye, te lópofájú fakutya! Senki
217      19|               hogy bolondulj meg magad, te veszett állat, hát ki mondta
218      19|                a baj, hogy nem lehet.~– Te fickó, én azt mondom, hogy
219      19|            fickó, én azt mondom, hogy a te gazdád idehaza van.~A hórihorgas
220      19|                volna ennek a golyóját a te fokhagymafaló fogaid közé
221      19|                indítványtáblára.”~– No, te ajtónálló cerberus, fogd
222      19|       gazdájáénál e találkozáson.~– Hát te itt vagy?~– Hát nagyságos
223      21|                 volna ez idő szerint.~– Te, öregúr – szólítá őt meg
224      21|                    miféle mérget vettél te be, hogy olyan dühödten
225      21|            bajod van vele? Mit beszélsz te itt is, amott is annyi zöld
226      21|         átszökhetni. Aztán kiket akarsz te még elfogni? Hiszen a Fatia
227      21|              akkor.~– Dehát miből tudod te ezt?~– Abból tudom, hogy
228      22|                amiket beszélt, rá fogsz te is ismerni, domnule. Az
229      22|           elhangzottak fejem fölött. De te hidd el azt uram, hogy amit
230      22|              Juon volt az.~– Hogy tudod te, hogy itt valaki áll? –
231      22|                 ember között nem vagy-e te magad is egyesegyedül, mert
232      22|             érzé idegeit.~– Látod uram, te vagy itt egyedül; a Fatia
233      23|               alkuszom.~– Nem alkuszol? Te nyomorult féreg! Homlokod
234      23|                fejed szét van hordva, s te még ellenem mersz törni.
235      23|              fejedet megtartani?~– Én a te fejedet akarom elvinni –
236      23|           fejemet? Hahaha! Ezt a fejet, te? Ezt a fejet itt? No, hát
237      25|                    Semmim sincsen, csak te vagy az enyim, emlékszel-e