Fezejet

  1       1|      ablakon kinézegetni? Angliában ezt talán még nem tudják, hogy
  2       1|          hiszen éppen maga rendelte ezt tegnap, de senki sem hosszabbítja
  3       1|           mert János úr jön haza, s ezt kell elébb megcsodálnunk.~
  4       1|             hangon.~– Nagyságos úr.~Ezt először nem hallja.~– Nagyságos
  5       1|             De azt meg fogom tenni! Ezt nem viszi el szárazon. Ezt
  6       1|          Ezt nem viszi el szárazon. Ezt nem hagyom magamon! Egy
  7       1|             meg kellene akadályozni ezt a párbajt. Mit gondolsz?
  8       2|          utána tátongani, de miután ezt ki nem állotta, inkább felmondott; –
  9       2|           alázatosan, nagyságos úr, ezt nem értek.~– Jól van, folytassa.~
 10       2|           még nagyobbat szakad, hát ezt abbahagyta, s folytatta
 11       2|         hogy nem hiába költöm-e rád ezt a sok pénzt?~– De ha azt
 12       3|             hogy mi okod volt neked ezt a fiatalembert nálunk bemutatni?~–
 13       3|             báró igen derék férfi! (Ezt is az öreg mondta, értette
 14       3|        harcolhasson. – Mi oka lehet ezt ellenezni?~– Én nem ellenzem.
 15       4|       kettős kóreset egyszerre. Óh, ezt nem engedhetem másnak.~–
 16       4|             betegtől; nem kívánna-e ezt vagy amazt, nincs-e valami
 17       4|              édes Margari, megteszi ezt ön értem, az én kedvemért?
 18       4|        értem, az én kedvemért? Hisz ezt úgy vegye ön, mintha egy
 19       4|           az észrevételt tevé, hogy ezt már ő egyszer hallotta,
 20       4|        látni? Hm, milyen szép volna ezt megtudni.~A csomag persze
 21       4|            kiderülne valaha, hogy ő ezt tudta, és meg nem mondta,
 22       4|   kisasszony, hogy Margari dobja ki ezt a szerencsét az ablakon,
 23       4|          hogy mi ennek mind az oka. Ezt én mind tudom: itt van nálam
 24       4|      elolvasni.~– Könyörgök szépen: ezt nem bizakottság, csak akartam
 25       4|            feleletbe:~– Méltóztatik ezt nekem írásba adni?~– Akár
 26       4|             éberebb maradjon, fogja ezt a tízpengőst, s hozasson
 27       4|          orosz rubelekből állott.~– Ezt én nem értem – mordult közbe
 28       4|        nyilvános iskolába járattak. Ezt nálam találtad több ízben,
 29       4|         édes nyilatkozatokkal tele. Ezt a penzumos könyvet persze
 30       5|          kegyére számítottál volna. Ezt még ha elérhetted volna
 31       5|            te szegénységedet. Ugye, ezt gondoltad? Hiszen más szegény
 32       5|    megtakaríthassam más számára. És ezt nem vette rajtam észre,
 33       5|            a kifőzött tervet; hanem ezt nem fogják tenni. Hanem
 34       5|          tenni.~– És ha nem mondaná ezt, ha önként kezét nyújtaná
 35       5|          virág vagy csillag neve-e; ezt senki ki nem találhatja,
 36       5|            kedves bátyám mondja meg ezt is, amit most felfedeztem,
 37       5|             azt a titkos nevet, ami ezt a láncot széjjeltépje. Ő
 38       5|          jön belőle, akarom élvezni ezt a fájdalmat. Nem engedték
 39       5|       akarom helyébe csempészni. Én ezt a véleményt meg akarom cáfolni; –
 40       5|     véleményt meg akarom cáfolni; – ezt pedig te nem érted. Most
 41       5|           miért van a világon; s ha ezt nem engedik, inkább akarsz
 42       5|          voltam hozzád; hanem azért ezt mégsem kellett volna tenned.
 43       5|        Szilárd”-nak nevezett el. Ha ezt tudnák, azt is elvennék
 44       5|          megnyomva a tollat, odaírá ezt a barbár hangzású nevét
 45       5|        szikrázni az úrfi szemeinek. Ezt nem lehet duellumra kihíni,
 46       5|            segítségül senkit: minek ezt megtudni az egész világnak?
 47       5|       nagyon a szívedre, édes fiam, ezt a dolgot; én megengedem:
 48       6|         egyszerre elhagyja mindenki ezt a kedvenc sütkérező helyet,
 49       6|           ötvenes lehet a férfi, de ezt nehéz volna orcájáról megbecsülni.
 50       6|              kérdé tőle Hátszegi.~– Ezt ni? – szólt Gerzson úr,
 51       6|       fejtetőre le; szerencse, hogy ezt a kezemet magam elé tartottam,
 52       6|           aki a grófot nem szereti. Ezt a cselédek már egymás közt
 53       6|       tetszik, talán nem volnék az.~Ezt Henriette nem értette.~A
 54       6|      ameddig ő Bécsben fog mulatni! Ezt a jegyzéket a mókuska maga
 55       6|             nem bírja védeni magát. Ezt sejté ő.~Clementine-nek
 56       6|        tudja, csak úgy barátságból. Ezt Margarinak beszélték a szobaleányok,
 57       6|        Addig nem nyugszom, pajtás – ezt szokta mondani a gróf a
 58       6|          kapott útban, azok ismerik ezt a hangot, mert ez a jégviharral
 59       6|           rángatva a vállait. – No, ezt ugyan sohasem hallottam.~
 60       6|         iszen, én is utoljára látom ezt a szép napvilágot.”~A vén
 61       6|      nagyságos úr igen jól hegedül?~Ezt Henriette valóban nem tudta.~–
 62       6|              s így megmarad. S most ezt a tervét egészen semmivé
 63       6|       keresd meg a hintóban.~De már ezt Margari nem engedte! A hintóhoz
 64       6|             ebben? Máskor is szokta ezt? Vagy vannak még mások is,
 65       6|           úr nem a haszonért tartja ezt, hanem a pompás nádas tavak
 66       7|          gondolták ki, hogy ők majd ezt a pénzt maguk verik ki,
 67       7|             tűzködve az üveg mellé. Ezt pedig csak mi tudjuk hárman,
 68       7|       hajtja.~Ha idegen ember látná ezt a malmot, azt mondaná rá,
 69       7|         lehet ennek a molnárja, aki ezt ide építette; először azért,
 70       7|              Segítsd le a vállamról ezt a zsákot!~– Ugyan nehéz –
 71       7|            fogja levetni odabenn, s ezt veszi fel idekinn. A csempészet
 72       7|           ölfára volt szükség, hogy ezt megolvasszák, mióta e kis
 73       7|           mázsa és nyolcvan fontra!~Ezt olyan büszkén mondá! Nem
 74       7|               Ah! Ne rontsd el. Add ezt nekem.~E kérésre már az
 75       7|               de csak nem merte még ezt az egyet előhozni.~Anica
 76       7|           holdtölte, utolsó negyed; ezt én mind végignéztem, és
 77       7|             ezekért az új gépekért, ezt nem bízhatja az ember másra.~–
 78       7|         szerelmes beléjük?~– Eredj! Ezt nem szokták kérdeni férfitól.~–
 79       7|               De ha akad leány, aki ezt tudni akarja?~– Rosszul
 80       7|            a kettőt.~– Miért teszed ezt, Anica?~– Csak te vedd el
 81       7|             még egyszer eszedbe jut ezt a kérdést hozzám intézni,
 82       8|           egy fedél alatt vele, aki ezt kérdezed, látnád mindennap,
 83       8|              üres lelkek megszokják ezt a veszteséget, vagy kölcsönbe
 84       8|             eleinte azt hitte, hogy ezt tán csak dietétikai mulatságból
 85       8|              Sokszor szerette volna ezt megtudni tőle; de hiszen
 86       8|             néha a földre. Ne vegye ezt bóknak, nagyságos asszonyom,
 87       8|        erélyesen visszautasítva, ki ezt a hivatalt is képes lett
 88       8|       Gyermek még, hadd játsszék. – Ezt szokta válaszolni, ha Margari
 89       8| parasztoktól, s ezúttal jónak látta ezt az utat keresni fel, nehogy
 90       8|          mint huszonöt a meredeken. Ezt erősen tapasztalá Henriette,
 91       8|      találnánk bukni!~Alig gondolta ezt ki, amidőn a félénk paripa
 92       8|             erős Juon: – Juon Táre!~Ezt olyan önérzettel mondá a
 93       9|             havasok rengetegeit.~És ezt az embert szerette Marióra.~
 94       9|        aztán hit szerint szentesíti ezt a frigyet.~Nagysád mosolyog
 95       9|         volt választva előre; hanem ezt már aztán úgy hozza magával
 96      10|            ő még tökéletes gyermek.~Ezt a bizarr ötletet makacs
 97      10|        bársonyszalagot.~Talán mikor ezt így kifőzte, arra is gondolt,
 98      10|       megért-e az egy hieroglifből?~Ezt az ékszert bizonyosan ő
 99      10|             az leend a válasz, hogy ezt fogja Henriette ama dalidóban
100      10|       ismeri az még ízlését is, aki ezt kiválasztotta számára. Férje
101      10|          egyetlen szabadítója volt.~Ezt a meglepetést tervezé számára
102      10|           úgy vádolta belül, amiért ezt a férfit oly hosszasan tudta
103      10|         közül miért választá kegyed ezt ki e mai napra. Én magamra
104      10|            nem érhetett tárgyhoz, s ezt ott senki sem találja nevetségesnek.~
105      10|           különösen leányok. No, de ezt nem szükség nagysádnak megtudni.
106      10|             mint tudva van, a medve ezt a csemegét nagyon szereti.
107      10|             kérve, hogy megmondja-e ezt férjének. Én azt felelém
108      11|      kunyhónál?~– Kérem, asszonyom! Ezt a nevet ne mondja ki előttem
109      11|             nagy veszélyben volnék, ezt zendítsem meg, s ő bármilyen
110      11|           ha tudná ön, mennyire fáj ezt hallani másnak!~De megkeményítettem
111      11|          szomszéd hegyek oldaláról. Ezt Juon nem hallotta meg.~–
112      11|               szidá őt Marióra, bár ezt nem én súgtam neki.~A rabló
113      11|            neki megfelelni. Mondjad ezt:~– Én félek tőled, mert
114      11|       ellenére férjhez mentem; most ezt akarod tőlem elrabolni.~(–
115      11|       sötétben nem bocsáthatod be – ezt súgám a nőnek.~A kísértő
116      11|             hogy meg vagyok csalva; ezt én önnek meg fogom szolgálni;
117      11|          szerelmének tárgya között? Ezt, ezt megfejteni az ő feladata!~
118      11|     szerelmének tárgya között? Ezt, ezt megfejteni az ő feladata!~
119      12|     észrevételeket tesz rá; kívánja ezt vagy amazt kitörültetni
120      12|         úrnak volt annyi esze, hogy ezt a levelet megírta ugyan,
121      12|         párizsi üzletbarátnak, hogy ezt a szerecseny doktort mindenáron
122      12|       semmisítse meg a régit.~Mikor ezt megtudta Lángainé, megtörte
123      12|       fekszem, halálomon vagyok; te ezt bizonyosan megírtad neki;
124      12|      Lángainétól Kálmán javára, aki ezt éppen nem cselekedte, sőt
125      12|     Lángainé megköszönte Demeternek ezt a kegyet, s kiment saját
126      12|             az ifjú úr? Nem ismerem ezt az ifjú urat. Vajon ki lehet
127      12|        szeretsz.~– Te most hazudsz; ezt ő nem akarja. Sőt inkább
128      12|             hangját szóra erőtetve. ezt mondá:~– Azért jöttem, hogy
129      12|             mert úgy ütöm a hasadba ezt a kést, hogy rögtön meghalsz.~
130      12|            és Henriette asszony, ha ezt megtudják.~Még János is
131      12|              Hátszegi is megérdemli ezt a büntetést; ő is megbántott
132      12|       szabad akaratom van?~– Nincs.~Ezt a rövid szót mondta, semmit
133      12|      kegyetlen szóval lediktálod te ezt a végrendeletet, mely ártatlan
134      13|             gazdag Hátszegihez.~No, ezt a fiatalembert okvetlen
135      13|            a cachou aromatique-ból. Ezt mindig velem hordom. E nélkül
136      13|            lerója tisztét. Ismerjük ezt a szokást, de önnek nem
137      13|         szabadító angyaluknak, most ezt a szerepet meg kellett szüntetnie.
138      13|                S érdemesít rá, hogy ezt megtudjam?~– Óh, ő bizonyosan
139      13|     fordulna panaszával önhöz; – de ezt én találtam ki. Azt gondolom,
140      13|        jövök már arra, amiért önnek ezt a sok szóbeszédet elmondtam.
141      13|             lehet legbizonyosabban. Ezt nem lehet ügyvédre bízni,
142      13|         egyéb tagjait kirekeszté, s ezt egyéb bizonyítékokon kívül,
143      13|      készült.~– De mi vihette volna ezt a fiatal gyermeket ilyen
144      13|    hamisítson.~– S miért nem akarta ezt a báró nejével tudatni?~–
145      13|                Majd holnap kifőzzük ezt. Egy órakor elvárom – súgá
146      14|          leánynézőbe jön hozzád. Ha ezt a gyűrűt meglátod az ujján,
147      14|             leteszem, akkor az, aki ezt viselte, meg van halva,
148      14|      kiverve kerül elő a föld alól. Ezt a munkát be kell végeznünk.
149      14|        hétig kell arra várnom, hogy ezt a te álarcos fejedet – a
150      14|            a mai nap – értem alatta ezt a föld alatti éjszakát –
151      14|            hanem ahol a leány állt; ezt emelte le onnan, karjára
152      14|     nyoszolyóasszonyoknak Onuc, aki ezt a szertartást valami különösen
153      15|          valami biztos helyre tenni ezt a ládikát; nem azért, mintha
154      15|            zárd el a faliszekrénybe ezt a kis ládát, s vedd magadhoz
155      15|           vitézek voltak azok, akik ezt az országot el tudták foglalni!~
156      15|             ajtót.~Pável gazda mind ezt engedte történni; a felemelt
157      16|       felelni vissza, hogy ha tudta ezt, miért vette őt nőül, miért
158      16|              nem tudja, mikor fogja ezt kiheverni”.~A szegény nő
159      16|             gondolatja támadt, hogy ezt a „diákot” másodszor is
160      16|              Lássa, kedves barátom, ezt én önnek előre megmondtam –
161      16|       előkaphatta –, én már ismerem ezt az asszonyt; szereti a fiatalemberekkel
162      16|             kezdett lenni Hátszegi. Ezt ő előre tudta. Aki gazdag
163      16|            előtt ki találtam ejteni ezt a titkot, s a derék fiú
164      16|     Hátszeginek, jeléül annak, hogy ezt nem kívánja.~– Én tehát,
165      16|            hiszen majd lebeszéli ő. Ezt tudta Hátszegi előre. Elhívta
166      16|         Abban igaza van nagysádnak, ezt persze a nagy beszéd közben
167      16|             felét nekem add, amiért ezt a szép alkalmat neked engedtem
168      16|          orcapirulásába kerülne, ha ezt itt-amott szemére vetnék.~
169      16|        elkíséri azt a dicsfény; aki ezt először látja, ihletve érzi
170      16|     hajtottak tovább.~– No, mármost ezt a lovat nem lehet hajszolnom
171      16|            mást veszünk helyette, s ezt ott hagyjuk. Azután sokáig
172      16|      veszedelmes. (Tudniillik, hogy ezt nevezik műnyelven megnyilalásnak.)~
173      16|         Jobb is, ha senki sem látja ezt a négy bicegő lovat; – dörmögé
174      16|         nyúljanak hozzám; ha lehet, ezt a karikagyűrűt hagyják meg
175      17|      fennhangon kiabál, hogy láttuk ezt már, míg az igazgató ledisputál
176      17|            legénynek; vigye át neki ezt a pénzt kérem.~Szilárd egy
177      17|     asszonyság kissé biccent, bár ő ezt mindenképp törekedett elrejteni,
178      17|        tetszék Szilárdnak; mintha ő ezt az elváltoztatott arcot
179      17|       direktor! Ebben politika van: ezt a teátrumdarabot mink már
180      17|           befizetett.~Amint azonban ezt kimondta, Vámhidy felugrott
181      17|           Babérossy Leánder vagyok; ezt a nevet magam szereztem
182      17| szubvencionált színház! Én szeretem ezt az életet; nekem ez pihenés.
183      17|       meggyőzték annak szavai, hogy ezt nem a dicsvágy fellegvárai
184      17|            csókoljak neki. Csakhogy ezt nem tették! Így szeretem
185      17|             zsebeibe dugva –, tehát ezt a nagy urak tetemes összegnek
186      17|      Szilárd nem állhatta meg, hogy ezt az eszmét rettenetesen furcsának
187      18|             ólban. Ez a fő dolog, s ezt elfelejtettük.~S ezzel Margari
188      18|          akarok. Mert ha én akarom, ezt a csibukot a földhöz ütöm,
189      18|        János urat valamivel?~– Mint ezt a csibukot.~– Ugyan mi lehet
190      18|      ellátogatni.~– Minek köszönjem ezt a rendkívüli szerencsét? –
191      18|             szolgálatkészségét, ami ezt csak annál inkább ösztönözte
192      18|       szememmel. Sohasem érdemeltem ezt. Én nem vagyok a nagyságos
193      18|         akármit – de az ördög hozta ezt a Margarit most őutána!~
194      18|           eleibe. De tessék elfogni ezt a másik embert is; ez a
195      19|           nem igaz! Ez lehetetlen!”~Ezt ugyan nem kiáltá, csak gondolta
196      19|             hálószobája. Gerzson úr ezt tudta. Járatos volt a kastélyban.~
197      19|            ajtónálló cerberus, fogd ezt, és majd ott, ahol előtalálod,
198      19|    Magyarországon, tudom, nem eszik ezt.~– Nem tudják készíteni.
199      19|            mint ez, nem láttam, bár ezt se láttam volna soha.~–
200      19|             Gerzson érezte, hogy ha ezt sokáig fogja nézni, még
201      19|            mi történt.~– Olvassa el ezt, tisztelendő uram – szólt
202      19|       vezetnem. Másra nem bízhatjuk ezt a szolgálatot. Tegye ön
203      19|          mint aki sok éven át járva ezt a tájat, ismerte már annak
204      20|             fején tartá kezét, amíg ezt nézte.~Aztán kiragadta magát
205      21|          többé.~– S ki bizonyította ezt rájuk?~– Brinkó és – tudja
206      21|                Dehát miből tudod te ezt?~– Abból tudom, hogy ez
207      21|              Körülbelül mindenkitől ezt a végmondatot kellett Gerzson
208      21|         aranyamat, vagy egyétek meg ezt a vasat.~Mutatta nekik a
209      21|         tőlük elvesztett kincsét.~– Ezt most elfogjuk – szólt a
210      22|                     Az üldözött vad~Ezt a merényt többé elnézni
211      22|            lesz semmi bajom. Akarod ezt a fejet megkapni, domnule? –
212      22|            vidéket. Ez bajt szerez. Ezt el kell tenni az útból.
213      22|       előttem.~– Valóban úgy van.~– Ezt nagyra becsülöm! Egyébiránt –
214      22|        hegyoldalon kapaszkodni fel. Ezt ritka emberi mell állja
215      23|    született!~Mit tegyen a nő, hogy ezt megakadályozza? Aki fél,
216      23|           melyre rá volt írva, hogy ezt az ő szívének szánták, megragadni,
217      23|            el a vadakat. Ennélfogva ezt a szenvedélyét az öregúr
218      23|           rajta sokáig, úgy fogadta ezt a gondolatot, mint vezércsillag
219      23|       megszeretett. Sokszor dalolta ezt, mikor egyedül maradt.~Az
220      23|         szereti messziről hallgatni ezt a nótát. Adott is érte egy
221      23|           fog mondani a báró úr, ha ezt megtudja? De mit fog tenni?
222      23|           hogy lecsillapuljon.~Most ezt sem folytathatta soká; a
223      23|              Most már nem álmodott; ezt már világosan hallá. Látta,
224      23|              Az én fejemet? Hahaha! Ezt a fejet, te? Ezt a fejet
225      23|            Hahaha! Ezt a fejet, te? Ezt a fejet itt? No, hát nesze! …~
226      24|           neki már hallani.~– Látja ezt a kalapom mellett? – szólt
227      24|        Bámultam a hidegvért, amivel ezt tudta tenni. De ön nem őrajta
228      24|    osztályrészt, és akik-engedje ön ezt nyíltan kimondanom – mindazokban
229      24|             ön, mit? Dobjuk a tűzbe ezt az egész pert. Én egyezséget
230      25|             és legvégül a sírásó is ezt bizonyíták: nekik is adós
231      25|             jó parti volna ám az; ő ezt hasonló tréfás modorban