Fezejet

  1       1|     összeszorítva, mint az öregúréi, mikor hallgat. A delnő pasziánszot
  2       1|              tudhatja az ember, hogy mikor talál meghalni az öreg.
  3       1|   bizalmasság sincs megengedve, hogy mikor csengettek neki, és ő bejött
  4       1|               felel a kis finnyás –, mikor már valamennyibe beleturkáltál
  5       1|              erre hozzá az öregúr.~– Mikor mérges vagyok! Mikor haragszom!
  6       1|                 Mikor mérges vagyok! Mikor haragszom! Mikor magamon
  7       1|             vagyok! Mikor haragszom! Mikor magamon kívül vagyok.~–
  8       1|            forintot, s páholtasd el, mikor a színházból jön. Az lesz
  9       1|               még jobban uszítottad, mikor úgyis dühben van. Pedig
 10       1|        kevéssé féltem a színészeket, mikor párbajt vínak, éppen annyit
 11       2|           csak akkor tudja behunyni, mikor már valami felolvasás nagyon
 12       2|           színházba jár. Lessék meg, mikor lesz annak vége. Azonban
 13       2|             János párbaját, például, mikor Monte-Cristo megleli azt
 14       2|             de csak nem találta meg. Mikor már aztán nagyon megunta
 15       2|             hatóság tudja ki, hol és mikor, és mindenáron akadályozza
 16       2|            ámolygós állapotban, mint mikor az ember valakit korán reggel
 17       2|            éhomra megölt, vagy pedig mikor egész éjjel ivott.~A család
 18       2|             akarja csalni, hogy majd mikor az délután eljön, elébb
 19       2|         eleget koplalok büntetésből, mikor a leckém nem tudom. Attul
 20       2|            visel már angol fürtöket, mikor azok olyan jól illenek az
 21       3|            nagyon jól mulatta magát.~Mikor Hátszegi eltávozott, ragyogó
 22       3|            akkor én bolond lehettem, mikor azt mondtam, hogy csavargó…~–
 23       3|              akart vágni a beszédbe; mikor vége volt, kitört belőle
 24       3|             nagyon hibásan játszott.~Mikor egyedül maradtak, Lángainé
 25       3|             is olyan beteges voltál, mikor férjhez adtunk.~– S milyen
 26       4|       tetszik, hogy parádézhat vele; mikor kocsizni megy a vásroserdőbe,
 27       4|            akkor ad el búzát együtt, mikor jó ára van. Ez a legbiztosabb
 28       4|              azzal, hogy ő fél tőle; mikor az asztalnál a kést a kezébe
 29       4|           bele.~– De meghalni! Most, mikor… (azt akarta mondani, mikor
 30       4|          mikor… (azt akarta mondani, mikor olyan jó partit csinálhatna).~–
 31       4|          vagy hideg vizet adna neki, mikor annak nem szabad inni; azért
 32       4|         előtt, hogy milyen rossz az, mikor egy érdekes munkát félbeszakítanak,
 33       4|              munkát félbeszakítanak, mikor az ember szeretné tudni,
 34       4|       kutatni fognak és ráakadnak; s mikor magamhoz tértem, akkor azon
 35       4|           illik, de az is igaz, hogy mikor valamit felfedezni szükséges,
 36       4|             a szerencsét az ablakon, mikor Henriette kisasszony sohasem
 37       4|      Tartozom én magának tudni, hogy mikor van a hét óra? Órásmester
 38       4|        komornyikja, hogy küldje fel, mikor hét óra van, vagy ha azt
 39       4|        olyankor mindig esett az eső, mikor neki ott valami dolga volt
 40       4|             Fehér megyékben, úgyhogy mikor meghalt, csupán a kész arany-
 41       4|           egy harmadik nézőre nézve.~Mikor minden papiros bevégzé hatását;
 42       4|              s nagyon bosszankodott, mikor a felmarkolt iratokban csupa
 43       4|               ott álltál, hallottad, mikor mondta: – Rád hagyom szegény
 44       4|              hagytad őt; nem tudtad, mikor veszélyben forog, vak voltál,
 45       4|        veszélyben forog, vak voltál, mikor az örvény felé rohant; a
 46       4|             Szilárd; jusson eszedbe, mikor kicsiny gyermek voltál,
 47       4|          mely a leány lépteit őrizé. Mikor aztán nem volt semmi menekülés,
 48       5|         garassal kettőt takarít meg; mikor sok dolga van, dalol, hogy
 49       5|             hogy bele ne fáradjon, s mikor vékony a vacsora, jókedvével,
 50       5|              volna el tudnom aludni; mikor azt sem tudom, hogy kin
 51       5|          haladt, az óra olyan rövid, mikor az ember azt akarná, hogy
 52       5|           miatt elveszteni a lelkét.~Mikor aztán hazaért, ő maga kereste
 53       5|               együtt sóhajtoznak, de mikor a kenyértörésre kerül a
 54       6|           gördüléséből veheté észre, mikor már elhagyták a kövezetet,
 55       6|             sohasem oly erősek, mint mikor belső aggodalmat visz magával
 56       6|          lelógázzák róla a lábaikat, mikor jól akarnak mulatni; egypár
 57       6|         nevét egy percig sem; örült, mikor szobájába vitték, s Clementine-nel
 58       6|          volna elintézni. Csak este, mikor az új csizmákat lehúztam
 59       6|               hullott erdőn. Hát még mikor Lénárd barátunk erdélyi
 60       6|       nagysád, azt el kell mondanom; mikor néhány év előtt Hídváron
 61       6|        feltenni, mert én csináltam”. Mikor aztán feldisputálta a fejére
 62       6|          félhangon:~– Fatális dolog, mikor az ember után így bolondul
 63       6|             felesége.~Szegény tatár! Mikor ez sem használ, komoly megintéshez
 64       6|        Gépileg fölkelt az asztaltól, mikor a többiek fölkeltek; meg
 65       6|         Azért ő hogy segít a dolgon? Mikor a mókuska Bécsbe megy, kezébe
 66       6|           cukrot a teámba.~– Hogyne, mikor ez nagyon kedves álom! Valóban,
 67       6|       csárdásné, ne trécseljen most, mikor a nyakunkba esik a jég,
 68       6|           még sok fia a várnagynak? (Mikor új rab kerül a tömlöcbe,
 69       6|              sokat törődött ám vele. Mikor a siralomházba kitették,
 70       6|             szépen imádkozott; hanem mikor azt kérdezte tőle, hogy
 71       6|             le nem ment volna rajta. Mikor aztán előállt a szekér,
 72       6|              mondják, hogy olyankor, mikor valakit akasztani visznek,
 73       6|             volt! Minden nyáron, meg mikor jókedve volt, csak úgy folyt
 74       6|         akkor csinálta azt a nótát: „Mikor ez a rozmaringszál kivirít:
 75       6|             én mégiscsak megsiratom, mikor felőle beszélnek.~Milyen
 76       6|               az rettenetes helyzet, mikor az embernek először van
 77       6|             a hegedű? Hisz az ember, mikor fél, rá sem igen ismer.
 78       6|             a tető hiányosságain. De mikor élni olyan szép, ha már
 79       6|              rekedt volt az.~A báró, mikor már egyszer kezében volt
 80       6|          bizarr ötlete ez alkalomra?~Mikor már a szegénylegények nagyon
 81       7|       megszólal a leányhoz:~– Anica, mikor beszéltél a Fatia Negrával?~–
 82       7|          oláh kacagott erre a szóra. Mikor az oláh kacag, abban van
 83       7|              ellenvetéseket tenni. – Mikor akarja, láthatatlanná tudja
 84       7| beleakasztott a malomkő karikáiba, s mikor ez megvolt, feltette a zsákot
 85       7|          ilyen.~– De én nem!~– Aztán mikor ide valaki belép, annak
 86       7|         hideg fut át minden bőrömön, mikor azt el kell mondanom, az
 87       7|             előtt az utolsó kapcáig, mikor bemegy, s le kell vetkőzni,
 88       7|          bemegy, s le kell vetkőzni, mikor kijön. No, hát!~Ez a nehézség
 89       7|             hisz ez csak olyan, mint mikor két garast fog az ember
 90       7|       kíváncsian vigyorognak fel rá?~Mikor azonban a munkának vége,
 91       7|             az álarcos az öregnek.~– Mikor hozattál ide új gépeket?~–
 92       7|          kellett hozzá! Hogy féltem, mikor a legelső tizenhat lat aranyocskámat
 93       7|         hallgatom aranyaid pengését, mikor leányod szavát hallgathatom.~(
 94       7|        szeretsz, hogy az enyim vagy, mikor itt vagy. De annyit vagy
 95       7|              rá, ha szépen kérnélek, mikor volt annak a napja, hogy
 96       7|          most már kétfelé osztották.~Mikor újra a Tyiatra Kalmanuj
 97       8|              sem látták Hídvárott, s mikor hazajött, rendesen víg társaságot
 98       8|      Henriette magánkívül volt; mint mikor egy valódi orvos gyógyrendszerébe
 99       9|             dalát, kivált esténkint, mikor a kecskenyájak a mély völgyekbe
100       9|          mindig lehet, mert az oláh, mikor kaputos idegeneket lát az
101       9|              fát is hordott a tűzre, mikor kukoricapuliszka főtt benne,
102       9|           fiatal, gondtalan éveiben, mikor még elég megtudnia azt,
103      10|             a gyermeknőnek Hátszegi, mikor néha összejött vele. Csak
104      10|        időben Déván járt a kalugyer, mikor onnan visszajött, sokat
105      10|        fekete bársonyszalagot.~Talán mikor ezt így kifőzte, arra is
106      10|           sors a fekete ékszerekkel.~Mikor ismét magához tért Henriette,
107      10|      leskelődnek, vízben, fagyban; s mikor hazajönnek, a hölgyek éppen
108      10|          tartani a nagyszerű hajtás, mikor a nagy zaj, sürgés-forgás
109      10|              hogy hol lakik; azonban mikor üldözik, vagy ha kalandokra
110      10|              kivált ősszel és télen, mikor a leesett hó a legelőt elborította.
111      10|          fákba, kőüregekbe elrejtve, mikor megéhezik, a rejtekhez tereli
112      10|      hóvízben elkészíti a puliszkát; mikor hóförgeteg lepi künn, akkor
113      10|      mellette, míg el tudja altatni, mikor anyja kinn a patak mellett
114      11|             nem a fájdalmak okozták; mikor még nem is igen engedte
115      11|           időkből ismertem Mariórát; mikor még atyjánál volt odahaza.
116      11|            Nincs rettenetesebb, mint mikor két férfi küzd puszta kézzel
117      12|                                      Mikor a gazdag ember halni készül~
118      12|              és hajnali álmukban; ki mikor ebédelni szokott, akkor
119      12|         téríti semmi kedveskedő arc.~Mikor az este közelget, csipdelőzve
120      12|          akkor szólt néha beszédébe, mikor a beteg az orvosok ellen
121      12|              semmisítse meg a régit.~Mikor ezt megtudta Lángainé, megtörte
122      12|       érezzék annak ütését akkor is, mikor én azt meg sem mozdítom
123      12|      felejtettem el belőle semmit, s mikor az összeszámolásra kerül
124      12|                Én is gondoltam arra, mikor éjekről éjekre álmatlanul
125      13|          enchantírozta, elbűvölte; s mikor már egészen sakk mattá tette,
126      13|           grófné –, hogy ön kilesse, mikor nem vagyok otthon, s akkor
127      13|            Nemigen dobogott a szíve, mikor belépett a grófné magányteremébe;
128      13|            megvan ez a szokása, hogy mikor nincs pénze szétosztani
129      13|              csak olyankor adja elő, mikor valami pompához kellenek,
130      13|         karszékben valami újságot, s mikor Kengyelesy éles hangú kacagása
131      14|           csak akkor szabaduljak ki, mikor már vén, töpörödött anyóka
132      14|              fekete álarc a képemen, mikor hozzátok jövök: nem lesz
133      14|           hát lenne már ez hamar! De mikor olyan régen biztatsz.~–
134      14|    láthatatlanná tevő köpönyegben, s mikor azt leveti magáról, akkor …
135      14|           hogy csak tréfáltam veled, mikor azt mondtam, hogy félek.~–
136      14|           égről születésem csillaga, mikor legjobban óhajtanék élni, –
137      14|          karját vízirányosra emelte.~Mikor aztán mind a leány, mind
138      15|      lehetett több tizenhét évesnél, mikor a nemes úr nőül vette; azért
139      15|               mint öregapjához, hogy mikor adja már férjhez az unokáját.~
140      15|            is eszébe jut a tréfálás, mikor a hintaja eltört!~Pedig
141      15|            láthatólag megcsökkent.~– Mikor én félek egyedül annyi sok
142      15|            már kívánta, hogy jöjjön.~Mikor hat lépésnyi tér volt közöttük,
143      16|        megkönnyebbítette; nem tudja, mikor fogja ezt kiheverni”.~A
144      16|            történt Hátszegivel, hogy mikor legélénkebben foly részéről
145      16|              és „non”-t felelgessen.~Mikor visszajött a szobából a
146      16|          időben, sok esztendő előtt, mikor Bécsben laktunk, igen belejöttem
147      16|             rettenetes nagy kamatra. Mikor a tőkét kamatostul együtt
148      16|            hagyom a társalkodónéval, mikor ő jön! De láthatja ön, hogy
149      16|              hogy milyen különös az, mikor egy hatalmas, gazdag ember
150      16|           saját magukért szeretheti!~Mikor meg aztán otthon a pamlagon
151      16|            Csak akkor hűlt el aztán, mikor a nő emlékébe hozá, hogy
152      16|               az nem mulatság többé, mikor rossz utakon óraszámra kell
153      16|             és újra elfogásával, meg mikor néha a sudar beleakadt az
154      16|          ügyetlenek azok a kovácsok, mikor a vasaláskor a ló körmét
155      16|            mind kezet csókolt sorba, mikor ott voltam. Ha pedig valaki
156      16|             Biz az azt cselekedte.~– Mikor?~– Csak tegnapelőtt.~– Mi
157      16|            gyönyörűség volt elnézni; mikor meg aztán a kotyogóst szájához
158      16|            nagyokat ütött a szájára, mikor észrevette, hogy önkénytelenül
159      17|             azzal úgy az ember, hogy mikor sok esztendeig egy rakáson
160      17|        kukoricafosztásra; aztán majd mikor nagyon sok lesz az adósságuk,
161      17|          nagyon egyszerűen telik ki; mikor valami királynés darabot
162      17|           Néha vannak jó napjaik is: mikor vásár van, vagy búcsújárás;
163      17|           volt, hogy nagyon ivott, s mikor sokat ivott, olyan önfejű
164      17|         lehetett vele semmire menni. Mikor ideérkeztünk, mindjárt a
165      17|              hasonlított ahhoz, mint mikor kisleánykák ijesztgetik
166      17|              halottat; lakjanak jól, mikor én éhezem, büszkélkedjenek
167      17|          legyen szigorú ítélő bírám. Mikor nagyapám házát elhagytam,
168      17|        földönfutó gyermek ideálja, s mikor választania kellett, azt
169      18|         Margari úr pedig csak nevet, mikor őt pörlekedni hallja: „alios
170      18|       szobában; s felhányta a fejét, mikor beszélt.~– Hanem hogy gazdasági
171      18|            kezemben lenni valaminek, mikor gesztikulálni akarok. Mert
172      18|        horkolni is kezdett, de végre mikor megunta a helytelenkedést,
173      18|             azon törve a fejét, hogy mikor viszik mármost valamennyit
174      18|             szokott dugni a szájába, mikor látogatásra jön.~Egy nap
175      18|           szerzett János úrnak, mint mikor az embernek a csizmájába
176      18|         Szinte jólesett János úrnak, mikor a hintóajtót becsukta, hogy
177      18|      szőlőlugas lombjai között, mint mikor a színpadon süllyesztők
178      18|        Zsivány!~– Te vagy a zsivány!~Mikor látta a szolgabíró, hogy
179      19|        cselédjei, lovai a földszint. Mikor nem volt Aradon, egy házmester
180      19|       kocsiablakon keresztül láttam, mikor elindultak.~– Le volt fátyolozva?~–
181      19|             ijedelmek után, például, mikor valakit a vízből kirántanak,
182      19|           érezte magát Gerzson.~Csak mikor hazaért, s kábultan leveté
183      19|              nagyon sajátságos volt; mikor egy falut értek, akkor megmondta
184      19|           huszár panaszkodik amiatt, mikor negyvennyolc óráig nyeregben
185      19|        forrónak kell lenni a víznek, mikor az ember a málé vagy haricskalisztet
186      19|               hogy akkor az egyszer, mikor legjobban szükségük lett
187      19|           hogy milyen csodálatos az, mikor a lenyugvó hold így egy
188      19|            rá halaszthatatlan útját, mikor az egész kastélyban elszenderült
189      19|          rögtön kapott postalovakat.~Mikor már aztán biztos helyen
190      20|            oly távolnak tetszett az, mikor még szép volt és büszke,
191      20|             el rólam! Jussak eszébe, mikor álmából felébred, mikor
192      20|              mikor álmából felébred, mikor a záport, a zivatart hallja
193      21|       tesznek, mint aki eltűnt; mint mikor a krokodilus hanyatt fekszik,
194      21|             magát. De majd meglátod, mikor egyszer Gyulafehérvárról
195      21|              félbe, mely megszólalt, mikor tíz-tizenkét szekérből álló
196      21|    emlékezett belőle arra az esetre, mikor a testőrség megmenté a kozáktól
197      22|     legénységet falatozni rendelé, s mikor újra lóra ültek, egy nefelejcset
198      22|            visszamenjen Skeritorára.~Mikor a kalauz lovára kapott,
199      22|         kiégtek a Lúcsia-barlangban, mikor a Fatia Negrát el akartam
200      22|       lépései hangjáról megismerném, mikor közeledni hallom; nem tud
201      22|         meghalt. Szép dolog az uram, mikor az embernek a szemei ki
202      22|         tudhatja egy vak ember, hogy mikor álmodik, hisz ő nem nyithatja
203      22|          Fatia Negra nagyokat nevet, mikor hallja, hogy hat vármegye
204      22|        neszelték az ismert lépteket, mikor az még a távol erdei ösvényen
205      22|     reszketett helyette. Őérte félt. Mikor Szilárd visszatért a meztelen
206      22|             domnule; ne félj semmit; mikor a vízből ki akar kapaszkodni,
207      22|          engemet vakká tett, és most mikor hallom közelítni, egyedül
208      22|            embert akkor támadni meg, mikor az nem védheti magát, bár
209      23|           emlék ébredt fel lelkében. Mikor még egy időben a környék
210      23|            fegyverek csöveibe dugta.~Mikor aztán negyedszer is meglátogatá
211      23|       lehetne felőle, hogy feltörik, mikor ott nincs; de minthogy nyitva
212      23|              Kolozsvárra feljárni; s mikor itt van is, akkor egész
213      23|   megszeretett. Sokszor dalolta ezt, mikor egyedül maradt.~Az inasok
214      23|        szereti, ha akkor háborítják, mikor dalol.~Tehát csak vártak
215      23|          Tehát csak vártak reá, hogy mikor unja már meg.~A komornyik
216      23|              hogy mennyi már az idő.~Mikor már csak egy óra volt hátra
217      23|     szakított virágot kalapja mellé, mikor ezen járt. A vadászlaknak
218      23|             fog, hogy el ne aludjék.~Mikor aztán már első izgatottsága
219      23|              többek között azt, hogy mikor egy ablaktábla valami kerek
220      24|            hogy az ügyvéd nem mehet. Mikor jöhet hát? Azt nem tudja.
221      24|     kettétörött, nem fékezhette meg; mikor Hátszegi látta, hogy a ló
222      24|              sem csodálkozott rajta, mikor egyszer csak jött a megbízás
223      25|             s ő szépen cserben hagy, mikor még János bátyánk kényrekegyre
224      25|            hogy is volna bennem vér, mikor ilyen eret vágtak rajtam:
225      25|         milyen kicsiny voltál akkor, mikor keblemre tűzve hordtalak?