Fezejet

  1       1|            cseppet sem ügyelnek rá, akkor valami éles, kelletlen hangon
  2       1|              amíg megromlanak, csak akkor adja ki.~Családjával már
  3       1|    engedelmeskedett a nő szótlanul; akkor egyszer hét órakor felöltözött
  4       1|           megszabadítani. Henriette akkor már tizenkét éves volt,
  5       1|             járt iskolába, mert már akkor gazdagok voltak, azért aztán
  6       1|      végigsétál hátratett kezekkel, akkor észreveszi az apját, annak
  7       1|              Én! Egy Lapussa János! Akkor visszajön az a másik gazember,
  8       2|         eléggé eluntatta családját, akkor Lángainé színházba megy.
  9       2|     vacsorál, senki sem marad nála, akkor következik azután az éjjeliőr
 10       2|             mondásokat, mikre éppen akkor senki sem hallgat, mert
 11       2|             álmot, s a szemeit csak akkor tudja behunyni, mikor már
 12       2|         nagyon elkábította a fejét, akkor aztán egy kis időre elszenderül;
 13       2|       amiből a jámbor Margari éppen akkor olvasta fel az első kötetet,
 14       2|           nyújtózkodni is akart, de akkor eszébe jutott, hogy hónalj
 15       2|       megragadta az öreg figyelmét, akkor elfelejtette János párbaját,
 16       2|           úr után tudakozódjék. Még akkor sem jött haza. Erre elküldé
 17       2|             magát odavitetni hozzá, akkor jelent meg nagy haragosan.~–
 18       2|            egyet gondol, s elrepül, akkor aztán ha az ember egyszer
 19       2|           bemutassa neki, de már az akkor olyan képet mutatott rá,
 20       3|           János: így mondtad; hanem akkor haragban voltál, az ember
 21       3|            úr, mint egy kis herceg, akkor én bolond lehettem, mikor
 22       3|           hogy téged elcsábítson.~– Akkor hát a te űzményed az egész,
 23       3|           kapja, úgy szalad eleibe? Akkor ki akartad Jánost kergetni
 24       3|      gyermekét lerázni nyakatokról, akkor ennek sem akarok ellentmondani.
 25       4|            állni, nem szorul rájuk, akkor ad el búzát együtt, mikor
 26       4|              Ez olyan manőver, hogy akkor aztán ugyanazon kalmár alkuszai
 27       4|            úr nem aludt, mert éppen akkor jött haza valami betegtől,
 28       4|            s mikor magamhoz tértem, akkor azon tépelődtem, hogy nem
 29       4|           egyszerre hátrafordított, akkor meg Clementine sehogy sem
 30       4|        otthonlétét ne vegyék észre.~Akkor aztán szép óvatosan felbontá
 31       4|        sietnek e titkot felfedezni, akkor lesz igazán a kisasszony
 32       4|            árát – busásan, ő lássa! Akkor nem kapja meg. Akkor látni
 33       4|         lássa! Akkor nem kapja meg. Akkor látni fogja, hogy Margarinak
 34       4|             átolvasta az egészet, s akkor letette valamennyit maga
 35       4|            papiros bevégzé hatását; akkor csendes, szelíd hangon szólalt
 36       4|       nehezen lecsillapítá magát, s akkor kiüzent egyik írnokától,
 37       4|             után hozzád jött a fiú, akkor te diktáltál neki másik
 38       4|           nem volt semmi menekülés, akkor egy rettenetes sötét eszme
 39       5|             iratokat kezembe adták, akkor azt mondtam, hogy mindenesetre
 40       5|              míg eszméletéhez tért, akkor szépen, szelíden beszélt
 41       5|          nem látta könnyezni senki, akkor pedig kis gyermek volt”.~            ~
 42       6|              A menyasszonyvivés~Még akkor vasutak nem voltak a hazában.
 43       6|              s mentem haza vele; de akkor megint elővett az a nyomás,
 44       6|      csizmákat lehúztam a lábamról, akkor jutott eszembe, hogy hisz
 45       6|             ha ilyen keveset eszik, akkor még én is el tudnám tartani,
 46       6|         esett velem a ló a jégen, s akkor három helyen eltörött; hanem
 47       6|        volna! Biz az meglehet, hogy akkor minden egészen másként lenne.~–
 48       6|             ha pedig eső nem esett, akkor csak ott tanyáztunk az őrtűz
 49       6|        egyszer belekóstolt a vérbe, akkor aztán pusztít, mint az oroszlán,
 50       6|    Déltájban tisztulni kezdett, már akkor a hajtók jó közel jártak;
 51       6|             el nem bír tőle aludni; akkor meg az ablakon keresztül
 52       6|         aludt el, s mire fölébredt, akkor már az egész társaság régen
 53       6|         aranybojtos hímzett sipkát, akkor igazgatni valót talál rajta, „
 54       6|          hangon mondá neki:~– Hanem akkor, nagyon kérem: szeresse
 55       6|            ebben a szobában, s csak akkor érzé magát jobban, midőn
 56       6|             is megvert a két szeme; akkor csinálta azt a nótát: „Mikor
 57       6|            a rozmaringszál kivirít: akkor leszek kedves rózsám a tiéd!”
 58       6|           zsebében tegnapelőtt óta, akkor is első alkalomra mindjárt
 59       7|             Éppen egy hónapja múlt; akkor is holdtölte volt, mint
 60       7|          holdtölte volt, mint most. Akkor azt mondta, hogy elutazik
 61       7| boszorkányok gondot nem viselnek?~– Akkor megölöm.~– Igen, ha ráismernél.
 62       7|      egyszer démonokról volt a szó, akkor nem szeretett ellenvetéseket
 63       7|          lássam.~– Azt mondta, hogy akkor szörnyethalok, ha meglátom.~–
 64       7|           villogó szemekkel.~– Mert akkor én is féltenélek téged,
 65       8|          polgárnő, s maga sem tudta akkor, mi végzetes ösztön sugallta
 66       8|    támaszkodva, míg kipiheni magát, akkor meggyőződött róla, hogy
 67       8|             fáradtan jött meg éppen akkor a vadászatról.~– Egy kérésem
 68       8|    Henriette odaérkezett hozzá, már akkor végvonaglásaiban vala. Henriette
 69       8|        lábát jó erősen összekötözé. Akkor az összekötözött lábaknál
 70       8|            midőn kapuja előtt állt, akkor jutott eszébe, hogy megmentőjét
 71       9|            bement érte: ott találta akkor is megdermedt anyjának hullája
 72       9|            ott veszett volna az is. Akkor Juon pártul fogta a kis
 73       9|     kiugrottak a borókaerdőből, már akkor senki sem volt a Geinán.
 74      10|     megsértve érzi magát valakitől, akkor, kérem, jusson eszébe, hogy
 75      10|             senkinek sem ötlik fel, akkor láthatja régi kedvese arcát,
 76      10|  terebélyessé nőtt asclepias előtt, akkor döbbent vissza szívében.
 77      10|      kastély szobái elcsendesültek, akkor kezdett ismét valami teher
 78      10|          urak kitudnak rám valamit. Akkor kihúzta a pisztolyát, odanyomta
 79      10|            Oláh- és Magyarországra, akkor az ilyen magános tanyák
 80      10|         mikor hóförgeteg lepi künn, akkor völgytorokba hajtja kecskéit,
 81      11|           elmesélésével, amivel már akkor telve volt az egész udvar.
 82      11|         lopva jöhettünk össze néha, akkor is csak úgy, ha én kerestem
 83      11|           tőle; „valami bajod van?” Akkor összeszedte magát, letörlé
 84      11|             mondá, tehozzád siet.~– Akkor hazudott! Akkor ő volt az,
 85      11|             siet.~– Akkor hazudott! Akkor ő volt az, ki a medvét megétette.~
 86      11|         egymás közt beszélnek.~– És akkor eljön a kísértő, ki tudja,
 87      11|          Juon sohasem alszik éjjel; akkor ébren kell neki lenni, és
 88      11|         mondá, hogy mi fog történni akkor, ha férje későbben érkezik.
 89      11|             hangzott; a hű vadállat akkor lehelte ki páráját. – Én
 90      11|            lépésnyire van a háztól; akkor, ha fegyvertelenül jössz
 91      11|         levő ablakhoz ugrottam, már akkor két férfi állt a kunyhó
 92      12|             mikor ebédelni szokott, akkor ragadja ki családja köréből
 93      12|  természetesen még rosszabbul lesz; akkor szidja az orvosokat, hogy
 94      12|             nyugodt alázattal; csak akkor szólt néha beszédébe, mikor
 95      12|              s érezzék annak ütését akkor is, mikor én azt meg sem
 96      12|    harminckét darabra volt eltépve, akkor az egész laskává tépett
 97      12|         bebizonyítsam, miszerint te akkor – meg voltál háborodva!~
 98      13|           egészen sakk mattá tette, akkor otthagyta őket a faképnél;
 99      13|      ijedten. – Ah, kedves barátom, akkor kérem, vegyen a fogai közé
100      13|       időszak volt! Sokat beszéltek akkor arról.)~A másnapi fényes
101      13|          mikor nem vagyok otthon, s akkor egy látogatójeggyel lerója
102      13|         boldogtalan emberek között, akkor az ékszerét sem restelli
103      13|            ha testvére életben van, akkor csak egy embert fog felkeresni,
104      13|         midőn leányát férjhez adta, akkor pedig Hátszegire erőszakolt
105      13|         mentve.~– Tökéletesen.~– De akkor neki kell fizetni azt az
106      14|          hét múlva meglátogatá. Már akkor semmi baja nem volt; az
107      14|       egyszer fegyvere kezében van, akkor még ha körül van is fogva,
108      14|            ha himlőhelyes volnék?~– Akkor is szeretnélek – felelt
109      14|  vasrostélyos ablakon belöl, s csak akkor szabaduljak ki, mikor már
110      14|          belőlem. Szeretnél-e engem akkor is, ha börtönben volnék?
111      14|     elfelejtélek. Szeretnél engemet akkor is, ha téged megcsalnálak,
112      14|             mást szeretnék?~– Igen; akkor is szeretnélek Anica, s
113      14|             meg, hogy az én vagyok; akkor aztán nem lesz több Fatia
114      14|           megbecsülnek bennünket, s akkor kezdődnek majd a mi jó napjaink.~
115      14|       viselni; ha egyszer leteszem, akkor az, aki ezt viselte, meg
116      14|             lobbanékony anyaghoz, s akkor aztán egy pillanat alatt
117      14|           mikor azt leveti magáról, akkor … akkor egyszerre maga előtt
118      14|             leveti magáról, akkor … akkor egyszerre maga előtt látja
119      14|         hallani fogjátok.~– No, hát akkor én is mondok neked valamit.
120      14|          ami már a feje felett jön, akkor ahelyett, hogy a leány után
121      14|       következett, s én megesküdtem akkor, hogy el foglak veszíteni.
122      14|         általános rémület után csak akkor jutott eszébe valakinek,
123      15|         nézz tüzes szemeiddel, mert akkor elsül, ugye, öregapja?~–
124      15|          Hogy a nagyságos úrnak még akkor is eszébe jut a tréfálás,
125      15|         lépésnyi tér volt közöttük, akkor odacélzott a melle közepére;
126      15|         lőttél el mind a kétszer.~– Akkor meg kellene a golyók helyeinek
127      16|            csak sporadice tűnt fel, akkor is jött, köszönt, leült,
128      16|             is úgy jár, ahogy ön, s akkor majd az ő rovására nevetünk.
129      16|       bárónét egymásra emlékezteti; akkor aztán megbánta, amit mondott,
130      16|            az ajtóban elváltak, még akkor is egy sokat jelentő pillantást
131      16|             kellett volna fizetnem, akkor még jobban restelltem a
132      16|            minden összeköttetést.~– Akkor e határozata nagysádnak
133      16|           pipa dohányt kiszívá, már akkor egész bizonyosnak tartá,
134      16|           De miféle tett után?~Csak akkor hűlt el aztán, mikor a nő
135      16|             kerülte, mint valaha.~– Akkor várjon, Henriette, addig,
136      16|      legnagyobb örömmel.~– Jól van. Akkor hát legalább gondoskodom
137      16|           csöngetésed ébreszté fel. Akkor mindjárt itt lesz, mert
138      16|            nem éhes és nem szomjas. Akkor aztán Gerzson úr sem akart
139      17|       nagyon sok lesz az adósságuk, akkor egy szép éjszaka odábbállnak
140      17|         vásár van, vagy búcsújárás; akkor sokat bevesznek; másnap
141      17|         szeme elkezdett nedvesedni, akkor aztán elfordultak mind a
142      17|            40 forintot kap tisztán, akkor éppen mához százesztendőre
143      17|            néném neve is ott állna, akkor adna, mert az már férjnél
144      18|             végre is hajtják: éppen akkor, midőn a ház asszonya Aradra
145      18|             ha a Margari megéhezik, akkor a Margari harap. A nagyságos
146      18|            történik vele, meghal; s akkor maga aztán szaladhat utána
147      18|              hogy ez „kell”, hát az akkor kell.~– De hátha ő azt mondja,
148      18|       mondja; vagy ha ő azt mondja, akkor majd én is mondok valakinek
149      18|           valakinek valamit, s majd akkor nem én bánom meg, hanem
150      18|        megtudja azt, amit én tudok, akkor becsuknak engem hat esztendőre,
151      18|      harmadik évfordulónál, és hogy akkor a köztisztviselőket jobbára „
152      18|        ember maga is érdekelve van; akkor persze meg nem esketik,
153      18|       búcsút, úgy ment útra, az még akkor aludt, hogy ő parancsot
154      18|    kérnivalója van, keressen ott és akkor.~Margari pedig már akkor
155      18|            akkor.~Margari pedig már akkor megtudta a kocsistól, hogy
156      19|            leveté magát a pamlagra, akkor kezdett el egy kicsit visszagondolni
157      19|         azután telemeríté vízzel, s akkor zsemlyéket és kulacsot mind
158      19|              mikor egy falut értek, akkor megmondta a kocsisának,
159      19|         álmos, lusta, semmirekellő? Akkor pusztulj a bakról, pimasz
160      19|          újabb utasítást nem kapsz, akkor befogod ismét a lovakat
161      19|            megtörténhetik, hogy már akkor a tanú lelki épségét holmi
162      19|     kiszámítani. Ő még haragudni is akkor tud, amikor neki tetszik.~–
163      19|          Mégis milyen különös, hogy akkor az egyszer, mikor legjobban
164      19|             lett volna éberségükre, akkor ejté rajta két szeme azt
165      19|           még; a kakasok faluszerte akkor kukoríkoltak elsőt: nem
166      19|         vonalnyira félretolódott, s akkor azon a nyíláson egy összehajtott
167      19|            aztán biztos helyen ült, akkor jött az a gondolatja, hogy
168      20|           mivel él.~Szobájából csak akkor jön ki, midőn a kápolnába
169      20|       hallja odakünn zúgni, hogy én akkor odakünn ülök álmatlanul
170      20|          eltávozott egy pillanatra, akkor odasuhant: nyugágyára tette
171      20|          találkozott Henriette-tel.~Akkor megszólítá.~– Kedves Henriette,
172      20|            mondani, hogy ez „igaz”, akkor ön bizonyos lehet felőle,
173      21|             tréfákat fogtok megérni akkor.~– Dehát miből tudod te
174      21|    lovasokat mind a hídra csalja, s akkor a dulakodásban a hidat leszakíttassa
175      21|       visszafutott a hídról, s csak akkor vették észre a kelepce veszedelmesebb
176      21|            hagyják magukat lepetni, akkor aztán el vannak veszve.
177      21|          jöendnek az épületekhez, s akkor nehány puskavesszőt szurkos
178      21|          nád, egyszerre lobbot vet, akkor aztán legyen valaki vitéz
179      21|           majd a felnyitásukban.~És akkor kocsisokat, hivatalnokokat
180      21|               Hajrá! – ordított már akkor egy ugrásnyira tőlük a magányos
181      21|           Szászváros aljáig, s csak akkor maradt el tőlök, midőn azok
182      21|            rajzott alá s fel, hanem akkor hírül hozták neki fizetett
183      22|           Magam is azt hiszem.~– De akkor szelet fog minden gyanús
184      22|          eltöltötte ott hiába; csak akkor ült lóra, panaszkodva minden
185      22|           előre az egész útitervét, akkor aztán üthetjük bottal a
186      22|           eget, sem földet.~– Tehát akkor hogyan tudod, hogy közel
187      22|              Ha zivatar ér odakünn, akkor bemenekülök a híd első boltozata
188      22|        ki-ki bújni fog, ahová tud. „Akkor hát bújjatok el olyan jól,
189      22|          van.~– No, ha látod, uram, akkor tudhatod, hogy nem álmodtam,
190      22|             a Fatia Negra jöjjön, s akkor ő a foglyokat kiszabadítsa.
191      22|         valamennyinek kezét, lábát, akkor az áruló is meg lesz kötve.~
192      22|         vízből ki akar kapaszkodni, akkor szökjél oda, s vágj a nyakához.
193      22|     közepéig; ott még egyet lépett, akkor a híd deszkája lefordult
194      22|           gyávaság volna egy embert akkor támadni meg, mikor az nem
195      22|             testalkattal, kinek tán akkor volt először életében kiköszörült
196      22|           vére!” – „ez édes!” –, és akkor – mosolygott.~A Fatia Negra
197      22|          Tíz lépésnyire bevárta őt, akkor felkapott egy félmázsás
198      22|       ellenfelét nehány lépésnyire, akkor megfenyegeté öklével, s
199      23|            ülni és tovahajtatni, és akkor elkezdett sírni, s ajkait
200      23|       feljárni; s mikor itt van is, akkor egész éjjel kora hajnalig
201      23|      hajnalig a leshelyen áll, csak akkor tér haza aludni; délután
202      23|         tudta, hogy nem szereti, ha akkor háborítják, mikor dalol.~
203      23|             a kilincsre tevé kezét, akkor csak az az egy gondolat
204      23|       tevékenységét munkában tartá, akkor elkezdtek a felszabadult
205      23|       rémlátásai lelke elé tolulni. Akkor kezdett arra eszmélni, hogy
206      23|          kerek folton elhomályosul, akkor otthontalan lélek van a
207      23|      látványokkal háborított álmot; akkor egyszerre fölriadt.~Úgy
208      23|             az a sikoltás hangzott: akkor ő a pisztoly száját hirtelen
209      24|            meg büszke vagyok.~– Hát akkor gondoljon ki valami mást.~–
210      25|          Henriette-et meglátogatni. Akkor aztán majd előfogjuk őt,
211      25|     keresztfát is én tétettem neki, akkor mondta meg, hogy mi nevet
212      25|         kerülni a szegény asszonyt, akkor azt felelte Szilárd:~– Én
213      25|      hajszálait kitépesse, mert már akkor nagyon sok volt a fehér!~
214      25|           rá, milyen kicsiny voltál akkor, mikor keblemre tűzve hordtalak?